Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-15 / 269. szám
i960. november IT». . tfctNX MEf.trr nepű ,r«Áts 5 Híven az eskühöz Arról érkezett bejelentés, hogy Tolna megye középső részén, Hőgyész, Mucsi tájékán ismeretlen személyek — lehetnek négyen-öten —, különböző objektumok iránt érdeklődnek. Magatartásuk szokatlan, rosszul beszélnek magyarul. A bejelentés szerint feltehetően kémekről van szó, akiknek feltételezett tartózkodási helyük a hőgyészi erdő. A munkásőrség kapta a feladatot: el kell fogni a csoportot. A feladat végrehajtása a megyei törzs szombat reggeli riasztásával kezdődött. A sikeres riasztás után azonnal kidolgozták a feladat végrehajtását, megállapították, mekkora terepszakaszt vesznek blokkírozás alá, milyen erőkre van szükség, honnan indul a kutató csoport, stb. Ezt követte három járásban a munkásőr századok riasztása. Vasárnapra virradó éjjel aztán Dombóvár, Bonyhád és a tamási járás munkásőrszázadai, a megyei törzs irányításával — a tervnek megfelelően — pontosan érkeztek a läjeUUt térségbe. VASÁRNAP REGGEL hat óra 45-kor minden blokkírozó csoporttól megérkezett a jelentés: a munkásőrök lezárták a területet, onnan el nem távozhat senki észrevétlenül. Hét óra 45: „Igéző 40 jelenti az Oroszlán ll-nek, hogy a 1.43-at végrehajtották”. E rejtjelezett közlemény megfejtése: A kutató- csoport jelenti a megyei törzsnek, hogy elfoglalta megindulási helyét. Minden a legnagyobb rendben. Az előre meghatározott feladatokat az egységek jól oldották meg. Még negyedóra volt az operatív munka megkezdéséhez. A híradóegység jói dolgozott: adta-vette a nagyszámú parancsot és jelentést. Szükség is volt munkájukra, hiszen a lezárt terület kerülete közel kilenc kilométer hosz- szú volt, s a kutatott terület hosz- sza meghaladta a két és fél kilométert A közép sűrűségű erdőben, az erősen tagolt vidéken ilyen nagyszabású összehangolt akciót nem lehet pontosan lebonyolítani a híradósok nélkül. * Nyolc óra: a kutató század engedélyt kért, hogy megkezdhesse az erdő átkutatását. „Tigris 10 engedélyezte a 355-Öt” — ment a rejtjeles szöveg, ami azt jelentette: a megyei törzs engedélyt adott a kutatás megkezdésére. Nyolc óra 16: az aknavetők jelentik, tűzkész állapotban vannak. * Alig negyedórával az operatív feladat megkezdése után, nagy pelyhekben megkezdődött és egész napon át tartott a havazás. Az utak az előző napi kiadós eső miatt amúgy is úgyszólván járhatatlanok. A teherautók egymást húzták ki a kátyúból. A sár sokszor teszi próbára az embert és a technikát. De az ember győz. A nehéz terepviszonyok ellenére zökkenőmentesen, program szerint zajlik az ellenség felkutatása. * A PROGRAM TETSZETT a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok egyik helyőrsége parancsnokainak is. A harcállásponton, — ahol K. Papp József elvtárssal, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága első titkárával tanulmányozták a programot — elmondották: a program jó, az egységek fegyelmezetten hajtják végre a feladatot. A szovjet tisztek Palkovics Istvánnak, a Munkásőrség Tolna megyei Parancsnokságának és Suszter Mihálynak, a szekszárdi járási-városi munkásőrök parancsnokának kíséretében megtekintették a blokkírozó egységeket és az aknavetőket is. Elismerőleg nyilatkoztak a látottakról: a többi között arról, hogy az aknavetősök, amellett, hogy tűzkészek, védik az optikát és a csövet is az időjárás szeszélyeitől. * Már mindenki arra várt, hogy elfogják a kémeket, amikor az országúton — a programtól eltérően — nyugatnémet személy- kocsik jelentek meg. A blokád vonalán a munkásőrök — a parancsnak megfelelően — feltartóztatták áz idegen kocsikat és, utasaikat, majd udvariasan átkí- sérték őket a zárolt terület határát jelentő