Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
1966. szeptember t. STOLWA fiTFGYFT SÜPtTISSO 3 MAI KONFLIKTUSOK lékszereplők között akadtak olya- ért akkor a legnehezebb, amikor Megfigyelhetjük, hogy két ember között sokszor zavarja a szót- értést, hogy nincs közös hullámhosszuk. Ilyen esetben az adóállomás nem találja meg a vevőállomást. Az egyik értelem képtelen felfogni a másik értelmet. Lehet rajta segíteni és tudunk is rajta segíteni. Gyakran nem is hiba, hogy egy és ugyanazon dolgot három ember háromféleképpen magyaráz. Vita keletkezik és a vita hevében letisztulnak, kikristályosodnak a valódi értékek. Más azonban a túl nagy késés. Mitől van ez a túl nagy késés? Feltehetően attól, hogy korunkban az egyes ember számára talán a legnagyobb követelmény lépést tartani az idővel. 1966-ot írunk, de vannak akik nem győzték erővel és tüdővel, és az érvényben levő időszámítástól lemaradtak. Komédiák, tragédiák forrása a lemaradás. Ki hajlandó elismerni, hogy neki késése van? Senki. S ebből megint rengeteg konfliktus származik. Főleg azért, mert akik ismerik a pontos időt, azok saját órájukat nem hajlandók ahhoz igazítani, amelyikről nyilvánvaló, hogy késik. Ebből az apropóból volt igen-igen mai csengése egy vitának. A Húsz óra filmváltozata került éppen terítékre. Hárman voltak. Az egyik vitázó védte, a másik támadta a filmet. Érvek és ellenérvek csaptak össze „hamis és hazug a mondanivalója” — mondta az egyik, „őszinte és pártos a mondanivalója” — védte a másik. A két hullámhossz nem bírta fogni egymást. A film persze ettől még mindig olyan, amilyen. Művészi értékét eldöntötték annak idején például Moszkvában is, ahol nagydíjat nyert. De most nem is ez az érdekes, hanem a harmadik vitázó, aki képtelen fordulattal élve, úgy vitázott, hogy hallgatott. Máskor is hallgat, nem izgatja, nem foglalkoztatja semmi. Bölcs ember, okos ember? Ki tudja? Sokkal valószínűbb, hogy nem akarja magát elárulni, nem akarja, hogy kiderüljön róla: ha akarna, sem tudna beszélni, mert nincs neki a mai életünkről semmi mondanivalója. És ez itt a nagy konfliktus. Miért? Azért, mert nem jó, ha egy óra késik, az sem jó, ha siet. de mit kezdjünk azzal az órával, amelyik megállt? <D Egy hosszú ideig tartó vizsgálat során azt kellett tapasztalni, hogy nem is olyan egyszerű különválasztani a higgadtságot az elfogultságtól, a jószándékot a rosszindulattól, az elvszerűséget az elvtelenségtől. A kívülállónak persze mindig könnyű a dolga Rendszerint részigazságokat ismer és ezek birtokában minden további nélkül meghozza a maga felmentő, vagy elítélő döntéseit. Ezek ugyan nem hivatalos döntések, de esetenként előbb hatnak, mint a hivatalosak. De- hát. maradjunk a szónál, illetőleg a konfliktusnál. A vizsgálat során százféle vetületben tárulko-. zott ki mai életünk sok-sok erénye és néhány hibája. Színpompás gazdagsággal kínálgatták magukat tanulmányozásra a különböző emberi jellemek. Döbbenetes élmény volt például megfigyelni, miként lesz egyre kisebb az önhitt óriás, s miként válik egészen szánalmas törpévé, amikor gyöngyöző homlokkal oda kell állnia a számonkérés asztala elé. Sajnáltatni próbálta magát, ez volt minden fegyvere. De itt sem ő az érdekes, hanem az ellenpólus, a másik férfi, akiről korábban fel sem lehetett tételezni, hogy hős is tud lenni. Eltűnődhetünk rajta, honnét, miből merítette a