Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-10 / 188. szám

Y TsféS. stjguaans ró. " Tot.tVa WFCYFf SEPÜJS^Ö s Brücher József: „Olyan rossz minőségű meszet kapunk, hogy ezzel minőségi munkát lehe­tetlen végezni.” — Az idézetet egy termelési tanácskozás jegyző­könyvéből vettem. A jegyzőköny­vek ezekben a napokban készül­nek, szerte a megyében, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Válla­lat munkahelyein. Megkezdődtek a második fáévá termelési ta­nácskozások; A termelés ügyéről mindig le­het, s mindig kell is beszélni. Ép­pen ez a vállalat a bizonyíték ar­ra, hogy itt nemcsak a termelési tanácskozásokon szólnak a dolgo­zókhoz, a termelés, az ellátás, a szervezés és bérezés sok-sok dol­gáról. Ezek a tanácskozások mégis eltérnek a szokásos beszélgetések­től. Hivatalossá igaz e fontos munkás-fórumokat miniszterta­nácsi rendelet teszi, de ha ez sem volna, akkor is mérhetjük azt a változást, amely a munkásokban végbement: másként kezelik, más­ként' mondanak ítéletet a munká­ról. Sokkal felelősségteljesebben, nagyobb biztonsággal nyúlnak egyes kérdésekhez, mint akár csak tíz évvel ezelőtt Is. László István vállalati igazgató a tamási ORION-építkezésen a második félévi feladatokról be­szélt, amikor Brücher József kő­műves a fentebb idézett megjegy­zését tette. A munkás azután szó­lott erről a jelentős hibáról, mi­után az igazgató azt elemezte, hogy az új gazdasági mechaniz­musban a minőségi követelmé­nyek még magasabbak lesznek, a gazdaságos munka mint követel­mény, akkor már nem cél kell, hogy legyen... Szóval rossz, köve­cses. piszkos a mész. Még a laikus is tudja, hogy az ilyen mész nem alkalmas minőségi munkára. Egy másik termelési tanácskozáson meg Juhász József gépkezelő arról beszélt, hogy a nagy súlyú beton­elemek — némelyik tizenhat má­zsát is nyom — emeléséhez biz­tonságosabb darukat kell a mun­kásoknak adni; Ez a munkás na­ponta kezeli gépét. A gép éveken át kifogástalan volt, de ma már az építéstechnológia, az építési anyag korszerűsítése folytán a ré- ;i gépek elavultak. A régi brun- daru a tizenhat mázsás Stasa- elemhez már elavult, sőt életve­szélyes. Űj daru kell. Az új gép beszerzéséhez pénz kell. A gépek vásárlásához pénzt pedig úgy is lehet előteremteni, ha gazdaságos a munka. A termelési tanácskozásokon a munkások már csak azért is hal­latják szavukat, mert véleményük megvalósulásával több, jobb mun­kához, végül keresethez jutnak. De van ennek a kérdésnek egy másik oldala is, amit nem nagyon szokás mérni, igaz, nehezen is le­het: Milyen politikai jelentősége, hatása van a munkáskollektívára a termelési tanácskozásnak. Ahol a vezetők úgy beszélnek a munká­sokkal, mint egyenrangú felekkel. A munkamérő termelési tanácsko­zásokon — itt döntenek arról is, hogy melyik brigád, melyik mun­kás kapjon kitüntetést, pénzjutal­mat — most regisztrálták az első félévi produktumot, de nem zár­ták azt le. Az első félévi tapasz­talatokat hasznosítani fogják; Várszegi József, a kettes számú főépítésvezetőség vezetője mon­dotta. nem éppen barátságosan: „Az év elején munkásaink min­denütt csatlakoztak a kongresz- szusi versenyhez. Az éves terv ki­fogástalan teljesítése a cél. De a munkában mindig van valami, számunkra érthetetlen akadály.’’ Ua rossz a tégla minősége; ’ * — nagy baj, ha a mészből nem lehet jó habarcsot csinálni; — nagy bosszúság. De amikor egy jelentős építkezéshez, például a kurdi iskolához, nem érkezik meg időben a Stasa-elem, akkor ez a tény már felborít minden gondo­san készített tervet. Ugyanakkor, az ÉM-vállalatok munkahelyién, például Pakson, a konzervgyári munkánál, már akkor odaszállí­tották a Stasa-elemeket, amikora munkások még csak a pince he­lyét ásták. A termelési tanácsko­záson mondották eä ezt a munká­sok. De ennek orvoslása már túl­haladja a vállalat vezetőinek ha­tás- és jogkörét. Itt már-már ar­ról