Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-21 / 249. szám
6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. október 21 Kétszer vezetett a Szekszárdi Dózsa Magyar B válogatott—Szekszárdi Dózsa 3:2 (1:2) Szekszárd, 1400 néző. Vezette; Csordás. B válogatott: Rapp — Kiss, Orbán, Laczkó, Nagy, Be- rendi, Szabó, Csernai, Nagy A., Tuschinger, Török. Sz. Dózsa: Lickert — Budimácz, Tárnok, Szalay, Herczig, Bencs, Micskó, Takács, Szűcs, Topor, Rossi. A társasgépkocsi meghibásodása miatt a B válogatott négy és fél órás út után megkésve érkezett Szekszárdra. Emiatt csak három óra után kezdődhetett el a mérkőzés. Meglepetésre a Dózsa kezdett jobban. Már a második percben Micskó gólhelyzetből fölé lőtt, de az ötödik percben már vezetett a hazai csapat. Kiss szabálytalankodott. A 16-os oldalvonaláról Rossi rúgta a szabadrúgást, Szűcs megzavarta Rappot és a labda a kapu bal oldalába jutott. 0:1. A gólra a válogatott támadásokkal válaszolt. Tuschinger beadását lehúzta Lickert, Csernai fölé fejelt, majd a 10. percben Csernai használta ki a Dó- zsa-védelem megingását és kiegyenlített. 1:1. Továbbra is nyílt maradt azonban a mérkőzés. A 16. percben nagyszerű Rossi—Takács—Micskó- adogatás után Orbán mellett Micskó elvitte a labdát és a kapu jobb oldalába lőtt laposan. 1:2. kát, állva várták a labdát. Most többet támadtak a vendégek, de a Dózsa önfeláldozóan védekezett. Tárnok az utolsó pillanatban vágta szögletre a labdát két alkalommal is. Közben Csernai húzódást szenvedett és elhagyta a pólyát. Helyére Szikora állt be. Az utolsó percekben engedett a B válogatott nyomása, de gól már az egyik oldalon sem esett. A szünetben mind a két csapat cserélt. Rappot Tamás váltotta fel a B válogatott kapujában, Orbán helyett Szucsányi jött be. Laczkó lett a középhátvéd. A Dózsában Tárnok az első félidőben megsérült. Helyére Komáromi jött be. Takácsot Kormos, Budi- máczot Tamási váltotta fel. Most a B válogatott kezdett jobban. Frissebben, ötletesebben támadtak. A 8. percben Szabó tört ki, de a felső kapufa mentett. A 12. percben Berendi felvágta Rossit. A 15. percben Szalay ártatlan ke- zezéséből 11-eshez jutott a B válogatott, amelyet Nagy István értékesített. 2:2. A gól után már lényegesen többet támadtak a vendégek. A Dózsa szoros emberfogással és a kapu előtti tömörüléssel igyekezett a B válogatott rohamait feltartani. A 29. percben Szűcs fejjel szöktette Rossit, de lövését szögletre ütötte Tamás. A 30. percben szerezték meg a .vendégek a győztes gólt. Nagy Antal kisodródott az alapvonalig és onnan beadásnak szánt lövése senkit sem érintve jutott a jobb kapufa mellé. 3:2. Ezután is akadtak még helyzetek mind a két kapu előtt (például a 37. percben Nagy egyedül tört ki, de mellé lőtt), de már az eredmény nem változott. Nem kényeztette el a B válogatott' a szekszárdi közönséget. Az első félidőben meglehetősen ötlettelenül, fáradtan és tartózko- ■ dóan játszottak. Szünet utón élénkült a játék, sokkal többet mozogtak a csapat tagjai, de végül is egy peches 11-essel és egy beadásnak szánt, szerencsés góllal tudták a maguk javára fordítani a mérkőzést. Kitűntek: Tamás, Szabó és Kiss, illetve Lickert, Rossi, Micskó és Bencs. Holnap eldől a SZÖVOSZ Kupa sorsa Ezután sem talált magára a B válogatott. Többnyire középen