országútszakaszon. A meglepett külföldiek — bár az udvariasságra és a munkásőrök határozottságára és gyors cselekvésére nem panaszkodhattak — megkönnyebbültek amikor elköszönhettek a szolgálatot teljesítő munkásőröktől. * Tíz óra 25 perek«: jött a jelentés: a diverzánsokat, kémeket bekerítették és intézkedés történt, hogy minden erővel megakadályozzák kitörési szándékukat. Tíz óra 50 perckor a diverzánsokat bekísérték a harcálláspontra. Ezzel az akció befejeződött. A munkásőrök teljesítették a feladatot. * A FELADAT végrehajtása során az egészségügyiek is többször tevékenykedtek. Fekvő ágyánál látogattam meg az egyik beteget, aki gyomrát féjdította. A beteg elmondotta, hogy a kezdődő fekélye miatt nem akart lemaradni a fegyverbarátoktól, minden körülmények között részt akart venni a gyakorlaton. Amikor az akciót vezető parancsnok elvtárs hírét vette, hogy beteg van az egészségügyi sátorban, azonnal intézkedett, hogy a harci állapot közepette is, feltétlenül diétás élelmezésben részesítsék őt. * Híven az eskühöz, a nehéz körülmények ellenére is, a munkásőrök teljesítik az önként vállalt kötelezettségeket. A gyakorlat bizonyította: jól ismerik a fegyverforgatást, ismerik a harcászatot, rendszeresen képzik magukat és lelkesedéssel hajtják végre a kapott parancsokat. Harci cselekményükben a magasfokú harckészségben a tudatosság, a haza iránti szeretet vezérli őket. A vasárnapi feladat — gyakorlat volt. Az „ellenséges elemek” az állományból előre kiszemelt személyek vpltak. De ha egyszer valóban úgy kívánja a helyzet, akkor népünk ellenségeire megsemmisítő csapást tud mérni a munkásőrség. Ezt bizonyítja a vasárnapi gyakorlat is. Közeleg a munkásőrség megszervezésének tizedik évfordulója. A munkásőrök készülnek ennek megünneplésére. A készülődésnek égjük szép állomása volt a rendkívül nehéz körülmények között jól végrehajtott szombatvasárnapi gyakorlat is. K. BALOG JÁNOS Ahol jól gazdálkodnak, ott az eredmény sem marad el „Az utolsóikból is lehetnek elsőik” — tartja a mondás és az élet gyakran szolgál erre példával, így történt ez legutóbb itt Tolna megyében is. Az elmúlt év gaz dasági eredményei alapján a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat országos viszonylatban, tröszti szinten az utolsók között végzett. Ennek okait kutatva a vállalatvezetés megállapította, hogy ezek elsősorban az őrlő- és keverőüzemek elavult, korszerűtlen berendezéseivel, valamint egyes űzetnek kollektívájának helytelen szemléletével magyarázhatók. E két lényeges hiányosságon túlmenően természetesen még számos olyan kisebb hibát is felismertek amelynek megszüntetésére feltétlen intézkedni kellett. És dicséretükre legyen mondva: ennek megfelelően intézkedtek is. Mindjárt az év elején elhangzott a vállalatnál a jelszó: „«. .ez így nem mehet tovább...” És nem is ment! Már az első félév eredményei alapján — országos viszonylatban az elsők között végeztek — látszott, hogy a vállalatnál gyökeres változás történt. Ezt bizonyította egyébként a közelmúltban lezajlott báromne- gyedéves értékelés is. Jelentős korszerűsítések Elavult, korszerűtlen berendezésekkel ma már nem lehet a feladatokat végrehajtani. Éppen ezért a vállalatvezetés úgy döntött, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszT Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat unii közgyűlése Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat hétfőn a Technika Házában közgyűlésen emlékezett meg fennállásának 75. évfordulójáról. Gyulai Zoltán akadémikus elnöki megnyitója után Novobátzky Károly, akadémikus, a társulat díszelnöke mondott ünnepi beszédet. A közgyűlésen Valkó Endre, a MTESZ főtitkára, a Magyar Természettudományi Egyesületek Szövetsége nevében köszöntötte a jubiláló társulatot, és kormánykitüntetést nyújtott át a társulat több tagjának, akik nagy érdemeket szereztek a felszabadulás óta végzett munkájukkal. Gyulai Zoltán akadémikus, a társulat elnöke átnyújtotta az idei díjakat: Bródy fmre-díjat kapott Máthé György, a Magyar Tudományos Akadémia debreceni atommagkutató intézetének tudományos munkatársa és Kovács István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem kísérleti fizikai intézetének adjunktusa.(MTI) közök felhasználásánál törekedni kell: minél több őrlő- és keverőüzem régi berendezéseit tudják felújítani. Elsősorban a villamos berendezéseket korszerűsítették. Átalakították a régi kapcsolószekrényeket, bővítették a vezetékele keresztmetszését stb. Számos villanymotort kicseréltek. Felújították & korszerűsítették a síkszitákat is, ott ahol erre már nem volt lehetőség újat építettek be. Mindez körülbelül 600 ezer forintba került. És az eredmény? Minden várakozási felülmúlt. Malomipari egységeknél például míg 1965. I—IX. hónapjában a 48 837 üzemeltetési / órára 338 kiesés jutott, addig ez év hasonló időszakában a 47 681 üzemeltetést órára mindössze 82 óra, vagyis a kiesett órák számaránya 0,63 százalékról 0,17 százalékra csökkent. Különösen három egységnél történt jelentős javulás: Báta- széken, ahol a tavalyi 176 órával szemben az idén már csak 15 óra üzemzavar volt, Duna földváron és Pakson, ahol tavaly 72s illetve .13 óra üzemzavar volt,- ebben az évben egyszer sem állt le a termelés. Még ennél is jobb eredmény született a keverőüzemekben. Itt a tavalyi 1129 órával szemben mindössze 296 óra kiesés volt, vagyis 5,19 százalékról 1,19 százalékra csökkent az üzemzavar következtében kiesett munkaórák száma. Itt elsősorban Dombóváron. Bonyhádon és Decsen történt a legnagyobb javulás. Megváltozott szemlélettel I A jelentős összegű felújításokon, illetve korszerűsítéseken túlmenően azonban az eredményekben feltétlen nagy érdeme van a vállalat kollektívájának is; Az év elején egyes üzemegységekben megváltozott szemlélettel kezdtek munkához és ez hamarosan az egész vállalat tevékenységére átterjedt. Az élen a szocialista brigádok jártak. Különösen a szállító-rakodó, valamint az ipari üzemek szocialista brigádjait illeti dicséret. A legjobbak — Tamási, Bátaszék, Bonyhád stb; — példája jó hatással volt a többiekre is. C-lyan alappillérei ők ma már a vállalatnak, akikre a vállalatvezetés mindenkor és minden ben támaszkodhat Kérheti és kéri is segítségüket egy-egy időszaki feladat végrehajtásában. Élenjárnak a kongrésszusi mun- .kaversenyben is, s időarányosan értékelve valamennyi vállalásukat, teljesítik. Az ember egyszer megöregszik: Az ember keze súlyosabb lesz és alig tudja felemelni az edényt, amelyet máskor könnyedén forgatott a zománclében. Az ember egyszeresek észreveszi, hogy nehezére esik a hajlongás, a fűtés- ház hordott szénkupacok mozdíthatatlan hegyekké nőnek. Idegen lesz a világ és a fül, amely megszokta a gyár zajait, nehezen edződik a csendhez. Ismerőseié még a sajtoló komor tetői álmában is látja az ember a gyár' minden részét. Itt élt le húsz-harminc, vagy ötven évet. A hajnalok ott látták az úton, dagasztani a sarat, vagy télen az első halvány nap felhajtott kabátgallér mögött kereste meg didergő nyakát. A zománcozóban a vörös tűz még sokáig lángol a fáradt szemek előtt, és reggel, ha csörög az óra, még felébred az ember, de legtöbbször már nem is várja a csengetést, csak nyitja a szemét, hogy keljen és induljon a munkába. A munkába, az ő gyárába, a szokott helyére. Tenni akarja a kötelességét. Hogyan? Már otthon maradhat? Hogyan? Már nincs szükség az ő kezére? Ki áll a heA gyári tű% Nyugdíjastalálkozó lyére? Dolgo2ik-e úgy, ahogy a becsület