Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-11 / 240. szám
4 TdOTA' MEGYÉI VEPtíJSAG t965. olcfoEer lí Korszerű légvédelem A legutóbbi évtizedekben a tudományok és a technikai kutatások ugrásszerű fejlődést hoztak a légvédelemben is. Mielőtt bemutatnánk, milyen elvekre épül hazánk korszerű légvédelme, le kell szögeznünk, hogy légterünk teljesen biztonságos védelmét csak a többi szocialista országgal karöltve, velük együttműködve tudjuk megoldani. Ennek főként az az oka, hogy a korszerű légvédelemhez nagy területek szükségesek. A legutóbbi évtizedben létrejöttek azok a közepes és nagy hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakéták, a hang terjedési sebességét többszörösen felülmúló repülőgépek, amelyek na"-- távolságról és nagy magasságból képesek megközelíteni a kiválasztott célokat. Ezek elhárítására hivatott a légvédelem, a rakéták elleni védelem és a kozmikus támadóeszközök elleni védelem. Mivel a modern légi támadóeszközök kontinensek közötti távolságok igen gyors áthidalására képesek, a légtér biztosításához minden légvédelemnek nagy távolságú felderítést és akti/ tevékenységet folytató elháría légi célról visszavert, illetve a cél által kisugárzott elektromágneses hullámok vétele alapján állapítják meg a röppálya adatait. A légi célok felderítése és pályaelemeiknek a megállapítása az elhárítás passzív része. A rádiólokációs állomások az észlelt adatokat elektronikus számítógépek útján önműködően feldolgozzák, vagyis azonosítják a cél jellegét (saját vagy ellen ég), megállapítják a röppálya elemeit, vagyis a magasságot, a sebességet, az irányt, aztán átadják a célkövető rádiólokátoroknak, s ezek teljes pontossággal megállapítják a célok repülési adatait. A távolfelderítő rádiólokációs rendszerben a számítógépek igen rövid idő alatt még azt is megállapítják, hol várható az ellenséges légi cél becsapódási pontja. Egy adott elhárító rendszerhez természetesen nem egyetlen rádiólokációs állomás tartozik, hanem célkövető rendszerek egymást fedő szektorokban végzik az állandó figyelésit. Az aktív elhárítás akkor kezdődik, amikor a célfelderítő és célkövető állomások adatait a számítógépközpontok átadják az elfogó vadász légierőnek, vagy az irányítható légvédelmi rakétarendszernek, s ezek alapján megkezdődnek az elfogó vadászrepülők, illetve az ellenrakéták indítási előkészületei. Az elhárító légvédelmi rakéták rendszerében a célkövető rádiólokációs állomás után a légvédelmi rakéta egyik felismerő lokátora veszi át a légi cél követését, majd a rakétairányító rádiólokációs állomás lép a cél követő szerepbe, és megfelelő időpontban önműködően elindítja az ellenrakétát Az elindított rakéta belép az indítóállomás által kisugárzott „sugárnyalábbá", s ebben haladva tart az előre kiszámított találkoA tamado légi célok sikeres távolfelderítő rádiólokációs hálóleküzdése, zat lát el adatokkal. Egy ilyen légvédelmi rendszer i, ., , kiépítése, kezelése nem csupán a légtér teljés biztonsága hatalmas költségekkel jár — rádióelektronikai, kibernetikai eszközök sokasága, korszerű légvédelmi rakéták, vadászrepülő egységek szükségesek, hanem kiváló szakképzettségű irányító, kezelő és karbantartó személyzetet is igényel. azt is megköveteli, hogy a légvédelmi rakétaindító állomások teljesen automatizáltak legyenek, vagyis szükség esetén lehetővé tegyék több légvédelmi rakéta egymás utáni, gyors indítását is. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy egészében véve is milyen kevés idő áll rendelkezésre — két-három, olykor csak egy perc •—, következtethetünk arra, menynyire kiterjedt technikai felkészültség kell egy ellenséges légi cél eredményes felderítéséhez, és leküzdéséhez. A harcászati légierők repülőgépeinek a megsemmisítése természetesen könnyebb, mint az említett légi 'céloké, mert a rakétákhoz mérten kisebb a hatótávolságuk és repülési sebességük, viszont sokkal nagyobb a hatásos visszaverő felületük, amelyet a rádiólokációs állomások eredményesebben észlelhetnek. Az eddigiekben azt ismertük meg, milyen folyamat eredményeként indul útjára és semmisíti meg a légi célt az elhárító eszAmit a komplexumok összekapcsolásáról elmondtunk, az az egyes országok légvédelmi rendszerére is áll. A Varsói Szerződés országainak összehangolt légvédelmi rendszere teljes biztonságot nyújt, amelyen belül a felderítés, a célok elosztása és megsemmisítése összehangolt tevékenység. A Varsói Szerződés országainak légvédelmében minden ország légvédelmi rendszere, így a Magyar Népköztársaságé is fontos szerepet játszik az ellenség váratlan agressziójának elhárításában. Néphadseregünk, a testvéri szocialista országokkal együtt, korszerű légvédelmet hozott létre, és azt a szocialista építés eredményeinek védelmében napról napra továbbfejleszti. dr. Halász András mérnök alezredes a hadtudományok kandidátusa tási rendszert kell kiépítenie. A légtér biztosításának legelső feladata tehát a támadó légi célok gyors felderítése. A támadó repülőgépek felderítése az országhatártól több száz kilométerre már elegendő időt biztosít a megsemmisítésükhöz szükséges intézkedések megtételére. Az interkontinentális ballisztikus rakétákat azonban már lehetőleg kilövésük pillanatában kell felderíteni, hogy elegendő idő maradjon megsemmisítésükhöz, — még az ország légterének elérése előtt. A légtérben nagy sebességgel repülő légi célokat korszerű rádióelektronikai eszközök segítségével derítik fel és követik. Ezek a rádiólokáció elvén működnek, vagyis az általuk kisugárzott és A UEQt WWXÄÄKÖ2ÖK PMYAt j^lndítőhely; Bv,Bs6 fokozat leválik; Második fokozat levóWo 3*,,Harmadik fokozat ievökki C*,Vezérlikat nyit, D»Célpontok, A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság gépészete azonnali belépésre alkalmaz: 8 dömpervezetőt és 4 vizsgázott kotró mestert változó munkahelyre Fejér, Veszprém és Tolna megye területén. Szállás biztosítva van. Közvetítés szükséges. Jelentkezés fenti cím munkaügyén, Székesfehérvár, Balatoni u. 6. sz. (106) HIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIHIUIIimUClIHlUiliU KÉMREPÜLŐ Irta: Pintér István zási pon-t felé. Természetesen a köz. De akkor kaphatunk teljeséi leküzdéséhez a folyamatosan sebb képet a légvédelmi rendszer- 5 felderített újabb adatok alapján r°l> ha elképzeljük ezeknek a = szükségessé válhat a légvédelmi komplexumoknak összekapcsolt, -szükségessé vathat a légvédelmi ,gen széles hálózatát Még a va_ sraketa róppalyájának helyesbítése, dászrepülő és légvédelmi tüzér E Ezt egy közbeiktatott számító- egységek is hozzátartoznak a 2gép végzi, mégpedig önműködően, rendszerhez, amelyeket szintén a TlHIHIIIIIIIIIIIIII ............. — 145 — A tárgyalóterem közönsége felzúgott. A legtöbben a lehető legenyhébbnek találták a büntetést, amit Rowers kaphatott. Rowers először örömet érzett, aztán elborzadt. Igen, tíz év, csak tíz év. De milyen hosszú is tíz év! Közölték vele, hogy ismét találkozhat feleségével és apjával, elbúcsúzhat tőlük. A mellékszobában azonban sokáig hiába vártak rájuk. Végül is az őrség parancsnoka megelégelte a várakozást, s kiment, hogy utánanézzen: hol késnek a családtagok? Mérgesen