Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

>4

■

1

Várkonyi Nándor:

Az aranyhangú énekes

0

Görög mese regéli: régi időben „pszichoanalitikus” doktor bete- a hullámok egy halott fejét so- geit Sappho Erós-szimptómai sze- dorták a partra Lesbos szigetén.; rint vizsgálta. A római időkben hárfán úszott, haja rácsavarodott műveit kilenc kötetbe gyűjtötték az aranyhúrokrá, szeme csukva össze, két luxuskiadása jelent volt, de a halott száj 'énekelt, oly meg azonkívül nagyszámú vers csodás szépségű hangon, aminőt hozzá és róla. Az egyik így hangnem hallott soha senki sem. A zik: „Puhák Sapphónak csókjai, fej Orpheusé volt, a thrákiai me- puhák karjának ölelései, minden nádok tépték darabokra testét, lágy rajta, de lelke hajlíthatat- mert őrjöngő orgiájukat megza- lan, mint a gyémánt. Mert szerel- A varta az isteni dalnok énekének me ajkánál véget ér. A többit földöntúli harmóniája. A lesbo- megőrzi érintetlenül. Ki tudja el- siak tisztelettel eltemették, de fü- viselni ezt? De aki elviselni tud- lükben tovább zengett az „arany- ja, Tantalos szomját is kibírja.” hangú” ének az élet szépségének Ám mint minden igazi nagyfájdalmáról és a szerelem kese- Ságnak, neki is megvolt az ellen- rű édességéről. így lett Lesbos a zéke. Az attikai komédiáiról!, szerelem és a dal szigete, mert akik előtt soha semmi se volt lakóit Orpheus megtanította a szent, az ő „gyengéd” alakját is szerelem költészetére. De ezer gyűlölettel, gúnnyal, rágalmakkal esztendőbe telt, míg olyan éne- halmozták el, rajta köszörültek kés született Lesboson, aki a bu- szellemességüket, és nem volt vös aranyhangot eredeti szépsé- olyan szerelmi eltévelyedés, amit gében meg tudta szólaltatni: nő rá ne fogtak volna. Innen ered volt, neve Sappho. a legenda, hogy a „lesbosi” . szeA görögök mindig legnagyobb reimet élte és dicsőítette, s iany- lantos költőjükként dicsőítették, háremet gyűjtött maga köré; más azaz lírikusként. (Homéros hős- gúnyolódok szerint bolondja voH költő volt.) Kortársa, a bölcs So- a férfiaknak. A valóság bizonyá- lón, nyolcvanéves korában, virág- ra az, hogy fölötte .állt kora és gal koszorúzott ifjak közt, bor környezete konvencióinak, törvé- mellett üldögélve, újszerű „szár- nyeinek, melyek a nőket igen alá- nyas ritmusú” éneket hall, amely rendelt helyzetben tartották épp akkor, jött „divatba”. Az ag- Sappho felszabadította magat. gastyán megreszket a gyönyörtől, mint igazi lírikus, feloldódott £\z és, kéri az ifjút, hogy őt, a sir érzelmekben, és gáttalanul áten- szélén állót, tanítsa meg a dalra' gedte magát nekik. Lánytársa' i mert annak hangjával fülében is gyöngéden szerette, rajongott szeretne meghalni. A második szépségükért, mint minden szénagy görög költő, Pindaros, utá- pért, átérezte szenvedélyeikét, és nozza, átveszi tőle az „aranyked- boldog nászdalokat írt helyettÜK. vet”, az ihletet, amely a szó ne amikor férjhezmentek. De maga mesércét egyszerre értelemmé és szintén az igazi szerelem keserű zenévé tudja formálni, és egyik édes, áhított rabságában sinyló- epigrammáját szóról-szóra eloroz- dött: „Úgy érzem, isteni eró laza. Sophoklés, Euripidés és a gö- kik a férfiúban, aki veled szem rög tragédia tőle kölcsönzi az ún. ben ül, és kőzetedben hallgatja mixolidiai hanglejtést, mint külö- édes hangod, kedves nevetésed ... nősen érzékleteset és izgatót. Pia- Nyelvem megbénul, finom tűz tón nála találja meg Erosnak, járja át tagjaimat, szemem ki vagyis a szerelemnek legjobb je!- aludt, füleim zúgnak. És ömlik zőjét: „keserédes”, s ez a szó az- rólam a veríték, és remegés fogja óta bejárta a világirodalmat, el testemet, halványabb vagyok „Erős, tagjaink elgyöngítoje, a a .hervadt fűnél, és kevés híja, keserédes kín, a szörnyeteg e hogy meghalok, Agallis. De el dühös vad, ki ellen senki véde- kell viselnem mindent.. kezni nein tud, énnálam védte- Persze hogy köréje gyűltek a zsákmányt sohasern ül- lányok, vezérük volt, szívügyeik dözött ’ — írja, vagy inkább ének- titkára, tanácsadójuk minden nő' li Sappho magáról, mert Erős úgy ügyben, a szerelemtől a szépségfeldúlja érzékeit, „mint a vihar, ápolásig, és diktálta a divatot, mely a , hegységben a tölgyre zú- Noha a korszerű szőke, magas, dúl”. Az ő verseivel tanítja Dió- karcsú szépségtípussal ellentétben tima a platóni Lakomán Sókra- maga, barna és kicsike volt, an- tést a szerelem misztériumaira. nál finomabb az ízlése: „A fino- Platón szerelem-filozófiája tőle mat szeretem mindenben, és Erő« kapja hangszínét: „Mindenki hír- megajándékozott a Nap fényével név inján és árnyékban marad, és pompájával.” Gyűlölte a díszakit az isten [Eros] nem'érintett.” telent, a „koszorútlant”, követelte Sókratés „Sapphót, a Szépet” el- a választékosságot, a bájt, csak sőnek nevezi meg azok közül, szép dolgokat, nemes anyagokat - akik szívét úgy megtelítették, tűrt maga körül, arany és elefánt- Vmint az ital az. edényt, és Erőst csont illatszertégelyeket és ,;ki- •'dicsőítő beszédre lelkesítették. rályi keneteket”, Lídiából hozs Adónist, az ifjú tavaszistent sí- tott vásznakat, Föníciából bíbor- rató énekek az ő himnuszait min- kendőket, új szabású öltönyöket fázták évszázadokon át; ódáinak kreált, hajszőkítő szereket ke- stílusát a drámaírók közül Eurip:-- szített növényi hamuból.