van szó, hogy egyes iparági vezetők kétségbe vonják talán a két vállalat hovatartozását is; A tanácsiakat majdnem úgy kezelik, mint egy másik földrész küldöttét. Pedig ez a vállalati kollektíva is ennek a hazának, e haza dolgo­zóinak épít: iskolát, családi házat, kutatóintézetet, éppen úgy, mint az ÉM-vállalat. Miért akkor a kü­lönbség? Szerencsére egy-egy termelési tanácskozás-sorozaton kevés ilyen súlyos ügy kerül felszínre. De ezek közül egy is sokkal többet árt, mint a rossz mész, a gépkocsi­hiány és más szervezési probléma, amelyet megoldani vállalati szin­ten lehetséges. A termelési tanácskozások egy­ben a kongresszusi munkaverseny értékelésévé is váltak. Bizonyos­sá vált — a korábban elkészített vállalati eredményösszesítésből ez nem derült még ki, — hogy a munkabrigádok teljesítik, a terve­zett ütemezés szerint, kongresszu­si vállalásaikat. Romsits László brigádjának fél év alatt 321 ezer forint értékű termelést kellett volna elvégezni. Ezzel szemben 353 ezer forinttal zártak. Ugyan­akkor a munka minőségileg is megfelelő volt. Ozbach György kőművesbrigádja, Horváth János és Müller György brigádjai válla­lásuk teljesítésében meg arra ta­lálunk példát, hogy az együttmű­ködés fejlesztésével — a szállítási dolgozók, a gépkezelők és kőmű­vesek kooperációja — minden munkahelyen a gazdasági vezetők által készített termelési progra­mot tartani lehet; Mert, éppen a. most megtartott termelési tanács­kozásokon mondották el a dolgo­zók: A mostani szűkös, és bizony­talan anyagellátás mellett is van lehetőség az összehangoltság, az együttműködés fokozásával a ter­melés programozását tartani. Ezért azután a gazdasági vezetők ennél a vállalatnál már gyakor­lattá tették, hogy az irodában ké­szített programozást egyeztessék az építkezés színhelyén. Persze, van olyan gond, amelyet megolda­ni nem tudnak, s így egyes terü­leteken — például a mezőgazda- sági építkezéseken esőzéskor te­repjáró gépkocsi hiányában az anyagellátás rossz; A távlati tervekben szereplő ” műszaki fejlesztés, és a mostani gondok megoldása csakis úgy lehetséges, ha a termelési ta­nácskozáson a munkások szerve­zési kérdésekben is mondanak véleményt. És ahogy az első fél­évi tapasztalatok alapján, a máso­dik félévi teendőkről tanácskoz­tak az építők, arra enged követ­keztetni, hogy az eredményes muhka. a tervmutatók túlteljesí­tése továbbra sem marad el; — pálkovács — Bemutatták az új Wartburg—1000-es gépkocsit Az NDK budapesti nagykövet­ségének kereskedelmi osztályán kedden bemutatták az újságírók­nak az új Wartburg—1000-es személygépkocsit, amelynek so­rozatgyártása megkezdődött az eisenadhi autógyárban. Az új Wartburg az 1000 köbcentiméte­res kategóriában a legnagyobb teljesítményű és a legkényelme­sebb kocsik közé tartozik. Három hengeres, kétütemű, 45 lóerős motorjával óránként 125 kilomé; teres sebességre is képes. Száz: Id lométerenként 8,5—9,8 liter üzemanyagot fogyaszt. Külső vo­nalvezetése és szerkezeti megol­dása egyaránt újszerű. Nem igé­nyel sok karbantartást, rendes körülmények között- 50 000 kilo­méterig egyetlen alkatrészét sem kell javítani. A kocsi négyajtós, utasterében öten kényelmesen el­férnek. Huszoüö! hold Termelőszövetk dődött. Képünk % tsz. új, 11 az évben a mucsfai Uj Set telek szedése és fűzése megkez- dobány pa it újába tv készült. A megengedettnél két százalékkal több vizet tartalmaz a búza, finnek szárítása a meleg napon, ponyvákon történik. (Foto: Bakó Jené) Tanácskozó építők “Kezében a beimondóLevéiiet Jó negyvenes az érkező, ke­zében a felmondólevél. A gesztenye hajú, kék szemű, jól megtermett agrárszakember kissé megtört. Beutazott a já­rási székhelyre, Tamásiba, hogy a járási pártbizottságon megbeszélje a történteket. Nem kér semmit. Beszélgetni jött. Nem szakmailag, emberileg jutott csődbe. Tanúja vagyok a mintegy kétórás, hosszúra nyúlt beszél­getésnek. A