Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-08 / 212. szám
1066. szeptember 8. TOLWA MEGYEI VfÍPfl.TSÁG tí A személyi igazolvány tekintélye és 25000 igazolás EGY HIVATALNOKTÓL hallottam ezt az aforizmának is beillő megjegyzést: „Amelyik akta 30 napon belül nem intéződik el önmagától, nem érdemli meg, hogy foglalkozzanak vele.'’ Nem érdemli meg, és mégis mennyien foglalkoznak vele! Vegyünk néhány példát az állami életből. Tolna megyében a községi tanácsok, illetve Szek- szárd város Tanácsa évente hozzávetőlegesen 25 000 igazolást ad ki a feleknek — amint dr. Lencsés Gyula, a megyei tanács vb igazgatási osztályának vezetője közölte. Ez azt jelenti, hogy 25 000 embernek kell elgyalogolni a tanácsokhoz félfogadási időben, ott megvárni, amíg rá kerül a sor, stb. Többségüknek — mivel munkaviszonyban van valahol — el kell lógnia, vagy ké- redzkednie a munkahelyéről, esetleg szabadságot kérni arra a napra. Ha jobban megnézzük ezeket az igazolásokat, kiderül, hogy nagy részük nem is jó többre, mint arra, hogy valahol megtorpanjon az ügyintézés az igazolás hiányában, s az érdekelt fél végigjárja ezt a bizonyos kálváriát. Legfeljebb még arra jók, hogy adott esetben a_ tanácsi vezetők nyomatéket tudjanak adni az adminisztratív státusz-kérelmeiknek. A FÉLREÉRTÉSEK ELKERÜLÉSE VÉGETT hozzá keli tenni, hogy itt nem elsősorban egyes tanácsok, vagy más hivatalok önkényes packá- zásáról van szó, mert mindez az érvényben lévő rendelkezések, jogszabályok értelmében történik. A dolog fonáksága abból adódik, hogy mindannyionk zsebében ott a személyi igazolvány 1954' óta. A felnövő ifjúság részére újabban minden évben ünnepélyes keretek közt osztják ki a személyi igazolványokat, hogy érezzék annak a súlyát, tekintélyét. De a mindennapi életben aztán kiderül, hogy a személyi igazolványok jóformán csak arra jók, hogy amikor véletlenül otthon felejtjük, s éppen belesodródunk egy ellenőrzésbe, esetleg megbírságolnak bennünket. Ha ugyanis valaki valahova fordul valamilyen hivatalos ügyben, és kilétével kapcsolatban valamit a személyi igazolványával akar igazolni, akkor ezt mondják neki: — Jó, jó kérem, ezt elhiszem, de hozzon erről egy igazolást a tanácstól. A kívánt adat pedig pontosan benne van a személyi igazolványában. A LEGTÖBB ILYEN ESET az SZTK-val kapcsolatos ügyeknél fordul elő. Ha valakinek gyermeke születik, azt az anyakönyvezéskor a személyi igazolványába is bejegyzik. Az egyéb fontosabb családi változásokat is. De az SZTK-nál nem elég a személyi igazolvány, nekik egy olyan tanácsi igazolás kell, amit csatolhatnak az ügyiratokhoz. Ha valakinek együttélési igazolvány kell — nagyon gyakori az ilyen — hiába a személyi igazolvány, külön igazolás kell a tanácstól. Mi történik erre? Az il'lető elmegy a területileg illetékes tanácshoz, ott vagy ismerik személyesen, vagy nem, mindenesetre elkérik a személyi igazolványát, annak alapján elkészítik a kért tanácsi igazolást. Ez az igazolás már pontosan megfelel mindenhova, pedig egy betűvel sincs benne több, mint amit a személyi igazolványból ki lehet olvasni. Hogy is lenne, amikor személyesen nem ismerik az illetőt. Az útlevélkérelemhez csatolni kell a tanácsi javaslatot. Ennél pontosan lejátszódik az előző eset, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy az igazolást borítékba teszik, azt lezárják, s lepecsételik, nehogy felbontsa az illető... FORMÁLISAK. FELESLEGESEK ezek, nyilván meg lehetne találni megszüntetésük módját. Azt mondják erre sokan, hogy a tanács követi el a hibát, mert egyik szerv sem formális, hanem megalapozott igazolást kér. Mert sok esetben — például az SZTK- nál — anyagiakról is szó van. Ha a tanács nem a személyi igazolvány alapján adná ki az igazolást, minden egyes kérelmet ki kellene vizsgálnia, hivatali nyelven, környezettanulmányt kellene készítenie. Vagyis huszonötezerszer meg kellene vizsgálni a szomszédok, utcabeliek, ismerősök meghallgatása útján, hogy X. Y. valóban együtt él-e a feleségével, mert lehet, hogy tegnap összevesztek, s a feleség visszaköltözött az anyukájához. És így tovább! Nyugodtan meg lehetne háromszorozni a hivatali apparátusok számát. Az anyagi visszaélés összege pedig, amit ezáltal megelőzhetnénk, nem tudom, hogy fedezné-e akárcsak egy hivatalnok egy évi költségeit