múltán hazatért, s életét Lesboson élte le. A többit tudjuk, s abból, amit tudunk, megértjük, hogy oly nagy hírt-nevet szerzett, és döntő hatást tett az irodalomra. Kevésbé érthető, hogy hatása ma is eleven,1 mert mindössze két — azaz két — verse maradt fenn egészben, azonkívül 191 kisebb-nagyobb töredék. És még ezek is aiól tájnyelven írottak, úgy hogy külön tanulmányt kíván a megértésük. A szakértők azt mondják, bájuk utói nem érhető, valójában lefordíthatatia- nok; sajátos ihlet, az „aranykedv” lüktet bennük, mely tartalmat és ritmust bonthatatlan öntvénybe olvaszt. Talán Wilamowitz-Moel- lendorff, a klasszika-filológia „aggmestere”, jellemezte a legtalálóbban és legtömörebben: „Minden verse közvetlen ihletből fakad, minden verse szerelmes levél, és minden levél forró lélek- "zetű, eleven lény... Hogy ‘műiden oly egyszerű, oly áttetsző, oly mesterkéletlen és mégis oly szép, ez az ő lényének gráciája, ez a csodálatos, a sapphói.”

Nagydíjjal kitüntetett új magyar film

Hideg napok... Pontosabban három hideg nap története. Olyan hideg napoké, amikor csonttá fagy a föld és megfagy az értelem, vastag jégkéreggé merevedik a Duna vize és kővé mered a humanizmus, pengeélű a hideg szél, amely a csendőrsisak tollát lobogtatja és megcibálja az emberi érzelemvilágot. Olyan napok, amelyeknek fehérsége élesen hasít és mindent betemet, még a gondolatokat is. A Duna jegének, az utcák hótakarójának, a dermesztő merevségnek fehérségbe burkolózó világából éles kontúrokkal mélyfeketén rajzolódnak ki az emberek.

