Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-06 / 236. szám
t i'läti, október 6. Ttrrrrí'WEGTFi niepűjsíc S VÁRAKOZÓK Kerek húsz perce sorbaállok. Az előttem várakozók talán már félórája is. Szombati nation ez természetes dolog, a szekszárdi, de valamennyi piac zöldségesboltjánál. Pedig az elárusítók gyorsan dolgoznak. Egyiküknek a bolt belsejéből hallom a hangját: — Hány kiló legyen a savanyú káposzta? Azzal sem akart időt veszteni, hogy kijöjjön, úgy kérdezze meg. De hiába az igyekezet, ha egy vevő négy-ötfélét is méret. Az előttem álló tömött cekkeres háziasz- íjzonyt megszólítom: ó — Sokat áll sorba így szombatonként? Sóhajt, csak a szemével jelez. — Ma még hagyján, valahogy sikerült kifognom, amikor kevesebben vannak az üzletekben. De máskor! Tej, kenyér, csemegebolt, húsüzlet, mindenhol sorba kell állni. Aztán rohanás a gyerekért az óvodába, mire hazaérek, már a várakozásban kifáradtam. Ilyenkor aztán nagyon idegesítő, amikor látom, hogy az előttem vásárló határozatlan. „Mégsem abból, inkább a másik szőlőből kérek” hallom nem egyszer. Pedig mindenkinek van ideje eldönteni, mire sorra kerül, hogy mit szeretne. Két pénztárnál egy pénztáros Tizennyolc, tizenkilenc, éppen a huszadik vagyok — számolom a kenyérboltban Szekszárdon, a Garay téren. Egy kiló kenyérért várhatok fél óráig. Maradjak-e? — mérlegelem az esélyeimet. Délután három óra, az üzlet két pénztáráéból csak az egyik működik. De a kenyér friss, és beállók a sor végére. Végre odaérek, a pénzt már a markomban szorongatom. — Nehéz egyedül? — kérdezem a szőke hajú, fürge pénztárosnőt. — Győzném én — válaszol homlokráncolva, csak a blokkokra ne kellene külön ráírnom ceruzával a számokat. De elmosódottan üti le a gép, és a félreértések elkerülése végett kénytelen vagyok ... Távozóban gondolkozom. Mi jelenthetné a megoldást? Ha a bejáratnál felirat figyelmeztetné a vevőt, hogy a blokkírás miatt először a pulthoz fáradjon, vagy esetleg mégis beállíthatnának egy másik pénztárost, legalább csúcsforgalmi időben? Májustól — októberig előcsarnokának kényelmes borszékein, ottlétem óta körülbelül harmadszor pergeti át a képes újság lapjait. A gondolatait más foglalkoztatja, az újság, csak a fi- gyelemelterelésre szolgálhat nála. Észreveszi, hogy nézem, a közeli asztalkára csúsztatja a „Takarék” című lapot, hátha olvasni akarok. Kisvártatva odanézek, már az ujjait forgatja szórakozottan. Amikor már negyedórát eltöltöttem a közelében, megszólítom a rövidre vágott hajú fiatalasszonyt. — Házvásárlási kölcsön? — Nem. Bútor. OTP-ce. Kérdésem nem is éri váratlanul, hogy a kénytelen hallgatásnak emígy vége, egyszuszra sjondja el: — Konyhabútort veszünk, német garnitúrát, és négy kárpitozott széket. A fele árát, a kétezret fizetem most be, és kilenc hónapig törleszthetem, így nem is érezzük meg annyira. — Mióta vár? — Három óra előtt jöttem. Órámra nézek: Négy óra huszonöt perc. t — Most az ellenőrnél van a hitellevelem. Mára szabadságot vettem ki, hogy elintézhessem a bútorvásárt. De szálítani még nem tudjuk, nincs hová. Jövő héten, ha igaz, már új lakásba költözünk, Csatáron. Állami erőből épült, a kötelező hatvan óra helyett a férjem 130 órát dolgozott benne társadalmi munkában. Úgy tervezték, hogy májusban elkészül, de már október. Május óta lázban vagyok a költözés miatt. Talán a jövő héten ... Szólítják, felugrik, nincs is ideje elbúcsúzni. Előbbi türelmetlenségét értem már. Aki májustól októberig várt, most már joggal izgatott az új bútor árának befizetésénél. Jogtalanul várok „Jaj nekem! Óhhhhh . ..” A fájdalmas hangok a fehér falú váróteremben hangzanak el. Senki nem beszél, az arcok dagadtak. Csak ilyen sóhajtás hallatszik néha, mint az imént említett. Ha azt is elmondom még,-hogy az ajtón kifelé jövők zsebkendőt szorítanak a szájuk elé, már mindenki kitalálta, hogy hol járok. Az én arcomon a szenvedésnek ak közösségében, körülnézek. Gimnazista kislány, diáksapkáját csüggedten a térdére ejti. A szemközti pádon fekete kontyos, sápadt arcú hölgy ül, lábait szorosan összezárva. A szája is egy vékony, fegyelmezett vonás. Mellettem a pádon két barátnő. Az egyikük arca el- kínzottabb. Ujján karikagyűrű. — A jobboldalon huzat ugye? Ott mintha dagadtabb lenne ... — próbálok közeledni. Barátnője bizalmatlan, elutasító hangon válaszol helyette: — Nem dagadt az sehol! — Inkább mind a két arcfelemen — kísérli meg a mosolygóst enyhítőleg a szép szőke kislány. — Nagyon fáj? — tudakozódom együttérzéssel. — Nem. Csak félek. — válaszolja nyíltan a megszólított. Visszaemlékezem, amikor joggal vártam itt. Két