Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
6 Fpldeák János: No, figyeljetek csak rám, bará- vésbé a futball iránti szenve- taim, most én akarok beszélni... délye is. Még fejelni, labdát le- Éppen ideje, hogy vége lett az vegéből levenni, kapásból továb- eiső félidőnek, annyira untam bítani, szögletet rúgni ég cselezni már a sületlen megjegyzéseiteket is megtanult. A papa és a három arról a szőke asszonyról. Nekem nagybátyja futballazása valóságos is van szemem. Előbb láttam iskola volt a tanulékony lánynak, meg mint ti, hogy ott ül az öreg A vele egykorú fiúk rajongtak futballisták számára fenntartott érte és örömmel vették be mapáholyban. A meccs elején kö- guk közé, mert a szélsőt játszó szöntem is neki, és a mellette Gabi, így becézték, nemcsak ku- lévő őszes hajú, kissé kövérkés riózum és szenzáció volt a csa- férfinek is. Ti akkor még nem patban, mint lány, hanem ügyes törődtetek az asszonnyal. Nem játékos fs. Persze, csak alkalmi volt miért odafigyelnetek rá, oly csapatokban és alkalmi mérkő- nyugodtan viselkedett. zéseken játszhatott. Nem akarlak benneteket meg- A felszabadulás előtt csak az sérteni, de vegyétek tudomásul, 'apja futballistatekintélye .men- hogy annak a szőke asszonynak tette meg a súlyosabb iskolai egyedül több köze van a futball- büntetésektől. Legfőképp azért hoz, mint nekünk összesen. Nem haragudtak rá a tanárok és szü- alkalmi vendég, vagy néző ott a lök, mert Gabi az osztálytársait páholyban. És nem azért kiabált is igyekezett csábítani a futballo- le minduntalan a pályára Nyur- zásra. A lányokat azonban csak- gának, az ifjúsági válogatott csa- hamar elriasztotta a futballozástól tárának, mert hisztérikus szúr- a szülői tiltakozás, másrészt a kóló, se azért, hogy feltűnést cipőprobléma. Háború volt. Még keltsen vele, de még azért se, a sportegyesületek is cipőgondok- amiben már megegyeztetek, hogy kai küszködtek, valószínűleg a szeretője lehet 45 után — miként az apja, Nyurgának, mert az ilyen, har- Gonda II. nevetve mesélte nekem mine évüket alig átlépett csinos számtalanszor —, Gabi még poli- nők, mondjátok ti, mód fe- tikai előadásokat is tartott a lá- lett kedvelik a jóvágású fiatal nyok új jogairól a MADISZ-bari, sportembereket, és Nyurga bizony s csak azért, hogy külön kiemel- jóval megüti az asszonyi érdek- hesse a lányok futballozási jogát, lődés mércéjét. Egyébként az az De hasztalan volt minden kísér- asszony nem alig, hanem ponto- lete és szervezési szívóssága, és san nyolc évvel lépte át a har- hiába bizonygatta a saját játé- mincadikat... kával, hogy a lányok is tudnak Hiába néztek rám kételkedve, futballozni, nemcsak a fiúk, és és kár gúnyosan vigyorognotok, éppúgy tehetségük lehet a fut- Amit mondok, siókkal jobban hallózáshoz, mint a kézi- és ko- igaz, mintsem azt hiszitek, ha sárlabdázáshoz, valamint a röp- ugyan van még bennetek annyi labdához, de más sportágakhoz is, beismerés, hogy hinni merjetek az atlétikához, úszáshoz, vívásmásnak is, ne csak a saját, csa- hoz... pongó fantáziátoknak. Azért kö- Gabi végül is belefáradt a küz- szöntem annak a szőke asszony- delembe. Majdnem teljesen egye- nak és a mellette ülő férfinek, dűl maradt. Az is kedvét szegte, mert ismerem őket. S nem a hogy sokan egyéni bolondériának múlt hét, se a múlt hónap, vagy nevezték futballozási szenvedé- tavaly óta, hanem évtizedekkel lyét. régebbről, sőt állíthatom, az asz- Közben Gabi férjhez ment. Ter- szonykát már akkor ismertem, mészetesen futballistához. Hegyi amikor még se menni, se beszélni Péter vette el, vagy más néven nem tudott, csak néha éktelenül Csusza, akit abban az időben a sírni, és amikor még a leg- legtechnikásabb magyar hátvéd- nagyobb öröme az anyja melle, a nek tartottak. Csuszának is azért tiszta pelenka és egy öklömnyi nevezték el, mert a tökéletessé- nagyságú csörgő volt. gig fejlesztett becsúszó szereléseiLegrégebben az apját ismerem, vei évekig réme volt a csatárok- azt az őszes hajú férfit, akit nak. Ma már Csusza is edzős- mellette láttok, s aki a fel- ködik és azért nem látjátok a fe- szabadulás után is, mint a fut- lesége és az apósa mellett, mert ballozó Gonda-fivérek egyike, külföldi túrán van a csapatával. Gonda II. néven évekig köz- S még valamit, barátaim, ha ismert kapusa volt egy patinás még magyarázni kell. Ennek a múltú munkás-sportegyesületünk szőke asszonykának nemcsak futballcsapatának. S hogy még azért van a régi és mai futbal- jobban csodálkozzatok, azt is el- listáink előtt nimbusza, mert va- árulom. hogy Gonda II-vel négy- lamikor szélsőt játszott. Se azért, venhat éve együtt jártam pót- mert Gonda II-nek a lánya éi gáriba. Hegyi Csuszának a felesége, haLátom az arcotokon, ti is tud- nem még azért is, amit most már játok már, kik voltak a Gonda- tudtok, és szégyellhetitek a meg- testvérek. A legidősebbet, Gonda jegyzéseiteket, mert Nyurgának az I-et kivégezték a nyilasok, mert édesanyja. Váljék asszonyi dicsé- tagja volt egy nemzeti ellenállási retére, ha ebben kételkednek, csoportnak. Gonda III. még a Higgyétek el, azoknak van iganegyvenes évek végén elszerző- zuk, akik azt állítják: Nyurga dött Egyiptomba edzőnek. A leg- nem a nagyapjától és az apjától fiatalabb testvér, a Gonda IV. örökölte rendkívüli futballtehet- pedig öt-hat éve halt meg, köz- ségét, hanem az anyjától, ettől a lekedési baleset következtében. ma is szinte lányosán csinos, De nem a Gonda-fivérekről szőke asszonykától. Ám, ha ezt akarok én beszélni. Gonda II-ről vitatná valaki, meg kell tőlekér- is csak azért, hogy megértsétek a dezni, miért nefn lett Nyurgából lánya szokatlan szurkolását és ne kapus, mint a nagyapja, vagy élcelődjetek rajta. hátvéd, mint az apja volt? Gabi Ez az asszonyka, persze még a saját, valójában ki nem élhe- lánykorában, futballozott. Igen, tett, csatárt játszó szenvedélyét bármily hihetetlenül is hangzik, plántálta át a fiába, s hogy mifutballozott. Megszerette és meg- lyen eredménnyel, azt mindjárt tanulta az apjától, a nagybátyjai- újból láthatjuk, tói és azok klubtársaitól. Ki tudja, mikor akad még vaAmíg kisebb volt, mindenki laki a lányok között, aki a fut- mulatott a futballozó kislányon, báliban is bizonyítani tudja a A legjobban az apja, aki örült is nők ügyességét... Addig is úgy neki, hadd erősödjék a lányka a tiszteljétek Gonda Gabit, mint az labda rugdosásától. Nemcsak a első női futballistát nálunk, még pályán, edzések alkalmával, de akkor is, ha nem volt, mert nem ha kirándulni*mentek, a kis Gab- lehetett leigazolt játékosa vala- riellának az volt a legkedvencebb melyik csapatnak, szórakozása, hogy 11-eseket rug- S ezzel be is fejeztem, mert vé- dosott a kapus papának és bol- get ért a szünet, kezdődik a má- dog volt, ha a papa nem bírta a sodik félidő, s gondolom, most labdát elfogni, vagy kiütni és gól már természetesnek tartjátok, lett. nem nevetségesnek, ha Gabi aszS ahogy a kis Gabriella nőtt és szony Nyurgát bíztatja és taná- fejlődött, úgy fokozódott az csókát is kiabál neki a pályára, ügyessége és ereje, és nem ke- hisz nem csupán Nyurga futballlQzik most, tör a kapu felé, s hozza góllövő helyzetekbe a társait, hanem a’ mama, Gabi asz szony is lenn futballozik a pályán és ha Nyurga majd gólt lő, azt a gólt az anyja is rúgja... No, nézzük a mérkőzést, barátaim, már játszanak a fiúk... LOVÁSZ PÁL: FECSKE Csivogva jön meg dél felül. Kék villanással megkerül. Hol légy. bögölyhad rajzana: a jószág mentő angyala. Szárnyával égi fényt kaszál, és rajta száll el majd a nyár. Kisasszonynapkor elhagyott fészkén a csöndet hallgatod. LIBÁK Egy, kettő, tizenhárom: piros csőr mindahányon. Vágyuk: szabad határ, de mind gubbasztva áll. Tócsán lent ring a felhő: a víz visszázva megnő. Fejük a szárny alatt lát kék álomtavat. I SZILT GÉZA: TANULMÁNY IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: BÉN VEI JÓZSEF: BÉKE, NYÁB Ahogy felnézek, este van, fekete és meleg sötétség. Hallom a hulló csillagok ijedelmes kis csöngetését. Nyugalom, nyár és mintna csak minden fa. mellém kuporodna, hűvös, szép szelek hajlanak lázakban fáradt homlokomra. Aztán egy rádió rikolt s összetörik a földi béke. Jegyzékváltás. Két tenyerem kiterjesztem