1942. januárjában Bácskában 3309 embert gyilkoltak meg — egyedül Újvidéken közel ezret — minden vizsgálat, bírósági eljárás, ítélet nélkül. A felelősök bűnösségét már 1943-ban mégállapította a katonai bíróság, a fő- vádlottak azonban az ítélet elől a hitleri Németországba szöktek. Az újvidéki vérengzés ügye 1947dés, a szónokok közül Isokratés

Még halála után is divatot téutanozta. terseinek visszhangia remtett, sőt éppen halála állító- meg-megcsendul Theokritos, Ca- jagOS hírével. Nem igaz ugyanis tulius, Vergilius, Horatius koltcsze- a hagyomány, hogy szerelmi bá- teben. 1 laton „csodalatosnak ne- natában Leukadia sziklájáról a vez!,’ Lukianos szermt „a lesbosiak hengerbe vetette magát, de ennek elbűvölő dicsőségé . S meg a mo- a híre terjedt el. És amikor el- ,^lrljUsoií k°zt is_ege^z terjedt, divatossá lett a nők kö- ískolaja tamad: Burns, Byron, zött; hogy Leukadia sziklájáról Tennyson, Keats, Morris, Swin- ieugorva keressenek gyógyulást a burne. Swinburne . Á boldogtalan szerelemből. A szik’a

hogy „teljesen elmerült Sappho- idegenforgalmi tényezővé vált, és ^a,n .i „,efíiSZ _ felvirult az öngyilkosmentő ipái

mánnyal együtt azt tartom,

a jelöltek derekára mentőövet

írja hogy Sappho minden vi- csat0itak, karjaikra szárnyakat,

tán és összehasonlításon felül a legnagyobb költő, ki valaha élt. Aischylos volt a legnagyobb költő és próféta egyszerre, Shakesho"-”- csökkentsék a zuhanás erejét, lent pedig csónakraj várta a halálra szánt hölgyeket, továbbá némi hírnév és valószínűleg ú

Peare a dj'ámai™ a udvarló. Újságírók nem, mert

költők között, de Sappho egysze' rűen nem egyéb, nem több és nem kevesebb, mint egyáltalán a

még nem voltak feltalálva.

Ez a nagy dolgok szokott folegnagyobb költő az összes kö- nákja, de még ez is mutatja, zött.” Évezredek lírájára hatott, hogy valóban nagyszabású egyé- őrá azonban senki. niség volt. A „tizedik Múzsa”,

És jöttek a tudósok, irodalma- ahogyan elnevezték, i. e, 628— rok, esztéták, bölcselők, gramma- 568 közt élt, patríciuscsaládból tikusok, filológusok, kommentá származott, huszonnégy éves kotorok, és a könyvek tömegét ír- rában száműzték, vagy pedig. öntik róla már az Ókorban. Plu- ként menekült Szicíliába, politi- tarchos beszéli, hogy egy akkori kai zayarok miatt, de hat év

SÓLYMOS IDA: /

BARÁTAIM

Körülvesznek s bearanyoznak

valamit, ami rólam árad.

Amit arcuk yisszaragyogtat, hiszik ajándék-áldomásnak.

Hiszik, hogy gazdag ez az asztal s mintha lebegnének a széken.

Ülünk este is virradatban s virradatban zenére ébren.

Ülünk az örökkévalóság lépcsőire tapasztott szemmel — zenéljünk napraforgó-ódát madárka-röptű levelekben!

Hirdessük yilággá: e ház a rigók, gyerekek tartománya; aki felnőtt ide betéved, hetedik hőse a mesének, s nawraforgő-özönben állva örökíttetik arca mása.

LOVÄS7 PÁL:

VERSEK

A SZŐLŐDOMB

A Nyár szemét lezárja nemsokára.

Itt-ott a gondos tőkesor között a gally halványpirosba öltözött, de forró még a lágy homokbarázda.

A duzzadt fürt, mint ifjú asszony éke, kiszökkent már a dús levél alól: , a Nap mohó tüzével ráhajol, s édes nedvet pezsdít alany belébe.

Minden hamvas szem titkos, csöppnyi katlan, hol bent az átfűlt, fényázott homoknak léleknyitó, lejárt erői forrnak.

S a Nyár búcsú-torán a puttonyokba e sok, színes bogyó majd mind kipattan és kedvre szentelt nektárját kiontja.

A FANATIKUS

Hűen le nem rajzolható.

Ha mégis festeném: szörny arccal, csökevény

emberséggel ábrázolnám; bent a jo

csöppnyi rész megsemmisül az áradó indulat tengerén, s minden tette merénylet a békére sarkaló

józanság ellen. Szöglet, tér idom. szín, vonal eszközével az iszony forrásaként jeleníteném.

