Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-30 / 204. szám

1968. augusztus 30. TOLVA ÜfEGtEI NÉPÚJSÁG 5 Nem történt törvénysértés.« ~“Az új mechanizmus propagandistáinak, Hol és miért hasznos VEM NEHÉZ igazságot tenni Sáli István ügyében. Az illetéke­sek a paragrafusok szerint jártak el. De amint az ügy bonyolítását, összefonódását vizsgáljuk, mind­járt nehezebb a dolgunk. Mert egészen különös esettel állunk szemben. A levél, melyhez hasonlót fél­tucatnyi állami és társadalmi szervhez küldött Sáli István, ar­ra hívta fel figyelmünket, hogy Dunaföldvárott törvénysértés tör­tént. A levélírót abból a házból költöztették ki, amely lakásnak a bérét október végéig kifizette. Ezt a lakást 1958-ban adták ki Sáünak. Úgy tervezte a nap­számból élő ember, hogy majd eladják felesége pilisi házát, és akkor a földvárit megveszik. A házat nem ők, hanem egy Kele­men Lajos nevezetű ember vette meg. Az új tulajdonos hetenként járt a tanácsra, hogy költöztessék ki a két lakót Pontosabban, csak egyiket, mert a másik lakónak Kelemen saját lakását adta, így a kilakoltatásra csak Sáli István és családja került. A törvényes utat betartva a bírósági határozat után a tanács elrendelte a kila­koltatást. A tanács főelőadója Papp Endre és a tulajdonos fo­gadta emberek, rendőri felügye­let mellett kipakolták Sáli hol­miját egy, a községtől három ki­lométerre levő „szükséglakásba”. A család bútorát, egyéb ingósá­gait, miután kivitték a Baka- szállási tanyára, Sáli István és családja visszaköltözött a lakás­ba, magukra zárták, szegeitek, lakatolták az ajtót, és szomba­ton, vasárnap, hétfőn délig a be­zárt szobában tartózkodtak. Hét­főn azután a karhatalom segítsé­gével ismét kipakolták őket. Az asszonyt, ennek fiatalasszony le­ányát, ölében 14 hónapos kisfiá- •' val, lábánál és kezénél fogva húzta ki a tanácsi főelőadó, meg az ügyeletes rendőr. Ennyi tör­tént. Ezt az eljárást tartotta sé­relmesnek Sáli István. Amennyiben az ügyben az em­ber teljes képet akar nyerni, ala­pos munkát kell végezni. És ab­ban a tudatban kell a munkához lógni, hogy a tengernyi hivatal, csakúgy, mint Sáli, a maga iga­zát mondja. És a sok vélemény, tapasztalat után mi a valóságos helyzet? Először Sáli István Kéri utca 97. szám alatti volt lakását néz­tük meg. Ez a ház rendkívül rossz állapotban van. Elhanyagolt a porta, a lakás belülről koszos, az udvaron tengernyi szemét, A kör­nyék lakói örülnek, hogy elköl­tözött innen Sáli. Amolyan reni­tens, dologkerülő embernek tart­ják. A KŐVETKEZŐ ÁLLOMÁS, a Baka-szállás, ahol Sáli család­jának szükséglakást adtak. A „la­kás” egy valamikori tanyaépület. A nádtetőn keresztüllátni, az is­tálló teteje, mestergerendája le­szakadva. A romhalmaz kellős közepén — a volt istállóban — két szalmazsák, egy szekrény fek­tetve, a falrepedésben két petró­leumlámpa. Szanaszét rongyok, kacatok, mérhetetlen nagy ren­detlenség. Az udvaron a düledező istálló falához eszkábált sertés­ól, két malaccal, egy libaól ti­zenhárom libával. Az udvaron tyúkok, csirkék. A háztól húsz lépésre három kecske fához köt­ve legel. Az épületben két kis szobalyuk: egyik 2,5x3 méteres* a másik körülbelül ennek fele. Az ajtó bezárva. (Sáli nem fo­gadta el a kulcsot.) A szobalyuk­ban Sáli holmija. A ház „lak­ható” részén, mind a négy sarok bedöntve: hiába, az idő vasfoga ellen nem tud védekezni a vert falú épület. Csak akkora ablak van a lakható részen, hogy éppen a világosság ne legyen idegen et­től a szükséglakástól. Az ablak­nak se szárnya, se nyíló része, se üvege, csak keresztbe épített két-két erős vasrúd... Itt sem le­het bemenni... Nincs víz a szük­séglakás környékén. Siralmas ál­lapot, ezt a tanyát szükséglakás­nak kinevezni. A járási főorvossal, a „szükség- lakástól” távozóban találkozunk. — A panaszos ügyét kivizsgál­tuk. A lakás lakható. Szükségla­kásnak megfelel. Kicsit javít­gatni, meszelni kellene... Miután a fentebb leírtak csak megközelítően adják vissza a *,szükséglakás” képért, az olvasó is könnyen elképzeli, milyen „lakható” ez a szükséglakás. Mi sem azt vártuk, hogy Sálit palo­tába költöztetik. Még azt sem, hogy rendes, karbantartott