bátorságot, ő, akii sokan törpének, jelentéktelen emberkének hittek, miként mert szembeszállni azzal az emberrel, aki óriásnak látszott? Meg volt benne a bátorság, pedig a melnok is, akik szerették volna megfélemlíteni. Egyik ráförmedt a mi aprócska pozitív hősünkre, hogy miként merészeli az „óriást” vádolni? Ezt ő tények birtokában merészelte. Aki viszont ráförmedt, az csupán a beosztás bűvöletében ágált. Kettőjük közölt rengeteg a minőségi különbség. Az egyik tisztelettudó elvtárs. A másik a bátor elvtárs, aki úgy véli, nekünk, volt proletároknak most nincs vesztenivalónk, mi a párt igazával most is csak nyerhetünk. Óriássá magasodott abban a párviadalban, amelyikben egyetlen iránytű vezérelte: a párt politikájának helyes alkalmazása. © Felhívott telefonon M. elvtársnő. Fontos ügyben szeretne tanácsot és segítséget kérni. Lakásügy? Sajnos, igen — mondta később — lakásügy. De még valamit. S mesélni kezdett. Jóformán gyerekfejjel kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba. Hittel és szívvel vallja és hirdeti szocialista rendünk szépségét, maga- sabbrendűségét. Hosszú ideig eszébe sem jutott, hogy mit válaszolna akkor, ha valaki egyszer megkérdezné tőle, hogy fniért tud annyira lelkesedni. Váratlanul és meghökkentő eréllyel ezt a kérdést tolakodó módon maga az élet tette fel neki. Szinte ki szerette volna belőle provokálni, hogy ne azt mondja, „hiszek”, hanem azt válaszolja, „hittem”. Múlt időben. S ennek bizonyára ismét érdekes a története. Több mint tíz esztendő óta lakik albérletben. Nem szoba, hanem lyuk, ahol az életéből majdnem felét leélte. Aztán valami átépítési terv miatt a lakástulajdonos felmondott M. elvtársnőnek. Záros határidőn belül, menjen, ahová akar. De hová? Annyira elmérgesedett a helyzet, hogy a lakástulajdonos később már csak hivatalos felszólításokkal tartotta a kapcsolatot M. elvtársnővel. Erre kezdte meg a kálváriajárást. Felkeresett mindenkit, akitől segítséget várt. Egyetlen szóval sem említette az ifjúsági mozgalomban szerzett érdemeit, csupán csak a rászorultságát hangoztatta. Azt, hogy ő ugyanúgy jogosan kéri a segítséget, mint bárki más. Mindenütt meghallgatták; volt ahol szórakozottan, únottan, volt ahol rezignáltam sajnálkozó együttérzéssel és volt ahol dühösen. Meghallgatták és a kétségkívül meglevő nehézségekre hivatkoztak, -azt mondták: lássa be, roppant nehéz, szinte lehetetlen segíteni a baján. Kitől várják el a belátást, ha nem tőle, egy képzett elvtársnőtől. M. elvtársnő gondolkozni kezdett. Valóban nehéz. De miAranyokleveles tanító Bensőséges ünnepséget rendeztek Lápafő községben, Sütő Sándor nyugalmazott igazgató-tanító tiszteletére. Az idős pedagógus ötven éve kapta diplomáját. Lápafő községben harminc évet tanított egyfolytában. A díszes oklevelet, és pénzjutalmat Horváth József a járási tanács előadója adta át Sütő Sándornak. Az idős pedagógust köszöntötték volt tanítványai, a község párt- és állami vezetői. Sütő Sándor nyugdíjas napjainkban is aktívan részt vesz a község kulturális, politikai életében. A művelődési otthon igazgatói teendőit is ő látja el. MOLNÁR LAJOSN.