Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-12 / 241. szám
1956. október 12. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAC O SORSTÁRSAK | Megállt mellettem és elkezdett beszélni, a karján fehér bot lógott. A szemét figyeltem, kerestem a tekintetét. Felém fordult, ott volt az arca az arcom előtt, de mintha a levegőbe nézne, vagy nem is nézne. Nincs a szemében semmi. Semmi. De megállt mellettem és beszélni kezdett. Megkérdeztem: — Lát maga engem? Tétova válasz: — Homályosan ..; — Körülbelül hány évesnek néz? — Negyvenötnek. Szóval nem lát. Tizenöttel többnek ... ? Jaj, de keserves lehet a semmi! A teremben ötven 'gy száz embert a semmi ve síi körül, a teljes, tökéletes sötétség, bár éles fény vágódik be az ablakokon, meg a sarkig tárt ajtón, és a villanylámpák is égnek. A szemüvegeseknek árasztják a fényt. Rengeteg itt a szemüveg is, nemcsak a fehér bot. Vastag, erős lencsék. A gyűlés alatt ilyen vastagszemüveges asszony mellett ültem. Valamit kérdeztem tőle. A válasz után öt mondatban suttogva elmondta az életét. A szemüvege tíz vagy tizenkét dioptriás, gyerekkora óta rossz a szeme, de azért férjhez ment, három gyereket szült, tíz év óta külön él a férjétől, hazudott az ember, az első feleségétől sem vált el, csak elhagyta, rossz ember. A gyűlés politikai beszámolóval kezdődött, gazdasági mechanizmus, háborús hangulat, tiltakozás. A népfront embere beszélt, László Antal, nagyon megtapsolták. Szeretnek tapsolni. Nem sokáig, de forrón összeverik a tenyerüket Fölállt a titkárnő, fekete szemüveges asszony, megtapsolták. Nézett fölfelé a semmibe és elmondta a vezetőség beszámolóját. A megszólítás: sorstársak! A beszámoló tartalma: humánum, szeretet, összetartás. A tagok segítése, családlátogatás, kulturális program. Százötvenhét tag, száztizenkétten kapnak vaksági segélyt. Havi háromszáz forint. X. erdőgazdaság ennyi meg ennyi fát adott. Taps. Ketten üdültek Balaton- széplakon, köszönjük. Taps. Tizenöten voltak Harkányban, köszönjük, taps. Adjanak jegyző- könyvi dicséretet Gyuricza Istvánnénak, a Dombóvári Járási Tanács szociálpolitikai előadójának, mert mindig segít. Nagy taps. Zenekart hoztak létre, az oroszlánrész Pálházi sorstársé, aki Tamásiból jár be. Megtapsolják. || Moccanás sincs a székeken. Egy kövér, babaarca, szemüveges nő állandóan mosolyog. Egy vak fiatalember szorosan átfogja kísérője vállát, a fejét is ráhajtja. Fekete lány a kísérő, ő is bújik a fiúhoz. Szerelmes a lány a vak fiúba. A legtöbb arc komor. A titkárnő azzal fejezi be, hogy Tolna megyében a vakot ma nem koldusnak látják, mint régen. A csoport is segít, ad munkát, amit csak tud. Az állam sokat segít. Bejelenti a megyei tanács képviselője, hogy az évenkénti 250 ezer forint segélyt jövőre húszezerrel megtoldják. A tapsból érződik a hála. Szót kér az országos elnökség munkatársa, föláll, és néz a levegőbe, úgy beszél. Azt mondja: „...mindannyiunk előtt világosan látszik, hogy jól dolgozik a csoport...” Szívszorító, néha megrendítő jelenetek. Egy fiatal cigányasz- szony, az előttem levő sorban, már ötödször áll föl, hogy beszéljen, kétszer a székek közül is kitámolygott, kicsit előrement a fai mellett, aztán visszajött. Nem tudja, mikor beszélhet, beszélhet-e egyáltalán. Szemüveges asszony bíztatja, s végre megszólal. Jegyzik, amit mond, akár a többiét. Ügyvéd van jelen az