lakás­ba. Tudjuk, hogy a szükséglakás, az csak szankció. Sehol az ég­világon nincs meghatározva, hogy mit is értünk szükséglakás elne­vezés alatt. Szóval ahova Sálit költöztették, ide még állatot sem szabad volna bekötni, nem pe­dig embert A Baka-szállási látogatás után a dunaföldvári községi tanácsnál a titkárt kerestük. Ideges, inge­rült hangon fogadott bennünket. Majdcsaknem úgy: „Mi köze a közvéleménynek ahhoz, hogy Du- naföldváron hogyan, s mint in­tézkednek. Ezt az ügyet csak az érti meg, aki az egész komple­xumot ismeri.” — Látta a titkár elvtárs a szük­séglakást, amelybe Sáliékat köl­töztették? — Nem kérem, kiadtam Papp- nak a munkát. Megmondtam ne­ki, úgy csinálja a dolgát, hogy abból baj ne származzék. A beszélgetésnél jelen levő Ker­tész elnökhelyettes csendben megszólalt: — Még csak most kezdődik az igazi Sáli-ügy, s ezzel, mint, aki az ügyben nem szereplő személy, magunkra hagyott bennünket. MI SEM SOKÁIG hallgathat­juk a titkár elvtárs türelmetlen megjegyzéseit, válaszait, a nem éppen tiszta ügyben, mert üzent Papp Lajos főelőadóért, és lát­szólag magunkra hagyott bennün­ket. Rendeletek olvasásába kezd, és csak közbe-közbe szólt: — Tudja Papp elvtárs, hogy nem volt helyes az asszonyt, meg a lányát kezénél, lábánál fogva kihúzni a lakásból? Maguk tu­lajdonképpen az ügyben nem követtek el törvénysértést. De, ahova ezt a családot, és amilyen* körülmények közöttkiköltöztették az már a törvénysértés különös módjai — Elhiszem, kérem. De mit tet­tem volna? A Kelemen is mindig itt járt a nyakunkon... — Úgy van! Ha nem a Sáli, akkor meg a Kelemen ment vol­na. panaszra, magukhoz is, más­hova is — veti közbe a titkár. — Mi örökké csak őrlődünk. Külön­ben is, maguk is ismerik a tör­vényt, a párt, meg a kormány alkotja. Azt nekünk kell végre­hajtani. Nem maguknak... — De talán nem így! — szólunk közbe mi is. Erre ismét elcsen­desednek vitatkozó partnereink. — A szükséglakást egyébként Hum Ferenc járási előadó is lát­ta, tessék, vele is lehet beszélni — szól később a főelőadó. Invitáltuk a titkár elvtársat, jöjjön velünk ismét ki a Baka­szállásra, Sáliékhoz. A titkár elvtárs nem fogadta el javasla­tunkat. Azután elmentünk a rend­őrségi körzeti megbízotthoz is. Itt nem nyilatkoztak az ügyről, miután ehhez főkapitányi enge­délyre van szükség. Csak ennyit mondtak az elvtársak: — A kilakoltatás megfelelő jo­gi körülmények között történt, karhatalmat kértek tőlünk... Pakson hosszas várakozás után Hum Ferenccel is tudtunk beszélni. Először nemigen emlé­kezett az ügyre. — őn szerint ez a Baka-szállá­si tanya megfelel szükséglakás­nak? — Kérem* sehol nem tudunk választ kapni arra, mit értsünk szükséglakás alatt. Én láttam a lakást. Hát az valóban rossz ál­lapotban van. És most már tu­dom, érzem, hogy valahol hi­bát követtünk el. Mert a törvényt nem sértettük meg, igaz? Igaz. Igen ez a törvénysértés különös esete. A lélektelen pa­pírmunka szüleménye, arra pél­da, hogyan nem szabad embe­rek ügyét intézni. Még akkor sem, ha ez a Sáli István csak napszámos, ha történetesen há- zsártos, a kilakoltatáskor szidta a hivatali embereket és azzal vádolta őket, hogy a kilakoltatás előtt Kelemennél ittak. SÁLI ISTVÁN ÜGYE ezzel a cikkel még nem zárult le. A pa­naszos a Rádióhoz, a Népszabad­sághoz, a Legfőbb Ügyészséghez, a Legfelsőbb Bírósághoz, a járá­si szervekhez, mindenhova for­dult. Most, ezekben a napokban Dunaföldvárott sok hivatalos ember kényes kérdéseket tesz fel a tanácsi vezetőknek. A kér­désekre válaszolni kell, ' így, vagy úgy. PÁLKOVACS JENŐ a gazdasági verseny ? Amennyiben a tervgazdálko­dás rendszerében új elem lesz a piaci mechanizmus aktív fel- használása, annyiban új gazdasá­gi jelenség lesz a verseny, a kon- kurrencia ist A verseny hatásos ösztönzője lehet a folyó termelés hatékonysága növelésének,, a ke­reslethez jobban idomulóvjS kíná­lat kialakításának, sőt, előnyö­sen befolyásolhatja a technológi­át és a gyártmányfejlesztést is. A kérdés árnyal* megítélésé­hez tartozik, hogy mások a ver­senyzés lehetőségei a reform végrehajtását követő átmeneti időszakban és mások akkor, ami­kor az új mechanizmus már az