Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-23 / 276. szám

1 íSö6. november 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Újszerű kezdeményezés a pártoktatásban A közel negyventagú faddi általános iskolai tantestület neve­lőinek kérésére, ez évben először, kidolgozták a Szekszárdi Járási Pártbizottságon a hat előadásból konzultációból álló egyedi, új­szerű tematikát. Ä témaválasztás célja, hogy — a kérésnek megfelelően — ma­gas színvonalú tájékoztatást,' vá­laszt adjanak a legfontosabb politikai, ideológiai kérdések ösz- szefüggéseire, illetve — a nézetek vitája során — bizonyítást nyer­jenek a marxizmus—leninizmus igazságai. Az őszi-téli idényben, hat hó­napon keresztül havonta tartan­dó összejöveteleken megyei párt­ós állami vezetők tartanak elő­adásokat. Az első októberben kezdődött, „Ifjúságunk neveltsé- gének helyzete, • a pedagógusok szerepe a hazafias nevelésben” című témával. Érdekesnek ígér­kezik az ideológiai és a pedagó­giai munka közötti összefüggések és kölcsönhatások az iskolareform tükrében című, konzultációval egybekapcsolt előadás, melyre november 23-án kerül sor. Sok kérdés érkezett az előadóhoz. A továbbiakban a párt és a mun­kásosztály vezető szerepe, a szo­cialista nemzeti egység, a szövet­ségi politika, utána az idealista és tudományos világnézet mai prob­lémái kerülnek sorra. Következik az ideológiai irányelvek a meg­oldás útján, majd végül már­ciusban, a szocialista világgaz­daság, a két rendszer versenye, a harmadik világ fejlődése ke­rül megvitatásra. A ki tűzött célnak megfelelően, kedvezőek az eddigi tapasztala­tok. Érdekes — az elvi-politi­kai összefüggésekkel kapcsolatos — konzultációs kérdéseik voltak a többségükben párton kívüli fad­di pedagógusoknak. A nagy ér­deklődésre jellemző, hogy az el­ső foglalkozáson harmincnyolcán vettek részt. A faddi pedagógusok kérésé­nek megfelelően idén kezdett kí­sérlet biztató kezdeményezés, melynek során közelítenek a né­zetek, a vitában tisztulnak, kris­tályosodnak a vélemények. 132 vagon hibridkukorica vetőmag igénylés Megyénk termelőszövetkezetei beadták a jövő évi hibridkuko­rica-termesztési vetőmagigénylé­süket a megyei tanács mezőgaz­dasági osztályához. Százhuszonöt termelőszövetkezet összesen 133 vagon hibrid kukoricavetőmagot kér a legjobban termő fajtákból. Az idén megvalósult az, hogy már év közben figyelték a lá­bon álló növényeket és termésü­ket. Minden közös gazdaságban táblánként megállapították pél­dául, hogy azok fekvése, talaja, vízgazdálkodása stb. milyen ku­koricafajtának a legkedvezőbb, milyen terem bennük a legbőveb­ben. A tapasztalatok szerint állí­tották össze a vetőmagigénylése­ket. Most már a megye tsz-éi — miután megtették a gondos elő­készületeket — azt várják, hogy „felsőbb szintéin” is méltányolják ezt, s az országos vetőmagellátó vállalattól olyan vetőmagvakat kapjanak majd a tavaszi vetések­hez, amilyeneket meghatároztak és igényeltek. „Nyílt nap“ a szakmunkásképző iskolán A MüM 505. számú szakmun­kásképző iskola vezetői december 5-én '„nyílt napot” tartanak. En­nek az a lényege, hogy a leg­jobb vasipari szaktanárok, okta­tók négy megyéből egész napos módszertani tanácskozáson vesz­nek részt, betekinthetnek az isko­la egy napi munkájába. Valószí­nű több mint ötven szaktanár jön el a tanácskozásra. A részt­vevők reggel egy elméleti órán, majd gyakorlati foglalkozáson vesznek részt a Szekszárdi Gép­javító Vállalatnál. Ezt követően vasastanszéki ülést tartanak, ahol a vasas-szakoktatás kérdéseiről folytatnak vitát