Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-07 / 237. szám
4 roLWi marti népújság TÍJfiíi. olrtőbpr T A „csendes-óceáni doktrína" ;,Thaiföldtől Koreáig földgyaluk és fúrógépek, betonkeverők és útépítő óriások zúgnak. Helyreállítanak fűvel benőtt régi repülőtereket és újakat építenek. Kikötők születnek olyan partokon, amelyeket emberemlékezet óta dzsungel borított. Több tízezer amerikai katonai mérnök, technikus és szakember irányítja a helyszínen toborzott munkások valóságos hadseregét”. A Newsweek című amerikai hírmagazin Távol-Keletre küldött katonai tudósítója írta e sorokat a kelet-ázsiai amerikai tevékenység jellemzésére. Néhány nappal később a Pentagon bejelentette, hogy 1966-ban az „ázsiai térségben” másfél milliárd dollárt fordít új támaszpontok építésére és a meglévők felújítására. Áz „új ázsiai rend" johnsoni terve Az amerikai , hivatalos szervek a munka közvetlen indokolásaképpen természetesen a vietnami háborút említik. Ez azonban csak a közvetlen cél. Az utóbbi időben szovjet katonai szakértők több tanulmányban felhívták a figyelmet arra, hogy ennél lényegesen jelentősebb, távlati célokról is szó van. Dimitrij Volsz- kij, a Novoje Vremja katonai szakértője például kifejti: „Az egész tevékenység félreérthetetlenül része egy hosszú időre szóló, világméretű stratégiai tervnek. Valójában egész. katonai rendszert teremtenek. A vietnami támadó háború felhasználásával arra törekszenek, hogy kiépítsék és megerősítsék az amerikai pozíciókat a Csendes-óceán egész nyugati partvidéke mentén”. Valójában tehát arról van szó, hogy Washingtonban kidolgozták és megkísérlik végrehajtani az amerikai katonai . és politikai hatalom terjeszkedését a Csendes-óceán egész térségében. A Washington Post néhány hónappal ezelőtt már megírta, hogy Rostow professzor, Johnson „különleges tanácsadójának” elvi elgondolásai alapján az elnök Humphrey alelnök, Rusk külügyminiszter és McNamara hadügyminiszter segítségével külön „csendes-óceáni doktrínát” dolgozott ki. Az elnök később külön beszédben is célzott e doktrína létezésére és a beszéd egyes mondatai kísértetiesen hasonlítanak az „új ázsiai rendre” vonatkozó régi, császári japán szó- használatra: „Amerika partjait nem egy, hanem két óceán mossa és a Csendes-óceánon éppen úgy átkelhetünk, mint az Atlan- ÁzASPAC _Malaysiával t in. Ha kitartunk Vietnamban, az Ázsiában születő új rend még jobban elterjed”. ban, ment az Egyesült Államok most először kísérli meg a behatolást az ázsiai kontinens belsejébe. Ez szolgáltatott okot és alapot az eddigi hatalmi törekvések rendszerbe foglalására és a Johnson-fiéle „csendes-óceáni doktrína” kidolgozására. Hawaii, Okinawa, Tajvan Az amerikai politikában nem először dolgoznak ki ilyen „csendes-óceáni doktrínát”. Már a múlt század végén, Theodore Roosevelt elnök, a fiatal amerikai imperializmus terjeszkedési irányvonalának egyik legmarkánsabb képviselője „Amerika által létrehozandó nagy csendes-óceáni civilizációról” álmodozott. A második világháború után az Egyesült Államok egész távolkeleti politikája — ha olykor tervszerűtlen formában is — a Csendes-óceán feletti hegemónia megszerzését célozta. A Hawaii szigetek felvétele az USA államainak sorába, annak megtagadása, hogy az amerikai gyámság alá vont szigetek (Marianna, Marshall és Karolina szigetcsoport) önállóságot kapjon, mind része volt ennek a törekvésnek. Végül idetartozott az Okinawa, Tajvan és a Fülöp-szigeték hármas „oszlopára” támaszkodó katonai bázisxendszer megszervezése is. A vietnami agresszió azért jelentett új szakaszt a csendesóceáni hegemón törekvések soráA Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Szekszárdi üzletigazgatósága felvesz villanyhálózatépítéshez 1 rr rr kőműves segédmunkásokat Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés: Szekszárd, Be- zerédj u. 9. <61* A stratégiai tervekkel párhuzamosan az egész csendes-óceáni térségben megélénkült az amerikai diplomácia tevékenysége. Ezt tükrözi a röviddel ezelőtt megkötött „Ázsia—csendes-óceáni szerződés” (ASPAC). Feltűnő és jellemző, hogy e szerződés kilenc tagja közül nyolc (Japán, Thaiföld, • Fülöp-szigetek, Dél- Korea, Dél-Vietnam, Ausztrália, Uj-Zéland és Tajvan) már korábban kétoldalú