egész gazdasági életet átfogja, „bejáródva” működik, és amikor — s ez talán a legfontosabb — gazdasági életünk kiegyensúlyo­zottan fejlődik, a piaci helyzet stabil. A gazdasági verseny olyan ob­jektív ösztönző, amely újra és újra arra kényszeríti a vállala­tokat, hogy még tökéletesebbet, nagyobb használati értéket kép­viselő terméket gyártsanak, hogy minél jobban kielégítsék a vevők igényeit. A verseny­ben ugyanis egyes vállalatok — kollektívák — nagyobb haszonra tesznek szert és így gyorsabban fejlődnek, míg más vállalatok elmaradnak és piaci pozíciójuk az előbbiekkel szemben meg­gyengül. A verseny főként és elsősor­ban a fogyasztói cikkek piacán — termelésében és értékesítésé­ben — kívánatos az állami vál­lalatok, valamint az állami vál­lalatok és szövetkezetek között. Ezért a jövőben a kisipari szö­vetkezetek megkülönböztetése (pl. az anyagellátásban) megszű­nik. A feldolgozó ipar sok ágában igen nagy szerepe van a rugal­masságnak, a speciális, egyedi igények gyors kielégítésének. Ezért itt is indokolt a piaci ver­seny feltételeinek megteremtése. Ugyanez vonatkozik a szolgálta­tások területére, ahol gazdasági­lag káros, a fogyasztó szempont­jából pedig hátrányos lenne nagy, monopóliumot élvező vállalatok kialakítása. A kereskedelmi monopólium tóalakulását megakadályozva, tá- gabb teret keil biztosítani a kü­lönböző termelő vállalatok (álla­mi vállalatok,, szövetkezetek) min­taboltjai és a belkereskedelmi iizilethálózata, sőt a termelői és a ’ magánkereskedelem közötti versenynek. A termelőeszközök piacán, a forgalmi folyamatba akkor kap­csoljuk be a kereskedelmet, ha azok a költségek* amelyek a ke­reskedelmi szervezetben jelent­keznek, megtakaríthatók a fel­használó és a termelővállalatok­nál. Ennek megvalósulását elő­segíti, ha a termel őes zköz-ker es - kedelmi vállalat is eszközlekötési járulékot fizet, és ha érdekelt a nyereség növelésében. A vevő­nek így módja nyílik arra, hogy válasszon a kereskedelem és a termelő által kínáltak között, at­tól függően, hogy miből szárma­zik nagyobb előnye. A választás lehetősége a termelők és a ke­reskedelem között egészséges ver­senyt teremt, amely a vevők igé­nyeinek jobb és rugalmasabb ki­elégítését szolgálja. Az elmondottakból levonható a következtetés: a versenyt és a monopóliumot differenciáltan kell megítélni és mérlegelni a belő­lük fakadó előnyöket és hátrá­nyokat. Ugyanakkor a differen­ciált megoldási forma és a kör, amelyben a verseny vagy a mo­nopólium érvényesül* nem egy­szer s mindenkorra adott: a gaz­dasági feltételek változásával mó­dosul. r" Tény, högy a fejlődés fránya a termelőerők koncentrációja, nagy termelőegységek kialakulása felé ' mutat. Ezt a folyamatot káros lenne mesterségesen feltartóztat­ni, mert hátráltatnánk a gazda­sági fejlődést, csökkentenénk a gazdaság hatékonyságát. A nagy termelőegységek kifejlődésével szükségszerűen együttjáró nega­tív monopolista törekvések elhá­rításának kulcsa az importban van. Ezért lehetőségeink gyara­podásával párhuzamosan növel­ni kell a versenyző import ará­nyát. Ennek az az előnye, hogy a nemzetközi piacok versenyét azok a vállalatok is közvetlenül érzékelhetik, amelyek nem szál­lítanak a külföldi piacokra, vagy amelyek monopólhelyzetben van­nak a hazai piacon, Dr. VARGA GYÖRGY Tengerfenék -vizsgálat elektronikus készülékkel Olyan elektronikus készüléket szerkesztettek Amerikában, amely rezgéseket kibocsátva majd a visszavert rezgéseket felfogva kétezer méter mély víz feneké­nek minden részletét pontosan letapogatja, szinte lefényképezi A Földközi-tengerben akarják megkeresni Cesareát, amelyet a XIII. században földrengés pusz­tított el. Azt tételezik fel, hogy ez a gazdag város, illetve rom­jai valahol Izraeltől nyugatra vannak a tengerben. Heike, a má­sik ugyancsak jelentős és gazdag város a Korinthuszi öbölben me­rült el L e. 370-ben földrengés és vulkáni kitörés következtében. A régészek már nagyon hosszú ideje próbálták — más módsze­rekkel — a két város pontos fek­vését meghatározni — idáig eredménytelenül. SZEKSZÁRDI KÉPESE AB Foto: Bakó Jenő,-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents