Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-06 / 236. szám

t i'läti, október 6. Ttrrrrí'WEGTFi niepűjsíc S VÁRAKOZÓK Kerek húsz perce sorbaállok. Az előttem várakozók talán már fél­órája is. Szombati nation ez ter­mészetes dolog, a szekszárdi, de valamennyi piac zöldségesboltjá­nál. Pedig az elárusítók gyorsan dolgoznak. Egyiküknek a bolt bel­sejéből hallom a hangját: — Hány kiló legyen a savanyú káposzta? Azzal sem akart időt veszteni, hogy kijöjjön, úgy kérdezze meg. De hiába az igyekezet, ha egy ve­vő négy-ötfélét is méret. Az előt­tem álló tömött cekkeres háziasz- íjzonyt megszólítom: ó — Sokat áll sorba így szomba­tonként? Sóhajt, csak a szemével jelez. — Ma még hagyján, valahogy sikerült kifognom, amikor keve­sebben vannak az üzletekben. De máskor! Tej, kenyér, csemegebolt, húsüzlet, mindenhol sorba kell állni. Aztán rohanás a gyerekért az óvodába, mire hazaérek, már a várakozásban kifáradtam. Ilyen­kor aztán nagyon idegesítő, ami­kor látom, hogy az előttem vásár­ló határozatlan. „Mégsem abból, inkább a másik szőlőből kérek” hallom nem egyszer. Pedig min­denkinek van ideje eldönteni, mi­re sorra kerül, hogy mit szeretne. Két pénztárnál egy pénztáros Tizennyolc, tizenkilenc, éppen a huszadik vagyok — számolom a kenyérboltban Szekszárdon, a Ga­ray téren. Egy kiló kenyérért vár­hatok fél óráig. Maradjak-e? — mérlegelem az esélyeimet. Délután három óra, az üzlet két pénztárá­éból csak az egyik működik. De a kenyér friss, és beállók a sor vé­gére. Végre odaérek, a pénzt már a markomban szorongatom. — Nehéz egyedül? — kérdezem a szőke hajú, fürge pénztárosnőt. — Győzném én — válaszol hom­lokráncolva, csak a blokkokra ne kellene külön ráírnom ceruzával a számokat. De elmosódottan üti le a gép, és a félreértések elkerü­lése végett kénytelen vagyok ... Távozóban gondolkozom. Mi je­lenthetné a megoldást? Ha a be­járatnál felirat figyelmeztetné a vevőt, hogy a blokkírás miatt elő­ször a pulthoz fáradjon, vagy eset­leg mégis beállíthatnának egy má­sik pénztárost, legalább csúcsfor­galmi időben? Májustól — októberig előcsarnokának kényelmes bor­székein, ottlétem óta körülbelül harmadszor pergeti át a képes új­ság lapjait. A gondolatait más foglalkoztatja, az újság, csak a fi- gyelemelterelésre szolgálhat nála. Észreveszi, hogy nézem, a közeli asztalkára csúsztatja a „Takarék” című lapot, hátha olvasni akarok. Kisvártatva odanézek, már az uj­jait forgatja szórakozottan. Ami­kor már negyedórát eltöltöttem a közelében, megszólítom a rövidre vágott hajú fiatalasszonyt. — Házvásárlási kölcsön? — Nem. Bútor. OTP-ce. Kérdésem nem is éri váratlanul, hogy a kénytelen hallgatásnak emígy vége, egyszuszra sjondja el: — Konyhabútort veszünk, né­met garnitúrát, és négy kárpito­zott széket. A fele árát, a kétezret fizetem most be, és kilenc hóna­pig törleszthetem, így nem is érez­zük meg annyira. — Mióta vár? — Három óra előtt jöttem. Órámra nézek: Négy óra hu­szonöt perc. t — Most az ellenőrnél van a hi­tellevelem. Mára szabadságot vet­tem ki, hogy elintézhessem a bú­torvásárt. De szálítani még nem tudjuk, nincs hová. Jövő