akarták megoldani a támadásoAz idén másodízben megrendezésre kerülő S2CVQSZ labdarúgó Kupa utolsó, döntő mérkőzésére Újireg és Diósberény nyerte a tamási járási labdarúgó-bajnokságot kerül sor holnap délután Szek- szárdon. A 16 induló megye közül már csak Tolna és Fejér megye küzd meg a kupáért, amelyet a tavaly győztes, a védő Baranya megye képviselője ad át a győzteseknek. A Tolna megyei csapat kedvezőbb helyzetben van, 2:0-ás székesfehérvári győzelme után, egy- gólos vereség esetén is, a kupa birtokosa lenne. Újireg nyert jogot az osztályozóra Befejeződött a tamási járási labdarúgó-bajnokság. A keleti csoportban Diósberény, a nyugati csoportban Uj- ireg szerezte meg a bajnoki címet A kétcsoportos bajnokság végeredménye : Keleti 1. Diósberény 2. Udvari 3. Keszőhidegkút 4. Belecska 5. Nagyszékely S. Szárazd csoport: 10 8 1 1 31:14 11 10 8 1 1 28:13 11 10 4 — 6 29:24 8 10 4 — 6 19:23 8 10 2 1 7 18:32 S 10 2 1 7 12:31 5 Nyugati csoport 1. Újireg 12 8 1 3 27:15 17 2. Med gyes-puszta 12 5 4 3 17:16 14 3. Regöly 12 5 3 4 26 :19 13 4. Pincehely 12 5 2 5 22:23 12 5. Nagykónyi 12 4 3 5 27:19 11 6. Nagyszokoly 12 3 5 4 15:19 11 7. Fürgéd 12 2 2 8 13:36 6 A két csoportgyőztes Tamásiban ta« lálkozott, hogy eldöntse, melyik nyer jogot a megyei B-be jutásért az osz- tályozón részt venni. A mérkőzést Újireg csapata 4:0 (3:0) arányban nyerte és így Újireg vesz részt az osztályozón. A Tolna megyei MÉSZÖV csapata eddig nyolc mérkőzést játszott, különösen a vidéki mérlege kitűnő: négy mérkőzésen négy győzelem, 19:l-es gólarány! A védő Baranya megye elleni mérkőzéseken kívül egyetlen pontot sem vesztett a csapat, Somogy, Komárom, Budapest, Vas és Szabolcs megye legyőzésével jutott eä a döntőig. Az érdekes mérkőzésekre holnap délután 14.30-kor, a városi sporttelepen kerül sor.. Serdülő és úttörő atlétikai verseny Tamásiban A Tamási járási TS atlétikai szövetsége, valamint az ÁIST tamási járási elnöksége vasárnap rendezte a serdülő és úttörő korú atléták ellenőrző versenyeit. A versenyen 230-an álltak rajthoz, és a zökkenőmentes rendezésért dicséret illeti Massónyi Marótot, Szászi Gábort, Kiszler Józsefet, Fülöp Györgyöt és Posszert Pált, a rendező bizottság tagjait. Helyezések; Lányok: 60 m: 1952—53-ban születettek: 1. Dákó Katalin (Tamási), 2—3. Stovicsek Éva (Tamási) és Hódos Margit (Nagyszékely). 1954-ben születettek: 1. Slégl Piroska (Tamási), 2. László Rózsa (Tamási), 3—4. Csuti Klára (Tamási) és Nagy Petronella (Tamási). 200 m: 1952—53-ban születettek: 1. Dákó Katalin (Tamási), 2. Le- zsák Eta (Szakály), 3. Ágh Zsuzsanna (Szakály). Magasugrás: 1952—53-ban születettek: 1. Stovicsek Éva (Tamási), 2. Dákó Katalin (Tamási), 3. Horváth Mária (Tamási). 1954- ben születettek: 1. Nagy Petronella (Tamási), 2. Dósa Olga (Iregszemcse), 3. Székely Emőke (Iregszemcse). Távolugrás: 1952—53-ban születettek: 1. Feliinger Erzsébet (Tamási), 2. Lezsák Eta (Szakály), 3. Dákó Katalin (Tamási). 1954- ben születettek: 1. Nagy Petronella (Tamási), 2. Miczki Ilona (Nagyszékely), 3. Székely Emőke (Iregszemcse). Kislabdadobás: 1952—53-ban születettek: 1. Ster Erzsébet (Tamási), 2. Futó Ilona (Nagyszo- koly), 3. Gerussi Edit (Tamási). 