Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-31 / 205. szám
4 fOLNA taEGYEl NEPÜJSÄS lüfiO. augusztus 31. Csatornaépítés Szekszárdim TIZENÖT Szekszárdon megkezdődtek a Garay tér—vasúti átjáró közötti útszakasz korszerűsítésének előkészítő munkálatai. Jelenleg a szennyvízelvezető csatorna építése folyik, majd sor kerül az útszakasz lezárására és átépítésére, felvételünk a múzeum előtti szakaszról készült. Fotó: Baikó fenő ituiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiimi 4 KÉMREPÜLŐ írta : Pintér István OTT ÁLLTUNK az iskola folyosóján és szembenéztünk tizenöt évvel ezelőtti önmagunkkal, a tablón lévő képekkel. „A Tamási Állami Béri Balogh Ádám Általános Gimnázium első végzett növendékei. ..” Az emlékek olyan frissek, mintha az események csak tegnap történtek volna... Nézzük a képeket és egymást. Hát igen... A fiúk valameny- nyien magukra szedtek néhány kilót, viszont jó néhányan elhullattak néhány hajszálat, vagy egyikünk kifejezésével; egyeseknél a kopaszodás tendenciái mutatkoznak. A lányok? Maradtak a régiek, csali asszonyosabbak. A régi osztályteremben mindenki megtalálta a maga helyét, bár egyiknél-másiknál már némi találgatás folyt. Hol ült Horváth Lajos, az első pad- ban? Az ablak mellett, vagy belül? Végül e sorok írója döntött. hogy belül, mert alkalom- adtán kényelmesen megbújhatott a Lajos mögött, akit különböző csínytevések után — a maga százkilencven centijével — végül is igazgatói döntés delegált a katedra elé, a legelső padba. Aztán következtek az önvallomások: kit, hova vetett a sors, és a maga tudása? Az előző tízéves találkozó óta nem történt sok változás, hiszen harmincon felül mér mindenki megtalálja a helyét. Bakó Lajos; agráregyetem után járási pártbizottsági munkatárs, majd személyzeti vezető a Hőgyészi Állami Gazdaságban. Beke Géza: jogi egyetem, budapesti HKI-jogtanácsoskodás után vissza Tamásiba, termelőszövetkezeti jogásznak. Bemét István; agráregyetem után gépészmérnök egyik gépállomáson. Bognár István; újságíró. Bóta László; jogi egyetem után járási ügyész, majd párttitkár és jogtanácsos egyik alföldi állami gazdaságban. Frank István; 1956-ban dísz- szidált, azóta semmi hír róla, = Állítólag Kanadában él. j= Horváth Lajos: mérnök Pé- = esett. Annak idején az egyetem js elvégzése után első munkája a x szentgáli bekötőút építése volt. E Kaszás Dezső; visszatért, z ahonnan elindult. A tamási Z gimnáziumban tanít matemati- 5 kát. egyetem után ma már MESZC V-főosztályvezető. Mohai Tibor; ő is helyben van, az Állami Biztosító tamási járási fiókjának vezetője. Némedi István; állatorvos Kurdion. Sió Levente; állami gazdasági főállattenyésztő. Szántó Ferenc; az iregszem- csei földművesszövetkezet kereskedelmi osztályvezetője. Szatmári Albert; a tolnai Gimnázium földrajztanára, az előző találkozás óta foglalkozást változtatott, elment geológusnak, Gyöngyös környékére. Pete-Tóth László: a salgótarjáni AKÖV főkönyvelője. Dombai Aurélia. Ennél a névnél egy kicsit hosszabban időzöm. Nagyon készült erre a találkozóra, végül csak levél érkezett tőle. 1956. óta Svédországban él. Évek után tudott csak elhelyezkedni eredeti, testnevelő tanári foglalkozásában. „Nagyon szerettem volna köztetek lenni, de az egészségem nem a legjobb. És gyermekem is első osztályos, itt augusztus 24-én kezdődik a tanév. Nem tudom, hova tegyem, mert itt a társadalom nem törődik úgy a kicsikkel, mint otthon. Amíg ők tizenhat órát töltenek hetenként iskolában. nekem harminc órán keresztül kell tanítanom. Sokszor megitatom az