Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-20 / 248. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1966. október 3Ö. ló üzlet a divat Miért nem mennek tönkre a párizsi divatszalonok ? ÜRGEPÖRKÖLT Párizsban félévenként játszanak egy színdarabot. A bemutatók a Faubourg St, Hono- rén, a Rue Francois-on zajlanak le. A „rendezők” világszerte ismertek. Jacques Heim és Jean Dessés, Balmain és Dior, Guy Laroche és Maggy Ruff, Jeanne Lanvin és Andre Courréges. A száz modellből álló kollekció átlag 400 000 frankba kerül. Egy olyan szakmában, ahol a gépesítés megreked a varrógépnél, ahol egy ruha elkészítése 80 órai munkát is megkövetel, és ahol a „haute couture” 30 divatszalonjában mintegy 6000 embert foglalkoztatnak, a mun kabér számottevő helyet foglal el a költségvetésben: a kiadások felét nyelik el. És mi van a többi 50 száza- léklcal? Az anyagok és a kellékek nem kerülnek annyiba, mint a bemutatók megrendezése. Rengeteg a „statiszta” (manekenek, eladók, titkárnők, direktriszek, portások és sofőrök) vesznek részt benne. És mi az eredmény? Ha egy kollekciónak sikere van, 1000 modell közül tizenötöt jó áron el tudnak adni, tizenöt közepes áron kel el. Húsz modell gyenge sikert arat, a modellek másik fele megbukik. Üzleti szempontból nézve egyáltalán nem- rentábilis a vállalkozás. Ezek után felvetődik a kérdés: mi az oka annak, hogy ennek ellenére a haute couture egyetlen cége se ment csődbe az utóbbi 15 évben? Honnan van pénzük? Az eljárás egyszerű. Az egyik divatszalon igazgatósága szerződést köt egy céggel, amely bizonyos termékeket a szalon címkéjével lát él. Ilyen módon adnak el nyakkendőt, selyemkendőket, fehérneműt, harisnyákat, szőrme- modelleket és parfümöket. A dolog odáig fajult, hogy ma már Chanel nevének említésekor nem annyira kosztümjeire, mint Chanel Nr. 5 parfümre gondolnak. A haute couture sok más tervezője is már csak parfümöket állít elő, mint például a Schiaparelli, Rochas, Piquet. A tőkeérdekeltségek és az haute couture közötti együttműködés közismert. Marcel Boussac, az ismert francia textilgyáros a Dior-ház tulajdonosa: A Banque Nationale pour le Commerce et V Industrie tartja kezében az André Cour- réges társaság tőkéjének 45 százalékát; és a „Charles of the Ritz”, az egyik legismertebb angol parfümgyártó cég nemrégiben szerezte meg az Yves Saint Laurent társaság (a Dior volt a tervezője) tőkéjének 51 százalékát. A haute couture divatszalonjainak egy másik fontos tevékenysége a divatszalon címkéjével ellátott „Prét a porter” vállalkozásra készül. Konfek- ciómodelljeit egy napon mutatják be az óvilág és Észak- Amerika nagyvárosaiban, hogy megakadályozhassák a modellek lemásolását. Más divattervezők — például a Dior Maly- neux, Nina Ricci és Balmain — saját műhelyeikben készítik a konfekciós ruhákat. A divattervezők tulajdonképpen mindig két kollekciót mutatnak be. A közönség csak az egyik kollekciót ismeri, amely a külföldi vásárlóknak és a párizsi felső tízezernek szól. A francia készruhakészítők is megnézhetik ezt a kollekciót, de nem másolhatják le. Számukra a divatszalon egy külön kollekciót készít, amely lényegében az előző kollekció legjobb elgondolásainak átdolgozása. Így találják meg számításaikat a konfékciólcészítők és a divattervezők. A konfekciókészítőknek az az álláspontjuk, hogy az haute couture valamelyik ismert divatszalonjának címkéje fellendíti üzletüket és a divattervezők minden eladott ruha után megkapják a maguk százalékát. A harcászati gyakorlat pihenőhelyén az egyik Csepel-gép- kocsi alól bogárfekete szemű, kreolbőrű katona tápászkodott elő. — Baj van a járgánnyal? — kérdezte tőle a parancsnok. — Jelentem semmi, csali egy kis ellenőrzés — villant elő a katona tej fehér fogsora. A parancsnok elégedetten bólintott, majd hozzám fordult: — Kitűnő gépkocsivezető. Beszéljen csak vele, róla aztán érdemes írni. Érdekli? Válasz helyett elővettem a töltőtollamat és a jegyzetfüzetemet. — Kalányos elvtárs! — szólította elöljárója. Kemény szorítású legény. Keze akár egy kis malomkő. Napsütötte zsombékra telepedtünk. Beszélni kezdett. Szülei, idős Kalányosék kunyhója a falu szélén áll Kocsolán, a cigánysor többi putrijával, ök háznak nevezik. Háznak, mert a kicsiny vályogépítmény két helyiségre oszlik. Ott, a csupasz