Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-09 / 213. szám
4 ' TOLVA MFGTRT NfiPflJS^G 19(56. szépíémEer <5: Kuszka Ilonából Proszvirkina jelena lett A bonyhádi órásmester most nagyon boldog. Kuszka Rezsőt mindenki ismeri. Először azért, mert fáradhatatlan szorgalommal reperálja a ki- vénhedt vekkereket, rugótörött karórákat, szuette burkolatú faliórákat. Másrészt pedig a sportpályákról ismerik, hiszen, mint játékvezető, évtizedeken keresztül futkosott sípjával. A megöregedett mester ódon műhelyében most mintha vidámabb lenne a hangulat a szokottnál. Most talán még az óraroncsok sem olyan lehetetlenül rosszak, mint máskor... — Hazajött a lányom. Egy egész hónapra. Ezt nekem mondja. A kuncsaftnak pedig: — Tessék csak itthagyni az órát. Egy hét múlva különb lesz, mint amikor a gyárból kijött. Egy öreg. megviselt embert mennyire meg tud fiatalítani egy ilyen családi esemény! — Milyen is az élet! Én az első világháború idején hadifogolyként jártam be Szibéria belsejét, negyed századdal később a lányom pedig oda ment férjhez. De ezt mondja el ő. — Hol találom a kedves lányát? — Istvánmajorba ment a testvéréhez. Talán még ott van. Állandóan megy valahova, mindent szeretne látni. Tetszik tudni, hogyan van az ilyenkor. Majd telefonálunk érte. Középkorú asszony lép a műhelybe. — A kislányom — mutatja be Kuszka Rezső. Kezet nyújt: — Proszvirkina Jelena vagyok. Hozzáteszi: — Az otthoni nevemen. Az itt- honin: Kuszka Ilona. Már a bemutatkozás is tükrözte, amit később így fogalmazott meg: „Nagyon szeretem a szovjetunióbeli otthonomat, és nagyon jó érzés hazajönni Magyarországra, a szülőföldre”. — Hogyan került el ilyen. mesz- szire a szülőföldtől? — Férjhez mentem. A háború után. Itt laktunk akikor is Bony- hádon, és én megismerkedtem Proszvirkin alezredessel, aki területi parancsnok volt. Magával vitt a Szovjetunióba. A végtelen Szibéria belsejébe, mert ott jelölték ki a háború utáni szolgálati helyét. — Meg tudott barátkozni az ismeretlen vidékkel, környezettel? — Nehezen, de már úgy tűnik, mintha mindig ott éltem volna. Tessék elképzelni, hogy az ember olyan vidékre kerül, amely sokkal hidegebb, mint amilyet addig megszokott. A távolságiak, méretek körülbelül olyanok, mint amilyet nálunk a mesékben mondanak. A nyelvet akkor még alig beszéltem. Bár édesapám még itthon sok szót megtanított velem, meg a férjem is tanított, de mégsem tudtam úgy beszélni, mint a környezetbeliek. Egyszer még ki is fakadtam, valami olyasfélét találtam mondani: „a villám vágna ebbe a hideg vidékbe!”. A szovjet emberek, akik hallották, a sértődöttség helyett jót kacagtak, és hecceitek utána. „Jó is lenne, ha beteljesülne az átka — mondták, mert legalább elolvadna ez a töméntelen sok hó, nem lenne ilyen hideg és könnyebben tudnánk dolgozni”. Végül éppen az vigasztalt meg, hogy ilyen víg- kedélyűek a szibériai emberek. A válságos helyzetben is inkább tréfálkoznak, mintsem, hogy kétségbe esnek. És olyan becsületesek, emberségesek Szibéria lakói. Ha nem így van, talán meg sem tudom szokni a zord vidéket. Persze Szibéria csak átmeneti állomásunk volt. Néhány év múlva máshova helyezték a férjemet, én közben bekapcsolódtam a társadalmi életbe, mint női aktivista, és egészen jól megszoktam. Utunk végül Kárpát-Ukrajnába vezetett, Munkácsra, s ott élünk, dolgozunk ma is. Az első tíz évben egyetlen magyar szót sem hallottam. Tíz év után véletlenül összetalálkoztam Taskentben egy magyar emberrel. Ö az első világháború idején került ki, mint hadifogoly, de nem jött vissza a háború után, hanem ott alapított családot. Munkács vidékén már gyakoribb a magyar szó. Egy hónapot tölt itthon. Felkeresi az ifjúkori barátnőket, iskolatársakat is, a rokonokon kívül. Ellátogat szülővárosába, Kiskőrösre. — Mindenkit meglátogatok és mindent megnézek, örömmel látom. hogy itthon sem állt meg az élet. BŐDA FERENC London a hazárdjátékok fővárosa Az angolok nem kevesebb, mint évi 900 millió font sterlinget költenek szerencsejátékokra, s London ma már a hírhedt nevadai Las Vegas legnagyobb konkur- rense. Az angol parlamentben hajmeresztő beszámoló hangzott el arról, hogy milyen súlyos tragédiákat okoz a játékszenvedély. Lord Kilbracken beszámolójában elmondta például annak a férfinak az esetét, aki 70 ezer fontot nyert kártyán, majd hazament és lefeküdt. De nem tudott nyugodni attól a gondolattól, hogy még többet is nyerhetett volna, ezért újra felkelt, visszament a játék- barlangba ég 120 ezer fontot vesztett. A londoni játékklubok üzelmei- ről szólva Lord Kilbrachen el mondta, hogy egyes klubok fedezik amerikai turisták repülőjegyét Londonba és vissza, hogy egy hétig hódolhassanak játékszenvedé- lyüknék, miközben persze utolsó fillérjüket is a klubban hagyják A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatósága felvesz kőműves szakmunkást és segédmunkásokat. / Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés: Szekszárd, Bezerédj u. 9. (68) IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUb, A KÉMREPÜLŐ I írta: Pintér István Építőiparban jártas lehetőleg mérlegképes főkönyvelőt felvesz a Paksi Járási Építőipari Ktsz. (26) Tegyünk rendet a portánkon! Kevés vidéki város dicsekedhet Szekszárdhoz hasonló szép fekvéssel. A tavasz kezdetétől, késő őszig gondosan kezelt virágágya!:: pompáznak a parkokban, tereken. A város központjában kővázákban virágok tarkállanak. A látogatókat gondozott környezet fogadja, amely az elmúlt évek során egyre szebb lett. Az épülő városrészekben, épülettömbökön belül az építkezés után megjelennek a városi tanács kertészetének dolgozói, hogy barátságos, meghitt környezetet te remtsenek. A kívülállók nem is sejtik, hogy a mindössze nyolc dől • gozót számláló parkosító részlegnek milyen megfeszített munkát kell végeznie, hogy a parkokban levő virágágyak mindig a legnagyobb rendben legyenek. A városi tanács is mindent megtesz annak érdekében, hogy városunk rendezett, tiszta képet mutasson. Ha visszagondolunk a pár év előtti időszakra, akkor tudjuk igazán értékelni azt a hatalmas változást, amely az azóta eltelt időszakban ment végbe. Egyre épül, szépül városunk és most már, nemcsak a vezetőknek kell mindent elkövetni ök csinosításáért, hanem maguknak a lakóknak is észre kell venniök a változást. Hiába nőnek ki a földből a modern lakóépületek, a villaszerű családi házak, középületek, ha a benne lakók nem törődnek környékével. Szomorú látványt nyújtanak a város egyes helyein az elhanyagolt portálok, udvarok, és sajnos ezekből elég sokkal találkozik a járókelő. Nemcsak a külterületen, hanem a város szívében is, a többnyire modern lakóépületek körül burjánzik a gaz, akad olyan rész, ahol az emberek bokáig sár ban. vagy éppen porban járnak. A kertek is elhanyagoltak, pedig sok család örülne egy-egy ilyen kis „háztájinak”. De nemcsak az