héten, ha igaz, már új lakásba költözünk, Csatáron. Állami erőből épült, a kötelező hatvan óra helyett a fér­jem 130 órát dolgozott benne tár­sadalmi munkában. Úgy tervezték, hogy májusban elkészül, de már október. Május óta lázban vagyok a költözés miatt. Talán a jövő hé­ten ... Szólítják, felugrik, nincs is ideje elbúcsúzni. Előbbi türelmetlensé­gét értem már. Aki májustól októ­berig várt, most már joggal izga­tott az új bútor árának befizetésé­nél. Jogtalanul várok „Jaj nekem! Óhhhhh . ..” A fájdalmas hangok a fehér falú váróteremben hangzanak el. Senki nem beszél, az arcok dagadtak. Csak ilyen sóhajtás hallatszik né­ha, mint az imént említett. Ha azt is elmondom még,-hogy az ajtón kifelé jövők zsebkendőt szorítanak a szájuk elé, már mindenki ki­találta, hogy hol járok. Az én arcomon a szenvedésnek ak közösségében, körülnézek. Gim­nazista kislány, diáksapkáját csüg­gedten a térdére ejti. A szemközti pádon fekete kontyos, sápadt arcú hölgy ül, lábait szorosan összezár­va. A szája is egy vékony, fegyel­mezett vonás. Mellettem a pádon két barátnő. Az egyikük arca el- kínzottabb. Ujján karikagyűrű. — A jobboldalon huzat ugye? Ott mintha dagadtabb lenne ... — próbálok közeledni. Barátnője bi­zalmatlan, elutasító hangon vála­szol helyette: — Nem dagadt az sehol! — Inkább mind a két arcfele­men — kísérli meg a mosolygóst enyhítőleg a szép szőke kislány. — Nagyon fáj? — tudakozódom együttérzéssel. — Nem. Csak félek. — válaszol­ja nyíltan a megszólított. Visszaemlékezem, amikor joggal vártam itt. Két éjszaka nem aludtam előtte. Átterjed rám a várakozók szorongása, egyre elvi­selhetetlenebbnek tűnik az üldö- gélés. Nesztelenül kitárul az egyik ajtó, kiszólnak: — Kérem a következőt! Mielőtt behívnának, elsietek. Furcsálló tekintetek követnek. Itt csak az megy el, aki nagyon gyáva. Igaz, az vár csak. akinek okvetlen várni kell.,. * Fodrásznál, buszmegállónál, és amerre csak körülnézek az utcán, mindenütt láthatok várakozókat. Kocsisor a benzinkút előtt, gép­kocsivezetők várakoznak a köz­épületek bejáratánál, ügyfelek a hivatalokban, aggódó apák a szü­lészet kapujánál. S gyors felsoro­lásból szándékosan kihagytam' 'a várakozók legnépesebb táborát: a randevúzókat. Csak az érdekelt, hogy naponta hányfelé, ”és trársy percet töltünk várakozással. A közmondás szerint az- idő pénz. Hogyan költjük el? A tapasztala­taim szerint: néha nagyon bőkezű­en bánunk vele ... . N II .......... . F IGYELŐ A tanácsülések rangjáról Feltétlenül szót érdemel a je­lenség, mert sajnos nem az első eset, és az a nagyobbik baj, hogy nem is az utolsó. A községi ta­nácsok és a tanács vb-k ülései­ken általában a bejelentések címszó alatt az egyéb napirendi pontokat tárgyaljak. Ezek rend­szerint az egész község lakossá­gát érintő egyéni és közérdekű problémák. A tanácstagok és vb-k felelősségérzete és lelkiismeretes­sége jut kifejezésre abban, hogy a tenni-, a segíteniakarás szán­dékával járnak el és teszik meg a szükséges intézkedéseket. Ott kezdődik azonban a hiba, hogy egyik-másik szerv egyszerűen semmibe veszi a helyi állam- hatalmat, a