Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-15 / 218. szám
A TOLVA MTOTTT 'VRPÜJSAO 19GE. szélrtélfiBér 1”. Egy asszonynak kilenc lánya Látogatás egy externátusi szülőnél A kilenc kislány csak „pót”- gyereke Frank Istvánnénak, aki Szekszárdon, a Beloiannisz utca 24-es számú házban lakik. Harmadik éve, hogy egyik szobáját berendezte a közgazdasági technikum elsős diáklányainak. A jelenlegi helyzet szerint minden vidéki középiskolás elhelyezését csak így. úgynevezett extemátus- sal lehet megoldani. Miben különbözik az externá- tus a kollégiumtól? Sajnos, a lakástól függően sok mindenben. Hiányozhat a kollégiumi fürdőszoba, előfordulhat, hogy nincs olyan szigorú fegyelem... Frank Istvánná azonban komoly felelősséget érez minden gyerekért, aki nála lakik. Az előszobában fogasokon lógnak a diáksapkák, pongyolák. A fogasok alatt a papucs helye. Hazaérkezés után azonnal cipőt váltanak a kislányok, kényelmes háziruhába bújnak. Az előszobából kövezett helyiség nyílik, szekrénnyel, kényelmes konyha- kredenccel, amelynek középső részét a tanszerek foglalják el. Kis szekrényke a fehérneműknek. Valamennyi szekrényben példás rend, bármilyen időpontban legyen is szekrényvizit. Kilenc ágy egymás mellett, ug- rándozásra bizony nem marad hely. De az ágyak feletti virágtartók és a színes plédekkel letakart fekvőhelyek vidám külsőt kölcsönöznek az egyszerű, fehérágyas szobának. Frank Istvánná szőke, mosolygós asszony. Ott ül az egyik kislány ágya szélén, amikor benyitok. — Köhög egy kicsit, hát vi- gasztalgattam, mert ma nem mehetett iskolába — mentegetőzik. A beteg kislány Kobács Julika, Köleseiről. Édesapja sűrűn meglátogatja, ha Szekszárdon jár. — Tulajdonképpen bejáró is lehetnék, de akkor korán kelnék, hidegben fagyoskodnék a buszon, és ha nagyon rossz idő van, meg így is előfordulna, hogy elkések a közlekedés miatt. Apuék nem szívesen engedtek el otthonról, de tudják, hogy nekem jobb itt. — Milyen a mosdási lehetőség? — Az előtérből nyílik a mosdónk, ahol két lavórban, felváltva mosdunk reggelenként. Vitánk sosincs. Este mindenki le- fürdik, mire megjövünk, meleg víz vár. A fürdőszobában villanyboyler, de egy hatalmas üst is, alatta is lobog a tűz. Hamarosan hazaérkeznek a tanulószobából a lányok, addigra éppen megmelegszik a víz. — Egyszer volt csak baj a kislányaimmal a három év alatt, mióta itt vannak — meséli a „pótmama”, Egy új diáklány jött, aki elcsalta őket táncolni. Várom, várom őket, tíz óra is elmúlik, nem jönnek. Na, mikor megjöttek, mondom, hegy holnap megyek is az iskolába, beszélek a tanárokkal és a szülőkkel. Volt könyörgés, hogy most az egyszer még ne... Nem múlik el három nap, megint eltűnnek. Akkor már nem voltam könyörületes, bementem. Elvitték tőlem azt az egyet, nem is tagadta le, hogy Ö hívta a többieket. Azóta semmi baj, megjönnek időre, este hamar ágyba bújnak. Aki még tanulni akar, kimegy a külső helyiségbe, ott is meleg van télen. Ha betegek, nem engedem őket iskolába. Volt úgy, hogy egyszerre hátukat ápoltam, a nagy influenzajárvány idején. A vejem az iskolaorvosuk, ő kezelte mindet... Ünnepség, iskolai rendezvény előtt valamennyi kislány ruháját leellenőrzi. Tiszta-e a blúz? Vasalt-e a szoknya? —* Én azért még sohasem szóltam, ha sokat vasaltak, ezt tudják a lányaim. Tisztaságnak kell lenni, mosni, vasalni kell... A rendet most szokják meg, köny- nyebb lesz