É levelező róla van szó. Hogyan jutott kiutalt főbérlethez ez, meg ez, meg ez? Miként van az a furcsa ellentmondás, hogy ahol ő albérlő, ahonnét a háztulajdonos ki akarja tenni, onnét, a háztulajdonos fia már rég főbérletbe költözött autóstól, frizsiderestől és mindenestől? Kérdések és kérdések. Ö is tudja, mindannyian tudjuk, a párt meg fog válaszolni ezekre a kérdésekre is. De nincs annál gyötrőbb és drámaibb konfliktus, amikor az ember önmagával kerül szembe. „Ez az a még valami és arra adj tanácsot, hogy ebből a zsákutcából van-e kivezető út?” .— kérdezte. © Megjelent az újságban a pályázati felhívás. A hirdetmény pontokba foglalva közölte, hogy az állás betöltésének mik a feltételei. Iskolai végzettség, gyakorlat, stb., stb. A pályázati felhívás létezésével már eleve azt igazolta, hogy ki van zárva mindenté'e összeköttetésből, vagy bármi másból származó előny. Az állást megpályázó személyek egyenlő eséllyel startolnak és majd a legjobb „bizonyítvány” tulajdonosa lesz a szerencsés nyertes. Az állást végül is azzal töltötték be, akit már korábban megbíztak, hogy ideiglenesen vigye a dolgokat. Lehetséges, hogy ez volt a legszerencsésebb megoldás és a legjobb választás. A pályázatot meghirdető intézmény a maga részéről az ügyet lezárta! Teljes joggal tette. '' ismerek azonban egy igen-igen derék elvtársat, aki szintén megpályázta a szóban forgó állást. Levélben közölték vele, hogy jelentkezését nem fogadták el. Nem volt ez a válasz sem udvariatlan, sem rideg. Szűkszavú tényekre szorítkozó közlés volt csupán. Ahhoz, azonban pontosan elegendőnek látszott, hogy az említett elvtársban még inkább elhatalmasodjon az az érzés, hogy ő felesleges ember, mert munkájára, sok-sok éves mozgalmi tapasztalatára, politikai rutinjára nem tartanak igényt. Napokig őrlődött. Most azt hiszi, ejtett ember, pedig nem az. Egyszerűen megfeledkeztek róla. Pedig sokszor volna rá szükség, de valahogy nem jut eszébe senkinek sem az ő neve, akkor, amikor pontosan rá volna szükség. S ebben a helyzetben ez az ember egy tipikusan mai veretű konfliktus főhőse. © Érdemes volna kedvet adni a szenvelgő, ostobácska, valóságos életet megkerülő irodalmi és művészeti termékek alkotóinak ahhoz, hogy néha hajoljanak kicsit közelebb az élethez. SZEKULITY PÉTER RÓZSA ! A legszebb nemzetközi újdonságok, tulipán, jácint, nárciss, gladiolus, gyümölcscserjék, díszcserjék. Kérje díjmentes fajtaismertetőnket! Szállítás postán. } Székely dísznövénykertészet, Budapest, III. Vörösvári u. j 18. ______________________(48) j S zeptember 4-én: Meghirdetik a „Vörös zászló hőseinek útján“ elnevezósíí mozgalmat (Tudósítónktól) Az Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége új mozgalmat hirdet a pajtásoknak. A „Vörös zászló hőseinek útján” elnevezésű új mozgalom segíti a pajtásokat abban, hogy megiíé merjék munkásmozgalmunkat, forradalmi veteránjaink hősies harcát az illegalitásban. A forradalmi zászlók alatt indulnak kutató útjukra. Felkeresik a veteránokat. összegyűjtik elbeszéléseiket munkájukról, harcukról az illegalitásban és tárgyi emlékek összegyűjtésével gyarapítják ismereteinket az elmúlt évtizedekről. Az új úttörőmozgalmat Salgótarjánban szeptember 4-én a Zója-ligetben hirdetik meg, s megyénk úttörőinek képviseletében 20 úttörő vesz részt. Az ország valamennyi megyéjéből és a fővárosból várják a pajtásokat, a megye küldötteit az ünnepélyes megnyitóra. Sőt, a szomszédos Csehszlovák Szoeial ista Köztársaságból is érkeznek úttörők a „Vörös zászló hőseinek útján ’ új mozgalom meghirdetésére, ugyanis a magyar munkásmozgalom szálai átnyúltak Szlovákiába isi Kun Béla Losoncon