tanácsot. Legutóbb erről panaszkodott a gyönki községi tanács vb-titkára, Merkel János elvtárs is. Kezdő­dött azzal, hogy a KPM Közúti Igazgatósága a község belterüle­tén útépítést végzett, s bár a helyi ismerettel rendelkező ta­nácsi vezetők a munkálatokkal, a kivitelezéssel ■kapcsolatban jó szándékú észrevételeiket elmond­ták, ám senki nem hallgatott rá­juk. Ebből a Nap utcában több tízezer forintos kár származott. Ennek ellenére félő, hogy a he­lyi szervek embereinek a javas­latait, a tanácsait a jövőben sem fogják meghallgatni. Pedig azért Négynapos tanfolyan A Tolna megyei Tanács VB közelmúltban másodszor tartott négynapos bentlakásos tanfolya­mot Siófokon, 35 tanácsi gép- kófrSü vezetőnek. Az előadások a gépkocsik gazdaságos üzemelteté­séről, műszaki,, jogi és munka­ügyi kérdésekről voltak. A tan­folyamon részt vett az MT ta- nócsszervek osztályának központi gépkocsielőadója, valamint a K P M autófelügyeletének kiküldötte is. A négynapos tanfolyam záróak­kordjaként a gépkocsivezetők szóbeli és írásbeli vizsgát tettek. a községek vezetői mégiscsak tá­jékozottabbak, mint az oda ér­kező, helyi ismerettel nem ren­delkező tervezők, szakemberek, szakértők. Az építkezések azzal jártak, hogy a futball-pálya környékén a terepet kényszerűségből feltúrták. Gödrök, földkupacok éktelenítik még mindig.. A szükség törvényt bont. A községi tanács tagjai ezt megértik és méltányolják. Azt azonban semmiképpen sem tud­ják elfogadni, ami később tör­tént. A tanács végrehajtó bizott­sága határozatot hozott, amelynek értelmében írásban fordultak, a falu lakóinak kívánságát tolmá­csolva, a KPM Közúti Igazgató­ságához. Kérték a futbállpálya környékének rendbehozását. A le­vél szeptember 7-én ment el Gyönkröl, de választ szeptember végéig még egyáltalán nem kap­tak rá. Még annyit sem, hogy most nem érünk rá. de majd te­szünk valamit. Ennyire nem mél­tatni figyelemre egy községi ta­nács végrehajtó bizottságát, tu­lajdonképpen egy egész község választott vezető testületét, az szinte már állásfoglalás. Fizetett szabadság a tsz-ben A dombóvári Alkotmány Tsz- ben — közgyűlési határozat alap­ján — az idén bevezették a fize­tett szabadság rendszerét. Ezzel az intézkedéssel főleg a rendsze­resen dolgozó tagok kapnak ked­vezményt. Minden ledolgozott harminc munkaegység után egy ndp fi­zetett szabadság illeti meg azt a férfit, illetve nőt, aid a kötele­zőén elbírt munkaegységét' telje­síti, egyelőre azzal a megkötés­sel, hogy a szabadságidő nem lehet hosszabb tíz napnál. Aki a szabadságot nem veszi igénybe, annak pénzben térítik meg, az előző háromhavi^ kereset átla­gában. Kezében a folyóirattal a sem- semmi jele, ezért gyanakvóan fo- mibe mered. Ül a takarékpénztár gadnak. Helyet kapok a fájó fogú­(MTi Foto — Fényes Tamás felvétele) Megkezdődött az őszi lovastúra- pusztán, s közben megtekintették szezon a Hortobágyon. Elsőként a híres rezervátum életét. 25 svájci lovasturista érkezett a A képen: Flüeli úr és felesége Hortobágyra. A vendégek Tisza- Bemből, karikás ostort vásárol- ősegétől Hortobágyig lovagoltak a nak.

Next

/
Thumbnails
Contents