elnökségben. Talpig feketén emelkedik szólásra egy paksi asszony, háromszáz forint segélyt kap, tsz- tag, vak, a nagyobbik fia megnősült, a kisebbiket elvitték katonának, s kéri, hogy legalább ezt a fiút felmentenék, ő lenne a családfenntartó, mert a kislány is vak... A fekete asszony hangja zokogásba fullad. || A gyűlés után a zenekar rázendít a Csárdás- királynő dalára, harmonika viszi a prímet. Megbolydul a tömeg, vakok tolonganak a vak titkárnő körül. A titkárnő, Nagy Györgyné, a Vakok és Csökkentlátók Szövetsége dombóvári kerületi csoportjának vezetője a hozzá hajló embereket megismeri és öleli, csókolja. GEMENCZI JÓZSEF Megismétlik a szekszárdi muzsikáló képeslapot A Petőfi rádióban október 13A hanyagságot nem büntetik? Súlyosan megbüntettek egy asszonyt, mert leleményes volt; fölszedte és kirostálta a szemétre került mákot. Az eset fölháborító és egyben sajnálatos. Egyszerűen azért sajnálatos, mert az Alsótengelici Kísérleti Gazdaságban történt, abban a kiváló gazdaságban, amelyről általában a legjobbakat lehetett mondani és írni. Az asszony, Tábori Ferencné takarítónő meglátta a szeméthalmon, vagyis a cséplés után kidobott mákgubótörmeléken, hogy abban még sok a mák.. Gazt szedett Tá- boriné a malacainak, s eközben bukkant rá az értékes szemétre. Válogatta, rostálgatta, több napi munkával 17 kiló (!) mákot kiszedett. Egy részét eladta. Később más is rostált a törmelékből, a dolog kitudódott és Tábori Ferencné- nek alaposan ellátták a baják 780 forint kártérítésre kötelezték, fegyelmit kapott és eiwonták az idei nyereségrészesedéstől. Ha a takarítónő nem foetSL, a 17 kiló mák tönkremegy, elrothad a szeméten. A takarítónő nem okozott kárt a gazdaságnak. Legfeljebb a jó hírének ártott azzal, hogy fölfedezte a hanyagságot. Hibás-e a takarítónő? Csupán abban, hogy nem szólt a gazdaság vezetőinek: nézzék, milyen munka folyt itt a cséplóskor, ennyi mákot kidobtak. És akkor a gazdaság vezetői ilyenformán válaszolhattak volna: jól van, Táboriné, megkapja a munkadíjat, amiért nagy vesződséggel kirostálta, ki böngészte a 17 kiló mákot és szépen meg is mosta, s megtarthat még két kilót a mákból is, süssön jó kalácsokat? A csépléskor hanyagai dolgozó embereket pedig felelősségre vonjuk. Ehelyett kizárólag az asszonyt vonták fiefcSősségDe, mégpedig méltányosság nélkül, sőt jól a fejére ütöttek. Igaz, később megrovásra csökkentették a fegyelmit, de a lényegen ez nem sokat változtat. Az már szinte szót sem érdemel, hogy az első fokú munkaügyi döntőbizottság törvénysértően járt el, továbbá, hogy a megyei döntőbizottsági tárgyalásra olyan embert küldtek Alsótengelicről, aki — bevallása szarint — aznap ismerte meg az ügyet, s maga sem helyesli az eljárást. A másodfokú tárgyalás így elmaradt, visszaküldték az ügyet ^korrigálásra". Ez alkalommal remélhetőleg azokat is odaálWjak a bizottság elé, akik kidobták a mákot, nemcsak az asszonyt, aki fölszedte, megmentette. r tg. jti) Diákok a mezőgazdaságban Áz új kiképzési évre készül már az MHS bonyhádi járási elnöksége Az MHS bonyhádi elnöksége a közelmúltban megtárgyalta az 1966/67-es kiképzési év feladatait, melyben színes programot biztosít a lakosságnak, ezen belül is különösen a fiatalok részére. A honvédelmi munka különös figyelrrtet érdemel, nemcsak a jelenlegi nemzetközi helyzet miatt, hanem azért is, mert a jövő év első