a háztartásuk vezetése. Egy asszonynak kilenc lánya, akik, ha pótgyerekek is, nem szívesen válnának meg a mama- helyettestől. .. M. L 4 KÉM REPÜLŐ j írta : Pintér István „Nagyhercegnők“ A és „nagyhercegek“ perei cár „örököseiM Azokban az izgalomtól átfűtött és a forradalmat fenyegető órákban pisztolylövések dördültek el Ipatyev kereskedő fényűző villájának alagsorában. Az uráli szovjet végrehajtó bizottságának ítélete alapján a cárt és családját kivégezték. A Romanovok bizonyítottan meghaltak, de haláluk után nyomban legendák keletkeztek. E legendák elindítóinak számítása nagyon egyszerű volt: mindenáron megőrizni a monarchista beállítottságú ellenforradalmárok hitét. Az egyik legenda azt állította, hogy a Romanovok élnek és egészségesek, helyettük másokat lőttek agyon. A cári családot álnéven száműzték. Egy másik legenda ékesszólóan elmondta, hogy a cár legfiatalabb leányának, a 17 éves Anasztáziának, aki még az őrrel is baráti kapcsolatot tudott fenntartani, csodálatos módon sikerült megmenekülnie a haláltól. KI VOLT A FULDOKLÓ Nö? 1920-ban az egyik februári napon Berlinben egy fuldokló fiatal nőt húztak ki a Landwerkg- nálból. Amikor az öngyilkosjelölt magához tért, semmiféle tájékoztatást nem volt hajlandó adni magáról. Erre a titokzatos személyt a dalsdorfi elmegyógyintézetbe zárták. Néhány nap múlva Berlinben szájról szájra járt a hír, hogy e fiatal öngyilkosjelölt nem más, mint a cár legifjabb lánya, aki Jekatyerinburgban csodálatos módon megmenekült a haláltól. „A cár lánya!” A cár lánya !... — suttogták egymásnak a nyárspolgárok. A hírt ellenőrizték, s természetesen valótlannak bizonyult. Ám Anna Anderson mégis mind ez ideig elkeseredetten küzd azért a jogéit, hogy Anasztaszija Nyikolajevna Romanovának mondhassa magát A hamburgi körzeti bíróságon immár több mint 40 éve húzódik ez a hallatlan per. Több mint négyezer kötetnyi bírósági anyag halmozódott össze, de a végleges döntésre még mindig nincs kilátás. Anna Andersont lépten-nyomon leleplezik opponensei. Bebizonyítják, hogy kalandornő, s távolról sem „nemes” származású, hogy voltaképpen nem más, mint Franciska Szankowska lengyel parasztlány. A bíróságon napirenden szerepel az a közismert, okmányokkal megerősített tény, hogy a cári család minden tagja osztozott az egyeduralkodó sorsában. •S ugyanekkor akadnak szemtanúk”, akik Anasztaszia „csodába illő” megmenekülésének legendáját védelmezik. Herluf Bonde gróf, a svéd Vöröskereszt volt szibériai képviselője, elmondta a bíróságnak, hogy 1915. július végén a Vörös Hadsereg katonái megállították és átkutatták vonatát. A gróf csodálkozó kérdésére állítólag azt válaszolták, hogy a cár megszökött leányát, Anasztasziját keresik. Von Schenk német báró kijelentette, hogy midőn 1942-ben Oroszországban tartózkodott, egy házkutatás során egészen véletlenül egy régi plakátot talált, amely felszólította a lakosságot, hogy vegyen részt Anasztaszijának, a cár leányának kézrekerítésében. Sőt, mi több, Kszenyija Romanova, Anasztaszija unokanővére é- kortársa, aki gyermekéveit Péter- várott töltötte és gyakran érintkezett a cár gyermekeivel, eskü alatt vallotta, hogy Anna Ander- sonban felismeri unokanőverét, Anasztasziját. SOKASODNAK A LEGENDÁK Anasztaszija régen meghalt, de a legendák élnek, sőt megsokasodnak. Egyébként az „Anaszta- szija nagyhercegnő” titulusra nem csak egyedül Anna Anderson