Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-10 / 214. szám
V TOLNA WTEGTTüt NÉPÚJSÁG 1966. szeptember 10. Derül a bíróság A bírósági épületek komor folyosóin bizony sokkal több a gondterhelt arc, a könnyes szem, mint a vidám, mosolygós tekintet. Az itt lévő emberek zöme nem önszántából jött ide: idézettek, tanúk, vádlottak, fel- és alperesek. E komor környezetben is akadnak azonban néha derűs, mosolyt fakasztó pillanatok, amikor — derül a bíróság. * A 65 esztendős alföldi paraszt- embert — életében először — kihágás miatt idézték meg a megyei bíróságra. Mihály bácsi pontosan meg is jelent a tárgyaláson. Amikor a tárgyalóteremben helyet foglalt, a bíróság nem kis meglepetésére, karvastagságú akác-husángot tett maga mellé a székre. A tárgyalást vezető bíró nem is állta meg szó nélkül, megkérdezte az idős embertől: — Azt a husángot miért hozta magával? ■— Hát azért, mert az van írva■ az idézőmre, hogy a védelemről magam gondoskodjak! • A 17 éves fiatalember kerékpárlopás vádjával áll a fiatalkorúak bírája előtt. A szokványos kérdések feltétele után megkérdezi tőle a bíró: — Szoktál-e olvasni fiam? — Igen ... — És utoljára mit olvastál? Női és férfi segédmunkásokat, épületasztalosokat, vasbetonszerelőket, épületlakatosokat, hidegburkolókat és kubikosokat felveszünk. Szekszárd területén étkezéstérítés ellenében, megye területén szállást, feltételektől függően hazaszállítást biztosítunk. Jelentkezni lehet Szekszárd, Keselyűsi ut 6. sz. alatt. (77) — Ezt az idézést — veszi elő zsebéből az idézőpapírt. • A bácsit pénzbüntetéssel sújtják. A bíró az ítéletben megemlíti, hogy a büntetés 10 napi szabadságvesztésre is átváltoztatható. Az öreg láthatóan megköny- nyebbül. A folyosón oda is áll a bíró elé, s kalapját levéve megszólítja: — Kéremszépen, bíró úr, szeretnék valamit kérdezni... — Tessék! — Nem lehetne valahogy megoldani, hogy a fiaim üljék le helyettem azt a 10 napot? — Aztán, miért lenne ez jó magának? — Hát csak azért, mert odahaza pontosan tíz fiam van .,. * Bontóperes tárgyalás. A férj 25, a feleség 58 éves. A könnyelműen megkötött házasság után fél évet éltek együtt. Felperes a férj. Az alperes hallani sem akar a válásról: — Miért ragaszkodik annyira ehhez az elhibázott házassághoz? — kérdi a bíró az asszonytól. — Azért, — hangzik a válasz, — mert ö még csak kaphat másik feleséget, de hol kapok én másik férjet? • A felületes olvasás is okozhat néha mosolyt fakasztó eseteket, így volt ez egy tanyasi ember esetében is. M. János polgári- peres idéző-végzésén egy helyütt ez állt: „.. .tanúkat, valamint szakértőket hozzon magával..: Amikor a tárgyalás befejeződött, M. János izgett-mozgott a helyén. A bíró látván emberük nyugtalanságát, megkérdezte tőle, hogy mi a baj? — A tök... A tökkel, mi legyen kérem? — Miféle tökkel? — Hát azzal a szekérnyivel amelyik kint van az utcán... Csak hosszas tanakodás után derült fény arra, hogy M. János pontatlanul olvasta el az idézővégzés szövegét, s a ..szakértőket'' bizony „szekér tökkel” tévesztette össze!... * Az illető alaposan ismeri a paragrafusokat, hiszen eddig hat alkalommal állt már bíróság előtt. Legutóbb is meg kellett volna kezdenie fél éves büntetésének letöltését. Helyette azonban be adványt intézett á