Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

1966. szeptember t. STOLWA fiTFGYFT SÜPtTISSO 3 MAI KONFLIKTUSOK lékszereplők között akadtak olya- ért akkor a legnehezebb, amikor Megfigyelhetjük, hogy két em­ber között sokszor zavarja a szót- értést, hogy nincs közös hullám­hosszuk. Ilyen esetben az adóál­lomás nem találja meg a vevő­állomást. Az egyik értelem képte­len felfogni a másik értelmet. Le­het rajta segíteni és tudunk is raj­ta segíteni. Gyakran nem is hiba, hogy egy és ugyanazon dolgot há­rom ember háromféleképpen ma­gyaráz. Vita keletkezik és a vita hevében letisztulnak, kikristályo­sodnak a valódi értékek. Más azonban a túl nagy késés. Mitől van ez a túl nagy késés? Feltehe­tően attól, hogy korunkban az egyes ember számára talán a leg­nagyobb követelmény lépést tar­tani az idővel. 1966-ot írunk, de vannak akik nem győzték erővel és tüdővel, és az érvényben levő időszámítástól lemaradtak. Komédiák, tragédiák forrása a lemaradás. Ki hajlandó elismerni, hogy neki késése van? Senki. S ebből megint rengeteg konfliktus származik. Főleg azért, mert akik ismerik a pontos időt, azok saját órájukat nem hajlandók ahhoz igazítani, amelyikről nyilvánvaló, hogy késik. Ebből az apropóból volt igen-igen mai csengése egy vitának. A Húsz óra filmváltoza­ta került éppen terítékre. Hárman voltak. Az egyik vitázó védte, a másik támadta a filmet. Érvek és ellenérvek csaptak össze „hamis és hazug a mondanivalója” — mondta az egyik, „őszinte és pár­tos a mondanivalója” — védte a másik. A két hullámhossz nem bírta fogni egymást. A film per­sze ettől még mindig olyan, ami­lyen. Művészi értékét eldöntötték annak idején például Moszkvá­ban is, ahol nagydíjat nyert. De most nem is ez az érdekes, hanem a harmadik vitázó, aki képtelen fordulattal élve, úgy vi­tázott, hogy hallgatott. Máskor is hallgat, nem izgatja, nem foglal­koztatja semmi. Bölcs ember, okos ember? Ki tudja? Sokkal valószínűbb, hogy nem akarja magát elárulni, nem akarja, hogy kiderüljön róla: ha akarna, sem tudna beszélni, mert nincs neki a mai életünkről semmi monda­nivalója. És ez itt a nagy konf­liktus. Miért? Azért, mert nem jó, ha egy óra késik, az sem jó, ha siet. de mit kezdjünk azzal az órával, amelyik megállt? <D Egy hosszú ideig tartó vizsgá­lat során azt kellett tapasztalni, hogy nem is olyan egyszerű kü­lönválasztani a higgadtságot az elfogultságtól, a jószándékot a rosszindulattól, az elvszerűséget az elvtelenségtől. A kívülállónak persze mindig könnyű a dolga Rendszerint részigazságokat is­mer és ezek birtokában minden további nélkül meghozza a ma­ga felmentő, vagy elítélő dönté­seit. Ezek ugyan nem hivatalos döntések, de esetenként előbb hatnak, mint a hivatalosak. De- hát. maradjunk a szónál, illetőleg a konfliktusnál. A vizsgálat so­rán százféle vetületben tárulko-. zott ki mai életünk sok-sok eré­nye és néhány hibája. Színpom­pás gazdagsággal kínálgatták ma­gukat tanulmányozásra a külön­böző emberi jellemek. Döbbene­tes élmény volt például megfi­gyelni, miként lesz egyre kisebb az önhitt óriás, s miként válik egészen szánalmas törpévé, ami­kor gyöngyöző homlokkal oda kell állnia a számonkérés asztala elé. Sajnáltatni próbálta magát, ez volt minden fegyvere. De itt sem ő az érdekes, ha­nem az ellenpólus, a másik férfi, akiről korábban fel sem lehetett tételezni, hogy hős is tud lenni. Eltűnődhetünk rajta, honnét, mi­ből merítette a