tart igényt. Néhány vetélytársa is van. Közülük a legveszélyesebb Miss Jevgenyija Smith, aki New Yorkban él. Az Egyesült Államokban az emigráns körök nem kételkednek abban, hogy Jevgenyija Smith a cár igazi lánya. Mint ismeretes, a régi Görögországban hét város versengett azért, hogy Homérosz szülőhazájának mondhassa magát. Valamennyi számára hízelgő lett volna, ha bebizonyosodik, hogy ő ringatta a hálhatatlári Iliász és Odisszea szerzőjének bölcsőjét. De hisz azokat, akik Anasztaszija szerepére tartanak igényt, egészen más gondolatok vezérlik. Talán a megüresedett nagyhercegnői cím nem hagy nekik nyugtot? Itt azonban egészen más a lényeg, s erről a nagyhercegnő-je- löltek egyelőre jobbnak látják, ha hallgatnak. Ugyanis ez az egész hercehurca a Romanovok- nak a különböző amerikai ban500 db nyolchetes fehér hússertés fajtájú malac eladó. Átlagsúlyuk: 12—16 kg. „Uj Barázda” Tsz, Komádi, Dobai puszta. (149) kokban elhelyezett tőkéje miatt kerekedett. A tőke elég surnmás — 400 millió dollár. Ezt a tökét csakis az kaphatja meg, akit a bíróság a cár örökösének ismer el. A „TRÓNÖRÖKÖS” SZÍNRE LÉP A nyugati sajtó hasábjain időnként „megcáfolhatatlan” tanú- vallomások jelennek meg a cári örökösök létezéséről. A lányokon kívül már fiú is akadt. így például a Górd Ford Times című New York-i lap 1964. november 24-i számában megjelent egy érdekes fénykép, amely, mint ahogy a felirat állította, a cár négy lányát — Olgát, Tatjánát, Mariját, Anasztasziját — és Alekszej cáre- vicset ábrázolta. A lap valószínűtlen részleteket közölt a cári családnak a Jekatyerinhurg-i börtönökből történt csodálatos megmeneküléséről. Egy bizonyos Golijevszkij ezredes a cár fiának mondja magát és igényt tart a trónra. Golijevszkij magának Allan Dulles-nek, a Központi Hírszerző Hivatal főnökének kegyeit élvezte. Dulles olyan ügynökként jellemezte Golijevszkijt, mint aki felbecsülhetetlen szolgálatokat tett az Egyesült Államoknak. Nos, ezt a személyt, aki 1963- ban emigrált az Egyesült Államokba, á~ rendőrségen Alekszej Nyikolajevics Romanov néven regisztrálták. 1964. szeptember 29- én örök hűséget esküdött német menyasszonyának az egyik pravoszláv templomban. A házasság- levélen a férj neve Alekszej Nyikolajevics Romarrov, nyugalmazott ezredes, született Oroszországban, Peterhofban. Az újdonsült cárevicset Robert Speller New York-i kiadó támogatja. Speller azt mondja, hogy ujjlenyomatokkal, kórházi lapokkal és más olyan okmányokkal rendelkezik, amelyek megcáfolhatatla- nul bizonyítják, hogy Golijevszkij ezredes nem más, mint II. Miklósnak, az utolsó cárnak a fia. Ezenkívül Speller kezében vau még egy nagy „ütőkártya”: Golijevszkij ezredes, Alekszej cáre- vicshez hasonlóan, gyógyíthatatlan betegségben, vérzékenységben szenved.^. Nehéz lenne kitalálni, mivel végződik majd ez a szennyes forgatag. Egy dolog világos: A Romano v-családot semmiféle milliókkal nem lehet feltámasztani. (A Komszomolszkaja Pravdából) — 79 — — A mi pilótáink legnagyobb baja, hogy semmihez nem értenek. Repülni tudnak, és kész. Ha aztán kikerülnek a légierőktől, akkor mehetnek, amerre látnak. Ez a nagyfejnek bűne. Az oroszoknál ez egészen másképpen van. Ök minden tisztet elhelyeznek... Rowers csodálkozott: — Te ennyire ismered az oroszokat? Sam kétértelmű mosollyal mondta: — Mondtam már a múltkor, hogy ^laposan meg kell ismernünk ellenségeinket, hogy