is. Végül, hogy megkíméljék a lakosságot a további huzavonától, kiadják az igazolást a személyi igazolvány alapján. Ha valaki el akar helyezkedni, tanácsi igazolás kell arról, hogy a .helyi tsz nem tart rá igényt. A tanács, hogy Ilyen igazolást adhasson, előbb kér a tsz- től egy igazolást. Ez az igazolásrendszer egy időben szükséges volt, néhol ma is, de az olyan községben, ahol már kénytelenek visszautasítani a felvételi kérelmeket, mert nem tudnak több embert foglalkoztatni állandóan, nyilván felesleges az ilyen megkötés. Akad már olyan község, ahol tucatjával adják ki az ilyen igazolásokat. A személyi igazolvány ez esetben is kevés. A szekszárdi és dombóvári piacra őstermelői igazolvány kell. Ez egy bizonyos időben ugyancsak szükséges volt, de ma már akadályozza a nagyobb, méghozzá tisztességes úton való felhozatalt. Ha pedig valaki üzérkedni akar, elmehet a megye többi piacára, mert ott már nem kell ilyen igazolás. A MI BÜROKRÁCIÁNKRA Megnyitás előtt a nemzetközi vásár Prága (MTI) A 962 kiállító vállalat és cég már elfoglalta helyét a néhány nap múlva megnyíló 8. nemzetközi vásár területén Brno- ban. Az utóbbi hetekben csaknem 200 kiállító jelentkezett még, de ezeknek már nem tudtak helyet biztosítani. A kiállításon a Szovjetunió bemutatja az új Moszkvics—408 személygépkocsit és az ultrahangra működő megmunkáló géfőkonzulja kedden Pozsonyban sajtótájékoztatót hívott össze, amelyen a brnoi vásáron részt vevő magyar külkereskedelmi vállalatok képviselői tájékoztatták a megjelent újságírókat. A II magyar külkereskedelmi vállalat 1770 négyzetméter alap- területen mutatja be a magyar ipar termékeit. (MTI) két dolog jellemző. Az egyik: megterheli magukat a hivatalokat. A másik: jogos bosszúságot okoz az embereknek, s még a termelésből is kivonja őket. Hivatalnak és ügyfélnek'tehát egyaránt érdeke, hogy csökkenjen. Nem hiszem, hogy van közéleti téma, amellyel ennyien és ennyit foglalkoztak volna, mint ezzel. Tolna megyéből például felterjesztések, jelentések is menték feljebb ebben az ügyben. Nem is igen akadt még ember, aki elvben nem értett volna egyet a bürokrácia csökkentésének szükségességével. De mind ez ideig maradt minden a régiben, azaz a bürokrácia inkább nőtt. A Minisztertanács a közelmúltban hozott egy határozatot a bürokrácia elleni küzdelem egyes irányelveiről. Ebben szerepel a személyi igazolvány tekintiélyé- nek helyreállítása is az ilyen formális igazolásokkal szemben. Reméljük, hogy ez a határozat megakadál yozza a bürokráciafolyam hömpölygését. BŐDA FERENC Az új mechanizmus propagandistáinak A vállalati gazdálkodás fő mércéje A vállalati önállóság érvé** nyesülésének feltétele, hogy a gazdasági egységek munkáját olyan mérce alapján ítéljék meg, amely mintegy sűrítve kifejezi a vállalati tevékenység összeredmé- nyét. Ilyen mérce a nyereség és a vállalati jövedelmezőség alakulása. Olyan gazdasági viszonyokat kell tehát teremteni, amelyek biztosítják annak lehetőségét, hogy az legyen jövedelmező a vállalatnak, ami a népgazdaság számára is gazdaságos. Ezért ahhoz, hogy a nyereség és a vállalati jövedelmezőség növelésének szándéka a népgazdaság érdekeinek megfelelő tevékenységre késztesse a vállalatokat, úgy kell módosítania a közgazdasági eszközöket és intézményeket, hogy a vállalati nyereség akkor legyen a legnagyobb, amikor a vállalat az adott ár-, adó-, stb. rendszer mellett kielégítette a szükségleteket. Vagyis: a vállalati cél, a nyereség növelése, egyben a társadalmi célt a szükségletek kielégítését is szolgálja. Ha biztosítjuk ezt, akkor azok a vállalati döntések, amelyeket a vállalat a maga jövedelmezősége és nyereségének növelése érdekében hoz, egyben a népgazdaság érdekét is kifejezik, s így a nyereség alkalmas lesz arra, hogy alakulásából megalapozottan és átfogóan ítéljék meg a vállalat egész tevékenységét. A gazdasági hatékonyság megjelenési formája a társadalmi tiszta jövedelem, ez utóbbinak a megjelenési formáját pedig lényegében az adott árrendszer határozza meg. A javasolt árrendszerben forgalmi adó, eszközlekötési járulék, illetményadó, egyéb adók, járadékok, vámok, valamint nyereség (a nyereség: az árbevétel és a költségek kü- lönbözete) formájában jelentkezik a társadalmi tiszta jövedelem. IZ érdes, miért éppen a nye- reség