Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-05 / 184. szám

1966. augusztus S. ' TOLVA MEGYEI VÉPCJSÁG 3 Növényvédelem Kiváló gyomtenyésztők — Dunába hordjuk a vizet — Kinek fáj az aranka ? Vadrepce, acat, útszéli zsázsa, kakaslábfű, búzavirág, pipacs, tö­vises iglice, mezei iringó, herefoj­tó aranka, nagy aranka környéke és vidéke. Benke János elvtárs- sal, a Tolna megyei Növényvédő Állomás igazgatójával abból a célból indultunk el Szekszárdról, hogy szétnézzünk a felsorolt és a fel nem sorolt gyomnövények környékén és vidékén. Sajnos, túl sok volt a látnivaló, ám még mielőtt ezt részleteznénk, leg­alább egyetlen bekezdés erejéig foglaljuk össze a legszükségesebb tudnivalókat a gyomnövényekről. Egy AGROTRÖSZT-kiadvány tömören erről a következőket mondja: „A növénytermesztésben a termés mennyiségének és mi­nőségének csökkentésével nagy­arányú népgazdasági kárt okoz­nak a gyomnövények. A gyomok ugyanis súlyosabban károsítják a kultúrnövényeinket, mint a rovar kártevők és a gombabetegségek együttesen. Ezért növényeink leg­veszedelmesebb ellenségének a gyomokat tekinthetjük, amelyek még ma is a vetésterületek 20— 30 százalékát, a legelőknek pedig esetenként 60—80 százalékát el­foglalják. Tömeges előfordulásuk következtében a gyomok elfoglal­ják a kultúrnövények elől a ve­tésterületet, ezért térparazitak A gyomnövények életre valóbbak a kultúrnövényeknél. Erőteljes fejlődésükkel elnyomják a ha­szonnövényeket, elszívják előlük a vizet és a tápanyagokat (nitro­gén, foszfor, kálium), előfordul, hogy ezekből a gyomnövény töb­bet használ fel, mint a kultúrnö­vény.” Megcáfolhatatlan, a tudomány- áltál alátámasztott tények ezek Hozzátehetjük még mindehhez, hogy a „gyomligetek” a gomba­betegségek, a rovarkártevők, az állati kártevők fészkei. A kemi- zálás térhódításával, a termelő- szövetkezetekben a munkafegye­lem megszilárdulásával rengete­get, nagyon sokat jaVult a szán­tóföldi növények megvédése a gyomoktól. Ma már ritkaságszám­ba megy, olyan mezőgazdasági művelés alatt álló területtel ta­lálkozni, ahol a gyom az úr. Csakhogy: amíg az egyik oldalon jó, kielégítő a védekezés, a má­sik oldalon elképesztően nagy a nemtörődömség. Előállott az a helyzet, högy esetenként, képlete­sen szólva, a Dunába hordjuk a vizet. Az alábbiakban ki fog de­rülni, miért. A szérűk környéke, az utak, az árokpartok elriasztó képet nyújtanak és valósággal me­legágyai az örökké ismétlődő, soha véget nem érő gyomfer- tőzöttségnek. Szekszárdot még el sem hagytuk. A Szekszárdi Állami Gazdaság város alatti központjában az új munkásszállás környéke valóság­gal dzsungel. Áz alsó ablakokat helyenként látni sem lehet, oly magas a gyom. Erről bárki sze­mélyesen és könnyűszerrel meg­győződhet, és ahhoz sem kell túl sok mezőgazdasági tudomány, hogy az ember kitalálja: a szél, a jószág, stb segítségével erről a pontról állandó és szünet nél­küli a fertőzés. A mözsi út torkolatánál, a nagydorogi és a paksi elágazó alatt egy körülbelül 500—600 négyszögöles terület minden jel szerint a senki földje. Néhány köbméter homokot vehet csak észre csupán az utas, ha erősen odafigyel. A látvány elriasztó és elképesztő, ha tudjuk, hogy egyik oldalon a környező mezőgazda- sági üzemek időt és fáradtságot nem kímélve védik a kultúrnö­vényeket, a másik oldalon itt, ezen a senki földjén pedig valakik, a lehető legnagyobb intenzi­tással, a gyommagvakat ter­mesztik. Vajon ki lehet ennek a területnek a gazdája? S vajon miért nem lehet az idevonatkozó rendeletek birtokában e terület