1954-ben születettek: 1. Dósa Olga (Iregszemcse), 2. Bakonyi Zsuzsa (Nagyszokoly), 3. Szabó Mária (Iregszemcse). Fiúk: 60 m: 1952—53-ban születettek: 1. Nagy Tibor (Tamási), 2. Farkas József (Iregszemcse), 3—4. Gáspár Attila (Szakály) és Cs. Németh Mihály (Tamási), 1954- ben születettek: 1. Pesti Rudolf (Szakály), 2. Takács János (Nagy-1 szokoly), 3—4. Zsolnai Zoltán (Tamási) és Németh Ferenc (Tamási). 100 m: 1948—51-ben születettek: 1. Györke Sándor (Nagyszokoly), 2. Vincze Ede (Fürgéd), 3. Németh János (Tolnanémedi). 200 m: 1952—53-ban születettek: 1. Gáspár Attila (Szakály), 2. Nagy László (Tamási), 3. Szemes Sándor (Tamási). 1954-ben születettek: 1. Zsolnai Zoltán (Tamási), 2. Kiss József (Szakály), 3. Tóth István (Tamási). 400 m: 1948—51-ben születettek: 1. Szőcs István (Tamási), 2. Jakli József (Tamási), 3. Hirt József (Tamási). Magasugrás: 1948—51-ben születettek: 1. Györke Sándor (Nagyszokoly), 2. Györke János (Nagyszokoly), 3. Kiss László (Nagyszokoly). 1954-ben születettek: 1. Németh Ferenc (Tamási), 2. Zsolnai Zoltán (Tamási), 3. Krausz Imre (Nagyszékely). Távolugrás: 1948—51-ben születettek: 1. Györke Sándor (Nagyszokoly), 2. Vincze Ede (Fürgéd), 3. Simon Ferenc (Fürgéd). 1954- ben születettek: 1. Németh Ferenc (Tamási), 2. Krausz Imre (Nagyszékely), 3. Takács János (Nagyszokoly). Kislabdadobás: 1952—53-ban születettek: 1. Gyugyi János (Szakály), 2. Hemer János (Tamási), 3. Demkó István (Szakály). 1954-ben születettek: 1. Kiss Gyula (Szakály), 2. Zsolnai Zoltán (Tamási), 3. Tóth István (Tamási). Súlylökés: 1948—51-ben születettek: 1. Varjas Endre (Tolnanémedi), 2. Keszthelyi János (Tolnanémedi), 3. Mészáros János (Tamási). Ifjúsági labdarúgó-bajnokság Kikapott a Szekszárdi Petőfi a 15. helyezett Bátaszéktől Szekszárdon A megyei ifjúsági bajnokság vasárnapi fordulóján az esélyes csapatok közül Bonyhád is, a Gépjavító is, de Fadd is, biztosan vette az akadályt. A nagymányoki fiataloknak azonban már meg kellett küzdeniük a bajnoki pontokért, amelyet sikerült otthon tartamok. A Szekszárdi Petőfi1 a vasárnapi hazai mérkőzésen csak 8 játékost tudott pályára küldeni és így a 15. helyezett Bátaszék Szekszárdról is elvitte a bajnoki pontokat. Részletes eredmények: Szekszárdi Gépjavító—Tolna 4:0 (1:0), Bonyhád— Kisdorog 5:0 (2:0), Dombóvári Spartacus— simontomya 3:0 (1:0), Szekszárdi Petőfi—Bátaszék 0:1 (0:0), Hőgyész —Fadd 0:4 (0:3), Tamási—Szekszárdi Honvéd 3:2 (2:1), Bogyiszló—Nagydo- rog 3:1 (1:1), Nagymányök—Fomád 3:2 (2:1), Paks—Dombóvári VSE 2:1 (1:1). A bajnokság állása: 1. Bonyhád 29 28 — 1 142:23 56 2. Sz. Petőfi 29 25 1 3 94:15 51 3. Sz. Gépjavító 29 20 1 8 85:47 41 4. Fadd 29 15 4 10 60:39 34 5. Nagymányök; 29 15 4 10 61:66 34 6. Nagydorog 29 14 3 12 72:60 31 7. Domb. Spart. 29 13 5 11 69:61 31 8. Kisdorog 29 13 5 11 53:48 31 9. Simontomya 29 12 5 12 50:45 29 10. Tamási 29 11 7 11 58:63 29 11. DVSE 29 13 1 15 57:51 27 12. Tolna 29 10 4 15 51:65 24 13. Paks 29 11 2 16 42:58 24 14. Bogyiszló 29 7 8 14 39:76 22 15. Bátaszék 29 6 6 17 45:81 18 16. Hőgyész 29 6 3 20 33:83 15 17. Fomád 29 6 3 20 32:87 15 18. Sz. Honvéd 29 3 4 22 44:119 10 NB H-es ökölvívóink állandóan panaszkodtak: vidéki mérkőzéseiken legnagyobb ritkaság, ha csak döntetlent is ki tudnak harcolni. A pontozó- és vezetőbírák teljesen a közönség befolyása alá kerülnek. Az ökölvívók és a vezetők egyaránt kértek bennünket: nézzünk meg egy vidéki mérkőzésüket, és győződjünk meg, hogy nem túlzás, amit ezzel kapcsolatban elmondtak. Ennek alapján tekintettük meg vasárnap a Nagykanizsai Dózsa—Bonyhádi Spartacus Ökölvívó- mérkozést — majd délután a Nagy- ' kanizsai Dózsa—Máza-Szászvári Bányász NB IH-as rangadót. • A 41 ezer lakosú Nagykanizsán nagy tábora van az ökölvívásnak, de a szabályismeretekkel és főként a tárgyilagossággal, hadilábon állnak. A mérkőzést a mozi színpadán rendezték, magasított szorítóban. £s itt mindjárt álljunk meg: addig, míg Szekszárdon több esetben a mérkőzésvezető nem engedte meg. hogy a ring közelében az edzőn és a pon- tazóbirókon kívül más tartózkodjon — e sorok íróját még az újságíró- igazolvány felmutatása mellett sem engedte fotózni — addig Nagykanizsán 120-an állták körűi a szorítót. * A bonyhádi csapat közép- és nehézsúlyban nem indított versenyzőt, így az ellenfél 4:0-as előnnyel kezdhetett A bonyhádi csapat új edzője Kiss Ferenc, — aki a Pécsi VSK-nak tizennégy évig volt versenyzője, majd három évig a Pécsi Honvéd edzője — néhány napja vette át e tisztséget, és mint mondotta, bizakodva tekint a' bajnokság elé, mert a bonyhádi versenyzőkben van annyi küzdeni akarás és nem utolsó sorban, tehetség. hogy az NB II-ben bent maradígy láttuk Nagykanizsán janak, Ugyancsak ő adta a tájékoztatót, hogy a nagykanizsai csapatban mindössze három helyi versenyző van, a többieket vidékről ,,importálták”. Véleménye szerint az egyéni képességeket figyelembe véve, a bonyhádi csapatnak még nyolc versenyzővel is esélyének kell lenni a győzelemre. * A 16:4-es vereség után esetleg azt gondolhatják olvasóink, hogy az edző véleménye a csapatról túl magabiztos. Az eredmény alapján így néz ki, de a mérkőzés mást mutatott. Már az első mérkőzésen a fiatal Komo- reczky, teljesen indokolatlanul, döntő fölénnyel lett leléptetve. Igaz, hogy talán a nagykanizsai versenyző ütései erősebbek voltak, mint a bonyhádi fiúé, de szó sem volt megroggyanásról és döntő fölényről. Aztán következett a Kovács mérkőzése; a második menetben körülbelül 40:2 volt a pontos találat Kovács javára. Ez a fölény mindennél többet mond. A harmadik menetben Kovácsnak ez a fölénye talán még tovább fokozódott, hiszen ellenfele már roggyant volt, de a mérkőzés- vezetőnek nem jutott eszébe döntő fölényt megállapítani. A koronát feltették azzal, hogy döntetlen eredményt hirdetett. • Ekkor már látni lehetett, hogy az ökölvívók igazat mondtak: vidéken csak kiütéssel lehet győzni. Máthé az ökölvívás iskoláját mutatta be a nagykanizsai közönségnek, pontos és kemény ütéseivel. Ellenfele a második és a harmadik menetben csak fogással tudott menekülni, ezért viszont Máthét intette meg a mérkőzésvezető. Az eredmény ezek után már itt sem meglepő: döntetlen. • Dénes n. a nagykanizsaiak legképzettebb versenyzőjét kapta és a bonyhádi fiú a második menetben feladta a küzdelmet. Tóparti a mérkőzésvezető „jóvoltából” nem öklözhette végig a három menetet. Indokolatlanul számolt a mérkőzésvezető rá nyolcat, majd egy újabb összecsapás után ismét számolni kezdett. Kiss Ferenc edző ekkor bedobta a törölközőt, látta, hogy ezt a mérkőzést Tóparti nem küzdheti végig. Igaz, hogy a nagykanizsai versenyző sportszerűen és kitűnően öklözött, de éppen ez a felháborító, miért van