az eddigi ta­pasztalatok, az iskola távlati ter­vei alapján. A tanácskozáson részt vesznek az olyan iskolák politechnikai tanárai is, ahol va­sasszakmát oktatnak. így a négy megyére kiterjedő szakmunkás­képzés felelős vezetői egysége« elveket tudnak kidolgozni, illet­ve általánosítják a most ismert legjobb módszereket. EGY NAGY ÖTLET Pecsenyebárány ezres tételekben — Az üzleti vállalkozáshoz pénz kell — Az első nekifutás nem sikerült Elsősorban azért érdemel a szokottnál is nagyobb figyelmet a Hőgyészi Állami Gazdaság ötlete, mert jelzi, hogy milyen irány­ban lesz majd még nagyon sok keresni-, kutatnivalója egy mezőgazdasági üzemnek, az új gazdasági mechanizmusban. Ér­zékelteti, hol vannak azok a 'ki­használatlan lehetőségek, ame­lyekre a jövőben az eddiginél job­ban fel lehet és kell figyelni. Min­denképpen bátorítás, bíztatás te­hát a hőgyésziek ötlete, más mezőgazdasági üzemek számára is, az adottságok, a lehetőségek jobb, bátrabb kihasználásához, a kezdeményezéshez. Tulajdonkép­pen erről van tehát szó. Szüllő Béla, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatója néhány mon­dat erejéig a következőképpen vázolta a nagy ötletet. Ennek a mezőgazdasági üzemnek több­ezres juhállománya van. Ez tehát a kiindulási pont. Ebből követ­kezik annak a felismerése, hogy a gazdaságon belül egy korszerű, pecsenyebárányt előállító üzem­ágat lehetne létesíteni. Köztudott ugyanis, hogy a magyar pecsenye­bárány több külföldi országban valóban keresett cikk. összessé­gében, hosszabb távon, biztos a pecsenyebárány számára a kül­földi piac. Az exportáló kül­kereskedelmi vállalat, a TERIM- PEX, a Hőgyészi Állami Gazda­ság szakvezetőinek a piacról al­kotott véleményét mindenben alátámasztotta. Ha tehát nagy a kereslet, miért ne tartana ezzel megfelelő színvonalon lépést a kínálat? A hőgyésziek így tették fel a kérdést, elsősorban a ma­guk számára. A gazdaság igazgatójának más külföldi forrásokból nyert értesü­lése pedig tovább duzzasztotta és gazdagította az akkor már for­málódó elgondolást. S itt vető­dött fel a másik kérdés. Mi kell ahhoz, hogy hosszabb távon" ki­használják a külföldi kereslet nyújtotta lehetőségeket. Az alap­anyagot biztosító juhállománnyal a gazdaság rendelkezik, de a me­gye, pontosabban a környező ter­melőszövetkezetek is érdekeltek lehetnének a terv kivitelezésé­ben. Szüllő Béla ezt a következő­képpen gondolja: Meg lehetne építeni egy minden tekintetben korszerű pecsenyebárány-hizlaldát a Hőgyészi Állami Gazdaság te­rületén és kezelésében. Egy ilyen hizlalda hosszabb tá­von és kellő biztonsággal produ­kálná a külföldi vevők által meg­kívánt egyöntetűséget és minő­séget. .A próbaüzemeltetéskor, 1967-ben, négyszer kétezer pe­csenyebárányt állítana ily módon elő a gazdaság, kimondottan ipari­mezőgazdasági módszerekkel. Ké­sőbb, 1970-ig az évi négyszeres forgó biztosításával 18 ezer pe- csenyebárány kerülne ki a Hő­gyészi Állami Gazdaságból. S itt kapcsolódnának e terv meg­valósulásához a környező termelő- szövetkezetek oly módon, hogy „beszállnának” az alapanyaggal, mintegy üzlettársai lennének a Hőgyészi Állami Gazdaságnak. Az egy későbbi feladat volna, hogy kidolgozzák a részesedés, vagy az üzlettársi haszon módo­zatait, formáit. Egyelőre az volna a lényeg, hogy a gazdaság mint egy korszerű mezőgazdasági köz­pontként gondoskodna a pe­csenyebárányok nagyüzemi hizla­lásáról. Anyagilag jól járna a gazda­ság is, jól járnának a vállalko­záshoz társuló tsz-ek is, és végső soron a népgazdaság is. De ez csak a dolognak egyik oldala. A másik, szintén fontos és lénye­ges. Tudniillik a pecsenyebárány- hizlalásnak egy korszerű ipari hizlaldában össze lehetne gyűj­teni és hézagpótló munkaként közkinccsé lehetne tenni a ta­pasztalatait. Más mezőgazdasági üzemek is kiválóan hasznosíthat­nák az ott összegyűjtött takar­mányozási, gépesítési, szervezési, stb. tapasztalatokat. Magasabb szinten, nagyobb felkészültséggel és több tudományos igénnyel le­hetne tanulmányozni a különféle 1 juhfajtákat és az ezzel kapcsola­tos, egyéb időszerű feladatokat. A TERIMPEX Külkereskedel­mi Vállalat nagy érdeklődéssel és segítőkészséggel fogadta a hőgyé­sziek tervét. Szó volt arról is, hogy az exportfejlesztési alapból a Külkereskedelmi Minisztérium­tól megpróbálnak két és félmillió forintot kérni, az ipari pecsenye- bárány-hizlalda felépítéséhez. Eh­hez az üzleti vállalkozáshoz — mint minden máshoz —, elsősor­ban pénz kell, és legelsősorban két és félmillió forintra volna szükség. Az első nekifutás azon­ban sajnos nem sikerült. A TE­RIMPEX nem tudta kijárni az első fordulóban a Külkereske­delmi Minisztériumnál a szóban forgó összeget. A közelmúltban arról értesítették a Hőgyészi Ál­lami Gazdaságot, hogy sajnos nem áll módjukban a pecsenye- bárány-hizlalda megépítéséhez anyagi támogatást nyújtani. Ez azonban nem valószínű, hogy a Külkereskedelmi M misztérium végleges álláspontja. Márcsak azért sem, mert a hőgyésziek biztos üzleti partnerok, ezt az el­múlt évek során többször be­igazolták, bebizonyították. Azt is bebizonyították, hogy mernek, új utakon keresgélni és velük érde­mes üzleti kapcsolatokat terem­teni. Megtörténhet, hogyha a kül- kemek mindez tudomására jut, akkor vonakodás nélkül megadja a kért anyagi támogatást. Mindenesetre számos érv szól amellett, hogy a hőgyésziek ter­vét érdemes támogatni. Vevő van, s ilyen helyzetben minden­képpen népgazdasági érdek a piac maximális kihasználása. Valóban izgalmas kérdés, hogy sikerül-e ezt az újszerű üzleti vállalkozást úgy tető alá hozni, hogy 1970- ben már 18 ezres tételben küld­jék , Hőgyészről az egyöntetű, a kiváló minőségű pecsenyebárányt exportra. Nagyon örültek. Tizennégy éves kislányom nagyon büszke rá — feleli. .Mióta itt vannak. u Az elnök távozása. után Kovács Gyulával, a két kongresszus közt kommunistává vált elnökhelyet­tessel beszélgetünk, ötpercenként betér valaki, gyorsan intéződő problémájával. (Szállítják a fagy elől a burgonyát, most viszik az utolsó vagon káposztát.) A fő­kertész — miután megegyeztek, hogy kétszáz kiló káposztát hagynak csak hordós savanyítás­ra — mondja, hogy négy eszten­deje nem volt kötbérigény a szö­vetkezet ellen. Többször elhangzik itt és má­sutt is a szövetkezetben: „Mióta a Pistáék itt vannak”. Az elnök­ről és a főagronómusról van szó, együtt jöttek Mözsre 1962-ben. — Az a jó hadvezér, aki nem maga akar mindent elvégezni, aki ki tudja választani a sok jó javaslat közül a legjobbat. Arany Istvánt, a mi elnökünket vala­hogyan így tudnám jellemezni — mondja az elnökhelyettes. —- Nem büszke, nem rátárti, a vitá­ban elfogadja, ha valaki mást lát jobbnak. Politikai vezető is. Aranyék honosították meg ná­lunk az elismerés új mércéjét, ltot már azt nézik nálunk, ki hogyan dolgozik, nem az a fő, hogy milyen nemzetiségű, honnan jött. De sokat vitáztak ezért! El­ismerésnek tekintjük, hogy a mi elnökünket választották meg kongresszusi küldöttnek — mond­ja elégedetten. Munkakedv — merész kezdeményezés „Mernek, bíznak, küzdenek"’ — ebben foglalják össze ennél a tsz-nél a vezető gárda új