találkozott az illegalitásban élő Nógrád megyei bányász kommunistákkal. Az ünnepségsorozat már a hét végén megkezdődött. Tábort nyitottak a festői környezetű Salgó- bányán, forradalmi tüzek, úttörők találkozója munkásmozgalmi veteránokkal, a salgói Tanácsköztársaság emlékmű magkoszorúzása, emléktúra, tábortűz és kultúrműsor jelezte a. pajtások sokoldalú programját. Vasárnap délelőtt pedig meghirdetik a „Vörös zászló hőseinek útján’ elnevezésű mozgalmat és kétéves, gazdag programot adnak az úttörőknek. így méltóképpen felkészülhetnek a következő évek nagy évfordulóinak — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság ötvenedik, felszabaduljunk huszonötödik évfordulójának — megünneplésére. A mozgalom meghirdetése után- sportbemutatókkal és tarka vetélkedőkkel szórakoztatják az egybegyűlt pajtásokat. Bevált a szekszárdi sortatarozást módszer Rendszeressé teszik az állami házak karbantartását a szekszárdi járásban is A Szekszárdi Városgazdálko- fejezték idei programjukat, de dási Vállalat jelenleg csaknem már jövő évre készülnek. Foly- kétezer bérleményt kezel. Az tátják a szefkszárdi állami házak egyik legjelentősebb erőpróbája tatarozását, tizenhárom házon volt a vállalatnak, hogy a szék- elvégzik a munkát, de nemcsak szárdi állami házak sortatarozá- a külső és a kapualji részen, hanem sára felkészüljön, a munkát to- az épület udvar felőli részén is. lyamatossá tegye. Az idei kísér- A jövő évi terv készítésével leti év volt, de teljes tervvel, egyidőban távlati programon is mintha ezt a munkát évek óta munkálkodnak a vállalat szakem- végezték volna. Az idei program béréi. Valószínű, hogy a közéj- tizennyolc ház külső és kapual- jövőben a szekszárdi járás köz- jának tatarozását írta elő. Idő- ségeiben az állami házak karban- közben ez a terv tizenkettőre tartása, kezelése is hozzájuk tarcsökkent, mert hat házat szanál- tozik majd. A vállalat szakemfoe- tak, lebontanak. De a tizenkét rei most járják a községeket, ház közül tizeneggyel már el- ahol felmérik az állami házak készültek... És ami a leglényege- állagát, a várható munkát és sebb: a költségeik egyharmadára ennek birtokában lehetőség! nyílik rúgtak, mintha azt a munkát ki- majd arra, hogy a szekszárdi állaadták volna más vállalatnak, mi házak tatarozásának — a sorvagy ktsz-nek bérmunkaként. A tatarozások — tapasztalatait hasz- városgazdálkodós épitőbrigádja nosítand tudják járásszerte. Egy ma már ennél nagyobb feladatok még távolabbi program, hogy az megoldására is képes. Kiváló mű- egész megyére kiterjedő hatásszaki gíárda áll a város rendel- körrel ruházzák fel a vállalatot, kezesére, ugyanakkor a munkások A fokozatos felkészülés, az ei- is megszokták a tatarozó-javító digi eredmények következtetfti munkát, amely sokkal több tü- engednek arra, hogy a vállalat reimet, figyelmet kíván, mint — megfelelő géppark, szakember- egy teljesen új létesítmény elké- gárda biztosítása után — képes szításé. lesz 1970-ben a megyében jelentTulaj doniképpen még be sem kező feladatok megoldására. Szovjet Tatárország 1966—70-ben A Tatár Autonom Szovietköztársaság 500 millió tonna kőolajat fog termelni az I960—70 években. Legfőbb ipari ágazata a kőolaj. A gáz-melléktermék feldolgozása 80, a cseppfolyós gázoké 85 százalékkal növekszik. Egészben véve az olajkémiai ipar termel ése öt év alatt 2,2-szeresére nő. zációs berendezése.