elhanyagolt területek rontják a fejlődő város képét, hanem azok a házak is, amelyeknek külsejével tulajdonosaik nem törődnek. Kopott, repedezett falak, félig bedőlt tetők csúfítják az egyes utcákat, é„ sokszor még a közlekedést is életveszélyessé teszik. Meg kellene értetni végre az érdekeltekkel, hogy a város a sajátjuk, és házukkal, elhanyagolt portáljukkal nem csúfkodhatnak vég léikül. Példáért nem kell messze men ni, elég ha körülnézünk a Jókai; a Perczel Mór, a Beloiannisz, a Mikes, az Arany János és a Wosinsky utcákban ahol a magánházak egész sora elhanyagolt állapotban van. Ezek közül is ki kell emelni a Jókai utca 16. és I8-as számú ház homlokzatát, amely a többi, ugyancsak rossz állapotú ház közül ki tűnik elhanyagoltságával. Az említett utcák a város belső területéhez tartoznak, tehát forgalmasak. Rendbehozataluk éppen azért lenne sürgős. Ennél azonban még szomorúbb, hogy Szekszárd központjában a Rákóczi, a Széchenyi és a Béri Balogh Ádám utcák magánházainak portálja sem különb az előzőeknél Ezen a részen a városi tanács vb építési és közlekedési osztálya a közelmúltban hatvan házat vizsgált felül, és tulajdonosaikat azonnali tatarozásra kötelezte. E felülvizsgálatot immár harmadízben tartották meg, de a kötelezettek legnagyobb része még a mai napig se vesz tudomást a felszólításról. A negyedik felülvizsgálat, amelyet még ebben az évben tart meg az osztály, már szigorúan megbírságolja majd azokat a tulajdonosokat, akik a felszólításnak nem tettek eleget. Jóleső érzés idegenektől hallani a dicséretet, melyet városunkról mondanak, de az ellenkezőjét már senki sem hallgatja szívesen. Természetesen ezt a legkönnyebb elkerülni és pedig úgy, hogy minden egyes lakónak városa iránt) szeretetből valamit tennie is kej- lene. A városi tanács kertészetének dolgozói minden bérház előtt nem tudnak rendet teremteni, parkosítani, ehhez kevés az erő. Maguknak a lakóknak kell összefogniok és munka után, délutánonként széppé varázsolni épületeik környékét. A társadalmi munka közelebb hozza a lakókat is egymáshoz, a bérházakon belül szoros kis kollektívát alkothat, amely minden tekintetben kényelmesebbé, családiasabbá teheti az együttélést. FERTŐI MIKLÓS Világcsúcs a békaugróversenyen A californiai Calaverasban évente megrendezik a béka- ugróversenyt, a megyei vásár legfőbb attrakcióját. Az idén a „Riplle” nevű amerikai béka nyerte meg a versenyt és döntötte meg a békaugrás eddigi világcsúcsát: 578 centiméteres ugrásával 1100 dollárt nyeri tulajdonosainak, Leonard Halinak és Bili Prokstonnak. Az idei békaugróversenyen közel kétezer béka indult, (Reuter, H. Ej) HiiiiiiiiiimiiiiHiiiiiiiiiimimiiiiiiimmiiíiiiHiiiiiHUliiiillliHiiilliliiilllliiiiiiiiliiiiiiiiiiiiliiiiiHiimiiiiiiiiiiiiiimmn — 64 — Francis megrázta a fejét. S akármennyire is igyekezett elhessegetni magától a gondolatot, az járt a fejében, hogy ha annak idején az orvosa bizottság másképpen dönt, s Nicket veszik fel a repülőtiszti iskolára, őt pedig később gyalogosként kiküldik a frontra, Rosa talán most Nick- kel henteregne a víkendházban és felette sajnálkoznának. — Nem — mondta Francis. — Nioknak is az a véleménye, úgy döntöttél. ahogyan száz közül kilencvennyolc lány tette volna.,, Rosa most már támadt: — Látod, neki nem jelentettem többet, mint száz közül kilencvennyolc! És neked? Francis nem tudta mit válaszoljon. — Ne beszéljünk most erről. Olyan rövid