Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-01 / 258. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK i TOLNA MEGYEI, A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 258. szám ÁRA: 60 FILLÉR Kedd, 1966. november 1. • • Üdvözöljük a megyei pártértekezlet résztvevőit! AZ ELSŐ VONALBAN Vádoljuk az imperializmust! A járási pártértekezletek egyik tsz-elnök felszólalója hévvel, szenvedéllyel mondogatta: a szövetkezeti gazdák ma máj- szinte kivétel nélkül értik, tudják, és méltányolják, hogy mennyi nehéz fizikai munkától kíméli meg őket a szocialista nagyüzem, benne a gépesítés. A felszólaló átéléssel kezdte ecsetelni a kézi aratás, a hetekig tartó cséplés, egykor volt fáradalmait. Majd mintha már maga is unná, s mintha a visz- szaemlékezés eleve felingerelné, bosszúsan legyintett: „Különben minek magyarázzam. Akik itt ülnek, mindannyian tudják, hogyan volt” — mondta, és átváltott egy teljesen más vonalra. Arra, hogy a termésátlagok növekedésével nem tart lépést a górék, a magtárak és a tárolók építése. (Az elnökségből valaki megjegyezte: a (_Jsz-ek is többet tehetnének). Csak aki nagyon odafigyelt, tulajdonképpen az időzött még mindig az elnök közbevetett mondatánál. Valóban: akik a járási pártértekezlet munkájában részt vettek, azok „mindannyian tudják, hogyan volt.” Mindent tudnak abból, ami rossz, nyomorúságos és embertelen volt, abból, amit múltnak nevezünk, s amit emberöltőkön keresztül sem felejthetünk el. A küldött elvtársak is a saját bőrükön érezték a múltat. A megyei pártértekezletre vonatkoztatva. is érvényes, a felszólaló tsz-elnök megállapítása. A küldött elvtársak hivatalosan, Tolna megye kommunistáit képviselik, valójában azonban Tolna megye valamennyi dolgozójának a képviseletében foglalják el ma délután Szekszárdon, a megyei pártbizottság nagytermében a helyeiket. Két, pontosabban másfél napig tart a megyei pártértekezlet, hogy legyen idő meghányni-vetni közös dolgainkat. Az elnökség mögött Lenin portréját látják a küldöttek és ez önmagában véve is kifejezi, hogy a jelenlévők a dolgozók megbízásából, felelősségtől áthatva, valóban küldetést teljesítenek. A megyei pártértekezlet arra nem alkalmas, hogy bárki is retorikából vizsgázzon jelesre. Nem a szónoki képességek csillogtatása a cél, más a szándék. Az, hogy a realitásokkal, a valóságos élettel szembenézzenek. Szükség van és hasznos is az összegezés, amely leméri a legutóbbi VIII. pártkongresszus óta megtett utat, ezen belül első helyen megyénk fejlődését és ezzel együtt a megyei pártértekezlet az itteni sajátos feladatoknak megfelelően megszabja az újabb tennivalókat, feladatokat. A küldött elvtársak munkás hétköznapjaink valóságos helyzetét, az örömeinket, a gondjainkat nem hírből ismerik, ellenkezőleg: Ök mindannyian az életben benne élve, a jót és a rosszat pontosan ismerő alakítói, formálói munkás hétköznapjainknak. S ez a nagy minőségi különbség. Az, hogy nem olyan emberek tanácskoznak a jelenről és a jövőről, akiknek a munkához és az alkotáshoz semmi közük, hanem azok, akik mindig ott állnak az első vonalban. A küldöttek foglalkozása pontosan és hűen tükrözi, >hogy társadalmunk minden rétege képviselteti magát. Földművesek, gyári munkások, pedagógusok, mérnökök, orvosok, hivatásos pártmunkások, tanácsi és tömegszervezeti vezetők. Valameny- nyien dolgozó emberek, s nincs közöttük — ez természetes — egyetlen olyan ember sem, aki valan'nléle elefántcsont-toronyban élne. Mindegyik kivétel nélkül a maga keresetéből tartja el családját, osztozik szakmabeli társainak örömeivel, gondjaival. A szövetkezeti gazda, a mérnök, vagy az üzemi munkás a megyei pártértekezlet irányt mutató, feladatokat megszabó és összegező munkájában tehát úgy vesz részt, hogy amikor a döntéseket hozza, amikor szavaz, akkor valóban érdekelt félként szavaz, hiszen munkaterületén maga is végrehajtója a határozatoknak. A megye kommunistái nem fogják és nem is akarják kisajátítani maguknak csupán az eredményeket. Mint mindig, továbbra is változatlanul vallják: a párttagoknak és a pártonkívülieknek egyaránt részük van a politikai, a gazdasági sikerek elérésében, s a hibák, a hiányosságok kijavítása megintcsak valamennyiünk közös ügye, mindannyiunk jól felfogott érdeke. A megyei pártbizottság lapja részletesen fogja majd tájékoztatni