Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-02 / 207. szám
ár i.nci TOLNA MEGYEIm VT1AG PROLETÁR I A3.- EGYESOUETEEI NErUISAG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TQLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 207. szám ÁRA: 60 FILLÉR Péntek, 1966. szeptember 2. Ünnepélyes tanévnyitó a megye iskoláiban Tegnap Tolna megye valamennyi általános iskolájában, középiskolájában ünnepélyesen megkezdődött az 1966/67-es tanév. Az idén is csakúgy, mint a korábbi években, újjávarázsolt iskolák, tantermek, kollégiumok várták a diákokat. Dombóvárott a középiskolák ünnepi tanévnyitóján részt vettek a párt és az állam helyi vezetői is. Az 516-os számú szakmunkás- képző iskola Dombóvárott, a mozi helyiségében tartotta évnyitóját, ahol Embersits László igazgató- helyettes üdvözölte a megjelenteket. Az ünnepi beszédet Bacsó Miklós igazgató mondta. Beszédében kitért a szakmunkásképzés fejlődésére. Elmondta, hogy 1954- ben az iskolának 63 tanulója volt, míg az idei tanévben 550-re emelkedett a tanulók száma. A dombóvári iskola szeptember 1-gyel önálló lett, s 24 főhivatású tanárral kezdte meg működését. A megyében az évnyitó ünnepségeken 37 ezer általános iskolás és csaknem hatezer középiskolás diák vett részt. A szekszárdi általános iskolák tegnap délután tartották ünnepségeiket. A kertvárosi iskola idén már az egész tanévben a tanulók rendelkezésére áll, ismeretes, hogy az elmúlt tanév közepe táján vehették birtokukba a diákok az új iskolát. A nyáron 4020 diák végzett Tolna megye általános iskoláiban és ezek közül középiskolai továbbtanulásra 1459 diák jelentkezett. Az idén Tolna megyében 151 középiskolai osztály működik, ebből 15 technikumi, 21 szakközépiskolai és 115 gimnáziumi. A szekszárdi Garay Gimnáziumban idén két oktatási intézmény is helyet kapott, a gimnázium mellett, az újvárosban épülő új gimnázium elkészültéig itt kap helyet az új szakközépiskola két most induló első osztálya. Az évnyitó ünnepségeken az iskolák vezetői a tanulóktól szorgalmas munkát, fegyelmezett magatartást kértek. A társadalom szocialista szellemű munkásokat vár 1800 fiatal harmincféle szakmát tanul A megye legnagyobb oktatási intézményében, a MŰM 505. számú Ady Endre szakmunkásképző iskola ünnepélyes tanévnyitóján a szekszárdi szabadtéri színpad nézőterét zsúfolásig megtöltötték a diákok, szülők és vendégek. Az új oktatási év megnyitása alkalmából Scherer Sándor, az iskola helyettes igazgatója köszöntötte a vendégeket, diákokat, a szülőket, nevelőket, a szülői munkaközösség tagjait. Az évnyitó' ünnepi beszédet az intézet igazgatója Kaszás Imre tartotta. Emlékeztette a fiatalokat arra, hogy az elmúlt oktatási években, az intézet fennállása óta a szakmunkások százai kerültek ki, s ezek ma megbecsült munkásad társadalmunknak. — Az idén 1800 fiú és leány 30 szakmában folytat tanulmányokat. Megfelelő körülményeket teremtettünk ahhoz, hogy az iskolából jól képzett, művelt szakmunkások kerüljenek ki. A társadalom szocialista szellemű munkásokat vár — mondotta többek között Kaszás Imre. Az iskola célja, hogy a nevelők, a diákok közös erőfeszítése, munkája nyomán, jól képzett embereket bocsássanaik ki az életbe, hogy Tolna megye minden részébe munkájuk révén vigyék el az intézet hírét, a fiatalok munkája nyomán pedig szebbé, gazdagabbá váljék az ország. Az elmúlt évben az iskola fiataljai százezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, és csaknem százan a szakma kiváló tanulója címet is elnyerték. Az igazgató elmondotta, hogy egy évben ösztöndíjra csaknem félmillió forintot fordítanak, és egy tanulóra évente az állam több mint tízezer forintot költ. A szakmunkásképző iskola igazgatója így fejezte be beszédét: „A jó jobbá tételére, a szélesebb és