bátorságot, ő, akii sokan törpének, jelentéktelen em­berkének hittek, miként mert szembeszállni azzal az emberrel, aki óriásnak látszott? Meg volt benne a bátorság, pedig a mel­nok is, akik szerették volna meg­félemlíteni. Egyik ráförmedt a mi aprócska pozitív hősünkre, hogy miként merészeli az „óriást” vá­dolni? Ezt ő tények birtokában merészelte. Aki viszont ráför­medt, az csupán a beosztás bű­völetében ágált. Kettőjük közölt rengeteg a minőségi különbség. Az egyik tisztelettudó elvtárs. A másik a bátor elvtárs, aki úgy véli, nekünk, volt proletároknak most nincs vesztenivalónk, mi a párt igazával most is csak nyer­hetünk. Óriássá magasodott abban a párviadalban, amelyikben egyetlen iránytű vezérelte: a párt politikájának helyes alkalmazása. © Felhívott telefonon M. elvtárs­nő. Fontos ügyben szeretne taná­csot és segítséget kérni. Lakás­ügy? Sajnos, igen — mondta ké­sőbb — lakásügy. De még vala­mit. S mesélni kezdett. Jóformán gyerekfejjel kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba. Hittel és szívvel vallja és hirdeti szocia­lista rendünk szépségét, maga- sabbrendűségét. Hosszú ideig eszébe sem jutott, hogy mit vála­szolna akkor, ha valaki egyszer megkérdezné tőle, hogy fniért tud annyira lelkesedni. Váratlanul és meghökkentő eréllyel ezt a kér­dést tolakodó módon maga az élet tette fel neki. Szinte ki sze­rette volna belőle provokálni, hogy ne azt mondja, „hiszek”, hanem azt válaszolja, „hittem”. Múlt időben. S ennek bizonyára ismét érde­kes a története. Több mint tíz esztendő óta lakik albérletben. Nem szoba, hanem lyuk, ahol az életéből majdnem felét leélte. Az­tán valami átépítési terv miatt a lakástulajdonos felmondott M. elvtársnőnek. Záros határidőn belül, menjen, ahová akar. De ho­vá? Annyira elmérgesedett a hely­zet, hogy a lakástulajdonos ké­sőbb már csak hivatalos felszólí­tásokkal tartotta a kapcsolatot M. elvtársnővel. Erre kezdte meg a kálváriajárást. Felkeresett min­denkit, akitől segítséget várt. Egyetlen szóval sem említette az ifjúsági mozgalomban szerzett érdemeit, csupán csak a rászo­rultságát hangoztatta. Azt, hogy ő ugyanúgy jogosan kéri a segít­séget, mint bárki más. Mindenütt meghallgatták; volt ahol szórako­zottan, únottan, volt ahol rezig­náltam sajnálkozó együttérzéssel és volt ahol dühösen. Meghall­gatták és a kétségkívül meglevő nehézségekre hivatkoztak, -azt mondták: lássa be, roppant ne­héz, szinte lehetetlen segíteni a baján. Kitől várják el a belátást, ha nem tőle, egy képzett elvtárs­nőtől. M. elvtársnő gondolkozni kezdett. Valóban nehéz. De mi­Aranyokleveles tanító Bensőséges ünnepséget ren­deztek Lápafő községben, Sü­tő Sándor nyugalmazott igaz­gató-tanító tiszteletére. Az idős pedagógus ötven éve kapta diplomáját. Lápafő köz­ségben harminc évet tanított egyfolytában. A díszes okle­velet, és pénzjutalmat Hor­váth József a járási tanács előadója adta át Sütő Sán­dornak. Az idős pedagógust köszöntötték volt tanítványai, a község párt- és állami ve­zetői. Sütő Sándor nyugdíjas napjainkban is aktívan részt vesz a község kulturális, po­litikai életében. A művelődési otthon igazgatói teendőit is ő látja el. MOLNÁR LAJOSN.