Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-10 / 188. szám
1 1966. augusztus 10. TOLVA MEGYEI VEPÜJSAG 3 A paraszti munka becsülete © 1960-ban Tolna megye termelőszövetkezeteiben a száz családra jutó munkaképes tagok száma még 92 volt. Ez az arány 1965-ig 76 főre csökkent. A 190 családra jutó dolgozó tagok száma 86-ról 73 főre csökkent, az előbb említett időszakban. „Kétségbeejtő, mi lesz itt öt év múlva?” Ezt a kérdést nem mezőgazdász, nem tsz-tag tette fel, hanem egy szekszárdi, nagy közéleti érdeklődéssel bíró orvos, akit nemcsak foglalkoztat, aggaszt is a szövetkezeti tagok elöregedése, és mindaz, ami e kérdés függvénye, következménye, velejárója. Sorozó orvosként csupán passzióból közvéleménykutatást rendezett, és mint műkedvelő agrárius, azt kérdezte meg a parasztszármazású fiataloktól, hogy leszerelés után hová mennek, mihez kezdenek. Ennek két esztendeje. A megkérdezettek 95 százaléka kijelentette: akárhova elmegy, de a tsz-be nem. Ezek után érthető a doktor kétségbeesett felkiáltása, hogy mi lesz itt öt év múlva. A falvakból való elvándorlás — vagy eljárás — üteme egyébként mindenben alátámasztotta azoknak az aggályait, akik úgy vélekedtek, hogy a t ermelőszövetkezetek- ben hovatovább nem lesz munkabíró fiatalember, nem lesz aki dolgozzon, aki a szép terveket valóra váltsa, megvalósítsa. A Központi Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatósága a számok nyelvén ezt a tényt tömören két mondatban foglalta össze: „A megye népessége az elmúlt öt év alatt 10 238 fővel, éves átlagban 2048 fővel csökkent. A csökkenés oka a nagyarányú elvándorlás”. S hát nem az idős emberek vándoroltak el, hanem a fiatalok: az erő. 1965-ben a megye közös gazdaságai már úgy kezdték az esztendőt, hogy a tagok kor szerinti megoszlása a következő volt: a 42 431 tsz-tag zömét a hatvanévesek és a fölöttük lévő korosztályok tették ki. Számuk elérte a 18 ezret, míg a húszéves és az ennél fiatalabb tagok száma alig haladta meg a félezret. Az idős tsz-tagok tiszteletre méltó helytállása, a családtagok besegítő tevékenysége lehetővé tette ugyan a munkák elvégzését, de az is tény, hogy hihetetlen szervezettséget és erőfeszítést igényelt a nehezebb fizikai erőkifejtést igénylő feladatok ellátása, mert sokszor a legdöntőbb előfeltétel, a „kivel” problémája jelentkezett. Tavaly ősszel, de 1964-ben is több tízezer holdon az, őszi mélyszántást nem sikerült elvégezni. S ebben nemcsak az időjárás, avagy a szervezettség hibája volt a ludas, hanem más is. Több főagronó- mus kijelentette: kellene a két- műszak, a mélyszántási tervek teljesítése megkívánná, de hetvenéves embereket aligha lehet traktorra ültetni. © 1966-ban a zárszámadó és a tervjóváhagyó közgyűléseken egy éppenséggel nem várt, de igenigen óhajtott nagyméretű fiata- lodási folyamat kezdődött. Észre kellett venni, hogy a korábbi szórványos belépések helyett némelyik tsz-be tízen, húszán, harmincán kérték a felvételüket. Az azonos előjelű visszavándor- lás, mintha vezényszóra történt volna, egyszerre kezdődött el az egymáshoz távol lévő községekben. Amikor a paksi járás területén élő kajdacsi Aranykalász Tsz-ben több mint harminc új belépő felvételéről döntött a közgyűlés, ugyanabban az időpontban hasonló feladat várt a dombóvári járás területén lévő ko- csolai Vörös Csillag Tsz közgyűlésére is. Mi történt? Mivel magyarázható ez a méreteiben is imponáló fordulat? A rendesen dolgozó tsz-tagok megtalálják a számításukat. Ez valóban igaz. A megye közös gazdaságaiban tavaly 1964- hez képest, tehát egy esztendő alatt az egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedés 14 százalékkal nőtt. A paksi járásban az egy dolgozó tagra jutó átlagjövedelem 1964-ben 12 702 forint, egy év múlva, 1965-ben már 14 638 forint. A tamási, a szekszárdi, a dombóvári járásban hasonló az előrelépés. Feltételezhető tehát, hogy az új belépők egy része elsősorban a forintot nézte. Mégsem hihetjük, hogy a visszaáramlásnak ez az