Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

6 Fpldeák János: No, figyeljetek csak rám, bará- vésbé a futball iránti szenve- taim, most én akarok beszélni... délye is. Még fejelni, labdát le- Éppen ideje, hogy vége lett az vegéből levenni, kapásból továb- eiső félidőnek, annyira untam bítani, szögletet rúgni ég cselezni már a sületlen megjegyzéseiteket is megtanult. A papa és a három arról a szőke asszonyról. Nekem nagybátyja futballazása valóságos is van szemem. Előbb láttam iskola volt a tanulékony lánynak, meg mint ti, hogy ott ül az öreg A vele egykorú fiúk rajongtak futballisták számára fenntartott érte és örömmel vették be ma­páholyban. A meccs elején kö- guk közé, mert a szélsőt játszó szöntem is neki, és a mellette Gabi, így becézték, nemcsak ku- lévő őszes hajú, kissé kövérkés riózum és szenzáció volt a csa- férfinek is. Ti akkor még nem patban, mint lány, hanem ügyes törődtetek az asszonnyal. Nem játékos fs. Persze, csak alkalmi volt miért odafigyelnetek rá, oly csapatokban és alkalmi mérkő- nyugodtan viselkedett. zéseken játszhatott. Nem akarlak benneteket meg- A felszabadulás előtt csak az sérteni, de vegyétek tudomásul, 'apja futballistatekintélye .men- hogy annak a szőke asszonynak tette meg a súlyosabb iskolai egyedül több köze van a futball- büntetésektől. Legfőképp azért hoz, mint nekünk összesen. Nem haragudtak rá a tanárok és szü- alkalmi vendég, vagy néző ott a lök, mert Gabi az osztálytársait páholyban. És nem azért kiabált is igyekezett csábítani a futballo- le minduntalan a pályára Nyur- zásra. A lányokat azonban csak- gának, az ifjúsági válogatott csa- hamar elriasztotta a futballozástól tárának, mert hisztérikus szúr- a szülői tiltakozás, másrészt a kóló, se azért, hogy feltűnést cipőprobléma. Háború volt. Még keltsen vele, de még azért se, a sportegyesületek is cipőgondok- amiben már megegyeztetek, hogy kai küszködtek, valószínűleg a szeretője lehet 45 után — miként az apja, Nyurgának, mert az ilyen, har- Gonda II. nevetve mesélte nekem mine évüket alig átlépett csinos számtalanszor —, Gabi még poli- nők, mondjátok ti, mód fe- tikai előadásokat is tartott a lá- lett kedvelik a jóvágású fiatal nyok új jogairól a MADISZ-bari, sportembereket, és Nyurga bizony s csak azért, hogy külön kiemel- jóval megüti az asszonyi érdek- hesse a lányok futballozási jogát, lődés mércéjét. Egyébként az az De hasztalan volt minden kísér- asszony nem alig, hanem ponto- lete és szervezési szívóssága, és san nyolc évvel lépte át a har- hiába bizonygatta a saját játé- mincadikat... kával, hogy a lányok is tudnak Hiába néztek rám kételkedve, futballozni, nemcsak a fiúk, és és kár gúnyosan vigyorognotok, éppúgy tehetségük lehet a fut- Amit mondok, siókkal jobban hallózáshoz, mint a kézi- és ko- igaz, mintsem azt hiszitek, ha sárlabdázáshoz, valamint a röp- ugyan van még bennetek annyi labdához, de más sportágakhoz is, beismerés, hogy hinni merjetek az atlétikához, úszáshoz, vívás­másnak is, ne csak a saját, csa- hoz... pongó fantáziátoknak. Azért kö- Gabi végül is belefáradt a küz- szöntem annak a szőke asszony- delembe. Majdnem teljesen egye- nak és a mellette ülő férfinek, dűl maradt. Az is kedvét szegte, mert ismerem őket. S nem a hogy sokan egyéni bolondériának múlt hét, se a múlt hónap, vagy nevezték futballozási szenvedé- tavaly óta, hanem évtizedekkel lyét. régebbről, sőt állíthatom, az asz- Közben Gabi férjhez ment. Ter- szonykát már akkor ismertem, mészetesen futballistához. Hegyi amikor még se menni, se beszélni Péter vette el, vagy más néven nem tudott, csak néha éktelenül Csusza, akit abban az időben a sírni, és amikor még a leg- legtechnikásabb magyar hátvéd- nagyobb öröme az anyja melle, a nek tartottak. Csuszának is azért tiszta pelenka és egy öklömnyi nevezték el, mert a tökéletessé- nagyságú csörgő volt. gig fejlesztett becsúszó szerelései­Legrégebben az apját ismerem, vei évekig réme volt a csatárok- azt az őszes hajú férfit, akit nak. Ma már Csusza is edzős- mellette láttok, s aki a fel- ködik és azért nem látjátok a fe- szabadulás után is, mint a fut- lesége