bírósághoz, sv halasztást kért, egészségi állapo tára hivatkozva, s a mellékelt orvosi igazolásra, amelyen ez a szöveg állt: „ .. .Cerumen est cum aqua calore exlavatum”. Mivel azonban a bíró jól ismerte már az elítélt ravaszdisá- gát, segítségül hívta a törvény- széki orvosszakértőt, aki nagy derültség közben fordította magyarra a latin szavakat: .......Fülz sír melegvízzel kimosva”. Érthető, ha a kérelmet ezek után nem méltányolták! Z. F. „Hamisítványok“ érdekes kiállítása A New York-i Parke-Bernet A „hamisítványok kiállításá- galériában rendkívül érdekes ki- nak” megnyitója előtt mutatták állítás nyílt: hamis Grecok, Ru- be Wyler legújabb filmjét: „Ho- bensek, Cezanne-ok, Goyák, Re- gyan lopjunk egymillió dollárt'’, noirok, stb. Audrey Hepburn-nel és Peter O’ Toole-Ial a főszerepben. A mu- A kiállítás teljesen legális. WU- latságas vígjáték arról szól, mi- liam Wyler, neves filmrendező és ként követik el „az évszázad lo- műgyűjtő kezdeményezte, sőt, ő pását” egy párizsi múzeumban rendelte meg a valóban igen si- Minthogy a rendező magában a került hamisítványokat, fiatal múzeumban nem forgathatta francia festőktől. A festők ezzel filmjét, elhatározta, hogy meg- tanújelét adták rendkívüli imitá- teremti — a saját múzeumát! Eb- ciós tehetségüknek, de óvatosság- bői a célból rendelte meg a haból nem engedték, hogy a nevű- misítványokat, amelyek nem is két nyilvánosságra hozzák. szolgai másolatai a mesterműlllllllllllllllllllllllllllllllllimmimiimimillimillllllllimimillllilllllllllll =vfknek, csupán azok inspirációja =alap:an, az eredeti mesterek sti- Slusában készültek. Óvatosságból sminden egyes kép hátára az ame- = rikai. angol és francia vámható- E ságok pecsétet ütöttek, ezzel a 5 felirattal: „nem műalkotás, — E hamisítvány'. A KÉM REPÜLŐ írta: Pintér István Anyasági kereset Darvas Szilárd neve alatt szellemesebb összeállítást, szellemesebb összekötőszöveget és általában szellemesebb műsort, színvonalasabb szórakozást várt volna a néző. Már maga a cím sem kecsegtetett sok jóval — s a kétkedők előérzete nem csalt. Az ötlet, amely a címet szülte —, nemcsak mondvacsinált, de régi és unalmas is. A „nehéz” és „könnyű’’ műfaj vetélkedőjéből még sohasem sikerült gördülékeny és sikeres szórakoztató műsort bemutatni. Az erőiteteti vetélkedő, a nehézkes összekötő- szöveg, vontatottá tette az egész összeállítást. A „nehéz” műfajt védelmező múzsa érvei is inkább a „könnyű” műfajba tartoztak. Talán sikeresebb lett volna a Darvas Szilárd-est, ha szépen egymás után peregnek a műsorszámok, versek, jelenetek, minden kommentár, fontoskodó és roppant erőszakolt műfajában az összekötő, a valóságban azonban az összeállítás egységét erősen megbontó szöveg nélkül. Az sem lett volna talán túl nagy fáradság — de mindenképpen eredetibb, és sikeresebbnek bizonyult volna, — ha Darvas Szilárd jócskán fennmaradt konferanszaiból válogatták volna össze. Egy biztos, szellemesebb lett volna. A rendező — Kalmár András — kezéből kicsúszott a műsor. Hangulati ritmushullámzása roppant zavarta az összeállítást, a szórakozást. Unalom és szellem váltogatta egymást, sajnos azonban az unalomból, a vontatoít- ságból volt több. Darvas Szilárd szelleme és szellemessége bizonyára nem ilyen nehézkes, sán- títva