Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-18 / 272. szám
■r 19CS. november Í8. TOLNA megyei nepűjsag ÚJSÁGOLVASÓ PU A rozzant postaépület eléggé csendes a tél eleji délelőttökön. A kézbesítők a maguk megszokott munkáját végzik. Róják a távolságokat, viszik a postát. Csupán Vörös Lajos postamester tartózkodik az épületben. A napilapok előfizetőinek névsorát böngészi. Tizenhat éve dolgozik a faluban ugyanebben a beosztásban. Éltető eleme a munka, hisz már egy ' éve átlépte a nyugdíj-korhatárt. A hat évtized nem látszik meg rajta. Fürge mozgású, éles eszű férfi, a nyugalomba vonulásról hallani sem akar. Ismeri a falu apraját-nagyját. Délelőtt a postán, este pedig a könyvtárban találkozik velük, mert ő a könyvtáros is egy személyben. Becsülete van a sajtónak Fürge ujjaival lapozgatja a kartonokat, közben felnéz, s csak ennyit mond: — Tudja, hogy milyen becsülete van a faluban a sajtónak? Befejezi a munkát, kényelembe helyezi magát, csak azután folytatja. — Pusztahencse körülbelül 1949-ben alakult. Azóta .,zinte felmérhetetlen változás történt a községben. Az emberek érzik, tudják ezt, éppen ezért a feladatok megoldásánál nincs szükség különösebb agitációra. A község lélekszáma alig haladja meg az 1550-et, de több mint 420 előfizetője van a különböző napilapoknak, hetilapoknak, folyóiratoknak. Ha bemegy bármelyik házba, biztosan megtalálja a Nők Lapját, a Népújságot, a Népszabadságot, Népszavát, vagy valamilyen más újságot. A kis község lakói valóban szeretnek olvasni, tájékozódni a nagyvilágban; 224 napilapra fizetnek elő, amelynél a megyei lap, a Népújság áll az első helyen 163 előfizetővel. Ezenkívül 195-en 16 különféle heti-, havi lapra és folyóiratra fizetnek elő rendszeresen. Ez az eredmény akkor szembetűnő, ha a megyei átlaghoz hasonlítjuk. A Népújság olvasottságának átlaga a megyében száz lakoshoz viszonyítva 7,5. Pusztahencsén pedig több mint 11! — Amikor idekerültem a postára, még csak 17 embernek volt rádiója a faluban — meséli a postamester. — Most már 300-nál is többen vannak. Harmincegy a televízió-előfizetők száma. Azért mondom ezt, mert általában azok a családok, akik a világ eseményeit a rádióban hallgathatják, a tv-ben nézhetik, nem igen fizetnek elő napilapokra. Nálunk lehet rádió, lehet televízió, az újság mégsem hiányozhat az asztalról. A kovócsműhtlyben A postamester szavaiban, megmondom férfiasán, kicsit kételkedtem. Nem mind arany, ami fénylik, majd meglátjuk a személyes beszélgetéseknél. Az első utam a Kossuth Tsz szerelőműhelyébe vezetett. A kovácsműhelyben ketten dolgoztak. Teli József tartotta a meleg vasat az üllőre, Kakstetter Ferenc pedig kalapáccsal alakítgatta. A munkadarab pár perc alatt elkészült. A beszélgetés ugyanilyen gyorsan indult Az újság- olvasás jó témának bizonyult. Kis idő múltán a műhely benépesült. Volt itt traktoros, csoportvezető, párttitkár, bognár, ki tudja hány más szakmabeli. Egyik arra panaszkodott. hogy a sportrovatban részletesebben kellene írni a kis községek sportjáról, a másik elmondta, hogy a bírósági dolgok ragadják meg leginkább a figyelmét, a harmadiknak a folytatásos regények tetszenek, stb. Amikor megkérdeztem, mondják meg, miért szeretik olvasgatni az újságot, váratlan csend következett. Végül is Teli János válaszolt, aki eddig is a legbeszédesebbnek bizonyult: — Megmondom én, elvtársam röviden és velősen. Mindannyian kíváncsiak vagyunk, hogy mi történik körülöttünk. A megyei újságból a közvetlen környezetünk munkájáról tájékozódunk, a többi lapból meg az egész ország világ helyzetét olvashatjuk. — Az sem lenne nagy baj, ha Pusztahencséről többet írnának — szólt közbe Rausch István, a tsz párttitkára, s a többiekre mosolygott. — Tavaly év elején írtak rólunk utoljára, azóta sem. Igaz, nem csinálunk világrengető dolgokat, de úgy érzem, hogy ennek ellenére jól megy nálunk a munka. „Vannak még hibák is" — Ha a hibákkal akarnak foglalkozni, az is akad egynéhány — folytatja Horváth Ferenc gépcsoportvezető. — Tizenhárom traktorunk közül