mélyebb tudás megszerzésére, az értékesebb ember kiformálásában munkálkodunk az 1966— 67-es tanévben.” Az intézet KISZ-titkára, Kiásta Gábor az ifjúsági szövetség nevében szólt a fiatalokhoz, majd Scherer Sándor igazgatóhelyettes bemutatta a szakmunkásképző - iskola új nevelőit. Az idén 90 osztályban, illetve tanulócsoportban 1800 diák, több mint hatvan tanár és szakoktató munkálkodik azon, hogy a megye minél képzettebb szakmunkásokat kapjon. A tízmilliomodik A tanévnyitás napján a Békés megyei Kevermesen Takács Marikát, a tízmilliomodik magyar állampolgárt köszöntötték az első osztályosok sorában. A kislánynak virágokkal kedveskedtek az úttörők. A járási és a helyi nőtanácstól, valamint a szülői munkaközösségtől a táskától az utolsó rajzlapig mindent megkapott. Vállalták, hogy tanulmányai befejezéséig szüleinek nem lesz gondja tanszerek beszerzésére. Nagygyűlés a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 21. évfordulóján A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 21. évfordulója alkalmából nagygyűlést rendezett csütörtökön, a Vasas Szakszervezet székházában. Megjelent és az elnökségben foglalt helyet Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Veres József munkaügyi miniszter, valamint a társadalmi és tömegszervezetek számos képviselője. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter ünnepi beszédében felidézte 1945. szeptember 2-a emlékét, amikor az Indokínai Kommunista Párt vezetésével kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségét. — A magyar nép megalakulása első perceitől szolidaritást vállalt a Vietnami Demokratikus Köztársasággal — mondotta a továbbiakban. Haraggal és mélységes felháborodással ítéli el az amerikai imperializmus és csatlósai vietnami háborúját és gaztetteit. — A magyar nép magáévá tette a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének július 6-i nyilatkozatát. Követeli: az Egyesült Államok kormánya tartsa tiszteletben a Vietnamra vonatkozó genfi egyezményeket; haladéktalanul, véglegesen és feltétel nélkül vessen véget a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombázásoknak és minden más agressziós cselekedetének; szün- tese meg Dél-Vietnamban a fegyveres intervenciót, vonja ki csapatait, számolja fel katonai támaszpontjait; ismerje el a délvietnami nép egyedüli jogos képviselőjét, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadási Frontot és Dél- Vietnam népének azt a jogát, hogy sorsáról maga — minden külső beavatkozás nélkül — döntsön. — A Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkásparaszt kormány a vietnami nép t égső győzelme, a közös ellenség, az imperializmus elleni harc érdekében szükségesnek tartja a szocialista közösség országainak akcióegységét. Ha megvalósulna valamennyi szocialista ország akcióegyége, még eredményesebb lehetne a vietnami nép harcához nyújtott támogatás. Ezután meleg ünneplés közben Hoang Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyar- országi nagykövete emelkedett szólásra. Elöljáróban a vietnami nép forró, baráti üdvözletét tolmácsolta, majd beszámolt a vietnami dolgozók országépítő munkájának eredményeiről, s foglalkozott az imperialista agresszorok elleni küzdelem sikereivel, majd így folytatta: — A vietnami nép nagy figyelemmel kíséri a testvéri magyar nép életét, munkáját és sikereit, nehézségeit egyaránt a magáénak tekinti. A magyar pár® kormány és nép pedig segítette a fancia gyarmatosítók elleni küzdelmünket, s jelenleg is hatékony támogatást nyújt az amerikai ímpariat- listák elleni harcunkhoz. Sokan önkéntesnek jelentkeztek, s készen állnak arra, hogyha szükség lenne rá, harcoljanak a vietnami nép szabadságáért, függetlenségéért. Mindez híven tükrözi a magyar nép nemes proletárinternacionalista