Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-13 / 191. szám
4 TÓIK A ’VOT.TTT KEpŰJSAG lflfífi. augusztus 17. Három hét Franciaországban Egy fiatal szakmunkás a genfi ENSZ-palotában Két évvel ezelőtt, Tatabányán, az ipari tanulók országos _____ versenyén egy nyúlánk termetű, szemüveges fiatalembert, a ||||||||||pt szekszárdi Boda Mártont szakmunkássá avatták. Büszke, jól- v'PSl$|fK eső érzéssel nyugtázta ezt a szép sikert. Munkahelyén, a Tol- na megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál is sokan gratuláltak a sikeres helytálláshoz. Ö azonban nem elégedett meg eny- nyivel. 1965-ben a Szakma ifjú mestere mozgalomban aranyjel- , vényt szerzett. S ezt megismételte ebben az évben is. Ilyen előzmények után született meg a döntés a vállalatnál, hogy az építők szakszervezetének ifjúmunkás delegációjában, amely háromhetes franciaországi útra indul, Tolna megyét Boda Márton képviselje. S a húszéves fiatalember készült élete első külföldi útjára, Ausztrián, Svájcon keresztül Franciaországba. Mindez hónapokkal ezelőtt történt. őst augusztus közepén — gyógyszerellátás eddigi törvé— ™ néhány nappal hazaérke- nyeinek megváltoztatásáért foly- zése után — tapasztalatairól, él- tatott harc. Jelenleg ugyanis az menyeiről beszélgetünk. orvosi ellátás, valamint a gyógy— Utazásunk célja kettős szer költségeit teljes egészében volt: egyrészt megismerkedni a ki kell fizetni a dolgozónak, s francia szakszervezetek tévé- csak a számlák bemutatása után kenységéval, másrészt minél térítik meg annak nyolcvan szá- is egy svájci emllékről beszél. A több élményt gyűjteni jutalmul zalékát. A francia munkásoknak háromhetes franciaországi tareddigi munkánkért. pedig legtöbbször csak igen nagy tózkodásuk során ugyanis egy De talán legszívesebben még«IlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllH— HAJSZA a tömeggyilkos után felejthetetlen utazást. A kérésnek szívesen eleget teszünk, annál is inkább, mivel úgy érezzük jól választottak, amikor Boda Mártont javasolták erre az útra. Eddigi munkájával kiérdemelte az elismerést. (szigetvári) Énekes madár „A székelység, mely Tamási Áront szülte, a balladák népe — írja Féja Géza —, valami ősi, belső kényszertől küldve megtalálta a föld és a magasság kapcsolatát”. És az Énekes madár, kedves, meleghangú meseszövése is mintha képzeletszülte, fantázia feltalálta, leheletkönnyed magasságokból, hirtelen toppanna a paraszti élet vaskos földjére. S ez a mese és valóságkapcsolat egészséges, s már- már helyenként válogatás nélkül való, durva tréfáival, s áttetszőén bájos mesecsodáival — belopja magát az ember szívébe. A mesebeli vénség és a földön gyökeredző ősi korlátoltság harca ez a meleg ifjúsággal, a szerelemmel, a tisztasággal, azaz a szabadsággal. Lukács és Máté — Zenthe Ferenc és Avar István — a szürkülő estében nekiindulnak, kicsit ostobán, kicsit esetlenül, meg durván is, mordállyal ijesztgetni a lányokat. S ahogyan esetlenül, ügyefogyottan hajtják végre durva tréfájukat —, olyan ügyefogyottan mozognak az egész darabban. A két, mindenáron férjhezmenni akaró vénlány, Eszter és Regina — Kiss Manyi és Mészáros Ági — magukat kelletve, szerelemre áhítozva, kevés asszonyt furfanggal, de jó adag tehetetlenségük sugallta gonoszsággal megáldva, méltó párja az öreglegényeknek. Sótalan hu- mortalan alakjai ők a mesének valamennyien, — komikus voltuk nem jellemükből, hanem helyzeteikből adódnak. Móka és Magdó — Cs. Német Lajos és Halász Judit — a tisztaság megszemélyesítői. Őket emeli magasságokba a szerző, velük történnek a gonoszok, a vének elleni „harcuk” során csodálatos, mesés dolgok. Mese és földi valóság. De a játékban a mese csak a földi valóság kiteljesedését, plasztikusságát biztosítja. Ebben a darabban a mindennapi élet édes és keserű ízét, az emberi ostobaságot és rontást és az emberi jóságot, a szerelem ragyogását, mintegy belső vívódását, táncát, mindenekfe- lettiségét írta meg a szerző, egyszerű humorban fürdetve. Móka és Magdó szerelme túlnő egy emberpár vonzódásán. A fiatalság győzedelmessége — a szabad élet és gondolat győzedelme. A darab metamorfózisa, a darab drámai csomópontjának megoldását biztosítja. Amikor Magdó lenyeli az énekes madár tojását, amelyből, és a darab végén, amikor a fiatalok átváltoznak, mesecsodával eltűnnek — egy énekes madár röppen elő. Ez a kedves mesemotívum már gyermekkorunkban is elkápráztatott bennünket. S most az általa nyújtott megoldás legalább olyan megkapónak tűnik, felnőtt szemmel is, mint akkor, hajdanán. Tamási Áron darabját Mészöly Dezső alkalmazta televízióra, Tamássy Zdenkó az írott szöveg hangulatát idéző zenét írt hozzá. Rendező: Pártos Géza. A háromfelvonásos darabból az átdolgozás során kimaradt minden, ami a televíziónéző előtt feleslegesnek hatott volna. A székely