É levelező róla van szó. Hogyan jutott ki­utalt főbérlethez ez, meg ez, meg ez? Miként van az a furcsa el­lentmondás, hogy ahol ő albérlő, ahonnét a háztulajdonos ki akar­ja tenni, onnét, a háztulajdonos fia már rég főbérletbe költözött autóstól, frizsiderestől és min­denestől? Kérdések és kérdések. Ö is tudja, mindannyian tudjuk, a párt meg fog válaszolni ezekre a kérdésekre is. De nincs annál gyötrőbb és drámaibb konfliktus, amikor az ember önmagával ke­rül szembe. „Ez az a még valami és arra adj tanácsot, hogy ebből a zsákutcából van-e kivezető út?” .— kérdezte. © Megjelent az újságban a pályá­zati felhívás. A hirdetmény pon­tokba foglalva közölte, hogy az állás betöltésének mik a feltéte­lei. Iskolai végzettség, gyakorlat, stb., stb. A pályázati felhívás lé­tezésével már eleve azt igazolta, hogy ki van zárva mindenté'e összeköttetésből, vagy bármi más­ból származó előny. Az állást megpályázó személyek egyenlő eséllyel startolnak és majd a leg­jobb „bizonyítvány” tulajdonosa lesz a szerencsés nyertes. Az ál­lást végül is azzal töltötték be, akit már korábban megbíztak, hogy ideiglenesen vigye a dolgo­kat. Lehetséges, hogy ez volt a legszerencsésebb megoldás és a legjobb választás. A pályázatot meghirdető intézmény a maga részéről az ügyet lezárta! Teljes joggal tette. '' ismerek azonban egy igen-igen derék elvtársat, aki szintén meg­pályázta a szóban forgó állást. Levélben közölték vele, hogy je­lentkezését nem fogadták el. Nem volt ez a válasz sem udvariatlan, sem rideg. Szűkszavú tényekre szorítkozó közlés volt csupán. Ahhoz, azonban pontosan elegen­dőnek látszott, hogy az említett elvtársban még inkább elhatal­masodjon az az érzés, hogy ő fe­lesleges ember, mert munkájára, sok-sok éves mozgalmi tapaszta­latára, politikai rutinjára nem tartanak igényt. Napokig őrlődött. Most azt hiszi, ejtett ember, pe­dig nem az. Egyszerűen megfe­ledkeztek róla. Pedig sokszor vol­na rá szükség, de valahogy nem jut eszébe senkinek sem az ő neve, akkor, amikor pontosan rá volna szükség. S ebben a hely­zetben ez az ember egy tipikusan mai veretű konfliktus főhőse. © Érdemes volna kedvet adni a szenvelgő, ostobácska, valóságos életet megkerülő irodalmi és mű­vészeti termékek alkotóinak ah­hoz, hogy néha hajoljanak kicsit közelebb az élethez. SZEKULITY PÉTER RÓZSA ! A legszebb nemzetközi új­donságok, tulipán, jácint, nárciss, gladiolus, gyümölcs­cserjék, díszcserjék. Kérje díjmentes fajtaismer­tetőnket! Szállítás postán. } Székely dísznövénykertészet, Budapest, III. Vörösvári u. j 18. ______________________(48) j S zeptember 4-én: Meghirdetik a „Vörös zászló hőseinek útján“ elnevezósíí mozgalmat (Tudósítónktól) Az Úttörők Szö­vetsége Országos Elnöksége új mozgalmat hirdet a pajtásoknak. A „Vörös zászló hőseinek útján” elnevezésű új mozgalom segíti a pajtásokat abban, hogy megiíé merjék munkásmozgalmunkat, forradalmi veteránjaink hősies harcát az illegalitásban. A forra­dalmi zászlók alatt indulnak ku­tató útjukra. Felkeresik a veterá­nokat. összegyűjtik elbeszélései­ket munkájukról, harcukról az illegalitásban és tárgyi emlékek összegyűjtésével gyarapítják is­mereteinket az elmúlt évtizedek­ről. Az új úttörőmozgalmat Salgó­tarjánban szeptember 4-én a Zója-ligetben hirdetik meg, s megyénk úttörőinek képviseleté­ben 20 úttörő vesz részt. Az or­szág valamennyi megyéjéből és a fővárosból várják a pajtásokat, a megye küldötteit az ünnepélyes megnyitóra. Sőt, a szomszédos Csehszlovák Szoeial ista Köztár­saságból is érkeznek úttörők a „Vörös zászló hőseinek útján ’ új mozgalom meghirdetésére, ugyan­is a magyar munkásmozgalom szálai átnyúltak Szlovákiába isi Kun Béla Losoncon találkozott