jött vissza. — Mrs. Rowers és idősebb Rowers még nem ér rá — mondta angolul foglyának. — Interjúkat adnak a lapok munkatársainak. A feleségét éppen fényképezik. Arra leérte a riporter, hogy vegyen elő' egy zsebkendőt és sírjon ... A nyilatkozatokat később Francis Rowers maga is olvashatta a börtönben, mert megengedték neki, hogy hazája lapjait olvashassa. Az apja például azt nyilatkozta, hogy a fia kijelentette neki: gépét nem lőtték le a szovjetek, hanem az magától robbant fel, tehát nem igaz az, hogy a szovjetek olyan elhárító fegyverekkel rendelkeznek, amelyekkel minden típusú amerikai gépet meg tudnak semmisíteni. A felesége azt nyilatkozta, hogy amikor férjével találkozott, minden kétséget kizáróan megállapította, hogy valamifajta gyógyszerrel kezelték, amellyel megtörték az éllenóllóképességét, de férje így is módot talált rá hogy tudtára adja: amit a szov— 146 — jet bíróság előtt vallott, az nem felelt meg a valóságnak. Rowers mélységes szégyent érzett. A börtönben jól bántak vele, sokkal jobban, mint hitte volna. Ráadásul úgy számított, hogy minél lojálisabb magatartást tanúsít, annál nagyobb reménye van rá hogy még a tíz év letelte előtt szabadul, s hazatérhet az Egyesült Államokba. Hogy odahaza mi lesz vele azután, az nem érdekelte. Pedig bizonyos volt benne, hogy nehézségek várnak rá A Cl A elbocsátja, hiszen megszegte a parancsot, meg kellett volna ölnie magát, ö pedig vette magának a bátorságot, hogy életben maradjon és mindent elmondjon a világ nyilvánossága előtt. De Amerikának meg kell tudnia az igazságot. Rowers a börtönben leült, hogy levelet írjon a legnagyobb amerikai napilap szerkesztőségének. Megírta, hogy apja és felesége nyilatkozatai nem felelnek meg a valóságnak. Levelét így fejezte be: „Apám helyesen értett engem akkor, amikor azt mondta, hogy ha mindennek vége lesz, hazautazom. Valóban szándékomban van hazautazni és imádkozom, hogy ne kelljen börtönben töltenem tíz évet.” Nem egész két esztendő múltán Rowerst hivatta a börtön parancsnoka. — Készüljön, kérem, ön holnap reggel repülőgépen elindul hazájába. Berlinig repül, s ott egy átkelőhelynél kicseréljük egy másik fogollyal. Rowers megszédült. A börtön parancsnoka széket tolt alája. — 147 — — Nem örül? — kérdezte tőle, miután a váratlanul szabaduló fogoly felhajtott egy pohár vizet és valamennyire magához tért. — De igen. Határtalanul — mondta Rowers, minden meggyőződés nélkül; A börtönparancsnok széttárta a karját. — Az, hogy mi vár magára Amerikában, nem ránk tartozik. Mindenesetre sok szerencsét. Kezet nyújtott a fogolynak, ami természetesen még soha nem fordult elő. XXVIII. A cserére Berlinben másnap valóban sor került. Rowers nem ismerte azt a másik férfit, akit Nyugat-Berlin felől hozlak, s aki ugyanabban a pillanatban lépte át a határt Kelet felé, amikor őt átengedték Nyugatra. Később tudta csak meg, hogy a szovjet felderítő szolgálat magasrangú tisztje. Már a második világháború idején is sok bravúrt vitt véghez, a Gestapo hírszerző szolgálatához bejutva. Amikor Amerikában elfogták, már csaknem ötven esztendős volt. Még a nevét sem tudták meg tőle. A börtönben festett, és naponta órákon át vidám dalokat énekelt. Pedig harminc évi börtön várt rá. Rowerst, a szabad embert egy gépkocsiba ültették, amelyben rajta és a sofőrön kívül még hárman helyezkedtek el. Az a férfi, aki elől a ült a sofőr mellett, s aki — a többiekhez hasonlóan nem mutatkozott be — minden bizonnyal a parancsnokuk volt, mert a többiek az ő félszavait, mozdulatait lesték, egyetlen mondatot közölt csak.