agyagpadlóra terített, agyonfoltozott szalmazsákon hozta világra az édesanyja huszonegy évvel ezelőtt a fürge kis porontyot. Az újszülött a János nevet kapta. Ö a kilencedik életben maradt gyerek a családban. Több is született ugyan, de talán maga Kalányos mama sem tudná pontosan megmondani, hány csecsemőkorú, vagy éppenesak tipegős magzata lelte korai halálát szűk kis putrijukban. Akkoriban senki sem tartotta számon, hány apróság lát napvilágot és kik halnak meg közülük egy-egy sárkunyhóban a cí- gánysoron. Jancsi életrevaló, eleven gyerkőcnek bizonyult. Nem lett ót- varos, sem szamárköhögős. Egy szál ingecskében is állta a kunyhó nyirkos, füstös hűvösét, a mezítláb totyogást a hideg őszi sárban és lilára csípett popsival a csúszkálást, hancúrozást a cigánysor melletti hólepte domboldalon. Gyakran napokon át csak főtt krumplit majszolgatott, pirított kukoricát szemelgetett, de lassacskán így is iskolás korúvá cseperedett. Apja beíratta a falu iskolájába, hogy legkisebb fiát beavassák az írás-olvasás tudományába. A nagyobbacskák leg- S többje úgysem tanult betűve- 5 tést, hát ne maradjon Jancsi is z tanulatlan. 5 A fiú éles eszűnek bizonyult. ~ Meg is maradt a fejében min- z den, amit az iskolában hallott. 5 Dehát otthon nem volt módja a tanulásra. Hogyan is forgathatta volna az ábécéskönyvet kicsiny vityillójukban, ahol egyetlen pisla mécs vaksi világánál tizenegy éhségtől fénylő szempár leste a szabad tűzön rótyogó kásásfazekat, tizenegy száj ricsaja töltötte meg a két alacsony szobácskát. Nyáron persze könnyebb volt. Kalányos Jancsi a porlepte út- széli eperfák édes gyümölcsével ragacsos feketére maszatolta magát. Apja aratni ment, ke- nyérnekvalót keresett népes családjának, sőt olykor egy-egy darabka szalonna, néhány vöröshagyma is előkerült fényesre csiszolódott, verejtékszagú tarisznyájából. Ilyenkor ünnep volt Kalányoséknál! Hát az ürgeöntés! Az volt még a nagy öröm! Apjával, vagy valamelyik bátyjával Jancsi is eljárt ürgét önteni aratás után a tarlóra. Bele a vödörnyi vizet a lyukba és a fürge gabonarabló ázottan, prüszkölve bújt elő föld alatti rejtekéből. Gyors, biztos mozdulattal kapta nyakon az apjuk, s az ürge nem lopott rozsot, búzát többé. Jancsi lábát a tarló ezernyi tűhegyű torzsa hasogatta, vére kiserkent, mégis boldogan trappolt apja után. Délutánra tizenöt-húsz kövér ürgét fűztek zsinegre, mint horgászok a halat. A füzért kapanyélre akasztották és egymással versengve cipelték hazáig. Milyen finom pörköltet főzött a zsákmányból estére a mama a háromlábú bográcsban! Ilyenkor az egész család jóllakhatott, Jancsi a bogrács alján maradt zaftot is kitörölhette tisztára szopott ujjaival. Dehogyis merte volna gondolni ő akkor, hogy legénnyé serdülve traktoros lesz. Cigányból traktoros? Akkoriban ez még álomnak is szép volt. Dehát azóta sokat fordult az idő. Néhány éve fiatalokat toboroztak traktorosnak Kocsolán. Jancsi is jelentkezett a tanfolyamra. Semmivel sem végzett rosszabb eredménnyel, mint társainak legtöbbje. Traktorra ült Dalmandon, az állami gazdaságban. Megbecsült ember lett. Már tizenkilenc éves korában kettő, kettő és félezer forintot keresett havonta. Bátyjai, nővérei is megtalálták helyüket az életben. Még egy Kalányos fiú lett traktoros, de termelőszöyetkezeti gazda, állami gazdasági dolgozó és vasutas is akad közöttük. Jancsi két bátyja már nagy, tágas cseréptetős téglaházat építtetett Kocsolán, ugyanolyant, amilyent mostanában számos más falubeli. Ha Kalányos János honvéd letölti katonaidejét, újra traktorra ül és persze családot alapít. A gazdaságtól házhelyet kap, éppen úgy, mint a többi házasuló traktoros. — Olyan házat építtetek — mondja —, de olyant, amelyikben sohasem kell tapasztani az asszonynak. Padlója lesz, sima, fehér fenyőfából. — Hát villany? — Na hallja! Még az se? — Rádió? — Világos. Meg televízió. Milyen ház lenne az máskülönben? 'iiiiiimiiiiimiiiiiMimiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiMiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiii IGAZ TÖRTÉNET A MÜLT SZAZADBÓL BERTALAN ISTVÁN Szedik az almát Nyirmadán A Vyirmadai Állami Gazdaság almatermésének mintegy "5—SO százalékát exportálják, A gazdaságban 799 holdról körülbelül 600 vagon jonatán és starking almatermést várnak. Képünkön csomagolják az osztályozott almát (MTI fotó — Manek Antal felvétele) liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimtiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiMiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiii — 16 — — Talán verekedni akar? Nos, rajta, szálljon le a lóról! — De-de, ké-kérem — dadogott a szerencsétlen földtulajdonos — ez az én birtokom... JLm két kézre fogta a baltát, szeme összeszűkült mint a hiúzé, s halkan sziszegte. — Kedves uram, legjobb lesz, ha eltakarodík innen, amíg teheti. Ezúttal még elnéző leszek, és nem verem meg. Legjobb lesz azonban, ha lemond erről a földről. Jim a súlyos baltát megfogta feje fölött, és elindult a lovas felé. — Azonnal kotródjon, s eszébe se jusson többé, hogy zaklasson. A földtulajdonos mi mást tehetett, elvágtatott: örült, hogy ép bőrrel menekült. Később, amikor az egyik lucani kocsmában beszámolt erről az esetről, félénken megjegyezte: — Amikor az a szörnyű Donnelly a szemembe nézett, hideg futott végig a hátamon. Az eset nagy felháborodást váltott ki, a falubeliek azt tanácsolták a földtulajdonosnak, hogy kergesse el az erőszakos Donnellyéket. Donnelly- nek azonban esze ágában sem volt, hogy távozzon. Szomszédainak segítsége nélkül felépítette faházát. Csak Joan segédkezett neki, s legalább olyan könnyedén emelgette a nehéz gerendákat, mint férje. Amint készen lettek ezzel a munkával, Jim elhatározta, hogy felszántja az ugart. Persze, ehhez eke meg egyéb felszerelés .kellett. Senki sem tudja megmondani, hogyan tett szert ekére meg egyébre, hisz minden pénze elfogyott. — 17 — — Nem állítom, hogy lopott — mesélte az egyik lucani lakos — ám Donnelly szomszédai állandóan panaszkodtak, hogy éjjel meglopják őket, ismeretlen tettesek elviszik szerszámaikat, gépeiket. 1847. szeptember 16-án Joan megszülte harmadik fiát. Johnt. Ez a Donnelly-fiú később, a nagy leszámolásikor szintén életét vesztette, any- nyi golyó fúródott testébe, hogy súlya legalább megkétszereződött. Jim nem lustálkodott, nyolc év alatt virágzó farmot teremtett két kezével. Joan még négy fiút szült néki. Patrick, Michel, Robert és Thomas növelte a család létszámát. Utolsónak született Jennx, aki később szépségével meghódította a környékbeli fiatalembereket. Az első nyolc évben Jim nem követett el nagyobb gaztettet, csak kisebb verekedésekbe keveredett, no meg lopott. Az utóbbit azonban senki sem tudta bebizonyítani. Mindenesetre népszerűtlen volt. A gonosz jelzőt csak később kapta. Persze, azért minden szombat este Lucanba lovagolt, hogy felöntsön a garatra. Az ivászatot öklözés- sed egészítette ki, s hírhedté vált az egész környéken. Joan nem ellenezte férje kiruccanásait, sőt, bíztatta is, mondogatva, hogy a férfiaknak szükségük van egy kis szórakozásra. Donnelly egyedül ivott, mert mindannyian gyűlölték, senki sem csatlakozott hozzá. A lucaniak jól tudták, hogyan jutott földhöz, s abban is bizonyosak váltak, hogy ő a falu szarkája. — T8 — 1855-ben megjelent a színen John Fare 11, s mesénk ekkor új fordulatot vett. Farell hatalmas termetű, nyers természetű, vastag nyakú ír volt. Szerette az italt, gyakran verekedett. Valamikor a kovácsmesterséget űzte, de később felhagyott ezzel is, gazdálkodni kezdet. Amikor Lucanba költözött, megtudta, hogy az a birtok, amelyen a Dóraneílyék laknak, potom áron megvehető. Elhatározta hát, hogy megvásárolja a szóban forgó földet. A tulajdonos figyelmeztette, hogy a Donnelly család erőszakos, s nehezen kergetheti el őket. Farell elvágyorodott és magabiztosan Kijelentette: — Maga csak ne aggódjon. A föld az enyém lesz, majd én elintézem a dolgot. Farell ugyan hallott arról, hogy Jim Donnelly híres verekedő, de az egyáltalán nem izgatta. Amint megvette a farmot, egy barátja társaságában elindult a Donnellyék háza felé. Késő délután érkeztek meg. A Donnelly gyerekek a ház előtt játszadoztak. Farell és társa leszállt a lóról és elindult a ház felé. Jim meghallotta, hogy idegenek érkeztek, s kijött a házból. Faréi! nem sokat teketóriázott, azonnal rátért a tárgyra. — Farell vagyok. Kellemetlen dolgokat kell közölnöm önnel. Ez a föld ezentúl az enyém. Az előbb vettem meg. Legjobban teszi, ha elköltözik. Semmi kedvem, hogy sokáig várakozzam. Egy óra múlva nem akarom itt látni.
