Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

1966. október 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1 ▼ V LEÁNVVÁR ÉS VIDÉKE A A megye legdunántúlibb községe igazi, bővérű és „firkás” délvidék. De az embe­rek egy része hamis vágányon Jár. A pajzán históriák a kika- Pqs menyecskékről, a csiklan­dós történetek a leányvári szü­retekből, és a pantallós előadók kakaskodásáról a giccses szá- zadeleji népszínművek hangu­latát idézik. A szüretre érkező „művésznőt” megbámulják, a művésznő talán Fedák Sárinak hiszi magát, mert vendéglátója tiszteletére, fényes nappal csu- danagy vígasságot rendez. Mindez hatvan évvel ezelőtt, még érdekes lehetett, de ma már csak fintorog rajta a kor­szerűen gondolkodó ember. A hamis vágány érzetét kelti az a másik história is, amelyik az il­lemtudó parasztemberről szól, aki hatalmasságnak hitte a fe­leségcsábító előadócskát. Válás lett a vége és torokszorító ma- radiság, hogy ez a parasztem­ber még mindig azt hiszi; nagy ember járt a házában, kinek a keze messzire elér. Szóval, Sióagárdon még Göre Gáborok és Durbints sógorok is élnek. Nem sokan, de néhá- nyan még igen. S szerepüket komolyan, szinte öntudatosan játsszák. Valamikor nagyon el­ronthatták ezt a falut. Ennek a falunak valamikor a Horthy- időkben bebeszélhették, hogy az eszményi paraszt pántlikás, hejehujás, imakönyvet szoron­gató, s konzervatív ember. To­vábbá, hogy az a dolga, hogy kuriózum legyen. Aztán ebből a hiedelemből néhányan még ma sem tudnak kivetkőzni. Fa­nyar derűvel hallgatja az em­ber, hogy ebben a napfényes völgyben miként ügyködnek a paraszti Don Jüanok, akik ön­nön hamis világukban élve azt hiszik, hogy amit ők csinálnak, az még mindig virtusnak szá­mít Az új paraszti életformának megközelítően sincs olyan egészséges, mindent átfogó vonzása, mint mondjuk Pálfán, Mözsön, vagy Bátaszéken. Pe­dig közel a város, szinte kőha- jításnyira a megyeszékhely. Vagy éppen ez a baj? Általá­ban a termelőszövetkezeti munka lenézett mesterség. Él­nek és hatnak a kisparcellás nosztalgiák. Minden további nélkül el kell hinni, hogy eb­ben a községben hosszú ideig i még senki sem lesz jó tsz-veze- , tőnek. Aki tsz-vezető, abba be- i lekötnek, azt kikezdik. Gyak- J ran okkal, nem egyszer ok nél- • kül. Vagy elfásul Sióagárdon a J tsz-vezető, vagy pedig asszimi­lálódik, és nagy-nagy ivásokkal J feledteti bűját-bánatát. Sok a i hamis, és valóban firkás kí­sértő. Vermet ásnak, és amikor , a gyanútlan vezető belepottyan, j akkor fölfalják. Azt mondta valaki: ha szep- ■ lőtlen szűz ülne Sióagárdon az J elnöki székben, akkor őt is ki- i kezdenék. Néhány nagyhangú kezdené ki, mert a többség , ilyen szempontból se nem oszt, i se nem szoroz. Azok kezdenék J ki, akik nem akarnak megsza- , badulni a régi hagyományos | életformától, akik képtelenek megérteni, hogy a Leányvár i nem a paraszti önállóság, el- i lenkezőleg, a hamis, és silány i műparaszti élvezetek szimbó- | luma. A potyalesők éppen az | eszem-iszom miatt ezt az utób- 1 bit akár időtlen időkig enn- i tartanák. Igazán siralmas a i kép. amikor a középszintű , szerv semmiféle hatalommal nem rendelkező tizedrangú előadója egyik-másik leányvári pincében degeszre tömi magát étellel, itallal. Tömik beléje. S a községet, a mi világunkba átbillenteni akaró józan gon­dolkodású helyi vezetőknek, a potyalesők demagógiája renge­teg gondot okoz. Egyik-másik szekszárdi intézmény, vállalat, szerv embere úgy lép ott fel a leányvári pincékben, mintha kezébe volna letéve a megye sorsa. S az a legnagyobb baj, hogy gyakran ezt el is hiszik neki. A hazúg, helytelen taná­csokat készpénznek veszik tőle, aztán a literekért kapott taná­csokkal ott ágálnak a tsz ren­dezvényein, s meggyőzhetetle- nek, hogy ők tulajdonképpen félre vannak vezetve, a potya­lesők áldozatai. Nem