stílu­sát. Korábban nem így volt. A négy éve még deficites kertészet ebben az évben ötmilliónál is több bevételt hozott. Évente na- gyobbítják. Volt olyan napjuk idén, amikor négyezer láda pa­rajt is leszedtek. Gyorsan szállí­tották, jó pénzt kaptak érte. Belevágnak a háromszáz főt befogadó közös étterem építésé­be. „Mégsem jó, ha hetekig szá­raz koszton dolgoznak szövetke­zetünk tagjai” — vallják. Az anyagi ösztönzés új mód­szerein vitáznak, egyelőre még csak a vezetők. Nemcsak a ter­mékmennyiségnél, de az értéknél is szeretnék érdekeltté tenni a tagságot. Nem mindegy például, hogy mikor és milyen nagyságú uborkát szednek és értékesítenek. Négy éve is szorgalmas volt a mözsi tsz-tagság, mégis volt hiba a munkakedvvel, a régi vezetés hiányosságai miatt. Uj életre kelt a mözsi Uj Élet Termelőszövetkezet, mióta más szakvezetők kerültek élére. Szám szerint és összeforrottságban is megerősödött a pártszervezet. Eb­ben van az eredmények forrása — elnökük örömmel adott erről számot a megyei pártértekezleten felszólalásában. És még egvben. Az elnök, a szövetkezet élén, úgy dolgozott, hogy megtalálta a ve­zetőség a hangot az egész tag­sághoz. Egyetértésben, vitában kristályosítják ki álláspontjukat, terveiket. Nem „csak szakember” elnökük, hanem kommunista ve­zető. Túllátnak a földeken. A dolgozó parasztembertől nemcsak munkáját, de szavát, véleményét is igénylik. Ilyen szellemet ho­nosított meg az elnök Mözsön. „Olyan vezetőink vannak ne­künk, hogy irányításukkal jó úton haladunk, fejlődik szövetke­zetünk” — vallják a mözsi tsz- parasztok. Méltán képviseli kongresszu­sunkon a mözsi szövetkezeti pa­rasztságot a tsz elnöke. Hogy van mondanivalója, azt a megyei pártértekezleten elhangzott javas­latai is bizonyítják. A küldöttről a mozaik össze­rakható. íme, ez a kép rajzoló­dott ki Arany Istvánról, megyénk egyik kongresszusi küldöttéről. SOMI BENJAMINNÉ Beszédes számok: a II. ötéves terv időszakáról MŰVELŐDÉSÜGYI ELLÁTOTTSÁG: Óvodai férőhelyek száma 15 százalékkal emelkedett. A 10 000 lakosra jutó férőhelyek számában messze meghalad­juk az országos átlagot. (Országos: 162,4, Tolna megye 283,5). A terv időszakára 67 általános iskolai tanterem építését irányoztuk elő, ezzel szemben 114 tantermet építettünk. Kö­zépiskolai oktatásunk jelentősen fejlődött. Négy új közép­iskolát létesítettünk és az 1965-ös év végére a középiskolai tanulók száma 60 százalékkal növekedett. Népművelés területén is jelentős mértékben léptünk előre, öt év alatt 15 új művelődési ház létesült. Teljesen kiépült a könyvtár- és a mozihálózatunk. Az 1000 lakosra tervezett 1100 darab könyvtári kötetet lényege­sen túlszárnyaltuk. 1965-ben 1000 lakosra már 1696 kötet jutott. A szélesvásznú filmek vetítésére alkalmas mozik szá­mát több mint ötszörösére emeltük. EGÉSZSÉGÜGYI ÉS SZOCIÁLIS ELLÁTOTTSÁG: Az orvosi körzetek száma 6 százalékkal növekedett. Az egy körzetre jutó lakosok száma lényegesen az országos átlag fölé nőtt. Jelentősen fejlődött a szakorvosi ellátás is, amely 1960-hoz viszonyítva 47 százalékos növekedést ért el. Kór­házi ágyaink száma öt év alatt 19 százaléklcal szaporodott. Elkészült a 36 millió forintos beruházással épült tüdőszana­tórium és a Balassa kórház új konyhája, 9 millió forintos költséggel. Szociális otthoni férőhelyeink száma 25 százalékkal emelkedett, s így a 10 000 lakosra jutó ágy számban meg­haladjuk az országos átlagot. Bölcsődei ellátásunk növekedése 89 százalékos. Állandó bölcsődék 17 helyen működnek a megyében. \

Next

/
Thumbnails
Contents