gazdáját fe­lelősségre vonni, megbüntetni ? Tudniillik ami itt van, az már valóban több a soknál Nagy dörög felé haladtunk to­vább, majd elfordultunk Kölesd, illetőleg Gyönk felé. Az út két oldalán, az árokparton elszomo­rító és lehangoló a látvány. Ma­holnap némelyik eperfa nem lát­szik ki a „dudvából”. Benke Já­nos elvtárs, a Növényvédő Állo­más igazgatója megjegyezte, gyakran a vasúti sínek mentén ugyanaz van, ami itt az út men­tén. Jogos az a kérdés, meddig tartható fenn az az állapot, hogy némelyik vállalat magára nézve nem tartja kötele­zőnek a gyomok elleni általános védekezést. A jánosmajori tűzoltószertár FIGYELŐ Vetőmagszállítás döccenőkkel A gabonabetakarítás még be sem fejeződött, de már gondos­kodni kell a jövő évi kenyérről is. Ennek szem előtt tartásával a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek részére Tolna megyé­ben az idén 330 vagon minőségi gabonavetőmagot biztosítottak, központi készletekből. E nagy mennyiségek kiszállítása a mező- gazdasági üzemekbe agusztus 1-én megkezdődött. A folyama­tosságot ugyanis kizárólag ak­kor lehet biztosítani, ha már most, ezekben a napokban to­vábbítják rendeltetési helyükre a gabonaszállítmányokat. Ezt sok minden indokolja. Elsősor­ban az a körülmény, hogy a nagy mennyiségeket semmi­képpen sem lehetne közvetlenül a vetés előtt kiszállítani. Más­részt pedig, a vetőmagvakat a közös gazdaságokban csávázás- sal szükséges előkészíteni és nyilvánvalóan ez is időt vesz igénybe. Mindenképpen helyeselhető tehát, hogy augusztus 1-töl kezdve folyamatosan érkezik a termelőszövetkezetekbe az őszi árpa. a búza, a rozs. Számítani lehet arra, hogy minőségivetö- mag-hiány miatt ez év őszén nem kell késlekedni, és a op­timális vetési határidőket be le­het tartani. A megyei tanács vb mezőgazdasági osztályán ezzel kapcsolatban elmondották, hogy minőségi vetőmagból bizonyos tartalékok is rendelkezésre áll­nak. Amelyik közös gazdaság a szükséges vizsgálatok elvégzése után úgy látja, hogy saját vető­magja nem felel meg a köve­telményeknek — igényelhet köz­ponti készletből minőségi vető­magot. Sajnos, az első néhány nap tapasztalatai azt mutatják, hogy több tsz nem készült fel kel­lően a szállítmányok fogadá­sára. Akad közös gazdaság, ahol a főagronómus nem mérte fel kellően a szükségleteket; több­ször is megváltoztatja az igé­nyelt mennyiségek nagyságát. Mondani is felesleges, hogy eb­ből óhatatlanul szervezetlenség származik, s ez a körülmény mindenképpen zavarja a vető­magszállítás folyamatos rend­jét. Ismét előállott tehát az a helyzet, amikor ki kell mon­dani: a biztonságos termelés érdekében a kötelezettség és a felelősség kétoldalú. előtt az árokparton körülbelül két négyzetméternyi területen zavar­talanul díszük a legveszedelme­sebb növényi kártevő, az aranka. Az ott megtermett magmennyiség éppen elegendő ahhoz, hogy há­rom-négy község határa megíer- tőződjön. A jelek szerint nem fáj ez senkinek. Ott most már mást nem lehet tenni, mint lángszóró­val, vagy gázolajjal felperzselni a területet. De ki fogja megcsi­nálni és mikor? Beérkeztünk Kölesdre. Minden tisztasági mozgalmat megcsúíol és minden esztétikai igényt „hát- batámad” a falu alatt, a házak előtt és a falu másik végén, a téglagyár környékén „díszlő” gyomerdő. Mindez istenes ahhoz képest, hogy Varsádon a tanács­házával szemközt levő útszéleu láttuk ugyanezt. Némi kitérőt is tettünk Köleseiről Sasos felé. Ezer az útvonalon, a kajdacsi elágazó fölött ege' gyümölcsös hívta fel magára a figyelmet, de elsősorban nem a