kevés ezeknek a parasztembereknek a száma. Leányvár az ivások, a hal­paprikások vidéke, és a ma- radiság fészke, pedig gyakran állami rendszámmal ellátott kocsik parkíroznak ott, a pin­cék előtt. Az idén a szüret ko­rán kezdődött, és szeptember végére be is fejeződött. A szep­temberi jég sok kárt csinált, és a gazdákra ráijesztett. Savanyú a szőlő. A mustok cukorfoka alacsony, de a firkás gazdák ezen cseppet sem bánkódnak. Három mázsával több cukrot vásárolnak és megvan oldva minden. Ebben a régi arcú községben a szokások egy része tehát túl­élte önmagát, s nem érti az ember, mi a magyarázata en­nek a szinte egyedi konzervá­lódásnak. Van ugyanis Sió- agárdnak egy másik arca és furcsa, hogy a régi az újjal végeredményben igen jól meg­fér. A fél falu saját gépkocsi­val jár. Hét végén a családok gyakran utaznak országot látni. Látókörük ily módon feltétlenül szélesedik, tágul. Minden bi­zonnyal gazdagszik, gyarapszik, de ezt mintha nem lehetne ész­revenni. Minden második, har­madik lakóház új, vagy átala­kították, vagy újjáépítették. A tágas, világos, nagy ablakok azt reprezentálják, hogy a la­kosok kedvelik a fényt, a vilá­gosságot. Ugyanakkor bigott vallásosság figyelhető meg. Emellett ott van az egyke, amelynek a jelenvalósága tel­jesen ellenkezik a bigott vallá­sossággal. Ez az a község, ahol legtöbb gyerek még mindig jár hittanra, holott hovatovább már nem lesz ház tv-antenna nélkül. S ami a legfurcsább, ez a régi és újarcú község a fel- szabadulás óta tízesével adja a paraszti származású, haladó gondolkodású, kiváló képességű és kommunista értelmiséget. Közülük kettőt, egy közgaz­dászt és egy tanárembert bará­tomnak mondhatok, és barát­ságukra büszke vagyok. S ha most csak az egykét nézzük, akkor felvetődik a kér­dés. Mi az oka annak, hogy lé­tezik ez a túl modern, még in­kább álmodern felfogás. Köz- ségszerte vállvonogatás erre a kérdésre a válasz. A sátortetős, összkomfortos családi házak­ban az egykék úgy élnek, mint a melegházi növények. A köz­ség vezetőinek erősen kell gon­dolkodni, ha azt akarják, hogy kettőnél több tényleg nagycsa­ládos ember neve jusson az eszükbe. Természetes szaporo­dás évek óta nincs, kizárólag fogyás van. Állítólag 1903 óta évről évre fogy a falu lakossá­ga. A harmincas években egy ideig stagnált, aztán ismét fo­gyatkozni kezdett. De más az elvándorlás, és megint más a csekély számú születések és a nagyszámú elhalálozások kö­zötti különbség, illetőleg az így előálló mínusz. Évekkel ezelőtt, az általános iskola első osztá­lyába 25 gyereket írattak még be. Több tantermes szép iskola van a tanácsházával szemben, de néhány év múlva néhány tanteremre már nem lesz szük­ség. Tavaly, tavalyelőtt mind­össze 17-en kezdték az első osz­tályt. Ebben az esztendőben legfeljebb öt szülésről tudnak. Azért bizonytalan ez a szám, mert a szülőanyák Szekszárdra mennek és ott történik az anya­könyvezés. Elolvastam a körzeti orvos egyik tanácsi beszámolóját. Eb­ben is utalás történt a fogyás­ra, de annyira nem figyeltek fel rá, hogy egyáltalán nem foglalkoztak vele. A beszámoló­ban elhangzott, téma viszont nem lett belőle. Az egyke ön­tevékenyen, helyi kezdeménye­zésre még soha nem szerepelt semmiféle napirenden. Gondol­ná az ember, hogy az egykés szülők talán abból indulnak ki; ha három gyermek van, akkor egyre-egyre szeretetből, drága és szép holmikból, kevesebb jut. Csakhát ez a község anya­gilag úgy áll, hogy egy-egy családon belül, és minden túl­zás nélkül, még a három, vagy a négy gyermek is tejben-vaj- ban fürödhetne. A takarékbe­tét-állomány megközelíti a négymillió forintot. A lakosok száma ezerhatszáz körül van. Negyvenöt személyautó futkos a községben, és legalább ennyi igénylő várja a sorát. A háztar­tások többsége gépesítve. íjgyáriakkor viszont van olyan egyke, akire