szükség bírói segítségre? • Bevezetőben említettem a nagy- kanizsai közönség hozzáértésének és tárgyilagosságának a hiányát. Ez a Lukács mérkőzésén mutatkozott meg. Lukács már a második menetben döntő fölénybe került és a játékvezetők többsége leléptette volna ellenfelét, aki még emellett tenyeres ütésért intést is kapott. Amikor a mérkőzésvezető Lukács győzelmét kihirdette, a közönség nagy füttyel tüntetett. * A bonyhádiak jó képességű versenyzője, Molnár is az ellenfél állandó fogása és fejelése miatt nem tudott kibontakozni. Végül a mérkőzésvezető Molnárt intette meg fogásért, holott az ellenfél fogott. Ekkor már eldőlt a mérkőzés sorsa, Molnárnak nem volt kedve folytatni a kilátástalan küzdelmet, melyből ő esetleg csak sérülten kerülhet ki. Feladta. Ugyanígy járt a félnehézsúlyban Szemes is. azzal a különbséggel, hogy itt az edző dobta he a törölközőt. Joggal kérdezheti olvasóink közül bárki: miért nem változtat a Magyar ökölvívó Szövetség ezen a tarthatatlan helyzeten. Miért nem küldenek szövetségi ellenőröket az ilyen mérkőzésekre? Erre sajnos mi nem tudunk választ adni, pedig ha azt akarjuk, hogy az ökölvívás megtartsa küzdő jellegét, megőrizze a sport szépségeit; keménységét, férfiasságát, hogy ne fajulhasson kocsmai verekedéssé, és nem utolsó sorban a bí- rák önkényeskedésévé, sürgős intézkedésre van szükség. Érdemes néhány sorban foglalkozni a Máza-Szászvári Bányász nagykanizsai döntetlenjével, mely győzelemmel is felér. Palatlnusz János edző a mérkőzés előtt nyugalomra intette játékosait és ismertette a haditervet, melynek lényege a védekezés volt. Végig négy hátvéddel és négy fedezettel játszott a bányászcsapat. A pontosság kedvéért még hozzá kell tenni, hogy a négy hátvéd közül Róth a söprögető szerepét töltötte be. Az első percekben a bányászvédelem több hibát vétett, idegesek voltak a játékosok — nem nem kevésbé a Dózsa játékosai is. Negyedóra eitelste után a bányászcsapat játékosai megnyugodtak és már pontosan betartották a mérkőzés előtt ismertetett taktikai utasítást, A Dózsa-csatárok alig •jutottak lövéshez. Amikor lövés ment a kapura, akkor viszont Süveges kitűnő érzékkel védett. Voltak meleg helyzetek a bányászkapu előtt, sőt egyszer a gólvonalról mentett Róth. Nyolcvanöt percen át a nagykanizsai csapat volt támadásban és a győzelmet majdnem megszerezte Máza- Szászvár. Gyorsok, a balösszekötő posztján elfutott és mivel a hazaiak közül már mindenki gólt akart rúgni, könnyen átjutott a védelmen és a 16-osig kifutó kapus felett átemelte a labdát, amely a felső kapufáról jutott a játéktéren túlra. Egy perc múlva újabb helyzete adódott a bányászcsapatnak. de ez is kihasználatlanul maradt. Az utolsó három percben óriási nyomás nehezedett a bányászvédőkre, de ekkor már a csapat valamennyi tagja ebben a szerepben küzdött. A hármas játékvezetői sípszó után boldogan ölelték egymást a bányászjátékosok, mert értékes pontot szereztek, mellyel a tabella élére ugrottak. A mérkőzésről még annyit: a pécsi Kiss Rezső kitűnően látta el feladatát, melyhez két játékvezető-társának jó segítsége is hozzájárult. A játékvezető működése ellen még a nagykanizsai szurkolók sem emeltek kifogást, ami érthető is, hiszen ezt a sorsdöntő mérkőzést, mely nem volt mentes a kemény játéktól, kitűnően vezette. Ny.