döcögő estet érdemelt volna. A két múzsa — Dómján Edit és Lehoczky Zsuzsa — mindvégig nem tudta, mit kezdjen „nyelv- öltögető” szerepkörében. A késerves összeállítás, rendezés közben csupán néhány perc nyújtott kellemes szórakozást. Olyankor, amikor Darvas Szilárdé volt a szó, egy-egy jelenet, énekszám erejéig. Jó volt a hármas lakáskiutalás — Kazal László, Csákányi László és Békés Itala —, a Mezei Mária által előadott kupié, Pécsi Sándor fogfájós monológja. Jó ötlet volt a műsor végén a szerző fénykép- felvételeinek felsorakoztatása. Mindent összevetve, összekötőszöveg nélkül — Fejér István munkája volt —, ha rövidebb is, de tartalmasabb, szórakoztatóbb, jobb műsort láthatott volna a tv-néző. Anna Karenina Világhírű szerző — Lev Tolsz- Aki Budapesten látta az együt- toj, elismert műfordító — Né- tes előadásában a darabot, örök meth László —, ismert dramati- színházi élménnyel távozhatott a záló — Horvai István —, jó hí- nézőtérről. És hogyan kelt fel a rű színház — a budapesti Víg- képernyő elől? színház — és neves művészek közreműködésével — Bulla El- ma, Ruttkai Éva, Páger Antal, Bicskei Tibor —, mutatta be képfelvételről kedd este a televízió az Anna Kareninát. Igaz, hogy felvételről sugározta Karenina Anna tragédiáját a televízió, — de ez nem lehet mentsége egy rossz közvetítésnek. Homályos felvételek, hanghibák, lehetetlen operatőri munka A revénvt is olvasták sokan bosszantotta a nézőt mindvégig, ge yt is o ásták soka , ^árom óra hosszán át. A színészi több színház játszotta már szín- játék finomsága, a rendezés ötle- padra alkalmazott változatát, így tessége a képernyő homályossá- a tv-nézők szép száma a művel Sába veszett. kapcsolatos kellemes emlékei fel- Kár, hogy a produkció művészi elevenítéséért ült a képernyő elé. értéke elsősorban technikai aka- Azért, hogy gyönyörködjön a szí- dályok miatt szenvedett csorbát. nészi játékban, hogy hallhassa a , , " , ... szántó, hogy a legtöbb színházi két részben előadott tragédia közvetítés, képfelvétel, vagy mondatait, átérezze és átélje a stúdiófelvélel alkalmával ha- szereplők heves szenvedélyét, sonló bosszúságokat kell le- indulatait, szemtanúja legyen ny€lnie a nezónek- cselekedeteiknek. M-ÉRY ÉVA IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIlcllillllllllilllllllllllllllilllllllllllilllllllllllllliilillllllllUllllllllllllllllllllllllli) — 67 — Voltak tisztek, akik olvasással igyekeztek agyonütni az időt. Egyikük egyszer megkérdezte Rowerst: — Nem látta véletlenül a Walt Whitmanno- mat? Rowers megrázta a fejét: — Csak látásból ismerem a legényét, .nem tudom a nevét, de nem járt erre... ........... A tiszt elnevette magát, de a bar közönségéből, az ottlévő tisztekből alig négyen-öten nevettek vele. A többiek, úgy látszik, sántán nem tudták, hogy ki volt Walt Whitmann... Maga Rowers is olvasott időnként, de nem költeményeket, még csak nem is regényeket, hanem comicksokat. Azt tartotta, a modern kor emberének tökéletesen megfelelnek ezek a rajzos regények. Minden benne van, s mégsem tart soká, amíg elolvassa őket. Gyorsan és fájdalom- mentesen lehet művelt ember bárki. Márpedig a műveltségre szükség van, ez is pénzt ér. A támaszpont egyhangú életébe Martin atya, a tengerentúlról érkezett