terméssel, hanem a te­rületet ellepő gaztengerrel. Szakadáton a község belterü­letén, a lejcsarnok környékén, Diósberényben a falu szélén, a lakóházak környékét valósággá' ellepi a gyom. Hőgyész és Kéty között viszont az út két oldala szembetűnően tiszta és valóban örvendezni való látvány. Csupán arra kell gondolni, hogy miután a gyomtermést is lekaszálták, to­vábbra is fennáll a veszélye a magvak széthurcolásának az is­tállótrágyával. Mindenképpen egy átfogó, totális „háború” meghir­detésére volna szükség megye- szerte. De úgy, hogy ne legyen kivétel egyetlen érdekelt üzem, szerv, vagy vállalat sem. Úgy, hogy a községek belterületén is fordítsanak gondot a hatásos gyomirtásra. Zombán tűnt fel leg­jobban, hogy amíg az egyik ház előtt virágoskertet csináltak, ad­dig a szemben levő másik ház előtt a háztulajdonos gyommag- termesztésre rendezkedett be, s úgy látszik, még nem jutott eszé­be senkinek ettől elvenni a ked­vét. Szabálysértés címén minden további nélkül felelősségre lehetne vonni a gyommag ter­mesztőket ugyanúgy, mint a szövőlepke-tenyésztőket. A késő délutáni órákban a sió- agárdi elágazó és a Sió-csárda kö­zött fejeztük be a szemlét, sajnos a lehető legsiralmasabb ered­ménnyel. Érdemes megnézni a Sió-csárda fölött a vízáteresztő­két. Minden jel arra mutat, hogy a védekezés módja még nem elég­gé közismert. A gyomnövénye­ket irthatjuk mechanikai mód­szerekkel és kémiai szerekkel Serkentőszerként a tanácsok al­kalmazhatják a felelősségre vo­nást és a büntetést is. Sz. P. 1966. AUGUSZTUS 4. — DÉLELŐTT Üdvözlet és a szokásos jó­kívánságok a Domonkosok­nak. Augusztus 4-e mellett ugyanis az ő nevük áll a nap­tárban. A Nap 4.24 órakor bukkant fel a láthatáron és 19.15-kor tért le a nyugati féltekén. A Hold nem sokkal utána — 21 óra előtt két perc­cel — kezd világítani, s reg­gel 7 óra tíz perckor tűnik el a szemünk előtt. Az idő- járásjelentés 25 Celsius fo­kos meleget ígiér, — az idő pedig könnyed eleganciával, nagyvonalúan szárnyalta túl a meteorológusok felállította ter­vet: helyenként harminc fok táján állapodott meg a hi­gany szála. 1966. augusztus 4. tulajdon­képpen ugyanolyan nap, mint a többi. Egyszerű, szürke hét­köznap. Mindennapos ese­ményekkel. Milyenekkel? két üj Állampolgár Egy kislány és egy kisfiú sírt fel csütörtökön délelőtt a szekszárdi szülészeten. Két új állampolgárral gyarapodott a megye. Helyesen, formásán, de még öntudatlanul néznek a világba. — Tessék talán bemutat­kozni. — Holczer Edit S kiló 65 deka és Babai György i kiló tíz deka... — mondja he­lyettük a nővérke. Gyurika erős, stramm kisfiú, Edit pe­dig bájos, formás kisleány. Jó egészséget nekik. MEGY A GÖZÖS, MEGY A GÖZÖS, A dal, a játék régi, talán nincs is, aki ne ismerné. S nemcsak kicsiny, óvodáskor­ban kedvelik a csöppségek, hanem a felnőtték is boldo­gan hódolnak e játékszenve­délynek. Nagyon sokan utaz­nak manapság. A családhoz, a rokonhoz, az üdülőikbe, egyénileg és társasán. & egy­re többen külföldre, világot látni. — Milyen egy egyszerű hét­köznap forgalma a szekszárdi IBUSZ-nál? — Ma, csütörtökön dél­előtt nem volt nagyobb a for­galmunk, mint áltálában — mondja Gazsó Endre, az iroda vezetője. — Úgy 50—60 em­ber keresett fal bennünket, egyéni utazását intézte vala­mennyi. TÁVOLSÁGI BESZÉLGETÉSEK A szekszárdi postán is át­lagos a forgalom. Ha valaki hozzátartozójával, ismerősével közölni akar valamit, a lebo­nyolítás leggyorsabb módja a távolsági beszélgetés. Sokkal hamarabb lebonyolódik, mint amennyi idő alatt egy táv­irat, vagy levélváltás