szellemét. Hoang Luong, a vietnami és a magyar nép barátságának éltetésével fejezte be beszédét. Az ünnepi megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget, ELSŐ találkozás az iskolával Foto: BAKÓ JENŐ VIETNAM ÜNNEPE Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke rendszerint abban a hanoi épületben szokta fogadni hivatalos külföldi látogatóit, ahol húszegynéhány esztendővel ezelőtt a francia főkormányzó aláírta „halálos ítéletét”. Hiába, változnak az idők... Ma a VD K legnagyobb nemzeti ünnepéről emlékeznek meg világszerte, 1945. szeptember 2-án kiáltották ki a függetlenséget, a demokratikus köztársaságot. A vietnami nép, híven forradalmi hagyományaihoz, országa északi részében azóta megkezdte a szocializmus építését, s mind északon, mind délen az imperialistaellenes küzdelem élvonalában áll, A tömör, tárgyszerű mondatok azonban nehezen tükrözhetik vissza azt a harcot és munkát, azt a hősiességet és áldozat- készséget, amely ezt, az immár több, mint két évtizedet jellemezte. Alig kezdtek hozzá a Vietnami Demokratikus Köztársaság felépítéséhez, megszervezéséhez, amikor 1946-ban ismét rátörtek az országra a francia gyarmatosítók. Megkezdődött a nyolc éven át tartó szabadságharc, amely elvezetett Dien Bien Phu katlanáig, az expedíciós csapatok feletti győzelemig. Megkötötték a genfi egyezményt, az elismerte Vietnam jogát az egységre, függetlenségre, önrendelkezésre. Az átmenetileg kettéosztott ország északi részében ismét hatalmas lendülettel indult meg az építés, közben készültek az áhított egységre. A genfi megállapodások azonban nem valósultak meg, a franciák helyébe ugyanis az amerikai imperialisták léptek és csatlós rendszert kényszerítettek Dél- Vietnamra. Az 1956. júliusára előírt egyesítés elmaradt, északon és délen gyökeresen ellentétes irányban fejlődtek az események. A VDK-ban hozzáláttak a szocialista iparosításhoz, agrárreformot valósítottak meg és a parasztgazdaságok szövetkezetekbe tömörültek. Felszámolták az analfabetizmust, a lakosság 95 százalékát megtanították írni, olvasni. Sikeresen vetettek gátat olyan pusztító népbetegségeknek, mint a tüdőbaj és a lepra. Megnyílt az első egyetem. A déli országrészben ugyanakkor nőtt az elnyomás, iszonyatossá vált a terror. A hazafiak kénytelenek voltak a fegyveres önvédelem eszközéhez nyúlni. Kirobbantak a sorozatos felkelések, majd megalakult a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, amely az országrész egyetlen törvényes, államalkotó ereje, s a lakosság harcának kipróbált vezetője. Ami most van Vietnamban — jól ismerjük az újságok címoldalairól, harcos szolidaritásunk kíséri a távoli országban lezajló eseményeket. Dél-Vietnamban immár háromszázezer amerikai katona próbál „pacifikálni”, minden költségvetési dollárból tizenegy centet a vietnami beavatkozásra fordít az Egyesült Államok. Hiába, nem bírja letörni egy nép ellenállását. Ezért igyekszik a déli kudarcokért északi revansot venni, 19 hónapja bombázza nap mint nap a Vietnami Demokratikus Köztársasá got. A VDK-t azonban nem sikerült megtörnie, légiháborúja kudarcot vallott. Az élet a bombazáporban sem állt meg. Űj sikereket értek el a mezőgazdaságban, biztosították a hagyományosan behozatalra szoruló északi tartományok önellátását, az ipar pedig csaknem öt százalékkal emelte a termelését a rendkívüli nehézségek közepette is. Egyetlen sokatmondó példa: a VDK exportja 1964-ről 1965-re hét százalékkal nőtt! Az amerikai agresszorok közben súlyos számlát fizetnek: repülőgép-veszteségük az 1400-as szám felé kúszik és növekszik politikai elszigeteltségük. A harc jegyében ünnepel ma a Vietnami Demokratikus Köztársaság. S a világ haladó erőivel együtt, mi magyarok is, harcostársként küldjük forró jókívánságainkat. (-W