egereket, utána jobb egy kicsit. Arra kérlek benneteket, fényképet küldjétek”. Drávecz Mária; pedagógus. Gyöke Sári: Adonyban családanya. Kenderessy Klári: pedagógus Dunaharasztiban. Nem sokkal a tízéves találkozó után ment férjhez, két gyermeke van. Kéri Etelka: pedagógus. Nagy Etelka: orvos Pécsett, Horváth Lajos felesége. Osztálytársakból házastársak lettek. Nyíró Irén: orvos és két gyermek anyja, dr. Benes Lajos felesége, az ország nyugati felén, Sopronban. Szemerédi Márta: mérnök Budapesten, a KPM-ben. Szemmelweisz Márta: valahol kint él Kanadában. Voodl Emma: vegyészmérnök Pécsett. Az osztály egyetlen tagja sem emelkedett a karrier magas csúcsára, de valamennyien dolgos tagjai a társadalomnak. Benedek Endre, hajdani testnevelő tanárunk is nagyon számított erre a találkozóra. Végül zett, amelyben az atlétikai Európa-bajnokság körüli bokros teendői miatt nem jöhetett. A gödöllői agráregyetem tanszékvezető tanára. AZ EMLÉKEK felidézése azután fehér asztal mellett folytatódott. A mai diákokat egy kicsit sajnáltuk is, hogy nem adatott meg nekik a kezdő, alakuló iskola adta romantika. Több gimnáz- um alakult már azóta Tolna megyében, de mindegyik a lehetőségek adta legjobb felszereléssel. Mi az első heteket lócán ültük végig, a térdünkre fektetett rajztáblán írtunk, jegyeztük a tanárok magyarázatát, mert könyvünk is alig volt. Aztán az első szereplések, sikerek kulturális és sportversenyeken. Az állandó rivalizálás a szomszédos, gyönki gimnáziummal. És időnként az iskolai rendtartásba nem éppen illő pinceszerek. Tizenöt év után annyi, és most olyan kedvesnek, feledhetetlennek tűnő emlék... A hagyományos padsormérkőzés ezúttal sem maradhatott el. Igaz ezúttal csak kispályán, mert azért mégis csak elmúlott tizenöt év. De a mostani egy óra is éppen olyan volt, mint valamikor. Most is megelőzte a hajdan szokásos veszekedés. Kálmán Gyula ugyanúgy cselezett és rúgott „kifliket” most is. (Bár ő az egyetlen, aki ma is edzésben van.) Pete Laci most is biztos pontja volt a védelemnek. Kilencvennyolc kilós alakjával úgy betöltötte a kézilabdakapu előterét. hogy szinte lehetetlen vqlt tőle kapura rúgni. A Mohai Tibi ugyanolyan keményen szállt be az összecsapásokba... A mérkőzésnek — ámel.v igazságos döntetlennel záruit — végül is az vetett véget, hogy elszoktunk a mezítlábas fut- balltól, és talpunk veszettül égett a salakszemcsék, kavicsok nyomásától. A végén még a fáradtságot sem éreztük, any- nyira magával ragadott bennünket a játék heve, az, hogy egy órára ismét fiatalodtunk tizenöt évet. Bár jó néhányan rtt élünk, egymás közelében, rendszeresen találkozunk, hiszen összeköt bennünket a hely, a munka, öt év múlva találkozunk ismét, idézni a költő szavait: Húsz esztendő™, az idő, hogy lejár... És cáfolni akarunk, legalább egy napra. Kálmán Gyula; közgazdasági csak egy hosszú távirat érkeBL llllllllllllllllllllllllllllll IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIHII<lllllllllllllllillllllH«lllllllllllllHlllllllllll>IIMI — 40 — VIII. Felgyulladt a villany, véget ért a filmvetítés. Joy ezredes, a pilótaiskola parancsnokának arcán öröm sugárzott, mintha ő lett volna a filmvásznon szereplő pilóták parancsnoka. — Látjátok, fiúk, ilyen repülőket képez ki a má Iskolánk. Boldogok lehettek, hogy ilyen munkát kaptok. A gyalogos meg a tengerész állandóan veszélyben van, kockáztatja az életét. Ti pedig szinte kéjutaztak odafenn a levegőben. És a dohányotok nemhogy kevesebb, hanem több mint az övék. Hiába, a mi munkánkra csak a legjobbak