és az apósa mellett, mert ballozó Gonda-fivérek egyike, külföldi túrán van a csapatával. Gonda II. néven évekig köz- S még valamit, barátaim, ha ismert kapusa volt egy patinás még magyarázni kell. Ennek a múltú munkás-sportegyesületünk szőke asszonykának nemcsak futballcsapatának. S hogy még azért van a régi és mai futbal- jobban csodálkozzatok, azt is el- listáink előtt nimbusza, mert va- árulom. hogy Gonda II-vel négy- lamikor szélsőt játszott. Se azért, venhat éve együtt jártam pót- mert Gonda II-nek a lánya éi gáriba. Hegyi Csuszának a felesége, ha­Látom az arcotokon, ti is tud- nem még azért is, amit most már játok már, kik voltak a Gonda- tudtok, és szégyellhetitek a meg- testvérek. A legidősebbet, Gonda jegyzéseiteket, mert Nyurgának az I-et kivégezték a nyilasok, mert édesanyja. Váljék asszonyi dicsé- tagja volt egy nemzeti ellenállási retére, ha ebben kételkednek, csoportnak. Gonda III. még a Higgyétek el, azoknak van iga­negyvenes évek végén elszerző- zuk, akik azt állítják: Nyurga dött Egyiptomba edzőnek. A leg- nem a nagyapjától és az apjától fiatalabb testvér, a Gonda IV. örökölte rendkívüli futballtehet- pedig öt-hat éve halt meg, köz- ségét, hanem az anyjától, ettől a lekedési baleset következtében. ma is szinte lányosán csinos, De nem a Gonda-fivérekről szőke asszonykától. Ám, ha ezt akarok én beszélni. Gonda II-ről vitatná valaki, meg kell tőlekér- is csak azért, hogy megértsétek a dezni, miért nefn lett Nyurgából lánya szokatlan szurkolását és ne kapus, mint a nagyapja, vagy élcelődjetek rajta. hátvéd, mint az apja volt? Gabi Ez az asszonyka, persze még a saját, valójában ki nem élhe- lánykorában, futballozott. Igen, tett, csatárt játszó szenvedélyét bármily hihetetlenül is hangzik, plántálta át a fiába, s hogy mi­futballozott. Megszerette és meg- lyen eredménnyel, azt mindjárt tanulta az apjától, a nagybátyjai- újból láthatjuk, tói és azok klubtársaitól. Ki tudja, mikor akad még va­Amíg kisebb volt, mindenki laki a lányok között, aki a fut- mulatott a futballozó kislányon, báliban is bizonyítani tudja a A legjobban az apja, aki örült is nők ügyességét... Addig is úgy neki, hadd erősödjék a lányka a tiszteljétek Gonda Gabit, mint az labda rugdosásától. Nemcsak a első női futballistát nálunk, még pályán, edzések alkalmával, de akkor is, ha nem volt, mert nem ha kirándulni*mentek, a kis Gab- lehetett leigazolt játékosa vala- riellának az volt a legkedvencebb melyik csapatnak, szórakozása, hogy 11-eseket rug- S ezzel be is fejeztem, mert vé- dosott a kapus papának és bol- get ért a szünet, kezdődik a má- dog volt, ha a papa nem bírta a sodik félidő, s gondolom, most labdát elfogni, vagy kiütni és gól már természetesnek tartjátok, lett. nem nevetségesnek, ha Gabi asz­S ahogy a kis Gabriella nőtt és szony Nyurgát bíztatja és taná- fejlődött, úgy fokozódott az csókát is kiabál neki a pályára, ügyessége és ereje, és nem ke- hisz nem csupán Nyurga futbal­llQzik most, tör a kapu felé, s hozza góllövő helyzetekbe a tár­sait, hanem a’ mama, Gabi asz szony is lenn futballozik a pá­lyán és ha Nyurga majd gólt lő, azt a gólt az anyja is rúgja... No, nézzük a mérkőzést, bará­taim, már játszanak a fiúk... LOVÁSZ PÁL: FECSKE Csivogva jön meg dél felül. Kék villanással megkerül. Hol légy. bögölyhad rajzana: a jószág mentő angyala. Szárnyával égi fényt kaszál, és rajta száll el majd a nyár. Kisasszonynapkor elhagyott fészkén a csöndet hallgatod. LIBÁK Egy, kettő, tizenhárom: piros csőr mindahányon. Vágyuk: szabad határ, de mind gubbasztva áll. Tócsán lent ring a felhő: a víz visszázva megnő. Fejük a szárny alatt lát kék álomtavat. I SZILT GÉZA: TANULMÁNY IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: BÉN VEI JÓZSEF: BÉKE, NYÁB Ahogy felnézek, este van, fekete és meleg sötétség. Hallom a hulló csillagok ijedelmes kis csöngetését. Nyugalom, nyár és mintna csak minden fa. mellém kuporodna, hűvös, szép szelek hajlanak lázakban fáradt homlokomra. Aztán egy rádió rikolt s összetörik a földi béke. Jegyzékváltás. Két tenyerem kiterjesztem a szél elébe. Asszonyi szemmel Legelőször a vágy csatahajói indulnak a férfiszemekből, azután meg a pillantások az ígéretek virágcsokrai mögül lobognak felénk. Szaporodnak a mozdulatok, a szenvedély fogatai feldübörögnek. végül egy napon sem ígéret, sem vágy, csak a megmaradó unalom búvik a sport-rovat mögé. Vészi Endre: A% elmaradt ébredés Szólaljatok meg nagyváros vekkerei, ti parányi fémkaka­sok: meghalt az emberetek! Valóban elment az öreg, még­pedig hajnali fél ötkor, el­mulasztva — és hosszú évek óta első ízben! — az aggályo­sán pontos ébredést, amelynek kényszere napról napra belé- nyilaltt, mint valami idegfaj­dalom. A vekkeres ember évtizedek óta megszokta már a hajnali ébredést. Mivel régóta magá­nyosan él, a vekkerre bízta ma­gát, talán nem is az ébresztés miatt, csak azért, hogy valami hangra nyissa ki szemét, hogy az elalvás és az ébredés zsilip­jei közé szorult csendet meg­szakítsa az ezüstös kis cserre- gés, az ébresztőóra okosan eré­lyes hangja. Majdnem fél évszázadot dol­gozott a szakmájában, amikor váratlanul nyugdíjba küldték. Váratlanul, mert ugyan ki az, aki ne tartaná az ilyesmit vá­ratlannak? A törvényszerű és a váratlan itt nincs ellentmon­dásban egymással. Nem kellett többé a régi beosztás szerint élnie, s mint ahogy ilyenkor lenni szokott, a keretbe foglaH idő szétnyomta öröknek látszó fomáit, és alaktalanul hömpö­lyögve ellepte emberünk min­dennapjait. Az idő látható lett, érzékelhető, mégpedig túlsúly­ban, fölöslegben. Emberünk el­határozta, hogy átrendezi éle­tét és ezzel megzabolázza az időt. Fölösleges a hajnali fél­öt; azelőtt, kietlen sötét téli hajnalokon amúgyis ábrándozott róla, hogy egyszer majd fity- tyet hány a csengetésnek, or­rára húzza a dunyhát és al­szik a jó melegben, teljes ki- világosodásig. Elegendő lesz hét órakor felkelni. Viszont az este kitágítható. A kilencórai lefek­vést tízre, féltizenegyre lehet elhalasztani, különös tekintettel az ezután beiktatott rendszeres mozi-, meg színházlátogatá­sokra. De a beidegzés zsarnoki kény­szere kidobta agyából az el­határozást, s az új életet meg­előző estén szokás szerint me­gint fölhúzta az ébresztőóra riasztócsengőjét, s így hajnali fél ötkor ugyanúgy ébredt, mint máskor. Mikor tudatosan rá­eszmélt, hogy a szürke fél­homály mögött a végtelen idő térsége várja, betölthetetlenül, sok idő, s megkísérelt tovább aludni, nyugtalan lett és érezte, az álmosság felszikkadt a sze­méből. Ez viszont lehetetlenné tette, hogy este végigülje a mozi utolsó előadását, amelyre éppen fennmaradási izmainak tornásztatása miatt váltott je­gyet. Így az egész nap rosszul múlt el, a helytelen időgazdál­kodás szorítójában. Vigyázott hát a vekkerre: nem húzta föl a jelzőberende­zést. Akkor meg éppen erre riadt föl és pontosan fél ötkor: az elmaradt csengetésre. Fogta az órát és a szekrénybe rakta a fehérneműk közé. Másnap távoli cvrpelésre ébredt, és megint csak fél ötkor, mintha az ingek közül csengene ki az óra, beléjük fulladva, de még­is hallhatóan. Így került ki a vekker a kamrába. De a haj­nali ébresztés csak nem ma­radt el. Kiderült, legközelebbi szomszédja is éppen erre az időre állítja be óráját. Egy darabig tűrte ezt, de az­tán átment a szomszédjához és békésen elpanaszolta keservét. A szomszéd megértette az öreg­embert és ezentúl az előszobá­ból ébresztette maeját. De a vekkert, ha nem is tőle, de valahonnét mindig hallani le­hetett. A szomszéd házból, a szomszéd utcából. Emberünk gyanakvása nőtt. Csak nem járhatja sorra a vek- kertülajdonosokat? Sokan van­nak a hajnali fél ötkor kelők. Fs az ok is nyomós, hogy éb- resztessék magukat. Így hát beletörődött ebbe. Visszahozta tehát vekkerét a kamrából, visszalépett az ébresztőórások népes táborába. A temérdek időt meg úgy próbálta pusztítani, hogy min­denféle hasznos, meg haszon­talan munkát keresett magá­nak. Az idő abroncsai nem szo­rították, végtelen utakon kó­szált benne ébredéstől elalvá- sig. Míg aztán az utolsó regge­len hiába kiáltozott a vekker ) korrekt, ezüst hangon ébredést. A vekkeres ember szembeszállt vele és ezúttal először: meg­tagadta az engedelmességet. t

Next

/
Thumbnails
Contents