felében rendezik meg az MHS VI. országos kongresszusát. Az 1966'67-es kiképzési évben is fontos feladatként szabták meg a katonai elő- és utókiképzés, valamint a szakirányú kiképzések színvonalának emelését. A polgári védelmi oktatásnál is «okkal nagyobb megjelenésre számítanak, mint az elmúlt kiképzési évben. A sorköteles gépjármű-tanfolyamon, vegyvédelmi, valamint a lőgyakorlat végrehajtásánál sok sorköteles fiatallal foglalkoznak majd. A terv jelentős, helyet szentel a sportmunkának. Három rókavadász- és két modellező-szakosztályt alakítanak meg. A terv gondoskodik a legifjabb MHS-jelöltek, az úttörők foglalkoztatásáról. Az alapfokú modellező-szakkör és középfokú szakkör tanfolyamára úttörőket toboroznak, ezenkívül mind csapatban, mind pedig egyéniben légpuska-lövészverseyt szerveznek. Nagy figyelmet fordítanak a fiatalok fizikai állóképességének növelésére. Ennek érdekében növelik a gyalogos és a motoros összetett honvédelmi versenyeken részt vevő versenyzők számát. Nem felejtkeztek meg a járás lakosságáról sem. Az 1966/67-es kiképzési évben személygépkocsi és motorvezetői tanfolyamot indítanak, valamint tömeges lövészetet rendeznek azokon a területeken, ahol ilyen igények felmerülnek. A nagy érdeklődésre való tekintettel meghívásos moto-cross versenyeket is szerveznek. Évszázados órák — nagy választékban. Akad nem egy zenélő óra. Akad, amelyik majd egy négyzetméter felületű. A kad, amelyik szerkezete üvegvitrinben van elhelyezve. Akad, amelyiknek külseje valóságos esztétikai élményt nyújt, elsősorban nem is óra, hanem falidísz. Akad, amelyiket debreceni mester készített, akad, amelyik Buda—Pestről került Tolnába, akad, amelyik eredetéről vajmi keveset tudnak. A szekszárdi múzeumban o régi óra kiállítás megannyi élményt jelent a látogatónak. Az óra története a rég múltra tekint vissza. Az emberi civilizáció fejlődésében mindig ott található az időmérő eszköz. Ahogyan a tudományok kezdtek kialakulni, feltétlenül kellett mérni az idő múlását. Enélkül úgyszólván egy területen sem lehet előrébb jutni, mert ez közvetlenül, közvetve kapcsolódik az élet minden területéhez. A legrégebbi időmérő eszközök az ókorban alakultak ki. Adatok vannak arra, hogy mérték az idő múlását a rómaiak, a görögök, sőt, visszafelé haladva az évszázadokban, az egyiptomiak és kínaiak is. Az egyiptomiak nagy eredményeket értek el a csillagászati megfigyelésekben„ Hindun, csütörtök délután 17,05 órai kezdettel megismétlik a Muzsikáló képeslapok sorozat műsorszámában nemrégiben elhangzott szekszárdi zenés üdvözletét. Ebben a műsorban a Tolna megyei pedagógus-énekkar, a szekszárdi I. számú Garay és II. számú Petőfi általános iskola és a közgazdasági technikum kórusa, s a városi úttörő fúvószenekar hallható. Szerepel az állami zeneiskola több tehetséges növendéke, továbbá Gáspár Mihály citerával, Theisz György régi dalok előadásával, valamint Csorba Géza és zenekara, s a Garay étterem tánczenekara™ Dombóvárott a nyári szünidőben 102 középiskolás nevezett be a KISZ-bizottság által szervezett 15 munkaegység-mozgalomba és segítette a környező termelőszövetkezeteket. Az Apáczai Csere János 12 évfolyamos iskolából 58 fiatal 1234 munkaegységet teljesített, amely 30 forinttal számolva, 37 020 forint értékű munkának felel meg. A Gőgös Ignác Általános Gimnázium tanulói közül 44 fiaital kért KISZ-megbízólevelet