katonai szerződést kötött az Egyesült Államokkal. Csak a kilencedik tagot, Malaysiát fűzi katonai szerződés egy másik nagyhatalomhoz, Nagy- Bri tanaiéhoz. Várható azonban, hogy az ASPÁC következtében Malaysia is bővíti majd katonai kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Anélkül tehát, hogy az amerikai politika ezt formálisan beismerné — arra törekszik, hogy a Csendes-óceánt vagy legalább is annak az Egyenlítőtől közvetlenül északira fekvő részét „amerikai beltengerré” tegye és itteni bázisaira támaszkodva amerikai fennhatóság alá vonja Délkeiet- Ázsia országait. Valójában tehát egy nagyon iS átgondolt, agresszív „csendesóceáni doktrína” végrehajtásáról, az amerikai terjeszkedési politika új fejezetéről van szó. GÖMÖRI ENDRE .................................................................................... A KÉMREPÜLŐ I mom IWjl ittiSi ImlHsosí/i Irta : Pintér Istváh Huss óra — as érdektelenségben Aki a maga fajtájával nem állott még szemben, még- W*’*’ pediglen úgy, hogy puska kint és puska bent —, annak én nemigen tudom elmondani, hogy miképpen van az” — sebesen megy „elnök” Jóska a termelőszövetkezet udvarán, nyomában az érdeklődő újságíróval. A nézőtéren, a szekszárti-szőlőhegyi művelődési ház termében idős asszonyok, fiatalemberek, lányok és gyerekek nézik a filmvetítést, hallgatják az „elnök” Jóska szavait. Nem jöttek sokan, — de a felnőttek, akik itt vannak, tanúsíthatják, hogy az otthanmaradóknak kár volt elszalasztani az alkalmat. Sánta Ferenc—Fábry Zoltán filmje, a Húsz óra, már több mint egy éve, hogy a IV. moszkvai filmfesztiválon nagydíjat kapott. Vastapssal üdvözölte a filmet a moszkvai közönség, — aztán bemutáftták a magyarországi mozikban is és a fogadtatás sokkal hűvösebb volt, mint amennyit ez a művészi produkció, s. amennyit a mondanivaló érdemelt volnar A közönségsiker elmaradt. — Ha valaki moziba megy, azért vált jegyet, hogy szórakozzon, felüdüljön... Nevessen, hangosan, teli szájjal, vagy legalább mosolyogjon. Elfelejtse a mindennapok kis és nagy gondját.. — fogalmazta meg valaki egyszer ezekkel a szavakkal azt, hogy miért nem volt olyan igazi sikere itthon a Húsz órának. — Benne élünk ezekben a dolgokban... Átéltük általában így, egyesek még igyebbul... — tette még hozzá az illető. Itt, szőlőhegyen azt mondja az egyik fejkendős néni: — Igaz ez a film. A mi elnökünk éppen olyan, mint ez az elnök Jóska... Gyerekek is ülnek itt szép számban. — Ugyan, dehogy! — szól a néni szavába egy fiatalember. — Hogy is gondol ilj'ent, más ember az... Az elnök Jóska a filmen mindent politikai meggyőződésből tesz... — Politika... politika... — horkan fel egy szikár, idős bácsi —, hagyjuk már azt a politikát... Mindig csak az a politika! Hová lesz akaor az egymás iránt érzett szeretet?! A gyerekek ülnek és hallgatnak... — Ugyan már! Ez most nem tartózik ide — pisszegik le mások. .— Hagyja már ezt a szeretetet!... — Politika a szeretet is, a javából! Az volt — bizonygatja más valaki — az ám, akkortájt, amikor arról harsogtak. Es ez a film nem is politika, hanem' történelem! Es vannak, akiknek a szeme előtt újból lepereg a film néhány kockája, végigsuhan a magyar történelem húsz éve: a falusi ember fájdalmas küzdelme, tragikus tévedései, és a jelen kibontakozása. Végignézték a filmet — s mondanivalója, véleménye mindenkinek van róla. A mű drámaisága mindenkit megkap. Csak a gyerekek ülnek, hallgatnak, és látszik rajtuk, hogy unatkoznak. — Ügy, ahogy az elnök Jóska mondja —, bólogat a második sorban valaki —, aki nem élte ál,, az nem tudja megérteni. Aki átélte, áz mélyet bólint, s elismeréssel adózik igazságának. Az, aki átélte. A gyerekek ülnek, hallgatnak és látszik rajtuk, hogy unatkoznak. Tizenkét-tizennégy évesek. Ők nem élték át érezve ezt a húsz évet. Jobban szeretnék a Pardaillan lovagot látni. Nekik az az izgalmasabb. Ők a magyar jelenkor húsz évéről nem sokat tudnak. Hozzájuk és a felnövő, még fiatalabb nemzedékhez talán nem is mint játékfilm, hanem mint dokumentumjáték — színészek közreműködésével feldolgozott történelem — szól ez az alkotás. De vajon ezt ők észreveszik? ÍTgy látszik, hogy nem. Pedig fontos Volna, hogy érez- zék, hogy megértsék, hogy ne buggyanjon ki