Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-14 / 243. szám
1966. október 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s INTERJÚ Szekszárd kereskedelmi felügyelőjével Más megyékben az olajkályhát kiutalás nélkül árusítják. Vasárnap a tejárusítás megszűnt. A hentes a sertéscombot nem mindig hajlandó megdarálni. A gázcseretelepen, minden bejelentés nélkül, egész nap szüneteltetik az árusítást. Táskarádióba, zsebrádióba elem csak szökőhónapban kapható. Javában tartott még a nyár, de a Sörkert bezárt. Variációk egy témára. Ismétlődnek. A vásárlók már nagyon unják. — Szekszárdon kevesen dicsérik, viszont igen sokan kiorbol- iák, szidják a kereskedelmet, a vendéglátást. Önnek, Svajda Gábornak, a városi tanács vb. kereskedelmi felügyelőjének mi erről a véleménye? — Nehéz erre egy mondattal válaszolni. — Mi, szekszárdiak rendszerint azt mondjuk, Budapestre, Pécsre, vagy Bajára kell elutaznia az embernek, ha be akar vásárolni, kezdjük talán ezzel a gondolattal. — Valóban általános és igen elterjedt ez a felfogás. Az is igaz, azonban, hogy a vásárló ott sem kapja meg mindig azt, amit keres. Magamról tudom. Előfordult, hogy Budapesten lejártam a lábam, mégis csak nagy nehezen találtam rá arra, amire szükségem lett volna. Az azért tehát túlzás, hogy Pécsre, Budapestre, vagy Bajára kell utazni ahhoz, hogy az ember be tudjon vásárolni. — Jó, fogadjuk el túlzásnak. Maradjunk a bizonyítható konkrétumoknál. Táskarádióba, zsebrádióba elem ritkán van. Pécsett viszont úgyszólván mindig van. — Nézze, vannak alapvető dolgok, amelyeken tényleg változtatni kellene. Az Autópress kávéfőző géphez szűrőt Szekszárdon nem kapni. Nincs. Pedig nem hiánycikk. — De miért nincs? Ki tehet erről? — A vállalatnak kellene ilyen esetekben intézkedni. — Igen, de a tanács a maga hivatalos hatalmával, a lakosság érdekeit szem előtt tartva, miért nem intézkedik? Becsukták a tejboltot, pontosabban; megszűnt ja vasárnapi nyitva tartás. Ez a közelmúltban történt. A lakosság méltatlankodott. Bírálták a vállalatot. A városi tanács vb. kereskedelmi felügyelőjének nem volt ahhoz joga, hogy erre a félresikerült intézkedésre egyáltalán ne kerüljön sor? — A nyitva tartások rendjének a megállapítása hozzánk tartozik, a KPVDSZ területi bizottságával egyetértésben hozunk ezzel kapcsolatban döntéseket. — Ez mit jelerit? — A tej boltok nyári nyitva tartását felsőbb utasítások szabályozzák. Szeptember 15-től kezdődik. Általában semmi sem indokolja a vasárnapi nyitva tartást, mert hűvösebb, vagy hidegebb időben a tej nem romlik meg, eláll. — Rendben van, de az idén az a kellemes és szerencsés helyzet állt elő, hogy ismét nyár lett. Ezt mégis csak észre kellett volna venni. — A szakszervezet, a dolgozók érdekeit szem előtt tartva... — Elnézést, Svajda elvtárs. Kissé sajátságos értelmezése a dolgozók védelmének az, amikor néhány kereskedelmi dolgozó érdekeire való tekintettel, figyelmen kívül hagyjuk több száz, vagy több ezer dolgozó érdekét. Nem? — E kérdésről, úgy hiszem, elsősorban a KPVDSZ-szel kellene értekeznie. — Gyakran kénytelen az ember arra gondolni, hogy egy-egy, általában jó felsőbb intézkedést ebben a városban azért képtelenek rugalmasan kezelni, mert akik a döntéseket ilyen esetekben hozzák, azok talán önellátóak. Lehet, — A tejbolttal kapcsolatban a panaszosok a Népboltot bírálták, holott ebben az esetben a Népbolt egyáltalán nem ludas. A Népboltnak tehát úgy kell nyitva tartania, ahogyan a KPVDSZ és a kereskedelmi felügyelő, a lakosság érdekeit szem előtt tartva, jónak látja? — Tulajdonképpen ez a helyzet. — Ha ez a helyzet, akkor a vendéglátóipar miért zárta be már hetekkel ezelőtt a Sörkertet? Pontosabban: miért nem hosszabbították meg a nyiva tartását, hiszen még mindig nyár van, s nem győzzük hangsúlyozni, hogy Szekszálrd mégis csak megye- székhely. — A vállalatnak joga lett volna kezdeményeznie. — De ha nem kezdeményez, akkor a kereskedelmi felügyelőségnek van-e joga hivatalosan kezdeményeznie? — Van. Sajnos legtöbbször én is másoktól hallom a panaszokat és utólag. Az íróasztalhoz vagyok kötve, mert rengeteg az adminisztrációs munka. Mindent egyedül csinálok. Ha bejön egy propán-bután gáz igénylés, akkor azt öt helyt-e kell nyilvántartásba venni. Most éppen 350 új propán-bután gáz tulajdonosnak küldöm ki az értesítést. De ez csak kis része, töredéke az adminisztrációs munkának. — Hát, Svajda elvtárs adminisztrátor, Vagy kereskedelmi felügyelő? A napi elfoglaltságom több, mint 80 