a szél elébe. Asszonyi szemmel Legelőször a vágy csatahajói indulnak a férfiszemekből, azután meg a pillantások az ígéretek virágcsokrai mögül lobognak felénk. Szaporodnak a mozdulatok, a szenvedély fogatai feldübörögnek. végül egy napon sem ígéret, sem vágy, csak a megmaradó unalom búvik a sport-rovat mögé. Vészi Endre: A% elmaradt ébredés Szólaljatok meg nagyváros vekkerei, ti parányi fémkakasok: meghalt az emberetek! Valóban elment az öreg, mégpedig hajnali fél ötkor, elmulasztva — és hosszú évek óta első ízben! — az aggályosán pontos ébredést, amelynek kényszere napról napra belé- nyilaltt, mint valami idegfajdalom. A vekkeres ember évtizedek óta megszokta már a hajnali ébredést. Mivel régóta magányosan él, a vekkerre bízta magát, talán nem is az ébresztés miatt, csak azért, hogy valami hangra nyissa ki szemét, hogy az elalvás és az ébredés zsilipjei közé szorult csendet megszakítsa az ezüstös kis cserre- gés, az ébresztőóra okosan erélyes hangja. Majdnem fél évszázadot dolgozott a szakmájában, amikor váratlanul nyugdíjba küldték. Váratlanul, mert ugyan ki az, aki ne tartaná az ilyesmit váratlannak? A törvényszerű és a váratlan itt nincs ellentmondásban egymással. Nem kellett többé a régi beosztás szerint élnie, s mint ahogy ilyenkor lenni szokott, a keretbe foglaH idő szétnyomta öröknek látszó fomáit, és alaktalanul hömpölyögve ellepte emberünk mindennapjait. Az idő látható lett, érzékelhető, mégpedig túlsúlyban, fölöslegben. Emberünk elhatározta, hogy átrendezi életét és ezzel megzabolázza az időt. Fölösleges a hajnali félöt; azelőtt, kietlen sötét téli hajnalokon amúgyis ábrándozott róla, hogy egyszer majd fity- tyet hány a csengetésnek, orrára húzza a dunyhát és alszik a jó melegben, teljes ki- világosodásig. Elegendő lesz hét órakor felkelni. Viszont az este kitágítható. A kilencórai lefekvést tízre, féltizenegyre lehet elhalasztani, különös tekintettel az ezután beiktatott rendszeres mozi-, meg színházlátogatásokra. De a beidegzés zsarnoki kényszere kidobta agyából az elhatározást, s az új életet megelőző estén szokás szerint megint fölhúzta az ébresztőóra riasztócsengőjét, s így hajnali fél ötkor ugyanúgy ébredt, mint máskor. Mikor tudatosan ráeszmélt, hogy a szürke félhomály mögött a végtelen idő térsége várja, betölthetetlenül, sok idő, s megkísérelt tovább aludni, nyugtalan lett és érezte, az álmosság felszikkadt a szeméből. Ez viszont lehetetlenné tette, hogy este végigülje a mozi utolsó előadását, amelyre éppen fennmaradási izmainak tornásztatása miatt váltott jegyet. Így az egész nap rosszul múlt el, a helytelen időgazdálkodás szorítójában. Vigyázott hát a vekkerre: nem húzta föl a jelzőberendezést. Akkor meg éppen erre riadt föl és pontosan fél ötkor: az elmaradt csengetésre. Fogta az órát és a szekrénybe rakta a fehérneműk közé. Másnap távoli cvrpelésre ébredt, és megint csak fél ötkor, mintha az ingek közül csengene ki az óra, beléjük fulladva, de mégis hallhatóan. Így került ki a vekker a kamrába. De a hajnali ébresztés csak nem maradt el. Kiderült, legközelebbi szomszédja is éppen erre az időre állítja be óráját. Egy darabig tűrte ezt, de aztán átment a szomszédjához és békésen elpanaszolta keservét. A szomszéd megértette az öregembert és ezentúl az előszobából ébresztette maeját. De a vekkert, ha nem is tőle, de valahonnét mindig hallani lehetett. A szomszéd házból, a szomszéd utcából. Emberünk gyanakvása nőtt. Csak nem járhatja sorra a vek- kertülajdonosokat? Sokan vannak a hajnali fél ötkor kelők. Fs az ok is nyomós, hogy éb- resztessék magukat. Így hát beletörődött ebbe. Visszahozta tehát vekkerét a kamrából, visszalépett az ébresztőórások népes táborába. A temérdek időt meg úgy próbálta pusztítani, hogy mindenféle hasznos, meg haszontalan munkát keresett magának. Az idő abroncsai nem szorították, végtelen utakon kószált benne ébredéstől elalvá- sig. Míg aztán az utolsó reggelen hiába kiáltozott a vekker ) korrekt, ezüst hangon ébredést. A vekkeres ember szembeszállt vele és ezúttal először: megtagadta az engedelmességet. t