diktálja? Vele mi lesz, rá ezentúl már nincs is szükség? Öreg. Nyugdíjas. Most már hasznavehetetlen? Eddig úgy érezte, része a gyárnak, kicsi, de fontos része. Mi lesz ezután? Elfelejtik? Aztán egyszercsak megkapja az első meghívót: szeretettel látjuk a Bonyhádi Zománcgyár nyugdíjasainak találkozóján! Sokan fogadják, és olyan kedvesen, hogy csak üldögél a széken és néz, néz, de nem mer megszólalni. Látja a gondosan díszített asztalokat. A fehér kötényes asszonyok sürgésforgását. A tálcákon púposodé kenyerek, gőzölgő virslik. Az ünnepi műsor előtt a gyár fiatal főmérnöke köszönti őket. Ott ül mellette a szakszervezeti bizottság titkára, a párttitkár és az ünnepség kezdete előtt már sorra járt mindenkit a vállalat személyzetise és név szerint is üdvözölte Siket, melegében... a zománcgyárban Elsötétül a terem, a színpad fénykörében fehér blúzos, hosszú szoknyás nők állnak félkaréjban, mögöttük férfifejek. Ügy énekelnek, hogy feszülten figyel mindenki, egy hangot sem akar elszalasztani. Három kicsi lány áll utánuk a színpadra, és üde gyermekcsillogással a nagymamát dicsérik játékos dallal. Bólogatnak a fehér fejek, bizonytalanul matat a kéz a ritkás hajszálak között. Kattannak a régi retikülök závárjai és előkerülnek a. zsebkendők, a takarosra kötött fejkendők megcsúsznak a gyengén rezgő kontyokon. Csupa-csupa kedves öregember. Az asszonyok is itt ülnek, de ki merné igy szólítani őket akkor is, ha hetvenévesek? Itt ül a régi fűtő, a kőművesből lett szakmunkás, a zománcozó, akit megválasztottak művezetőnek, mindenki, rang és beosztási különbség nélkül. Itt már mindenki ünnepelt, itt ma mindenki mulat. ■ — Hej! — sikkavt fel vidáman a parányi, szemüveges nénike, amikor megszólal a vérpezsdítő sramlizene. Táncot ropnak a nehezen mozgó lábak, a lámpafény ősz bajuszok szálait fényesítgeti. Fogy a virsli, kínálgatják a repetát is. Szégyenlősen tolják el maguktól a negyedik darabot, aprókat kortyolnak a sörből. Strauss „Kék Duna”-ja ring a szívekben, s egyre melegitőbben árad a jókedv. Ki mondaná, hogy itt öregek mulatnak? A gyár elengedte, de a gyár összetartja ezt a kol- leknvát. Évről évre ezen a napon érzik, érdemes volt az üzemben a fél, vagy akár az egész életet eltölteni. Becsülik őket, vigyáznak rájuk, fontos a hogylétük, azoknak a fiataloknak, akik a helyükre léptek. Szót kér az üzem régi főmérnöke, néhány perces, szívderítő beszéddel szakítja meg a vidámságot. Utána taps csattan és magasba emelkednek a poharak. Emelem poharam én is, a Bonyhádi Zománcgyár nyugdíjasainak egészségére! Kívánom, hogy a szombati estéhez hasonló vidámsággal teljék minden percük, a következő találkozóig. MOLDOVÁN IBOLYA Végeredményben tehál nem egész egy év alatt: olyan nagv változáson ment át az egész vállalat tevékenysége, amely változás eredményei ma már egyre kézzelfoghatóbbak. És ezekre az eredményekre büszke lehet a vállalat valamennyi dolgozója, hiszen közvetve, vagy közvetlenül az ő munkájának gyümölcse is. így lettek az utolsókból elsők. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ Paksi diákok segítsége Vietnamnak A Paksa Vak Bottyán Gimmá- ' zium és szakközépiskola valamennyi tanulója dolgozott egy napot -az elmúlt időszakban és keresetüket felajánlották a viét- nsnű nép megsegítésére. A 347 középiskolás diák kukoricatörésben vett részt a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezetben és a konzervgyárban paprikaszeletelés- ben. Kovács Győző igazgató tájékoztatása szerint minden osztály jól dolgozott, legjobbak a II/b, a III/c és a IV/b diákjai 1000—1000 forinttal járultak hozzá a vietnami segélyalaphoz, a II'c osztály pedig 900 forinttal. A paksi középiskolás diákok összkereseie a vietnami műszakban 7550 fo- . ltot volt