belőlük a nevetés a legmegrázóbb jeleneteknél, hogy1 komolyan vegyék az ország életének e tévedéseken alapuló tragédiákkal, egyéni és közösségi tragédiákkal tarkított húsz évét. Fontos volna. S, hogy mégsincs így, annak okát érdemes volna megkeresni. Talán a nevelésük szemléletmódján kellene változtatni kicsit — otthon, meg az iskolában is? MÉRY ÉVA llilllllHIHIHIIIHIIIIIIIIttlIllllllllllllillilllHIHIItlIllltlIIIIIIIHIIilHIItlIIHIIIilllUlllllllllllllilllllllllllllllllllllllllillllHI — 136 — Újabb vörös jel nyomán ismét légifelvételt készített. S ahogy sűrűsödtek a jelek a térképen, úgy akadt Rowersnek egyre több és több dolga. Ha volt is benne eddig valamilyen kétség, hogy hátha mégsem olyan sima lesz a repülés, mint ahogy azt Khelton elképzelte, már teljesen elmúlt. Nem vitás, az oroszok föl sem fedezték őt. Este Bodőben vacsorázik, Khelton ezredessel. És aztán megkapja a visszatartott összeget. Éppen huszonötezer dollár jár még neki. Ezzel már lehet valamit kezdeni. Már kétezer kilométert tett meg. Ha arányosan számol, több mint hatezer dollárt megszolgált. ÉS akkor a pilóta tompa robbanást hallott. Narancssárga fénybe borult minden. Ideje sem volt meglepődni, s a gép hirtelen oldalára billent. Mintha leváltak volna a szárnyak, és a törzs farokrésze.... A gép zuhanni kezdett. Francis' a műszerfalhoz szorult. A lélekjelenléte azonban nem hagyta el. Ha be is gyakoroltatták vele a katapultálást, óvakodott attól, hogy megnyomja a berendezés gombját. Nem, nem robbantja fel magát a géppel együtt. Megpróbál menekülni. Megpróbál? Megmenekül, akármi Is történik. Harmincéves, nem hagyhatja itt a fogát. Élnie kell. Óriási erőfeszítésébe került, amíg sikerült megemelni a fülke tetejét. Kioldotta a szíjakat, amelyek az üléshez rögzítették őt és kimászott a gép tetejére. Ugrott. — 137 — Örökkévalóságnak tűnt, amíg az ejtőernyője kinyílt. Megismerkedett a halálfélelemmel. És még, a kissé sárgás ejtőernyőn a föld felé lebegett, amikor elhatározta: nem fogja használni a mérgezett tűt. Két egyenruhás ember fogta el, Géppisztolyt szegeztek rá, s kiabáltak valamilyen — Rowers előtt ismeretlen — nyelven. Amikor a pilóta a tarkójára kulcsolta a kezét, tovább kiabáltak. Rowers csak nehezen értette meg: azt követelik tőle, emelje magasba a két karját. Hiába, itt mások a szokások. Amikor Rowers engedelmeskedett, megmotozták, majd kihámozták a pilótafelszerelésből. Valamilyen köpenyt adtak az alsóruhás pilótának. Aztán egy gépkocsihoz vezették s intettek neki, hogy szálljon be. Mielőtt elindultak volna, megmutatták a sofőrnek a Rowersnél- talált selyemkendőt. A gépkocsivezető először nevetett, amikor elolvasta a szöveget. Aztán hirtelen elfogta a méreg és kiköpött. Ez volt az egyetlen inzultus, ami Rowerset érte. A kocsi behajtott egy épület udvarára. A pilótát tágas szobába vezették. Ott őrizték ketten is, egy szót sem szólva hozzá, amíg érte nem jönnek Moszkvából. A tárgyaláson Rowers a legjobb civilruháját viselte. Sötétkék, jól szabott öltönyt: hozzá fehér inget és ezüstszürke nyakkendőt. Rosa hozta magával Amerikából, aki Moszkvába érkezett férje tárgyalására. Egyelőre azonban a pilóta sem vele, sem az apjával nem beszélhetett. De látta őket — — 138 — a vádlottak padjáról széttekintve — a közönség soraiban. A terem zsúfolt volt, a legtöbb érdeklődő kezében jegyzetfüzet, golyóstoll. Az egész világsajtó elküldte képviselőit. Berregtek a filmfelvevő gépek, kattogtak a televíziós kamerák, amikor a bíróság elnöke feltette Rowersnek a szokásos kérdést: — Vádlott, megértette a vádat? — Igen! — Bűnösnek érzi magát? — Igen. XXVL A pilóta szép sorjában elmondott mindent. Nem hallgatta el, mi, s hogyan történt, mint ahogy előzőleg, a nyomozás során sem tagadta meg a vallomástételt. Belőtték egy idegen ország fölött, egy felségjelzés nélküli repülőgéppel, amelynek különleges fényképező berendezése különböző katonai objektumok légitérképét rögzítette. Megtalálták nála a fegyvert, a pénzt, a különböző nyelvű feliratokkal ellátott kendőt. Ott feküdt a bíróság asztalán, ahol a bűnjeleket elhelyezték, a mérgezett tű is. Rowers nem használta, s nem bánta meg. Félt, nagyon félt a börtöntől — hiszen nem babra megy a játék —, de mindent túlélhet.
