Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
1966. október 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ÚJ SZAKASZ KEZDŐDÖTT Beszélgetés llku Pál művelődésügyi miniszterrel A négy esztendővel ezelőtt ülésező Vili. pártkongresszus a magyar nép történelme egy szakaszának lezárását jelentette. Ez a kongresszus mondta ki a szocializmus alapjai lerakásának befejezését és jelölte meg az új szakasz legfontosabb feladatának a szocializmus teljes felépítését hazánkban. Ennek a kongresszusnak a magyar nép életében betöltött szerepéről, jelentőségéről és az azóta megtett útról beszélgettünk llku Pállal, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjával, művelődésügyi miniszterrel. le a szocialista tudatformálás ütemének további fokozása —, nem utópisztikus elképzelés, hanem a mindennapok során is kézzelfogható valóság. — A VIII. pártkongresszus nem tartozott a hangos, látványos események sorába. Nyugodt értékelése, mértéktartó hangja, inkább egy munkaértekezlet hangulatát idézte. Pedig a párt és a szocializmus magyarországi történetének fontos szakaszát mondta ki befejezettnek. A küldöttek kivétel nélkül arról beszéltek, hogy a szocializmus teljes felépítésének szakasza sem lesz könnyebb feladat, mint az előző, sikerrel zárult periódus volt. A VIII. pártkongresszuson a kommunista küldöttek mellett megfigyelőiként részt vettek közéletünk olyan párton kívüli kiválóságai is, mint Kodály Zoltán. Németh László, Károlyi Mi- hályné és mások. — Nagyon helyes és hasznos gondolat volt meghívni a kongresszusra közéletünk legkiválóbbjait. A velük folytatott beszélgetésekből kicsendült: tudták, érezték, hogy ezen a kongresszuson az ország életének olyan kérdései kerülnek megvitatásra, amelyek végrehajtásához az egész nép összefogása szükséges. Sokan mondták el a küldöttek közül: a szocialista nemzeti egység kialakítása valamennyi becsületes dolgozó közreműködése nélkül lehetetlen — ez a gondolat és e gondolat ország-világ előtt történt kimondása kapta meg őket leginkább és a legmesszebbmenően egyetértettek és egyetértenek ma is vele. — Sokan a párt VIII. kongresszusát a pért és a tömegek egymásra találása reneszánszának nevezik. Nem véletlenül. A szocializmus 'alapjainak a lerakása nem fejeződhetett volna be az egész nemzet segítsége nélkül. Ha például a parasztság nem értette volna meg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének történelmi szükségességét, azt eredményesen és megnyugtatóan nem lehetett volna végrehajtani. A párt és a tömegek ismét létrejött, kölcsönös, mély és tartalmas kapcsolatának az alapja kettős: a párt türelmes, bölcs bizalma a népmilliók iránt és a tömegek bizalma a kipróbált, szilárd, megfontolt vezetés, a párt iránt. A testvérpártok képviselői nem véletlenül mondták el ezen a kongresszuson: érdemes tanulmányozni pártunknak a tömegekkel való kapcsolat szélesítésében és tartalommal való megtöltésében alkalmazott módszereit. — A kulturálódás feltételeinek szélesítésében okvetlenül szükség van a tömegek aktív részvételére. A VIII. kongresszus óta megtett út igazolta ezt. A dolgozók nemcsak megértették az oktatás fontosságát saját gyermekeik jövőjét illetően, hanem áldozatokat vállalva segítették az iskolai hálózat bővítését. Ugyanezt mondhatom a művelődési otthonok, klubok hálózatának örvendetes bővülésével kapcsolatban is. Régebben, amikor a megnövekedett kulturális igények kielégítése került szóba, elsősorban mindig színházra, mozira és különböző más, művészeti rendezvényekre gondoltak. — A kulturális forradalmat nem lehet és nem szabad csak a művészeti területekre, lehetőségiekre csökkenteni. Kulturálódást jeleni? a tudásszint emelése, az ismeretek bővítése csakúgy, mint a közízlés fejlesztése. A VIII. pártkongresszus a szocializmus teljes felépítésének nagy feladatán belül célul tűzte ki a kulturális építőmunka fokozását, előtérbe kerülését. — A szocializmus teljes felépítése azt is jelenti, hogy mind- annyiunknak meg kell tanulnunk szocialista módon élni, dolgozni, gondolkozni. Érthető tehát, ha a VIII. kongresszus reflektorfényébe került a szocialista tudatformálás. A szocialista embertípus kialakítása bonyolult feladat. Nemcsak a kulturáltság magasabb fokát jelenti, hanem annak felismerését is, hogy az egyéni sorsok alakulása szoros