Fején szent eszme galambfészke ül, benne keselyűtojás feketül,

s vér, füst csap ki elcsúszott szemén.

FOHÁSZ MÉG EGY PILLANATÉRT

Ö, Elháríthatatlan, ne még!

Sok billiónyi sejtem gyötrő, édes kötelék.

Lábam hadd legyen láb, a kéz is lenge kéz, ép koponyám viselje arcomat,

Legyen szemem, mi ember-szembe néz. Lehessek örvény színén buborék, a semmisülést gátló feszülés, abroncs a tört pillanat peremén — lehessek még idó'-parányig Én!

ben a népbíróság elé került. —■ Ennyi a film történelmi magja, amelyről a néző négy ember visszaemlékezéseiből értesül.

A kínosan fehérre meszelt börtönfalból élesen feketéllenelc a bűnösök: Tarpataki — Darvas Iván, Büky — Latinovíts Zoltán, Pozdor — Szilágyi Tibor és Szabó — Szirtes Ádám. A négy, vizsgálati fogságban tartott vádlott epizódszerű visszaemlékezéseiből bontakozik ki az újvidéki vérengzés három napja, az emberi indulatok, látásmódok, cselekedeti indítékok tükrében. Az egyéni sorsok, az indulatok találkozásából, a véletlen összefonódásából kerekedik ki a döbbenet, a három nap rémsége. Mintha a négy vádlott négy védőügyvéd volna. Az egyformán bűnösök egymás közötti őszinteségével és a védőügyvéd mentséget kereső leleményességével mondják el történeteiket ezek a tárgyalás előtt álló emberek. Négy védőbeszéd, amelyet emberi közelségbe Büky egyéni sorsának tragédiája hoz. Nem a főbűnösök állnak a néző elé, hanem a parancsok végrehajtói, akik visz- szatekintve, mentséget keresnek és bizonytalan mentségeket találnak önmaguk számára.

A négy szereplő különböző , szemszögből történő visszaemlékezése állandó, lüktető dinamizmust ad a filmnek. A film drámai kiteljesedése nem a 3309 meggyilkolt ember végzetében, hanem egy asszony halálában, meggyilkolásában bontakozik ki. éri el csúcspontját. S éppen ez az egyéni tragédia az, amely hitelessé, döbbenetessé teszi a többi 3308 halálát is. Az események gyors váltakozása térben és időben egyaránt állandó feszültségben tartja a nézőt. A feketefehér éles ellentéténél, csak a színészi játék az, amely szuggesz- tívebb. A hangulati elemek fokozása és feszítése könnyedén nyer megoldást Cseres Tibor író és Kovács András forgatókönyvíró kezében. A film egyik fő erőssége ez a dinamikus hangvilat- hullámzás. Az, ahogyati az idegek túlfeszítésében és az érzelmek feloldásában magabiztos mértéket találnak az alkotók. Ebből a mértékből, a hangnem és a tartalom tömörségéből, egységéből sugárzik a film drámai ereje.

Ezt, a mértéktartóan felfokozott hangulatot kitűnően értették meg és tolmácsolják a színészek. A négy főszereplő játéka szuggesz- tivitásában külön-külön és együttesében is. emlékezetes marad. A forgatókönyv mondatai drámai telítettséggel hangzanak fel ajkukról, még akkor is, ‘arpikor a legártatlanabb kijelentéseket teszik. Négy különböző típus tökéletes összesímulásának, stílus- egységének tanúja a nézd, amelyhezegy-egy igazián kiváló alakítással az epizódszereplők is hozzájárulnak. S mindez a rendező rendkívül tudatos és fegyelmezett, összpontosított munkáját dicséri. • '

Végezetül néhány szót' Szécsé- nyi Ferenc operatőri munkájáról Ebben a filmben rtiinden egyes kép, kogka tudatosan a helyén van. Minden fény és árnyék, fehérség és feketeség beszél. Beszél — borzaszt és döbbent, talán nem túlzás, hogy legalább olyan súllyal, mint a szöveg, a rendezés és a színészi játék. A puritán szerkesztésmód nagyszerűsége, az operatőr mozgékony figyelme és a figurák lényegre törő jellemzése az, amely a Hideg na- pok alkotóinak Karlovy-Vary ban nemzetközi sikert biztosított, s amely remélhetőleg a fesztivál nagydíja után elnyeri a hazai közönség tetszését is.

MÉRY ÉVA