újságíró vitt csak új színt. Martin szikár, horgas orrú, ötven év körüli férfi volt. Katonainge hajtókáján és katona- sapkáján egy-egy nagy ezüst keresztet viselt, bal karján viszont „haditudósító” feliratot, Az atya foglalkozására nézve pap és újságíró volt, egy nagy New York-i vállalatba Központi Katolikus Hírügynökség alkalmazottja. Azért érkezett Nyu- gat-Németországba, hogy riportokat írjon lapjának arról, mennyivel nagyobb vallásszabadságuk van a katolikusoknak Nyugat-Németország- ban, mint a Német Demokratikus Köztársaság— 68 — ban. Martin atya alaposan kihasználta, hogy a hazugságot a szent zsinat csak bocsánatos bűnnek minősítette, mert esze ágában sem volt, hogy megpróbáljon a Német Demokratikus Köztársaságban utána nézni, hogy van-e ott vallás- szabadság, vagy nincs? Egyszerűen beköltözött a bad-waldi szálloda egyik szobájába és onnan küldte New Yorkba „szenzációs helyszíni riportjait a Vasfüggöny mögötti katolikusok szenvedéseiről”. Rowers, ha véletlenül kezébe kerül egy ilyen riport, bizonyára az első szótól az utolsóig készpénznek vette volna, amit Martin kiötlött. XIII. A derék pap-újságíró, vagy újságíró-pap azonban nem elégedett meg azzal, hogy írásban harcoljon a vörösök ellen. Ha leült a bárban, s felhajtotta a második whiskyt, kenetteljes hangion győzködni kezdte azt a szerencsétlent, aki a legközelebb ült hozzá és idejében nem tudott elmenekülni karmaiból. — Az amerikai katolikusok aggódnak — szónokolta kenetteljesen —, szívük tele van félelemmel, hogy nincs Kelet-Németországban vallásszabadság. Az úr legyen veletek, hogy az antikrisztust legyőzzétek.., Mindig akadtak, akik ugratni kezdték Martin atyát. Tágár vicceket kezdtek mesélni, vagy éppen egy nagydarab, szőke germán lányt ültettek az ölébe. Martin atya ilyenkor szemérmesen odébbállt, vagy úgy tett, mintha nem hallott volna semmit. Gyakran kiment sétálni az erdőbe, hogy ott — 69 — „beszélgessen az istennel”. Egy ilyen alkalommal történt, s azután hetekig szájról szájra járt, hogy találkozott egy amerikai katonával, aki le- horgasztott fejjel, keserű arccal üldögélt egy fatönkön. Martin atya néhányszor elsétált a to- tona előtt, hiszen bizonyosra vette, hogy to- lamiféle lelki vigaszra van szüksége a katonának, s alkalmat adni neki, hogy hozzá forduljon. A katona azonban az istennek sem akarta őt észrevenni. Végül is Martin atya kenetteljesen megszólította: — Valami bánatod van, fiam? Légy bizalommal hozzám, isten szolgája közelít feléd! A katona valamit morgott. Ha Martin atya egyáltalán hajlandó lett volna meghallani ekkora szentségtörést, kivehette volna, hová küldi őt a legény. Martin egy darabig újra fel-alá sétált a katona előtt, erőt gyűjtött, hogy szembeszálljon ekkora istentelenséggel, s azután újra megszólította őt. — Fiam, valami elszomorít? — Hagyjon békén! — mordult rá a katona, ezúttal tehát már nagyobb szelídségről téve ta núbizonyságot. Martin atya újra nekibátorodott. — Fiam, te katolikus vagy? — Annak kereszteltek. — Könnyíts a lelkeden, fiam. Kihez fordulnál, ha nem az anyaszentegyházhoz, ha nem a papokhoz. Mond meg, mi bánt? Talán segíthetek rajtad. Esetleg tanácsot adhatok neked. Tehetek valamit érted? Mondd meg, mint jó keresztény, hogy mi nyomja a lelkedet!...