kapcsolatban áll az ország fejlődésével. — A felszabadulás óta eltelt két évtized alatt kialakult hazánkban a népművelés szilárd szervezete, létrejött intézményeink széles körű hálózata, amely jól szolgálja a közműveltség terjedését. Ma, a sok szempontból megváltozott új helyzetben is építeni lehet erre az alapra. De ez önmagában már nem elég. Növelni kell a népművelési intézmények hatósugarát. A könyvtárak, műkedvelő együttesek, szakkörök —i. amelyek a népművelési munka gerincét adták és adják még ma is/ sok helyen — önmagukban már nem felelnek meg a növekvő igényeknek. A népművelési munka nem lehet öncélú, hanem az ország szocialista építését, gazdasági programunk realizálását, a tudatformálás meggyorsítását kell, hogy segítse., A népművelés harmadik ötéves terve hivatott a kívánt és igényelt korszerűsítés végrehajtáséra. — .Sok. hazánkba látogató külföldivel beszélgettem az elmúlt időkben, ök állítják, hogy gondolkodásban, * vitakészségben, a feladatok világos értésében jelentkező politikai és kulturális színvonal jelentősen megnőtt Magyarországon az elmúlt esztendők során. Mindez azt bizonyítja: helyes úton járunk és a szocializmus teljes felépítése hazánkban — amelynek egyik fontos faltéteTény, hogy a kulturális forradalomban jelentős szerepet kap a tudásszint emelése, az ismeretek bővítése,' a közízlés fejlesztése. De a kulturális forradalom fontos részét alkotja a művészeti ágak fejlődése is. Az elmúlt időben főleg a művészetek pártosságáról és elkötelezettségéről esett gyakran szó a sajtó nyilvánossága előtt csakúgy, mint a különböző vitákon. — Igen, ez érthető. A művészetek fejlődésének egyik fontos feltétele a pártosság fogalmának helyes értelmezése. A szocialista társadalom azt igényli az írók tói és művészektől, hogy alkotá saikban pártosan foglaljanak állást az alapvető társadalmi kérdésekben. A pártosság követelménye megkívánja a politikai tudatosságot és a párt politikája iránti felelősségérzést, de nem azonos a napi politika agitációs jellegű szolgálatának kívánalmaival. Mit jelent ez? A ma művészének, a ma emberének az eligazodását kell szolgálnia. Ha a művész ezt megfelelő hittel, a szocializmus talaján állva cselek- szí, a legmesszemenőbb szabadságot élvezi műve megalkotása közben, még a tévedés szabadságát is. — Az utóbbi időben megjelent néhány olyan alkotás, amely úgymond, nagy vihart kavart. A Húsz órára vagy a Piros tövű nád televízióváltozatára gondolok. Mellettük is, ellenük is egyaránt elhangzottak vélemények. Itélkez• ni azonban művek fölött tetszik, nem tetszik alapon nem lehet. Azt kell vizsgálnunk, hogy a mi korunkat fejezik ki ezek a művek, vagy sem, a mi korunk emberének összetett problémáiról szólnak-e vagy sem és segítik-e az igazi emberi, az új, a szocialista tudatosság erősödését — olykor nagyon is áttételesen — vagy sem. A művészetek társadalmi szerepe éppen az, hogy ezt az újat szolgálja, erősítse érthető, de — nem leegyszerűsített — megkapó, élményt nyújtó gazdag formákban. A ma embere ellentétes anyagokból összegyúrt ember, együtt vannak még benne az igenek és nemek, a szocialista vonások mellett élnek még bennük a polgári és kispolgári hatások is. Ez a kétféleség nem tragédia, természetes velejárója korunk átmeneti jellegének. Ha a művész leegyszerűsít, nem mutatja be a ma emberében megtalálható ellentéteket, akkor hazudik, félrevezet. A vitatott művek listájára, gondolom, a napokban feliratkozott Az elnök című szovjet filmalkotás is. Biztos vagyok benne, hogy sok vita követi majd bemutatását, mellette is, ellene is. Bátor film, politikai, morális és művészi vonatkozásban egyaránt. — A művészi alkotásokról kibontakozó viták utóbbi éveink fejlődésének egyik legszimpatikusabb vonása. Kezd közüggyé válni egy-egy televíziójáték, könyv, vagy filmalkotás. Jó dolog ez, különösen, ha tovább erősödik a pártosság szembesítése az alkotással, mérőeszközként való hozzáértő alkalmazása a vitában. Ez segíti nálunk a művészetek fejlődését, de az emberi tudat gazdagodását is. De ez a „nálunk” nem jelent szűk elhatárolódást, ellenkezőleg, a szocialista világ gazdagodását is szolgálja. Ennek a sokrétű munkának, fejlődésnek az útját egyengette a párt VIII. kongresszusa és nem kétséges, hogy a IX. is ezt segíti majd. P. P. életképek Terefere Kereslet Foto: Bakó Jenő,