három, alkatrészhiány miatt áll. Itt van például az egyik MTZ—5—L gyártmányú vontatónk. Hiányzik a rádióit kuplungkinyomó csapágya. Az egész országban nem kapunk. Ha azt akarjuk, hogy munkába álljon, 4000 forintért egy egész kuplungszerkezetet kellene megvenni. Egyébként csak 120 forintba kerülne. Néhányan számvetést készítenek a három traktor kihasználatlanságáról. Kakstetter Ferenc mindjárt közli a traktorállás miatt a gazdaságot ért hátrányt: — A három vontató kiesése miatt napi 27 normálholdat nem tudunk felszántani, amely 2700 forint kárt jelent naponta. Ha most ősszel a kukoricaföldeket fel tudtuk volna szántani, az holdanként egy mázsa többlet- kukoricát eredményezne. Ezzel megtakarítanánk a gépek költségeit. így azonban csak tavasszal végezhetjük el a szántást. Számolja ki, milyen tetemes összeg a ráfizetésünk. A termelőszövetkezet nehézsége a tsz-tagok problémája is. A beszélgetésből leszűrtem a tanulságot: a pusztahencseiek törődnek a gazdasággal, sajátjuknak tekintik. Arra törekednek, minél jobbat, minél többet. Tudják, hogy ez egyben saját hasznukat is jelenti. Tisztában vannak a szomszédos gazdaságok helyzetével, tájékozottak a belpolitikában, és ismerik a külföldi országok mezőgazdaságainak helyzetét is. Újságolvasó emberek! Jó egy kicsit panaszkodni a kívülállónak. így vannak ezzel ők is. Ha már a dolgok mélyére nyúltunk, akkor a község legnagyobb problémáját is fel kell vetni. A kis társaságból a párttitkár, Rausch István kér szót, ő mondja el: — Lassan beköszönt a tél, ezzel megszűnik a moziba járás Pusztahencsén. A hatvanas évek elején építettek egy kultúrházat, amely télen olyan hideg, hogy nem lehet bent megmaradni. Nagyon szeretünk moziba járni, de sajnos tavaszig nem gondolhatunk rá. Ezen kellene gyorsan segíteni. A pénz már elég régóta rendelkezésre áll. összesen 195 ezer forint, de a község vezetői még nem állapodtak meg a tervezésben. A falu egyik részének más az elgondolása a felújítással kapcsolatban, mint a másiknak. Határozat még nem született, a felújítás hónapok óta vajúdik. — A múltkor elmondtuk a tanácson, hogy mi hogy gondoljuk — mondja Teli János. — Azt válaszolták, ne érdekeljen bennünket a dolog, nem mi adjuk a pénzt. Megkérdeztem tőlük, hát akkor ki a nyavalya, ha nem mi? A község dolgozói mindenről tudni akarnak Érdeklődnek, javasolnak, és ha kell, semmilyen társadalmi munkától nem riadnak vissza. Az 1949-ben alakult falu, egy kis szocialista kollektíva lett. Elég eldugott helyen terül él a község és azt mondják, részükre ez hátrányos. Az itt élők cáfolj ák az állítást. Nekik van igazuk. Az autóbusz és a többi közlekedési eszköz elég ahhoz,' hogy Paksra, vagy éppen Nagydorogra utazzanak. A községben sok a rádió, a televízió és még több a rendszeresen járó napilap. Ez pedig az ország legtávolabbi zugába is mindent házhoz szállít. FERTŐI MIKLÓS Acélalakítás robbantással — 18 óra helyett 40 perc Körülbelül egy év óta kísérleteznek a Gépipari Technológiai Intézetben, nehezen alakítható és vastagabb acéllemezek robbantásos alakításával. Ez az eljárás még külföldön sem terjedt él széles körben, és különösen a kis sorozatban gyártott daraboknál gazdaságos. A Czeglédi Istvánná kutatómérnök irányításával működő csoport többek között kazánfenekek alakítására folytatott sikeres modellkísérleteket és most kísérleti darabokat készít: centrifuga- alsótányérokat a Budapesti Vegyiipari Gépgyár számára. Ezeket az alkatrészeket eddig 18 órás normaidővel, négyszeri lágyítással állították elő nyomópadokon, most ez a művelet kísérleti körülmények között és csak 40 percig tori: az új eljárással. A képen Góbii Imre összeszereli a szerszámot, amelybe az alakítandó acéllemezt tették. (MTI-fotó — Gárdos Katalin felv.) Sikeres író-olvasó találkozó Bonyhádon, Kakasdon és Faddon Az őszi könyvhetek keretében ükeres író-olvasó találkozókai tartottak a bonyhádi járás több községében. Csányi László költő és Molnár Zoltán író 15-én, kedden délután a bonyhádi művelődési házban gimnazistákkal találkozott. Az