legyőzhessük őket... Kitűzték a napját is annak, amikor a parancsnokság személyzeti tisztje közli a pilótákkal, hogy kinek a szerződését hosszabbítják meg. Négy nappal korábban Sam — aki eddig csak a bárban találkozott Francissei — késő este izgatottan csöngetett be Rowersék lakásába. — Ne haragudj, hogy ilyen későn, bejelentés nélkül jövök. De nem várhattam... Most hallottam, a te szerződésedet sem hosszabbítják meg. Az „öreg” felhívta telefonon Washingtont és pulyka vörös lett a méregtől. Harcolt érted, de nem járultak hozzá. Mondd, nincs néked valamilyen ellenséged? — Nincs! — felelte Rowers. És csakugyan, magában sorra vette, hogy kikkel akadt dolga életében. Nem jutott senki az eszébe, aki neheztelne rá. Természetesen sem McGrathet, sem Nicket nem vette számításba. El is feledkezett már róluk — régen is volt, amikor az iskolai tanórákon feszülten figyelje az angol nyelv és irodalom tanárának szavait, a Nickkel történt — 80 — beszélgetést pedig egy hét alatt elfelejtette. Szerencsétlen fickó, ennyi az egész. Sam bíztatta Rowerst: — Nem baj, öregem, nekem vannak barátaim. Megpróbálok valami munkát szerezni! Rosa, aki mindeddig ellenségesen figyelte a férfit, kinyitotta a bárszekrényt és italt tett az asztalra: — Igyon egy pohánkával velünk, uram. Hálásan köszönjük a támogatását. Sajnos, az én férjem nem vállalhat mindenféle munkát. A tiszti rang, ugyebár, kötelez ... Sam bíztatóan nevetett: — Egy percig se nyugtalankodjék, asszonyom. Természetesen olyan munkára gondoltunk barátaimmal együtt, amely férje szakmájába vág! Egy percig sem kell majd szégyenkeznie. Rowerséknak valóban nem kellett sokáig nyugtalankodniuk. Másnap a parancsnokság irodájába hívatták Francist, ahol Sam egy Ismeretlen férfi társaságában várt rá. Amikor Sam bemutatta őt Francisnak, az idegen érthetetlenül mormogta a nevét. Sam így szólt: — Ez az úr munkát kínál neked, róla beszéltem ... Tárgyaljatok csak nyugodtan, nekem dolgom van. Előbb az idegennek nyújtott kezet, majd Francisnak és így búcsúzott: — Sok szerencsét! Nem lehetett tudni, hogy a jókívánság az ismeretlennek, vagy Francisnak szól. — 81 — Az idegen nem kertelt sokat. Megmutatta igazolványát — a Central Intelligence Agency, a CIA tisztje volt. És aztán a tárgyra tért: — Mr. Bowers, ön kiválóan képzett repülő. Tudomásunkra jutott, hogy az U. S. Air Force most nincs abban a helyzetben, hogy önt foglalkoztassa. El tudom képzelni, hogy ez kellemetlenül érinti önt. Viszont be kell vallanom, hogy főnökeimet és engem is személy szerint örömmel tölt el a dolgok ilyen alakulása. Kiválóan képzett repülőkre van szükségünk, speciális feladatok ellátására. Ezek a feladatok rendkívül fontosak Amerika biztonsága számára. Ennek megfelelően havi 2500 dolláros fizetést folyósítunk önnek, a titkosszolgálatban szokásos feltételek mellett és módon ... Ha elfogadja az ajánlatunkat, azonnal aláírhatja a szerződést. Rowers rendkívül meglepődött. — Kérdésem lenne... — kezdte volna. A férfi gúnyosan vágott közbe: — Mr. Rowers, mivel biztos vagyok benne, hogy elfogadja ajánlatunkat, máris megtanítom önt a mi foglalkozásunk első aranyszabályára: „Az ember nem fecseg, és nem kérdez”. A fecsegés tíz év börtönt, vagy tízezer dolláros pénzbüntetést von maga után, a kérdezés pedig teljesen felesleges, mert a másik, amit szükséges tudnia, elmond, kérdésekre viszont nem felel...