a lakosságot a pártértekezlet eseményeiről. Az ott elhangzó beszámoló és a felszólalások e lap hasábjain nyilvánosságot kapnak, de éppeh az őszinteség jogán és jegyében az is az igazsághoz tartozik azonban, hogy a pártnak vannak belső ügyei is, amelyek természetszerűen, egyedül és kizárólag a párttagokra, a kommunistákra tartoznak. Valójában ez természetes, s igazság szerint senki sem ütközhet meg azon, hogy a belső ügyek megfelelő korlátok között kapnak majd nyilvánosságot. összességében azonban a megyei küldöttértekezlet magas színvonalú és minőségileg magas rangú, munkaértekezlet. Az élet mindennapi és összegezett gondja, valamint öröme szerepel a napirenden, s ez a körülmény eleve rangossá és nagy jelentőségűvé avatja a megyei pártértekezletet. Van mit értékelni, van mit elmondani. Nagyjából és általában Tolna megye gondjai és örömei azonosak az országos gondokkal és örömökkel. A megyei pártértekezlet ilyen vonatkozásban hozzájárulás a IX. kongresszus munkájához. A népszaporodás, a lakáskérdés, megfelelő szinten és megfelelő értékelésben ugyanúgy lakkozás és szépítés nélkül szerepel majd a megyei pártértekezlet anyagában, mint az iparosítás és a mezőgazdaság terén megtett sikeres és kézzel fogható eredménysorozat, amelyre valójában joggal lehetünk büszkék. Tolna megye dolgozóinak minden okuk megvan arra, hogy várakozásteljes figyelemmel kísérjék végig a megyei pártértekezlet eseményeit. A szív és az értelem hangszerelésében, a cselekvés és a tenni tudás jegyében, saját sorsunkról, kiegyensúlyozott, biztonságos és munkás hétköznapjainkról lesz szó. A küldött elvtársak a kommunistákat és a megye dolgozóit képviselik a szó legteljesebb értelmében. Vietnami műszak a Bonyhádi Cipőgyárban Benépesültek vasárnap hajnalban a Bonyhádi Cipőgyár üzemei, műhelyei. Már hat előtt pár perccel megindultak a gépek, szalagok, ugyanúgy, mint bármelyik hétköznapon. Azaz, mégsem egészen ugyanúgy. Máskor nem ritka eset, hogy a művezetőnek induláskor kell gondoskodni egyik, vagy másik munkahelyre „beugróról”, mert kiderül, hogy a hely. a gép „gazdája” hirtelen mégbetegedett. . Most másfajta gondjuk van a művezetőknek. Havasiné a tüződe szalagvezetője azon töpreng, hogyan tudna mindenkinek munkát adni. Mert ma reggel többen jöttek be, mint máskor. Kercsó Júlia, a „Béke” alapszervezet KISZ-titkára szabadságon volt a héten. Csak hétfőn kellett volna bejönnie, így nem is számítottak most rá. De itt van. Ahogyan bejött a pár hete itt dolgozó Illés Mónika az aljaüzembe, pedig szombaton nem dolgozott, vagy Bíró András a felsőbőr-raktárba, akit szintén csak hétfőre vártak, hogy megjön a szabadságról. Hallotta otthon a többiektől, hogy vasárnap reggel vietnami műszák lesz, nem maradhat ki belőle... Három fiatalember a Vasas futballcsapatában játszik. Órájuk sem számítottak a műszak szer- vezői, hiszen kilenckor „életbevágóan fontos” meccsük lesz. De itt vannak és csak nyolckor ké- redzkednek ed. Forognak a gépek, haladnak a szalagok. A munkatermekben vietnami és magyar zászlók, jelszavak. Az adminisztratív dolgozók is itt vannak, akinek jutott hely, a szalaghoz állt be, akinek nem, salakot hord egy újonnan épített műhely padlására. Tiltakozunk Kilenc órákor leállnak a szalagok: röpgyűlés. Pollák Andor elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa köszönti a cipőgyáriakat, méltatja azt a hősi erőfeszítést, amit az imperialista rablók ellen a vietnami nép kifejt.-----Vádoljuk az imperializm ust, de nemcsak szavakban állunk ki a hős vietnami nép mellett, - hanem együttérzésünknek tettekkel adunk nyomatéket Az elvtársak mai munkájukkal is enyhítik a vietnami nép szenvedéseit. Egyszerre lendült a magasba- a több száz kéz. amikor Szabó Lajos KISZ-titkár szavazásra teszi fel a javaslatot: Küldjünk tiltakozó táviratot az amerikai követségnek, melyben elítéljük az amerikai imperialistáknak a vietnami nép ellen elkövetett agresszióját. Tíz órakor ért véget a műszak. Az eredmény a két szalagon: ki- Iencszáz pár export- és belföldi cipő. Százzal több, mint amennyi a két szalag négyórai „normája”. A bérszámfejtésre csak ezután kerül sor, most még csak be-, csülni leheti 20—25 000 forintot tesz ki az a munkabér, amit ma kerestek a cipőgyáriak, és amit eljuttatnak a vietnami nép megsegítésére. A füzetjei szalas