folklórból kivirágzott népi játékból — egy paraszti vígjáték lett. A három felvonás beleszűkítése alig több, mint egy órába, szerencsés volt. Sok felesleges mese-elem, már-már butaságba hajló durva paraszti tréfa, s a ma embere számára humor- talannak ható humor maradt ki belőle. Csupán egy helyen nem lehet teljesen egyetérteni a változatással. A televízióváltozat végén az eredeti darab átváltozási motívuma megmaradt, csak a két fiatal eltűnését, „mennybeszálltát”, mondhatnánk úgy is, hogy győzelmét nem követi az énekes madár megjelenése. Így az átváltozásból csupán eltűnés lesz, s a darab közepe táján nagyon jól kipoentírozott jelenet, a Móka ajándékozta tojás lenyelése értelmét veszti. A darab bemutatása a televízió szerencsés választása volt, amelyet siker is bizonyít. MERY ÉVA EGY FRANCIA RENDŐRFŐNÖK FELJEGYZÉSEIBŐL iiiniMii ...................mii.................. — 73 — A hallgatóság tiltakozó közbekiáltásokkal adott kifejezést felháborodásának, s követelte, hogy az elnök vonja meg a védőtől a szót. Leser ezt nem tehette meg, mert a perrendtartás értelmében a védő bármit felhozhat védence érdekében — az esküdtek feladata, hogy elbírálják érveit. MESTERI VÉDÖBESZÉD VOLT Floriot ügyesen átsiklott a terhelő tényeken, a kétségbevonhatatlan bizonyítékokon, annál bővebben foglalkozott a szerinte nem eléggé alapos, hanem felületes vizsgálat során ejkövetett hibákkal és mulasztásokkal. Bizonyítani igyekezett, hogy Petiot egész életében becsületes ember, s a háború alatt jó hazafi volt — amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy nyolc hónapig sínylődött a Gestapo börtönében. öt óra hosszat tartó beszédében valóban mindent elkövetett védence érdekében, de érveivel senkit sem tudott meggyőzni. Csak Petiot bólintott néha helyeslőén. A hosszú védőbeszéd miatt a tárgyalás a késő délutáni óráikig elhúzódott. — Az önök kezébe helyezem védencem, dr. Marcel Petiot sorsát — mondta végül az esküdtekhez intézve szavait. — Bizonyosra veszem, hogy minden kérdésre, amit a váddal kapcsolatban önökhöz intéznek nemmel fognak válaszolni Petiot elejétől végig nagy figyelemmel kísérte védője beszédét. Végül mint olyan sok megrögzött bűnös, ő is sírva fakadt a vádlottak padján. Álla idegesen rángatózott a visszafojtott zokogástól. Gömyedten, megtörtein, magába roskadva hallgatta Floriot utolsó szavait. — 74 — Leser felállt és maga elé szólította: — Petiot, van-e hozzáfűzni valója a védőbeszédhez? Kíván-e mondani valamit az utolsó szó jogán? A várakozás feszültsége volt érezhető a hallgatóságon. Mit fog Petiot mondani? Arcátlan lesz-e, mint a tárgyalás kezdete óta? Tévedtek, akik ilyesmit feltételeztek. Petiot — a hetekig tartó tárgyaláson először — megin- dultnak, teljesen megtörtnek látszott. Lassan felemelkedett ültéből, a bírói emelvény elé ment rogyadozó lépésekkel, s rekedten tört ki belőle a szó: — De ’gén ... szerettem volna ... képtelen vagyok... Az esküdtek felé fordult: — Önök franciák, jó franciák. Önök tudják, hogy nem álltam a Gestapo szolgálatában, tudják, hogy mi a kötelességük ... Lerogyott. Két őre megragadta és Mcipelte a teremből. A bírák és az esküdtek tanácskozásra vonultak vissza. ,Az esküdteknek 135 kérdésre kellett válaszolniuk, öt-öt kérdésre a huszonhét áldozatra vonatkozóan: Meggyilkolta-e Petiot? Megfontolt szándékkal? Alattomosan? Haszonlesésből? Meg- rabolta-e? Öt perccel éjfél előtt két teremőr kitárta a nagy szárnyas ajtót. Az esküdtek befejezték tanácskozásukat. — 75 — A hallgatóság, amely a késő éjszakai óráig kitartott a zsúfolt tárgyalóteremben, állva fogadta a bíróság és az esküdtek bevonulását, s állva hallgatta meg az ítélet Mhirdetését. Közvetlenül az esküdtek bevonulása előtt bevezették a vádlottat. Közben visszanyerte önuralmát, s képes völt állni az ítélethirdetés alatt. Leser elnök fennhangon bejelentette, hogy az esküdtek egyhangúan igennel válaszoltak minden kérdésre, s a bíróság ennek alapján a törvények értelmében halálra ítélte a vádlottat. Rövid indoklás következett ezután, majd Leser bíró felolvasta, hogy a bíróság milyen kártérítést ítélt meg az áldozatok hozzátartozóinak, akik kártérítési igényt jelentettek be. Többek között Guschinownénak 100 000, Braunbergemé- nek 700 000, Dreyfusnénak 800 000 frankot ítélt meg a bíróság. A kártérítést a vádlott vagyonából kellett fizetni. Volt-e ennyi vagyona? Lesueur utcai háza, félmilliót ért. Hol vannak a zsákmányolt értekék? A dollárok, svájci frankok, holland forintok, aranyak, gyémántok, ékszerek? Az áldozatoktól rabolt milliók! Ezt nem tudták, s ez mind a mai napig nem derült lei. Felfedezte valaki a kincsek rejtekhelyét? Még mindig biztos helyen rejlenek valahol a föld alatt, vagy befalazva? Senki sem tudja. Kivégezték. Petiot megőrizite, a sírba vitte a titkát. Vége.