pártmunkás, Ma- gyari Béla nagy türelemmel hallgatja a felmondólevél cím­zettjének szavait. Szó szóba ol­tódik, az eszmecsere folyamán többször átforrósodik a leve­gő. Nincs ugyan hangoskodás, de szívóskodik szakemberünk. Kiderül az is, hogy nem elő­ször beszélnek a történtekről. Szinte kevés is ahhoz az idő, amennyi mindenről szó esik. Mindegyikőjük tömören fogal­maz. A fordulatos beszélgetés még tetszhetne is a hallgató­nak, ha nem emberi sorsról, sajnálatos tévedésekről, eldur­vulásról, s nagyon is mély emberi indulatokról vitázná­nak. Szó kerül az egyéni ér­dekekbe ütköző, ...népszerűt­lenintézkedések értelméről, a háttérben meghúzódó bajkeve­rőkről, a széthúzásról, a kö­zösség kárairól, szervezkedés­ről, fenekedésről, gyűlölködés­ről, az önuralom hiányáról. Szabotálás, ki kit akart bör­tönbe juttatni, kinek mit ígér­tek — minden mondat az el­mérgesedett helyzet jelzője. Ez volt az utóbbi időben a köz­ség sok dolgozójának témája Leghosszabban azonban még­is az egyéni tanulságoknál időznek. Hogyan tovább, hova merre, mit kell szem előtt tar­tani? Most van ideje a tanul­ságok levonásának. — Mondtuk, de hányszor mondtuk, hogy tisztázd a dol­gaidat, értsetek szót — így Magyari Béla elvtárs. — Em­lékszel, amikor önérzetében sértetted meg az egyik öreg tsz-tagot? Ugye, hogy nem esett le az aranygyűrű az ujjadról, amikor emberi szóval meg­követted? Ugye, hogy utána milyen elismeréssel szólt er­ről az öreg a gyűlésen? — Az agronómus jobbkezének gyűrűs ujja hiányzik, akaratlanul megfogja másik kezével. Gon­dolkozik ... — Emlékszem — feleli. De... én tényleg a közösséget kép­viseltem az egyéni érdekkel szemben. Mondták is rám, hogy én nem a tsz-tagság, ha­nem az állam szolgája vágyói; — kesereg. — Nem először mondjuk, hogy jó szakembernek isme­rünk. Van benned lendület, szervezőkészség, ügyesség. De azt sem először mondjuk, hogy nagyon kevés a türelmed, te­hetetlen mérgedben gorombás- kodsz, vagdalkozol és minden­kit rossznak tartasz. Hiába a jó szándék, ha elvakultságod- ban nem válogatod meg. mit és hogyan mondasz — hang­zanak a kemény szavak. Ez­zel vitába száll a másik, dé kevés sikerrel. A vita során, konkrétan, féhéren-fékeién bi­zonyítja Magyari Béla, hogy az indulatokkal, a gorombaságok- gal nem sokra megyünk, így az agronómus: — A kör­nyezet volt hatással rám, e miatt gorombáskodtam. Ne­kem a személyi háborúkban volt kudarcom és nem q, szak­munkában. Teljesen egyedül maradtam — mondja keserű arccal — De levontam a ta­nulságot: kerülöm a konzerva­tív nézetek elleni harcot. Ke­rülöm bíz én — mondogatja. Hosszasan vitáznak arról, hogy nem erről van szó, ha­nem benne rejtőzik a hiba for­rása. A pártmunkás konkrét eseteket mond el, bizonyítja, hogy törvényszerűen maradt egyedül, mert rossz eszközök­kel és módszerekkel küzdött, mely a legjobb ügyhöz is mél­tatlan. — Bárhova kerülsz innen, változtass! Kutatóintézettsz, vagy állami gazdaság — min­denhol érvényes. Elveszett em­ber leszel, ha nem sikerül a magatartásodon változtatni. El­hiszem, hogy ezt nehéz meg­valósítani, de szükséges. Győzd le ezt magadban — ezekkel a szavakkal búcsúzik a pártmun­kás, mintegy útravalót adván. Mit lehet itt még mondani? Nem sokat. A jó tanácsok meg- szívlelése, saját hibáinak elem­zése és a változtatás most már látogatónk önerejétől függ. Az biztos, hogy a bizalmat újra megszerezni csak az elvtársi útravaló meg szívleié sével le­het. A bugyorból — melyet _ő kötött magának — neki kell kikászálódnia. A látogató a kézfogáskor mintha engedett volna koráb­bi feszültségéből, mosolyogva indul üfjara. Bizakodóbban tá­vozik azzal: „Mégis jó, hogy bejöttem”. Remélhető, hogy szakembe­rünknek hasznára válik a ta­nulságos beszélgetés. Az em­berséggel, határozottsággal el­mondott igazságos szavak ha­tása meg kell hogy mutatkoz- zéJc* SOMI BENJÁMINNÁ

Next

/
Thumbnails
Contents