szü­lőkből, nagyszülőkből, dédszü- lőkből, apai és anyai ágon már­is 9—11 idős, vagy idősödő em­ber jut. Mire ez az egyke maga is kenyérkeresővé lesz, a déd- szülők elhalnak, de még nél­külük is 5—7 idős hozzátartozó jut egymagára. Rideg és lélek­telennek látszó számítás ez, de a jövő szempontjából másként nem lehet számítani. Délután elnéztem az iskolai napközi uzsonnázó diákjait. Ezekre a fiúkra és lányokra sokszorosan nehezedik majd az a teher, amit most a tehetős szülők nem vállalnak. Megfordítva persze. A szülő egy gyermeket nevel, az egy gyermeknek vi­szont 15—20 év múlva, a csalá­don belül, négy-öt idős szülő-' ről, nagyszülőről kel! gondos­kodnia. Sióagárd fölött, a szekszárdi hegy alatt, a leányvári pincék számító és firkás észjárása itt az egykénél álmodern köntös­ben jelentkezik. Ahol véletle­nül megszüli az anya a harma­dik gyermeket, ott furcsa ci­nizmussal öszesúgnak a háta mögött: nem volt ügyes. Hamis ez a vágányodé még mennyire hamis. SZEKULITY PÉTER Egy szoptató anya levele Az utóbbi időben a szoptatással kapcsolatban több cikk jelent meg ,,Négyszemközt az orvossal” rova­tunkban. Ezzel kapcsolatban kaptunk egy levelet, egy velünk egyetértő édesanyától, amelyet értékes és ta­nulságos tartalmánál fogva, szóról szóra leközlünk: „Kedves Négyszemközt! Szorgal­mas olvasója vagyok a „Négy- szemközt”-rovatnak. Csodálkozva olvastam egy kisgyermekes agyá­nak a szerkesztővel folytatott vitáját. Kérdezem, milyen anya lehet az, akinél vita tárgyát ké­pezi.i hogy szoptassa-e csecsemő-, jét, vagy sem? Én Is anya va­gyok, csak egészen más. Kisgyer­mekem nyolc hónapos és még mindig szoptatom. Csodák csodá­ja, nem sajnálom tőle az anya­tejet. Egészséges, jókedélyű gye­rek. Az anyaság a legnagyobb do­log a világon és aki nem akar eleget tenni anyai kötelezettségé­nek, az ne is vállalja, sajnos, na­gyon sokan tápszerekkel etetik gyermekeiket, ahelyett, hogy ter­mészetes útonf anyatejjel táplál­nák. Gondolják meg az édes­anyák és úgy tegyenek, ahogyan gyermekeik érdeke megkívánja. Egy gyermekét szerető édesanya.” A tanulmányi munka egészségtana Kaptunk egy levelet, amelyből idézünk: „Tisztelt Négyszemközt! örömünkre szolgál, hogy a rovat olyan sokat foglalkozik az isko­lások higiéniájával. Egy társaság- . ban vetődött fel a probléma, s rögtön meg is írtuk és kérjük a címet, legyen szíves a tanulmá­nyi munka egészségtanáról is ír­ni. Kedves kiváncsiak! örülünk, hogy ilyen modem, s újszerű kérdéssel fordultak hozzánk. Kérésüknek készségesen teszünk eleget. Az is­kola-egészségtannal foglalkozók fi­gyelme csak az utóbbi években for­dult az iskolai munkaegészségtan kérdései felé. A kérdés lényege az, hogy a tudomány területén napról napra újabb eredmények és fel­fedezések születnek és ezek követ-, keztében növekszik a tanulmányi anyag az iskolákban és ennek foly­tán nő a gyermek tanulmányi meg­terhelése is. Ez a tény magával hozza, hogy a gyermekek a meg­terhelés hatására testi és szellemi fejlődésükben feltétlenül érintve vannak. Kísérletek folytak és foly­nak annak megvilágítására, hogy például a vizsgaidőszakban, amikor tanulmányi munka által okozott, túlterhelés a legnagyobb, milyen az idegrendszer reakcióképessége. Meg­állapították, hogy a reflex-tevé­kenység rendkívül erősen fokozó­dik. Ezért tartozik tehát a tanulmá­nyi munka egészségtanába nemcsak a tanulás, hanem az oktató- és ne­velőmunka egészségtana is. Az utóbbi időben az orvostudomány ku­tatómunkájának előterébe került a központi idegrendszer szerepének vizsgálata. Ennek alapján foglalkoz­nak az iskolai napirend beosztásá­nak és általában a gyermekek napi­rendjének kérdésével. Az oktató­munkának a gyermek egészsége szempontjából megfelelően kell fel­épülnie. Ez azt jelenti, hogy az adott korcsoport sajátosságait fi­gyelembe véve kell kialakítani