egyetlen magyarázata. Már csak azért sem hihetjük, mert a pénz akkor sem játszott döntő szerepet, amikor a parasztember elhagyta faluját, holott tudta, segédmunkásként kevesebb lesz a keresete, mint amennyi otthon lehetne. Az év első felében 1450 új belépővel gazdagodtak a megye közös gazdaságai, s ami igen lényeges, az új belépők fele harminc év alatti fiatalember. Ha kizárólag a jól működő, gazdag tsz-ekbe kérték volna az emberek felvételüket, akkor a visszavándorlás tényét elég egyszerűen és köny- nyen meg lehetne magyarázni. Csakhogy nem csupán a jól működő közös gazdaságokba kezdődött meg a visszavándorlás, hanem a közepes, sőt a gyenge tsz-ekbe is. S ha így van, márpedig így van, akkor a kedvező fordulat elsősorban azzal magyarázható, hogy megnőtt a paraszti munka becsülete. ® Az 1450 új tag igazolja legjobban, hogy a paraszti munka becsülete valóban megnőtt. Más események is erre engednek következtetni. Tapasztalható a földhöz való fokozatos visszatérés. Ezt Bátaapáti, vagy Cikó község is bizonyítja. 1966 tavasza óta ebben a két községben tízesével jelentkeznek a termelőszövetkezetbe és kémek részt a közös munkából az eljáró dolgozók hozzátartozói, azok, akikről még tavaly is az volt a vélemény, hogy rájuk a termelőszövetkezet soha nem számíthat. Még kívülállóként, de már a közösség törvényei szerint munkaegységre dolgoznak. Figyelmet érdemel, hogy az idén először sikerült teljesíteni a mezőgazdasági szakmunkás-beiskolázási programot. A megyei tanulmányi felügyelő alig akart hinni a szemének, amikor a jelentéseket elolvasta. De talán a legkiemelkedőbb a négyezer megbízólevél. A megyei KISZ-vb még kora tavasszal úgy döntött, megbízólevelekkel látja el a tsz- ekban fizikai munkát vállaló fiatalokat. Az általános iskolákban ünnepélyes raj gyű léseken, a gimnáziumokban évzáró, KlSZ-gyű- léseken osztották ki a négyezer megbízólevelet. A szünidőben tehát négyezer fiatal jelentkezik a megye termelőszövetkezeteiben, hogy a pártkongresszus tiszteletére, fizikai munkával öt-tizenöt munkaegységet szerezzen. Ilyen még soha nem volt Tolna megyében. A tsz-tagok szemében is megnőtt a paraszti munka becsülete, és ez egészen más, új tartást ad nekik. A paksi járásban akad termelőszövetkezet, ahol már igen-igen megnézik a jelentkezőt és próbaidőhöz kötik a felvételt. Az új belépőnek munkájával, magatartásával kell bebizonyítania, hogy a tsz-tagságra méltó. Bizonyosra vehető az is, hogy az elkövetkező években alaposabban meggondolja a tsz- tag, hogy eleressze-e iskolaha- gyott gyerekét a faluból. Eddig legtöbbször a szülői ház bíztatta a fiút, vagy a lányt, hogy bárhová, csak a mezőgazdaságba ne. Az okok ismertek. Összességében a párt- és a kormányintézkedések hatása jelentkezik máris abban, hogy megkezdődött a termelőszövetkezetekben a fiatalodás. A párt és a kormány intézkedései győzték meg legjobban az új _ belépőket arról, hogy a jelent és a jövőt tekintve a szövetkezeti tag sem marad az állam mostohafia. A falvakban az eljárók egy része a jelek szerint szinte várta már azokat az intézkedéseket, amelyekre hivatkozva, restellkedés nélkül állhat a közgyűlés színe elé, abban a biztos tudatba", hogy volt gazdatársai megértik. A párt és a kormány határozatait alátámasztja és a lsz-ek vonzását növeli a közös gazdaságok stabilizálóHasa. Az emberek az imponáló rendet és biztonságot ugyanúgy észreveszik, mint a holnap-nélküliséget és bizonytalanságot. Márpedig a megye kór zös gazdaságainak döntő többségére ma már a biztonság a jellemző. Legtöbb tsz-ben a vezetők gyakorlott és tekintélyes emberek. Rengeteget számít ez. Feltétlenül sokat jelent azis, hogy a munkakörülmények javulnak, kulturálódnak. A gépesítés térhódítására néhány jellemző adat: 19G0-ban egy aratócséplőgépre, illetve traktorvontatású aratógépre 341 katasztrális hold kalászos terület jutott, 1965-ben már csupán 200 hold. Egy traktoros fűkaszára 1960-ban 222 hold szántóföldi szálastakarmány-terület jutott. 