az illegalitásban élő Nógrád megyei bányász kommunistákkal. Az ünnepségsorozat már a hét végén megkezdődött. Tábort nyi­tottak a festői környezetű Salgó- bányán, forradalmi tüzek, út­törők találkozója munkásmoz­galmi veteránokkal, a salgói Ta­nácsköztársaság emlékmű mag­koszorúzása, emléktúra, tábortűz és kultúrműsor jelezte a. pajtá­sok sokoldalú programját. Vasárnap délelőtt pedig meg­hirdetik a „Vörös zászló hősei­nek útján’ elnevezésű mozgal­mat és kétéves, gazdag progra­mot adnak az úttörőknek. így méltóképpen felkészülhetnek a következő évek nagy évfordulói­nak — a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság ötvenedik, felszabaduljunk huszonötödik évfordulójának — megünneplé­sére. A mozgalom meghirdetése után- sportbemutatókkal és tarka vetélkedőkkel szórakoztatják az egybegyűlt pajtásokat. Bevált a szekszárdi sortatarozást módszer Rendszeressé teszik az állami házak karbantartását a szekszárdi járásban is A Szekszárdi Városgazdálko- fejezték idei programjukat, de dási Vállalat jelenleg csaknem már jövő évre készülnek. Foly- kétezer bérleményt kezel. Az tátják a szefkszárdi állami házak egyik legjelentősebb erőpróbája tatarozását, tizenhárom házon volt a vállalatnak, hogy a szék- elvégzik a munkát, de nemcsak szárdi állami házak sortatarozá- a külső és a kapualji részen, hanem sára felkészüljön, a munkát to- az épület udvar felőli részén is. lyamatossá tegye. Az idei kísér- A jövő évi terv készítésével leti év volt, de teljes tervvel, egyidőban távlati programon is mintha ezt a munkát évek óta munkálkodnak a vállalat szakem- végezték volna. Az idei program béréi. Valószínű, hogy a közéj- tizennyolc ház külső és kapual- jövőben a szekszárdi járás köz- jának tatarozását írta elő. Idő- ségeiben az állami házak karban- közben ez a terv tizenkettőre tartása, kezelése is hozzájuk tar­csökkent, mert hat házat szanál- tozik majd. A vállalat szakemfoe- tak, lebontanak. De a tizenkét rei most járják a községeket, ház közül tizeneggyel már el- ahol felmérik az állami házak készültek... És ami a leglényege- állagát, a várható munkát és sebb: a költségeik egyharmadára ennek birtokában lehetőség! nyílik rúgtak, mintha azt a munkát ki- majd arra, hogy a szekszárdi álla­adták volna más vállalatnak, mi házak tatarozásának — a sor­vagy ktsz-nek bérmunkaként. A tatarozások — tapasztalatait hasz- városgazdálkodós épitőbrigádja nosítand tudják járásszerte. Egy ma már ennél nagyobb feladatok még távolabbi program, hogy az megoldására is képes. Kiváló mű- egész megyére kiterjedő hatás­szaki gíárda áll a város rendel- körrel ruházzák fel a vállalatot, kezesére, ugyanakkor a munkások A fokozatos felkészülés, az ei- is megszokták a tatarozó-javító digi eredmények következtetfti munkát, amely sokkal több tü- engednek arra, hogy a vállalat reimet, figyelmet kíván, mint — megfelelő géppark, szakember- egy teljesen új létesítmény elké- gárda biztosítása után — képes szításé. lesz 1970-ben a megyében jelent­Tulaj doniképpen még be sem kező feladatok megoldására. Szovjet Tatárország 1966—70-ben A Tatár Autonom Szovietköztársaság 500 millió tonna kőolajat fog termelni az I960—70 években. Legfőbb ipari ágazata a kőolaj. A gáz-melléktermék feldolgozása 80, a cseppfolyós gázoké 85 százalékkal növekszik. Egészben vé­ve az olajkémiai ipar termel ése öt év alatt 2,2-szeresére nő. zációs berendezése.

Next

/
Thumbnails
Contents