azo­kat a normákat, amelyek szabá­lyozzák a tanuló iskolai és iskolán kívüli munkáját. Köldöksérv „Bánatos asszony” jeligével kap­tuk az alábbi sorokat: .,Harmad­szor állapotos asszony vagyok, kissé talán kövérebb a kelleténél. Teljesen egészségesnek tartottam magamat. A terhestanácsadáson megállapította a doktqr úr, hogy köldöksérvem van. Azt is mond­tai hogy ez súlyos betegséget okozhat, mert könnyen kizáród- háti s ftö azonnal nem operálják, bélelzáródás miatt a beteg halá­lát is okozhatja. A. kisgyermekeim­nek is volt ilyen sérve, de addig kötöztéki ragasztották, amíg el­múlt, műtét nélkül. Kedves olvasónk. A sérvek, de különösen a köldöksérv, állandó életveszélyt jelent, amely megszű­nik, ha a sérvet megoperáljuk. Csecsemőkorban igen gyakori a köldöksérv, amit megfelelő gyógy­kezeléssel visszafejlesztenek. A leg­biztosabb megoldás az operáció, amelyet az első év után szoktak elvégezni. A felnőttek köldöksérve majdnem kizárólag elhájasodott, lógó hasú nők megbetegedése. A köldökből félgömbs^erűen kiemeli kedő, többé-kevésbé széles alapon ülő, igen változatos nagyságú és alakú terimenagyobbodások, ame­lyek alsó felszínükön vagy csúcsú­kon hordják a köldök hegét. Az őket fedő bőrön pedig gyakori az ekcéma és a fekély. Kezdetben könnyen visszahelyezhetők, de hosz- szabb fennállásuk után ez már többnyire nem sikerül, aminek oka a sérvkapu szűk voltában, a tömlő rekeszes szerkezetében mechanikus és gyulladásos ártalmakra bekövet­kező összenövésekben keresendő. A visszahelyezhető köldöksérv, kü­lönböző panaszokat okoz. (Görcsök, székrekedés, puffadás, hányinger, de a kizárt sérv pedig a heves hasd . görcsökkel jár, s közben a sérv hirtelen megnövekszik és megkérné*» nyedik.) A kizárt sérvet életkorra való tekintet nélkül azonnal meg kell operálni, mert az így keletke­zett bélelzáródás a beteg halálát okozza. A felnőttek köldöksérve,- minthogy gyors növekedésre és ki- záródásra hajlamos, műtéti keze-» lést igényel. A gyökeres műtét* még aránylag kis sérv esetén is, lehetőleg korán elvégzendő» Ha a műtétnek akadálya van, úgy sérv­kötő helyett inkább haskötőt ren­delünk, bizonyos összenövések el*» kerülése végett, s így megakadás lyozzuk a sérv növekedését. A gyermekszülés nem jelent élet­veszélyt! Kedves asszonyunk. Jár­jon el a terhestanácsadásokra, s a szülés feltétlenül kórházban történ-* jen! A műtét biztos megoldást je*? lent. Gyermeket szeretnék „Gyermeket szeretnék” jelige alatt kaptuk az alábbi levelet: „Tisztelt négyszemközt az orvos-’ sál. Állandó olvasója vagyok a négyszemköztnek és választ sze­retnék kapni egy és más kérdés­re. Huszonnégy éves vagyoki négyéves házas, de még gyerme­kem nincs, pedig nagyon szeret­nénk. Évekkel ezelőtt első terhes­ségemet megszakíttattam és házas­ságom hatodik hónapja után mé­hen kívüli terhes lettem., amely műtéttel végződött. Ennek három éve és azóta terhes nem voltam. A műtét óta vízhólyag gyulladás­ban szenvedek. Szeretnék választ kapni, hogy van-e valami köze ahhoz, hogy nem lettem még ter­hes. Ez a betegség gyógyítható-e? Kedves olvasónk! A hozzánk in­tézett levélben leírt és lezajlott méhen kívüli terhessége és mai na­pig is fennálló hólyaghurutja, jelen­legi meddőségének oka nem lehet. A teherbejutásnak akadálya lehet egy erősebb folyással járó méhnyakhurut a méh alakjának és helyzetének elváltozása, a méhkürt átjárhatat­lansága, a petefészek rendellenes működése, esetleg a férjénél qgy közben lezajlott betegség, s-tb. For­duljon nőgyógyász szakorvoshoz, aki ideiglenes meddőségének okát felderíti, s a megfelelő orvosi be­avatkozás és gyógykezelés után. teherbe jutását újból lehetővé teszi. Második kérdésére, megnyugtatólag közlöm, hogy hólyaghurut, amely­nek Ugyancsak sokféle oka lehet, teljes biztonsággal gyógyítható.

Next

/
Thumbnails
Contents