százalékát adminisztrációs munka teszi ki. — így valóban nem csodálkozhatunk azon, ami van. Ilyen kő-, rülmények között itt most már szóba sem merem hozni, hogy időnként a gázcseretelepen, minden további nélkül, szüneteltetik az árusítást. — Novemberben a tanács-vb egyik ülésén a kereskedelem kerül napirendre. A gázcseretelep ügyét ott maga is szóvá akarom tenni. A propán-bután gáz tulajdonosok száma az elmúlt években örvendetesen megnőtt, megsokszorozódott. Ám, a cseretelep ezzel semmiképpen nem tartott lépést, sem a terület, sem a létszám tekintetében. Mindössze két személy végzi az adást és a vételt és amikor az érkező szállítmányt át kell venni, sokszor nem tehetnek mást, mint, hogy szüneteltetik az árusítást. Kénytelenek becsukni a kaput, mert ha még vevőkiszolgálás is folyik, akkor teljes a zűrzavar és ha egy-két gázpalack elvész, akkor az eladónak arra rámegy az egész havi fizetése. — Egyik-másik irodában túl sok a ráérő ember. Ahová kellene, oda nem jut elegendő számú dolgozó? — Mondom, ezt a kérdést a vb- ülésen szóvá teszem. — Kicsit rapszodikus ez a beszélgetés, Svajda elvtárs, de talán sikerül a lényegét is így átfogni. Mit tegyen a vevő akkor, amikor a hentesüzletben sertéscombot vásárol és azt a hentes nem hajlandó megdarálni? — Köteles megdarálni. A daráló nem azért van a hentesüzletben, hogy a hentes azt a húst adja el, amit a vevő nem óhajt megvásárolni. Az ilyen dolgokat bele kell írni a panaszkönyvbe, vagy a panaszlevelezőlapot kell igénybe venni, és utána intézkedünk. Én kereskedő vagyok és azért vállaltam el ezt a munkakört, mert törődni akarok ezekkel a dolgokkal. Sajnos, amint már említettem, rengeteg papírmunkát kell végeznem és ez a legfőbb gátja annak, hogy maradéktalanul benne éljek, intézkedéseket téve a problémáikban. — Mit tudna mondani, Svajda elvtárs az olajkályha-árusításról? Szekszárdon még mindig kiutalásra adják? — A megyei tanács vb-elnöké nek a hatáskörébe van utalvj annak az eldöntése, hogy legyei kiutalás, vagy ne legyen. — Ha tehát egy szekszárdi dolgozó Pécsre utazik, ott minden további nélkül megvásárolhatja az olajkályhát. Itt viszont nem. — Nem biztos, hogy minden további nélkül megvásárolhatja. Elkérik tőle a személyi igazolványát és ha azt látják, hogy más megyéből érkezett, akkor nem valószínű, hogy adnak neki olaj kályhát. — Ha kiutalás nélkül adnák, akkor talán itt, Szekszárdon sem volna olyannyira kapós. — Amikor Pécsre olajkályha- szállítmány érkezik, az üzlet előtt százszámra tolonganak a vevők. Ügy hallottam, nemrég majdnem tömegverekedés volt, hogy mindenki hozzájusson az olaj kályhához. Nem hiszem, hogy erre szükség volna. Előfordulhatna itt nálunk, hogy összetörnék a vasboltot., — Ha kiutalásra történik az elosztás, akkor az feltétlenül igazságosabb. Persze, csak akkor van erre szükség, amikor a ke resletet megközelítően sem tudja kielégíteni a kínálat. Tudok viszont Szekszárdion is olyan villa tulajdonosról, aki mindegyik szobájában olajkályhát használ. — Dupla kiutalás nem fordulhat elő. Viszont, nézze, ma már négyféleképpen is beszerezhető az olajkályha. Szabadon, kiutalásra, maszektól és az IKKÁ-tól — Hát akkor végül is, van értelme nálunk, Szekszárdon a kiutalásnak? — Ennek az eldöntése nem rám tartozik. — Kevesen tudják, Svajda elvtárs Szekszárdon, hogy a városi tanácsnál egyetlen egy ember foglalkozik ezekkel, a lakosságot oly közelről érintő kérdésekkel. Illetőleg azt még kevesebben tudják, hogy csak foglalkozna, ha valóban kereskedelmi felügyelő lenne, nem pedig adminisztrátor. Feltehetően, ez már önmagában véve is sok mindent megmagyaráz annak a rengeteg bosszúságnak az eredőjéből, amit vevőkként, fogyasztókként tapasztalunk. Mit gondol, nem lehet ezt az adminisztrációs munkát valaki mással elvégeztetni? — Talán sikerül egy félállásos-i adminisztrátort szerezni. Ebben az esetben több időm jut arra, hogy ne utólag halljam a panaszokat — mondotta Svajda Gábor kereskedelmi felügyelő. SZEKULITY PÉTER A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételre keres szekszárdi munkahelyre BÁDOGOS £S MARÓS szakmunkást. Jelentkezés Szekszárd, Rákóczi út 13. Munkaügy. (1219 Rajzóra a szabadbam A dombóvári I. sz. Zrínyi Ilona Alt. Iskola VIII. fo. osztályának tanulói rajzórájukat az iskola mellett, az utcán tartották Feladat: a környék házainak bármelyikét megörökíteni. Céi a több színnel való festés. Ezt tanítja elméletben és természetesen a gyakorlatban is Haraszti Ferencné tanárnő. Fotó; Bakó Jenő *