a tiszta jövedelemnek az- a tényezője, amelynek alakulása szerint legfőképpen megítéljük a vállalatok munkáját? Először: azért, mert a tiszta jövedelemelemek többsége fix tétele a vállalati ráfordításoknak (pl. az eszközlekötési járulék, vagy az illetményadó). Másodszor: azért, mert ezek a gazdálkodásnak csak egy-egy részterületét érintik (az eszközlekötési járulék a gépekkel, berendezésekkel és az anyagkészlettel való gazdálkodást, áz illetményadó a létszám- gazdálkodást, a vámok, a szubvenciók a vállalat kereskedelempolitikáját, stb.); a nyereség pedig a tiszta jövedelemnek az a for- ■ mája, amely érzékenyen reagál i mind á többi tisztajövedelemelem, mind a tényleges költségelemek változására. A nyereség tehát komplexen együttesen fejezi ki a gazdasági tevékenység minden oldalát. Minthogy a nyereség, mint összetett mutató, sűrített kifejezése a gazdasági cselekvés eredményeinek, alkalmas arra, hogy megbízhatóan tájékoztassa a vállalatot és az irányító szerveket. Nélkülözhetjük tehát a részmutatókat, a részletes előírásokat, s a vállalati gazdálkodás mércéjéül — nem jobb híján, hanem a szükségszerűség parancsára — elfogadhatjuk a nyereség alakulását. Miután a nyereség — megfelelő árrendszer esetén — a gazdasági tevékenység minden oldalára érzékeny, ezért a legalkaL masabb arra, hogy összehangolja a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdeket. A vállalati nyereség összege kifejezi a termelés meny- nyiségét és összes költségét, de kifejezi az értékesítés tényét — mert realizálás nélkül nincs nyereség —, s ezzel együtt a vevők piaci értékítéletét is. Könnyen belátható például, hogyha csökkennek az anyagköltségek, ha jobban hasznosítják a különböző termelési tényezőket, s így csökken a fajlagos eszközlekötési járulék, stb., akkor nő a nyereség. Ha nő a termelékenység és így csökkennek a relatív bérköltségek, akkor szintén a nyereség nő. A sort hosszasap folytathatnánk. (Mindennek természetesen az ellentéte is igaz!). A nyereség növelésére való törekvés a termelési tényezők optimális hasznosítására ösztönöz, de nem feltétlenül a termelés nagyságának maximális bővítésére. Figyelemre méltó, hogy a nyereség az intenzív módszerek és az intenzív fejlesztés alkalmazására is ösztönzően hat. Az előzőkön kívül az egy főre jutó nyereség maximálissá tételére irányuló törekvés is ezt a szándékot erősíti majd (ha a vállalati nyereségtől tesszük függővé a személyi jövedelem bizonyos részének alakulását). Az elmondottak nem azt jelentik, hogy csakis a vállalat munkájától függ a vállalati nyereség alakulása: a vállalat tevékenységét sok olyan külső tényező is befolyásolja, amelyek — ha nem is tartósan —, hatással lehetnek a nyereség alakulására. Ilyenek lehetnek: a piaci viszonyok megváltozása, bizonyos szezonszerű ingadozások, stb. A mikor azt mondjuk, hogy a vállalati érdekeltség fő mozgató rugója a nyereség növelje lesz, akkor ezzel nem azt állítjuk, hogy ez az egyetlen kritériuma a vállalati munka megítélésének. A nyereség alakulásán kívül azt is figyelembe kell majd venni, hogy milyen eredményeket ért el a vállalat a műszaki fejlesztésben, az új termékek gyártásának előkészítésében* pékét. A Skoda gyár bemutatja az 1000 MBX típusú kocsit és a Junior versenyautót, a brnoi Kra- lovopolsk gépgyár pedig 150 köbméteres víztárolókat állít ki. A nyugatnémetek új tranzisztoros számítógépe, amely 275 000 nyolcjegyű szám összeadását képes másodpercek alatt elvégezni most jelenik meg először a kiállításon. A város üzemei az idén is vállalták a külföldi országok kiállítóinak patronálását. A magyar kiállítókat a brnoi gördülőcsapágy- és traktorgyár segíti. stb. Azzal kell tehát kiegészítenünk az eddig elmondottakat, hogy valójában a tartósan elért nyereség alapján kell megítélni a vállalatok munkáját. Lehet ugyanis, hogy az egyik évben a vállalat azért ér el nagy nyereséget, mert nem készült fel a következő időszakra, s az is lehet, hogy azért kisebb a nyeresége, mert nagy áldozatokat hozott a technológia fejlesztéséért, új gyártmányok kibocsátásának előkészítéséért, s ez csak a jövőben hozza meg gyümölcsét. Ezért nem volna helyes, ha egyetlen év nyeresége^ alapján ítélnénk meg a vállalatok tevékenységét. Sztankó Pál, hazánk pozsonyi! Fotói BAKÓ JEIHŰ te. VARGA GYÖRGY