1965-ben 113 hold. 1982- ben még mindössze egy szerves- trágyaszóró volt a megye termelőszövetkezeteiben, tavaly már 17. Több közös gazdaságban gépesítették a raktári munkákat is — megszűnt a zsákolás — üzembe állították a gabonafúvókat, a zsákemelőket, a zsákolókat. Néhány termelőszövetkezetben szállítószalagok, markológépek kímélik az embert és teszik még gazdaságosabbá a munkát, szóval, látják az új tagok is, hogy a munkakörülmények valóban változnak. Hurrázni persze még korai lenne, de ma már a kétségbeesés sem indokolt. Tolna megye termelőszövetkezetei kezdenek fiatalodni. SZEKULITY PÉTER Bővítési munkálatok a deesi diákotthonban A decsi diákotthon megépülé sével a járás 23 kisiskolájának körzetesítését sikerült megoldani. Jelenleg mintegy 100 általános iskolás elhelyezéséről gondoskodik a decsi diákotthon. A fennálló igények azonban szükségessé teszik a diákotthon bővítését, mert a járásban még számos helyen tanulnak a fiatalok olyan körülmények között, amely feltétlen megkívánja a létesítmény továbbfejlesztését. Az építkezésben nemcsak a Decs környéki általános iskolások érdekeltek, hanem a Bátaszék és Medina környékének kisiskolásai is. Éppen ezért a bátaszéki és a medinai községi tanács 100— 100 ezer forinttal járult a költségek megtérítéséhez községfejlesztési alapjából. A decsi tanács az elmúlt évben a községfejlesztési alapból 300 C00 forinttal járult hozzá az építéshez és a munkálatok további folytatásához közel 70 000 forint értékű anyag áll rendelkezésére. A bővítést két ütemben hajtják végre. Az első ütem építkezéseinél sok munkát vállaltak a község lakói is .Az építkezésnél végzett társadalmi munka értéke meghaladta a 130 000 forintot. A megyei tanács, látva a de- csiek helyes kezdeményezését, a járási és községi tanács erőfeszítéseit, a diákotthon ez évi bővítési munkálataihoz a községfejlesztési alap terhére 100 000 forint támogatást nyújt. Konzervgyári képek Második hónapja tart az uborkaszezon a paksi konzervgyárban Eddig több mint száz vagonuyit tettek el. Gimnazista lányok — akik nyári szünidejük egy részét töltik a gyárban — rakják üvegekbe a csemegeuborkát. A gyümölcsüzemben a körte a „sztár”. Egyelőre csak meghámozzák, félbe vágják és tartósítják. További feldolgozására majd a téli hónapokban kerül sor. A paradicsomszezon most indul. Éppen befutott az egyik héttonnás teherautó, tele paradicsomos ládákkal. Közúti igazgatóság létesül Szekszárdon A második ötéves tervben megyénk útjai nem sokat fejlődtek. A korszerűsítési és felújítási munkákat a Pécsi Közúti Igazgatóság, a tervek szerint, nem tudta megoldani, nagyarányú lemaradások mutatkoztak. A megye vezetői a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumhoz fordultak segítségért, hogy a harmadik ötéves tervben hasonló nagymérvű lemaradások ne fordulhassanak elő. A hiányosságok megszüntetése érdekében a közeljövőben létrehozzák Szekszárdon a közúti igazgatóságot, amely a megye útjainak gazdája lesz. A minisztérium ebben az évben a szükséges létszám biztosításával a meglévő kirendeltségeknek gazdaságilag is önállóvá tételét, 1967 első felében pedig a közúti igazgatóság felállítását tervezi. Elsőrendű feladatként a harmadik ötéves terv során először a szilárd burkolatú úttal nem rendelkező, bekötetlen községek, települések egy részét kell be- kötőúttal ellátni. Tolna megye országos közúthálózatba tartozó földútjai kivétel nélkül olyan községeket kapcsolnak össze, melyek legalább egy irányból kiépített úttal rendelkeznek. Jóllehet, ezeknek az utaknak a kiépítése is szükséges lenne, jelenleg azonban egyelőre nem vehetők programba. A közeljövő feladatainál a rendelkezésre álló hitelek és kivitelezői kapacitás nem elegendő valamennyi műszakilag indokolt hálózatfejlesztést munka elvégzéséire A minisztérium a megye területén rendelkezésre álló kivitelezői kapacitás növelését indokoltnak tartja, melyet az éves vállalati kijelölések során a KPM Közlekedési Építő Tröszt útján biztosít majd. \