képesek. Francis Rowers szakmát tanult az amerikai állam költségén. Szakmát, amelyben a teljesítményt a felégetett, lebombázott házak számával, emberek halálával mérik. A harcászati foglalkozásokon, iskolapadban, térképeken öltek. Egy-egy gyakorlat során több ezer volt az áldozatok száma — persze csak papíron. Hogy a gyakorlatban hogyan zajlanak majd le azok a páratlanul eredményes, céljukat mindig elérő bombatámadások, amelyeket Joy ezredes vezetett, csak a későbbiek során derül majd ki. De arra mindenesetre, alkalmasak voltak, hogy a hallgatók hozzászokjanak a gyilkoláshoz. Megszokták, hogy katonák, akik azért kapják a zsold- jukat, hogy megöljék azokat, akiknek megölésére parancsuk van. Az, hogy miért volnának Amerika ellenségei azok a patakban fürdő koreai gyermekek, akiket a vadászpilóták — az eredeti dakumentumfélvételek bizonysága szerint — — 41 — csak úgy mellékesen legéppuskáztak, aligha .jutott valamelyik hallgató eszébe is. Azt sem latolgatták, mennyivel hozza közelebb a földeken dolgozó idős parasztok életének kioltása a győzelem napját. Sem Rowers, sem társai nem latolgatták azt sem, hogy a B—29-esek vajon miért felerészben napalm-bombákkal megrakodva indulnak bombázó kőrútjaikra? Rowers jól ismerte a napalm-bomba hatását, hiszen alaposan megismertették ezzel a fegyverrel is a repülőtiszt növendékeket. A napalm, ez a benzintartalmú anyag odatap>ad az emberi testre és irtózatos sebeket éget rá. Szörnyűséges égéseket és fekélyeket hoz létre, vastag és csúf hegeket éget a testre. Ezek a hegek fel-feltöre- deznek és újra fertőződnek. A sebek mindinkább összehúzódnak és ezzel újabb eltorzulásokat idéznek elő. Az arcra égett seb kifordítja a szemet. A sebesült kéz olyanná válik, mint egy görbült karmú madárláb. A nap»alm célja, hogy szörnyeteg arcú és madárkezű, összeégett és gennyező élőhalottakat csináljon az emberekből, olyanokat, akiknek az élet merő szenvedés és boldogtalanság, rosszabb a halálnál. Azt is tudta már, hogy a fronton a koreai és kínai katonák már réges-rég megtalálták a napalm elleni védekezés módszerét. így hát a nap»alm használatának legfőbb és kizárólagos feladata a polgári lakosság terrorizálása, csonkítása és égetése ma— 42 — radl. A napalm-bomba célpontjai a koreai gyermekek és asszonyok. Rowers azonban éppúgy, mint évfolyamtársai, ezt is rendben lévőnek tartotta, hiszen ezek az asszonyok és gyerekek „vörösök”, akiknek elpusztítására parancsot adtak ki. Gyűlölte őket a pilótahallgató? Nem, a repülő- tiszti iskolán Rowers elfelejtett gyűlölni. Arra oktatták, hogy ne érzelmeinek engedelmeskedjen, hanem minden körülmények között őrizze meg hidegvérét. Ö vadász, akinek el kell ejtenie a zsákmányt. Ha a vadászat vörösökre folyik, akkor azokat. A vadász nem gyűlöli a vadat, de megöli, mert ez a foglalkozása, ebből él. Rowers kiváló eredményeket ért el a kiképzésben. Az iskola vezetői szerint ez a hallgató a legjobbak közül való volt, akik a hajlamuknak, rátermettségüknek leginkább megfelelő foglalkozást választották. Rowers jutalmul hamarosan engedélyt kapott rá, hogy látogassa az iskola bárját. Azontúl estéit rendszerint ott töltötte, s mértékkel, de azért megfelelő ütemben fogyasztotta a whiskyt és a gint. A bárban lányok is akadtak — az U. S. Air Force parancsnoksága igazán körültekintően gondoskodott a jövő repülőtisztjeiről. Rowers ezen a téren sem vetette meg a kínálkozó lehetőségeket, azokat, amelyekhez szerencsés, megjelenése, no, meg a hadtápszolgálat mindenre kiterjedő gondoskodása következtében jutott.