meg­történhet, és nem Is túl drága. — Hány távolsági beszél­getés indult csütörtökön dél­előtt Szekszárdról? — Délig 159 beszélgetést jelentettek be nálunk — mondja Birtalan József, a posta vezetője. — És hány külső hivás ér­kezett Szekszárdra? — Összesen 607. Íme, így néz ki egy átlag nap a szekszárdi postán. haromszAzhatvanan DÉLELŐTT A legfiatalabb szekszárdi üzemben korán kezdik a munkát. Azaz, néhány mun­kahelyen nonstop módszerrel dolgoznak, három műszakban, folyamatosan. Legtöbben dél­előtt varrnak, 6—2-ig. Már reggel fél hat táján megélén­kül a gyár kapuja, s hango­sak lesznek az öltözők. Két­százötven munkás kezdi a na­pot csütörtökön is. Az irodák világa később né­pesül be. összesen 110-en vég­zik mimkájukat tollal, ceru­zával, foglalkoznak a számok tengerével és az avatatlanok száméra érthetetlen műszaki dolgokkal. halászlé, RÁNTOTTHAL Pontyot árultak a halszak- üzletben. Nem kellett sokáig sorbaállnt De nagy volt a forgalom. Mert vásárolnak, utaznak, telefonálnak, dolgoz­nak az emberek, — de azért közben az evésre is gondolnak. — Mennyi hal fogyott el csütörtökön délelőtt? — Nagyban 35 ezer ki­csinyben pedig 850 kilogramm pontyot adtunk el — hang­zik a készséges felvilágosítás Egy kis gyors számítás: Ha egy adag halászlére fél kiló halat számítunk az any- nyi mint 71700 bőséges adag. halászlé. És hány rántott sze­let? Ha 15—20 dekás szelete­ket számítunk, úgy 180 ezret lehet készíteni ennyi halból. MÉRY ÉVA 60 millió forint kölcsön magánépítkezésre Az utóbbi években hatalmas ütemben növekedett megyénkben a magánerőből történő lakás- Il­letve családiház-építkezés, amely az előjelek szerint ebben az év­ben érte el a csúcspontját. 1964- ben összesen 780, 1965-ben pedig 767 lakás épült fel magánerőből. Az Országos Takarékpénztár Tol­na megyei fiókja az év elején 37 millió forint házépítési köl­csönnel rendelkezett, melyet né­hány hónap alatt 679 építtető között osztottak szét. A múlt év­ről áthúzódó építkezések kölcsö­ne is meghaladja a 11 millió fo­rintot. A 48 millió forintos kölcsön­összeg sem fedezte az igényeket, így a Takarékpénztár vezérigaz­gatóságától újabb kölcsön folyó­sítását kérték, mivel már az első félévben újabb 160 építtető nyúj­totta be kérelmét. Az engedélye­zés megtörtént, így a takarék- pénztári fiókokban lázasan fo­lyik a munka, hogy a kérelmezők minél előbb megkapják a kért kölcsönt. Az idei csúcsforgalmat tehát semmi sem bizonyítja jobban, mint a 839 építtető benyújtott kölcsönkérelme. Természetesen ez még korántsem végleges szám, mert a továbbiakban is közel 300 —400 kérelmezőre számítanak és így az építési kölcsön összege az év végére eléri majd az 55—60 millió forintot. A magánerős lakásépítkezés minőségében javulás tapasztalha­tó az utóbbi években. Az építte­tne ma másokkal nagyobb mér­tékben használják fel a követ, a betonlapokat, a vasbetont és mo­dern födémfajtákat, mint a ko­rábbi években. A kivitelezések szakszerűsége is kedvezően ala­kul, amelyben a szövetkezeti ipar is kiveszi oroszlánrészét. Az alap­rajzi funkcionális megoldásokban viszont nem ilyen bíztató a hely­zet, mert a tulajdonosok nem minden esetben alkalmaznak a lakásokban ésszerű elhelyezési rendet. A magánerős lakásépítés alakulását befolyásolja, hogy a nagyobb településeken kialakult lakótelepek kommunális ellátott­sága nem megfelelő. Az alapfokú ellátási intézményekre a jövőben a helyi* tan ácsoknak nagyobb gon­dot kéll fordítani és e célra költ­ségvetésükben a megfelelő arányt kell biztosítani. \

Next

/
Thumbnails
Contents