ez a két nap! — A jövő héten is kijöhetünk! És a városban is találkozhatunk, hiszen ráérsz! — Meddig? Két hétig! Aztán megkapom, hogy hová megyek! — Vigyél magaddal! — ajánlkozott a lány. — Az még korai lenne. Meg kell gondolni » dolgot. — Szóval magaddal vinnél, ha lehetne? A fiú megint nem tudott mit felelni. Úgy érezte, a lány győzött, ha nem is azonnal, ha nem is könnyen, de keresztülviszi akaratát. Kérdés, meddig akar vele tartani. Hiszien annak idején bizonyára Nickkel is így beszélt. — Azt mondtad, modem lány vagy — mondte Francis. — Egy darabig úgy is viselkedsz, aztán mintha a saját nagyanyám lennél, amikor még — 65 — a nagyapával randevúzott, persze szigorúan szülői felügyelet mellett... — No jó! — mondta a lány és szájon csókolta a fiút. — Én szeretlek... * Rowers egyedül utazott első állomáshelyére, egy nyugatnémet városkába, de havonként egykét levelet váltott Roseval. Francis ritkábban és szűkszavúan írt, a lány gyakrabban, hosszú ömlengésekkel bélelve, a légiposta borítékot. Ismételten szerelmet vallott, s e forró szerelmi vallomásokat Francis csak udvarias frázisokkal viszonozta. Nyilvánvalóvá vált számára: a lány szívesen venné, ha feleségül kémé. de néki egyelőre nem volt kedve megnősülni, jól érezte magát legényemberként. A városkái, ahol állomásoztak. Bad Waldmak hívták, s valóságos paradicsomot nyújtott olyan fiatal tiszteiknek, mint amilyen Francis Rowers hadnagy. Bad Wald a városka melletti erdőben húzódó kis fürdőről kapta a nevét. A fürdőhöz hatalmas szálloda tartozott — valamikor kikapós férjek és asszonyok számára építették, akik vidéki üzleti út; vagy egészségügyi éghajlatváltozás címén megszabadulva otthonról eljöttek ide, hogy jól érezzék magukat. Ennek megfelelően a szállodát, amely csodálatosképpen minden berendezési tárgyával együtt teljesen épen maradt a háború folyamán, minden kényelemmel felszerelték. Innen gyalog félórányira, kocsin alig öt perc- • nyíre terült el a repülőtér, amely szintén a második világháború hagyatéka volt, s amely — 66 — ugyancsak teljesen érintetlenül került a szövetségesek -kezére. Annak idején is a szállodában székelt annak a Luftwaffe-alakulatnak a parancsnoksága, amely a repülőtéren állomásozott. Az öreg bad-waldiek elmesélték az amerikai tiszteknek, hogy akkoriban a repülőtisztek milyen nagy mulatságokat csaptak a városka két szórakozóhelyén, egy-egy jól sikerült bevetés után. Francis tudta, hogy innen a Luftwaffe gépek előbb az angol városok bombázására szálltak fel, majd később, 1944. nyarán egy vadászromboló egység kapott helyet Bad Waldban, amely a nyugati front m támadta a partra szállt amerikai és angol csapatokat. Azok a németek, akik olyan készségesen sürögtek-forogtak az amerikaiak körül, szemmélláthatólag szívesen emlékeztek azokra a győzelmi torokra, amelyeket saját katonáik rendeztek. Rowers nem gondolta végig a dolgokat ezúttal sem, megelégedett csupán annyival, hogy magában megjegyezze: az élet és a politika bizony gyakran produkál furcsa dolgokat. Rowerst, ha lehet, még kevésbé érdekelték a világdolgai, mint azelőtt. A támaszponton nem volt túlságosan nagy az elfoglaltságuk az amerikai tiszteknek. Néhány gyakorló felszálláson kívül az égvilágon semmi teendőjük nem volt. így hát naphosszat a bárban ültek, éppen csak fenntartva a józanság látszatát, estére pedig teljesen eláztak, s a szesztől csaknem eszméletlenül kerültek az ágyba.