és vállalt munkát — kukoricaeímere- zést, gyümölcsszedést — a tsz- ekben. A 44 gimnazista 707 munkaegységével a nyári szünetben 21 210 forint értékű munkát végzett. A Dombóvári Járási KlSZ-bi- zottság az elmúlt napokban ösz- szegezte a fiatalok teljesítményét, s megállapította: a diákok jó munkát végeztek. A termelőszövetkezeti vezetők is elismeréssel beszéltek a diákok munkájáról és igazolták teljesítményüket. A nyári szünidőben a dombóvári középiskolások közül 102 diák vállalt mezőgazdasági munkát, s ösz- szesen 1941 munkaegységet szerzett. Teljesítményükkel a diákok 58 230 forint értékű munkát végeztek. Időmérés vízzel, homokkal9 árnyékkal — Ébredés puskadörrenésre Régi órák kiállítása a szekszárdi múzeumban ez el sem lett volna képzelhető időmérés nélkül. Az időmérésnek köszönhető az ókori bölcsek zseniális felfedezése, az, hogy a világon minden az állandó mozgás, változás állapotában van. E felfedezés nagyságára jellemző, hogy a mai modem tudományoknak is ez a kiindulópontja. A legrégebbi órák a vízi-, nap- és homokórák voltak. Egyes adatok szerint a kínaiak már időszámításunk előtt 3000 évvel használtak vízórát. A homokóra elsősorban az arab területeken terjedt el. A rómaiak és görögök főként a napórát használták. Vízszintes felületre merőleges botot szúrtak, a vízszintes korong kerületét rovátkákkal jelölték és a bot árnyélca mutatta az idő múlását. Ebből a fajtából is volt zseb-, vagyis hordozható óra éppúgy, mint nagy építmény. Róma egyik főterén például akkora napórát készítettek, amelynek mérete a legnagyobb építményekkel is vetekedhetett. Az ókor embere fedezte fel az olajmécses-órát is. Az égés közben viszonylag egyenletesen fogyó olaj mutatta az időegységek múlását. A kerekes rendszerű órákat a középkorban fedezték fel. Egyes adatok szerint már az időszámításunk utáni 1000 körül működtek kerekes órák. A XI—XII. században már mindenfelé elterjedtek a kerekes rendszerű időmérők. Az óra évszázadok folytán megszámlálhatatlan változáson ment keresztül, úgyszólván a civilizált világ minden pontján alakítottak, tökéletesítettek rajta valamit. A kerekes órák kezdetben hatalmas méretűek, nagy súlyúak voltak, s természetesen költségesek. Ezért legfeljebb a gazdagabb kolostorok, templomok tudták megvásárolni. Később a főúri házakba is bekerültek a gazdagság jeleként. A rugós órák a XVI. századtól kezdtek elterjedni egy nürnbergi mester találmánya alapján. Legtöbb órának a külseje művészi kiképzésű volt, ezért válhatott szobadísszé. A tökéletesítés folytán természetesen az órával kapcsolatos igények is nőttek. Amikor már viszonylag nagy pontossággal mutatta az időt, felvetődött a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha ébresztési célokat is szolgálna. El is készültek a legkülönbözőbb típusú ébresztőórák. Egy pécsi mester, To- masi Károly robbanó ébresztőórát szerkesztett. Egy fegyver závárzatát összekapcsolta az óra szerkezetével.- A puskát megtöltötte puskaporral, beállította az órát mondjuk hajnali háromra, s az dörrent a megadott időben. Nem ám úgy, mint manapság, hogy a zörgőóra halk zörgését legtöbben egyszerűen meg sem hallják... A kiállítás anyagának összegyűjtése elsősorban Mohai La- josné munkáját dicséri. A megnyitó közönségét dr. Mészáros Gyula múzeumigazgató köszöntötte, majd dr. Pajor Géza tartott megnyitó beszédet. BODA FERENC