éjszaka nem aludtam előtte. Átterjed rám a várakozók szorongása, egyre elviselhetetlenebbnek tűnik az üldö- gélés. Nesztelenül kitárul az egyik ajtó, kiszólnak: — Kérem a következőt! Mielőtt behívnának, elsietek. Furcsálló tekintetek követnek. Itt csak az megy el, aki nagyon gyáva. Igaz, az vár csak. akinek okvetlen várni kell.,. * Fodrásznál, buszmegállónál, és amerre csak körülnézek az utcán, mindenütt láthatok várakozókat. Kocsisor a benzinkút előtt, gépkocsivezetők várakoznak a középületek bejáratánál, ügyfelek a hivatalokban, aggódó apák a szülészet kapujánál. S gyors felsorolásból szándékosan kihagytam' 'a várakozók legnépesebb táborát: a randevúzókat. Csak az érdekelt, hogy naponta hányfelé, ”és trársy percet töltünk várakozással. A közmondás szerint az- idő pénz. Hogyan költjük el? A tapasztalataim szerint: néha nagyon bőkezűen bánunk vele ... . N II .......... . F IGYELŐ A tanácsülések rangjáról Feltétlenül szót érdemel a jelenség, mert sajnos nem az első eset, és az a nagyobbik baj, hogy nem is az utolsó. A községi tanácsok és a tanács vb-k üléseiken általában a bejelentések címszó alatt az egyéb napirendi pontokat tárgyaljak. Ezek rendszerint az egész község lakosságát érintő egyéni és közérdekű problémák. A tanácstagok és vb-k felelősségérzete és lelkiismeretessége jut kifejezésre abban, hogy a tenni-, a segíteniakarás szándékával járnak el és teszik meg a szükséges intézkedéseket. Ott kezdődik azonban a hiba, hogy egyik-másik szerv egyszerűen semmibe veszi a helyi állam- hatalmat, a tanácsot. Legutóbb erről panaszkodott a gyönki községi tanács vb-titkára, Merkel János elvtárs is. Kezdődött azzal, hogy a KPM Közúti Igazgatósága a község belterületén útépítést végzett, s bár a helyi ismerettel rendelkező tanácsi vezetők a munkálatokkal, a kivitelezéssel ■kapcsolatban jó szándékú észrevételeiket elmondták, ám senki nem hallgatott rájuk. Ebből a Nap utcában több tízezer forintos kár származott. Ennek ellenére félő, hogy a helyi szervek embereinek a javaslatait, a tanácsait a jövőben sem fogják meghallgatni. Pedig azért Négynapos tanfolyan A Tolna megyei Tanács VB közelmúltban másodszor tartott négynapos bentlakásos tanfolyamot Siófokon, 35 tanácsi gép- kófrSü vezetőnek. Az előadások a gépkocsik gazdaságos üzemeltetéséről, műszaki,, jogi és munkaügyi kérdésekről voltak. A tanfolyamon részt vett az MT ta- nócsszervek osztályának központi gépkocsielőadója, valamint a K P M autófelügyeletének kiküldötte is. A négynapos tanfolyam záróakkordjaként a gépkocsivezetők szóbeli és írásbeli vizsgát tettek. a községek vezetői mégiscsak tájékozottabbak, mint az oda érkező, helyi ismerettel nem rendelkező tervezők, szakemberek, szakértők. Az építkezések azzal jártak, hogy a futball-pálya környékén a terepet kényszerűségből feltúrták. Gödrök, földkupacok éktelenítik még mindig.. A szükség törvényt bont. A községi tanács tagjai ezt megértik és méltányolják. Azt azonban semmiképpen sem tudják elfogadni, ami később történt. A tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott, amelynek értelmében írásban fordultak, a falu lakóinak kívánságát tolmácsolva, a KPM Közúti Igazgatóságához. Kérték a futbállpálya környékének rendbehozását. A levél szeptember 7-én ment el Gyönkröl, de választ szeptember végéig még egyáltalán nem kaptak rá. Még annyit sem, hogy most nem érünk rá. de majd teszünk valamit. Ennyire nem méltatni figyelemre egy községi tanács végrehajtó bizottságát, tulajdonképpen egy egész község választott vezető testületét, az szinte már állásfoglalás. Fizetett szabadság a tsz-ben A dombóvári Alkotmány Tsz- ben — közgyűlési határozat alapján — az idén bevezették a fizetett szabadság rendszerét. Ezzel az intézkedéssel főleg a rendszeresen dolgozó tagok kapnak kedvezményt. Minden ledolgozott harminc munkaegység után egy ndp fizetett szabadság illeti meg azt a férfit, illetve nőt, aid a kötelezőén elbírt munkaegységét' teljesíti, egyelőre azzal a megkötéssel, hogy a szabadságidő nem lehet hosszabb tíz napnál. Aki a szabadságot nem veszi igénybe, annak pénzben térítik meg, az előző háromhavi^ kereset átlagában. Kezében a folyóirattal a sem- semmi jele, ezért gyanakvóan fo- mibe mered. Ül a takarékpénztár gadnak. Helyet kapok a fájó fogú(MTi Foto — Fényes Tamás felvétele) Megkezdődött az őszi lovastúra- pusztán, s közben megtekintették szezon a Hortobágyon. Elsőként a híres rezervátum életét. 25 svájci lovasturista érkezett a A képen: Flüeli úr és felesége Hortobágyra. A vendégek Tisza- Bemből, karikás ostort vásárol- ősegétől Hortobágyig lovagoltak a nak.
