Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-20 / 222. szám
,396. .«September 26, *öfcWÁ fSEGTKI WßPtJJSAd 5 Panaszkodó öregek Gyakori azonban a panaszkodó öreg is. Milyen kifogásokat és panaszokat hallani legtöbbször'? Hát azt, hogy csupán figyelmetlenségből , az idős, beteges, munkából kiöregedett tagoknak a falutól távol, a legrosszabb minőségű földeket mérik ki háztájinak, az idős tagok, mivel nincsenek ott, tüzelőosztáskor a leghitványabb rozsét kapják, az idős tsz-tagoknak nem képes a tsz tejet biztosítani stb., stb. S csak nő bennük a keserűség, amikor a tisztességben felnevelt gyermekeiktől sem kapnak segítséget. Hallottam már nem egy szövetkezeti gazda szájából: nekünk sincs, a föld bent van a termelő- szövetkezetben, gondoskodjon az öregről a tsz. Bizony-bizony némelyik ember szíve olyan, akár a csizmatalp, némelyik ember hamar elfelejti, hogy a gyermek örökké adósa marad a szülőjének. Elsősorban azokban a termelő- szövetkezetekben keresik oly buzgón a ma még munkabíró tszT tagok is a megoldásokat, a föid- járadek árán, vagy bármilyen más áron, amelyekben a munkaképtelen tagok helyzete éppen a tsz gondatlansága miatt bizony nagyon, mostoha. Dehát ezen a mostoha állapoton maguk a szövetkezeti tagok segíthetnek, javíthatnak legtöbbet. Csupán a formalizmustól kell megszabadulni, amely gyakran elsilányítja, leegyszerűsíti a lépyeget. Viszolygás fogja el az embert, amikor tgy-egy községben külsőségekben nyilvánul meg az idős tsz-tagok- ról való gondoskodás. Egy évben egyszer megrendezik az öregeit napját, és ezzel mindent letudnak. A község vezetői megtáncoltatják a legöregebb szülét, van sok mosoly, rengeteg szíves szó, ám, amikor az öregek napja vétet ér, egy évig ismét süllyesztőbe kerül az öregek sok-sok hétköznapi gondja, baja. így kesergett az egyik idős parasztember: Látja, kedves elvtárs, tőlünk az idén már másodszor viszi a tagokat az autóbusz a Balaton partjára. Erre van pénz, c!e arra nincs, hogy néhány forinttal megtoldják a nyugdíjat. A tépelődő öregembernek igaza var. A termelőszövetkezet vezetőinek is igazsága van, amikor egy-egy kirándulással a fiatalságnak akarA tsz-tagok Kiskönyvtára sorozatban a Kossuth Könyvkiadó a közeljövőben jelenteti meg a szövetkezeti tagok szociális helyzetivel foglalkozó könyvecskét. Az alábbiakban ebből közlünk egy részletet. nak jobb kedvet adni, azoknak^ akik a fárasztó munka után megérdemlik a kikapcsolódást, a pihenést. De ennek a kikapcsolódásnak és pihenésnek túl nagy az ára, ha a rászorulóktól vesz- szük el a pénzt. Eddig már/nagyon sokszor le kellett volna írni, hogy a szociális bizottság mindenkor álljon a sarkára, és minden esetben „súlyozza”, mérlegelje, hogy mikor mit mire költenek. Itt is fontos elhatárolni a lényegest a mellékestől. És ha úgy adódik, inkább legyen egy kirándulás a saját zsebre szervezve, mintsem, hogy elnézzék a munkából kiöregedett tagok fájdalmas tekintetét. A gvulaji Uj Barázda Tsz tavaly bolgár újságírók közvetítésével kapcsolatot teremtett egy bolgár termelőszövetkezettel. Rendszeres cserelátogatást, tapasztalatszerző kirándulást terveztek. Ha nagyon akarjuk, egy ilyen út költsége belefér a kulturális alapba. A termelőszövetkezetben azonban kiszámították a költségeket, és ennek figyelembevételével igen helyesen úgy döntöttek, hogy nem lesz kirándulás, elmarad a bulgáriai út, mert ennek a nagy összegnek ezer más helye van. Ott vannak a rászoruló öregek, a terhes anyák, szóval a fontosabb szociális problémák. Szocialista gondolkodásmóddal, önzetlenséggel, figyelmességgel, némi lemondással nemcsak Gyu- lajon, más közös gazdaságban is derűsebbé, gondatlanabbá tehetik az idős tagok hátralevő éveit. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy egyre nő azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma (Fadd, Dombóvár stb.), amelyek 50, 70, 100, 150 forinttal egészítik ki havonta a nyugdíjat és az öregségi járadékot. Elsősorban természetesen a nyugdíj-kiegészítést a jól működő, gazdag termelőszövetkezetek adják. Megtehetik és meg is teszik. Számos tsz-ben, mint például Pálfán, a közös gazdaság elnöke vesz magának annyi fáradságot, hogy személyesen ellenőrizze, a tüzelőelosztáskor ne rövidüljenek meg az idős tsz-tagok sem. Azt mond ja ez az elnök, hogy ez nemcsak az öregekre van jó hatással, hanem azokra az emberekre is. akik majd 5, 10 év múlva érik el a nyugdíjkorhatárt. Más kő zös gazdaságban hagyománnyá vált a természetbeni juttatás. Fő leg a közepes és a gyengébb tsz ek alkalmazzák ezt a módszert szalmát, tűzifát, kukoricaszárat. fejadagot, tejet adnak ingyen. fuvardíj-felszámolás nélkül a tsz öreg munka képtelen tagjainak. Ezek az emberek életükben sokat dolgoztak, rengeteget küszködtek, mindent megérdemelnek, minden gondoskodást. Nagyon kevés kivételtől eltekintve, az idős, munkából kiöregedett tsz-tagoknak kenyérgond- jaik nincsenek. Ha nem csurran hát csöppen, hol több, hol kevesebb, s a nyugdíjnak, az öregségi járadéknak végeredményben ab ban is nagy jelentősége van, hogy szerény ugyan, de biztos. A ház táji gazdaság bevételei mellett a napi költségeket fedezi, és ha esik, ha fúj, ha jó a termés, ha gyenge a termés, ezt a pénzt a nyugdíjjogosult tagok megkapják, Á termelőszövetkezetek nemcsak azáltal növelhetnék a kiegészítés jelentőségét, hogy 50, vagy 100 forintot juttatnak, inkább a bi: tonság megteremtése által. Szóval oly módon, hogy amit adni tudnak, legyen az akár 50 fo rint, arra ugyanúgy számithas sanak az öregek, akár a nyugdíjra. Távolról sem szabad persze azt hinni, hogy a szociális gondoskodás kizárólag pénzben fejezhető ki. Létezik annak ma már egyéb, más módja is. Több termelőszövetkezetben rendszeresen megcsinálják, hogy egy év ben egyszer a munkából kiöregedett tagoknak megmutatják a gazdaságot. Körülkocsikáztatják őket a határban, megnézhetik az istállókat, a jószágállományt, gyö nyörködhetnek a vetésekben, a várható termésátlagokat latolgathatják, szóval jól érezhetik magukat. Nagyon hálásak tudnak lenni az ilyen figyelmességért az idős tsz-tagok. S ha már itt tar tunk, beszéljünk arról is, ami szociális gondoskodás ugyan, d nem kerül pénzbe. SZEKULITY PÉTER Az űjítómozgalom jövője Huszonegy női és 23 férfifodrász állt „rajthoz” vasárnap délelőtt a Garay-szálló nagytermében, a Tolna megyei Szolgáltató Ktsz versenyén. Mint Gyerő András KISZÖV-elnök megnyitó beszédében mondta, e verseny megrendezése már nagyon időszerű volt, hiszen a személyi szolgáltatás fejlesztése elsőrendű feladata a kisipari szövetkezeti mozgalomnak. Ami a kívülállóknak elsősorban feltűnt: a szakma elnőiesedése. A női fodrászversenyzők közt mindössze két férfi volt, a férfi- fodrászok közt is a nők voltak többségbén, a huszonháromból tizenketten. És bár az utóbbi szakmában még férfi lett az első helyezett, a második díjat mindkét versenyszámban — angol hajvágásban is, plasztikus fésülésben is, nő nyerte, Paluska Erzsébet, illetve Piszter Júlia. Mindketten a szekszárdi, Mártírok terén levő üzlet dolgozói. Öt számban bonyolították le a versenyt. A végén a zsűri elnöke Schadek Ferenc méltatta a versenyzők jó felkészültségét, szakmai tudását. Elmondta, hogy az országos szinten kialakult vonalvezetésnek megfelelnek a versenyen látott munkák. A legtöbb helyezést a szekszárdi versenyzők érték el, de igen jól szerepeltek a dombóváriak is. Férfi angol hajvágásban Tóth János lett az első (Szekszárd, Mártírok tere), a plasztikus fésülés első helyezettje Klézli József (ugyanott). A férfi összetettben Tóth János a bajnok. A megye női fodrászbajnoki címen Tamás Istvánná (Szekszárd, központi üzlet) és Rácz Péter (Szekszárd, kórházi üzlet) osztoznak, ugyanis pontszámaik összege megegyezik. A vasondolálásban Tamásné, a nappali fésülésben Schönfeld Józsefné (Dombóvár), az estélyi fésülésben Rácz Péter lett. az első, i IVágy várakozás előzi meg ae újítók körében a gazdasági mechanizmus reformját. Érthető, hiszen ezek a jobb, a gazdaságosabb termelésért fáradozó, önállót alkotó, vagy a meglévőt korszerűbbé változtató emberek sokszor érezték, hogy a bürokratizmus gúzsbaköti kezüket és az újításokban is gyengíti a vállalati, vezetői érdekeltséget. Jóléső érzéssel tanulmányozzák most a párt határozatát és bizonyosra veszik, hogy a jövőben nagyobb szerepe lesz a munkálkodásuknak, hiszen a legfőbb mutató, a vállalati jövedelmezőség attól is függ, hogy a megvalósított újítások és ésszerűsítések révén mennyivel növekszik a megtakarítás, vagy a többletként keletkező új termelési érték. Tagadhatatlan, hogy az újító- mozgalom az elmúlt Időben szép eredményeket hozott Becsült adatok szerint évente mintegy 250 000 újítási javaslatot adtak be az ipari és a mezőgazdasági üzemekben, s az értük kifizetett díj — ami pedig mindössze 3—4 százaléka a népgazdasági eredménynek —, töj>b százmillió forint volt. Ebből is következtethetünk, milyen fellendülés előtt áll ez a mozgalom, hiszen az lesz rá is a jellemző, ami a gazdasági mechanizmus egészére: a vállalati vezetőket nem az adminisztratív előírások, hanem a gazdasági szükségszerűségek késztetik az újítások fokozottabb támogatására. Részletekről beszélni még korai lenne — az egyes feladatokat úgyis elsősorban a vállalati önállóság és az ebből eredő sajátosságok határozzák majd meg. Időszerű azonban már most hozzákezdeni néhány általánosabb intézkedéshez és szólni olyan teendőkről, amelyek minden üzemben szükségesek lesznek. JTgyik legfontosabb: az újító* J mozgalom irányításának, vezetésének a jelenleginél magasabb színvonalú megszervezése. A vállalati újítási felelősök jórésze ugyan műszaki dolgozó már, de találunk, jócskán olyanokat is, akiknek szakképzettsége, esetleg szakmai jártassága nem elégséges, hogy képes lenne önálló döntésekre, elbírálásokra, vagy ezek megszervezésére. Az is előfordul, hegy az újítási ügyintézés nem kapcsolódik sem szervezetileg, sem pedig — vezetője beosztása miatt — személyileg a műszaki fejlesztéshez. Tanácsos már most megvizsgálni a vállalatoknál; nincs-e szükség az újítómozgalom üzemi vezetésének átszervezésére, vagy megerősítésére? Ez egyezne egyébként a legtöbb újító jogos kérésével, sőt követelésével is: a szakszerűség javítása mellett gyorsabbak és határozottabbak lennének a válaszok a döntések. A magasabb színvonalú vezetéssel függ össze, hogy a legtöbb üzemben ösztönösségen alapuló mozgalmat egyre inkább a terv- szerűség és tudatosság váltsa fel. „De hiszen eddig is kötelező volt az újítási feladatterv elkészítése, és végeredményben ez jelentette •— a jövőben is ez jelenti majd — a tervszerűséget” — mondhatná bárki. Valóban előírás az újítási feladatterv kidolgozása, de miután ezt is elsősorban az adminisztrációs szükség diktálta, legtöbb Vállalatnál nem teremtették meg a nyilvánosságát, menetközben! ellenőrzését és rendszeres propagandáját. Ez a magyarázata, hogy — ugyancsak becsült adatok szerint — az ipari és a mezőgazdasági üzemekben egyaránt a beadott újításoknak mindössze 10—12 százaléka kapcsolódott közvetlenül, vagy közvetve az újítási feladattervekhez. Tdőben tanácsos elkészíteni * az újításra jobban ösztönző jutalmazási-díjazási módszereket is és ezekkel nagyobb önállósággal, több felelősséggel bánjunk. Vállalati és népgazdasági érdek, emberi és becsületbeli érdek követeli, hogy csökkenjen a bíróságra beadott követelések száma, az újításokkal kapcsolatos, igen gyakori huzavona. Indokolt olyan világos és egyértelmű intézkedések kidolgozása is, hogy milyen következményekkel jár,1 Üa valaki a vállalaton belül meghiúsítja, vagy megakadályozza egy-egy jó ötlet alkalmazását, lp léggé elhanyagolt az újít J tási tapasztalatcsere, a más üzemekben bevezetett és bevált ötletek átvétele. A jövőben ezzel is érdemes lesz többet törődni. Mód van erre, hiszen a népgazdaságon belül megszűnt a „gyártási titok” fogalma, az üzemek minden újítást kötelezően bejelentenek, sőt kiállításokon, bemutatókon is közzétesznek. Kényelmességgel magyarázható talán, hogy igen .sokan nem láttak túl az üzem falain, vagy nem vettek fáradságot maguknak, hogy körülnézzenek a testvérüzemekben, esetleg csak bepillantsanak a műszaki dokumentációba. Az újítások mögött sok milliárdnyi érték van. Bátran és ésszerűen élni kell a lehetőségekkel, hogy ezt a nagy kincset a népgazdaság, a vállalat és a dolgozók érdekében kiaknázhassuk. A módszerek kereséséhez már most lássunk hozzá, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetéséig megtaláljuk a kincset..; KOVÁCS ANDRÁS Marxizmus—leninizmus középfokú iskola nyílt Decsen Szeptember 16-án Decsen 20 hallgatóval megnyílt az egy éve. marxizmus—leninizmus esti középfokú iskola, amelynek vezetője) egyben tanára Sörfőző István vb-elnök. Az iskola hallgató1 a politikai, gazdasági és más tömegszervezeti vezetőkből és aktivistákból tevődnek össze. Az első foglalkozást már meg is tartották. Az iskola szeptembertől ja niusig tart. Januárban a hallgatók az addig leadott anyagból beszámolót tartanak. Év végén, bizottság előtt vizsgáznak és a vizsga eredményéről végbizonyítványt kapnak. Az iskola lé váló eredményt elért. hallgatói a marxizmus—leninizmus esti egyetemre való felvételnél előnyben részesülnek. S. }.