esti órákban már a kakasdi tanácsházán összegyűlt irodalom- szerető és irodalmi kérdések után érdeklődő emberek köszöntötték a két vendéget és hosszan elbeszélgettek velük alkotó módszereikről, a mai irodalom kérdéseiről. Szerdán, az esti órákban Csányi László és Molnár Zoltán Faddra látogatott, ahol a művelődési házban találkozott olvasóközönségével. A jól sikerült író-olvasó találkozókat a MÉSZÖV és a helyi, társadalmi, tanácsi szervek vezetői rendezték. Gyors segítséget várnak ! Nehéz helyzetben vannak a Mikes, a Wesselényi, a Vasvári és a Kisfaludy utcák lakói. Segítségre lenne szükségük, mert különben tönkre megy egyetlen vagyonuk, a hosszú évek alatt összekuporgatott családi házuk. Két évvel ezelőtt kezdődött a kellemetlenség, amelynek megszüntetésére komoly ígéreteket kaptak, de sajnos a helyzet azóta nem hogy javult volna, hanem rosszabbodott Mi is a tényleges helyzet tulajdonképpen ezekkel a házakkal? Pár évvel ezelőtt az építkezések miatt nagyarányú tereprendezési munkálatokat hajtottak végre ezen az üres, elhanyagolt területen. Az új lakótelep feletti részt feltöltötték, amely addig egyrészt a hegyről lezúduló esővizet elnyelte. A víz másik részét hagyományos árokrendszer vezette el. Miután az üres terület a feltöltés folytán magasabban helyezkedett el, mint a környékén lévő házak, — ráadásul a feltöltés következtében a vízelvezető árokrendszer is megszűnt, — így az esőzések alkalmával felgyülemlett víz a házak udvarára, valamit az épületek alá folyik. Ez azonban könnyebben megszüntethető probléma lenne, ha nem tetőzné a bajokat, az amúgy is magas talajvíz. Mivel a vízelvezető-árkok megszűntek, a területről a víz a mélybe szivárog, még magasabbra emelve a talajvíz állását. A kezdeti időszakban a veszély nem is volt olyan komoly, a házak tulajdonosai, lakói különösebb figyelmet nem tulajdonítottak a dolognak. Igen ám, de az őszi és téli esőzések, valamint g tavaszi olvadás után betört a lakásokba a víz. Eleinte csak a falak alját nyaldosta, de ma már jó egynéhány házban katasztrofális károkat okoz. Pár nappal ezelőtt néhány károsult háztulajdonos bent járt a szerkesztőségben, megkért bennünket, menjünk el, saját szemünkkel győződjünk meg a tarthatatlan állapotról. Amit láttunk, nem vaklárma volt, a panaszosok egy cseppet sem túloztak. A lakások nagy része lassan lakhatatlanná válik. Sok helyen már a mennyezetig húzódott a nedvesség. Felpúposodott a parketta, a bútorokat tönkretette a vizes környezet. Ezek a házak már egészségtelenek, dohszag uralkodik mindenütt. A szekrényekben a ruhák, cipők megpenészesednek, jóformán használni sem lehet nagy részüket. A néhány évvel ezelőtt épült házak még keményen ellenállnak a víznek, összeomlás nem fenyegeti őket. A régiek közül azonban már nem egy ledőlt, mintegy figyelmeztetésül: „A helyzet tarthatatlan, gyors segítségre volna szükségf’Az itt élő családok, komoly összegeket fizettek ki a városi tanácsnak a telkekért és sok évi munkájuk értéke fekszik a megtakarított pénzen épített családi házakban. Nem lehet, hogy pár év alatt tönkremenjen egyetlen vagyonuk. Az ügyet többen bíróság elé vitték már, pereskednek. Akinek hajlékát még nem érte nagyobb kár, előrelátóan panasszal, kérelemmel fordult az illetékes szervekhez. A környék lakói mindent megtennének, hogy házaikat, lakásaikat megmentsék. De hogyan? Panaszkodnak, kérnek, megnyugtató válaszokat azonban nem kapnak. Azt hallották, ha az új úttal egyidőben megépülő csatorna elkészül, minden megoldódik. A csatornán már az utolsó simításokat végzik a munkások, de az előjelek azt mutatják, hogy a helyzet még így sem változik meg. Pedig a környék lakóin sürgősen segíteni kell! Szakembereknek tánulmányt kell végezni a terepen és eldönteni miként kívánják megszüntetni az embertelen körülményeket? A lakók mellettük állnak, készek mindennemű áldozatvállalásra, legyen az társadalmi munka, vagy akár anyagi hozzájárulás. ígérgetés, pereskedés nem segít a bajokon, konkrét és főleg gyors segítségre van szükség! (-i-s)
