Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-02 / 181. szám

1966. augusztus 2. TO I. ff A 1WEGYFI VfPÜJSÄG 3 fim EK A VAROSBAN Szekszárd közvilágításának korszerűsítése Alaposan megérett Szekszárd közvilágításának teljes korszerű­sítése. A fejlődő városban nem­csak a mellékutcákban, hanem a város közepén sem volt meg­felelő az esti, illetve az éjszakai világítás. A vezetékek mindenütt a villanyoszlopok tetején voltak elhelyezve, amely ma már nem felel meg a követelményeknek. De nemcsak a légvezetékek el­maradottsága jellemezte a város közvilágítását, hanem a régi lám­patestek korszerűtlensége is. A ma városának világítását a hi­ganygőztestes armatúrák hivatot­tak megoldani. Elavult világítás már a neoncsöves rendszer. A város fő útvonalain eddig a neoncsövek szolgáltatták a vilá­gítást, amelyek élettartama jó­val kisebb, mint a higanygőz­testes armatúráké. Ez okozta a szemnek is ártalmas vibráló fé­nyeket, amelyek megszüntetése komoly anyagiakat jelentett a DIÍDÁSZ-nak. A közvilágítás korszerűsítésé­ben « az elmúlt év jelen­tette a fordulópontot. A többi hasonló nagyságú megye- székhely példájára, Szekszárdon is megkezdődött a „reform”. A DÉDÁSZ szakemberei elkészítet­ték a programot és a terveknek megfelelően megkezdték a köz- világítás teljes rekonstrukcióját. A hatalmas munka természetesen nem történhet máról holnapra. Az előzetes tervek szerint a leg­első lépés a város belterületének és ezen belül is a legfontosabb útvonalaknak a korszerűsítése. A rekonstrukció azért igényel hatalmas munkát, mivel a lég­vezetékek lefektetése és ezzel együtt a higanygőztestes armatú­rák modern tartószerkezeteinek beépítése nem kis dolog. Az el­múlt évben mór nagy lépést tett előre a DÉDÁSZ a közvilágítás korszerűsítésében. Az elkészült útszakaszok összege meghaladta a 2,5 millió forintot, melyből a DÉDÁSZ egymillió forinttal, a városi tanács községfejlesztési alapjából. 650 ezer forinttal, a megyei tanács pedig 850 ezer fo­rinttal járult a költségek fede­zéséhez. Ebből az összegből készült el tavaly I a Széchenyi utca közvilágításának rekonstrukciója egészen a Garay térig és a Hu­nyadi utcáé egészen a múzeumig. Ezen a részen a légvezetékeket is a földbe helyezték, amely nem­csak a város képét rontotta, ha­nem szakmai szempontból is ko­moly akadályokat jelentett. A múlt évben a Borkombináttól kiindulva, elkészült a Rákóczi Utca két oldalának közvilágítási korszerűsítése, a Szakály-testvé- rek utcáig. Ezen a részen _csupán a higanygőztestes armatúrákat helyezték el, a szabad vezetékek maradtak. A megyei tanács épülete mö­götti részen is komoly munkála­tokat végeztek a DÉDÁSZ dolgo­zói, a környező utcák közvilágí­tási problémájának megjavításán. Ezenkívül a Bezerédj és a Tar- csay utcában, a Béke utcai lakó­telepen, a Tarcsay utcai, valamint az Ybl Miklós utcai lakótelepen végeztek nagyobb arányú kor­szerűsítési munkálatokat. || Ebben az évben tovább folytatják a Rákóczi utca nagyarányú munkálatait, amely­nek összes költsége meghaladja az 1 millió 500 ezer forintot. Je­lenleg itt az út kábelezése folyik a Szakály-testvérek utcájától a Széchenyi utca elejéig. Ezen a részen a légvezetékeket is lefek­tetik a föld alá, és mindikét ol­dalon felállítják a modern tar­tószerkezeteket az armatúrákkal. A Bajcsi-Zsilinszky utcai fa­sor, valamint a Csokonai utca közvilágítása is megjavul az idén, amelynek költsége 1 millió 200 ezer forint lesz. A nagyobb ará­nyú korszerűsítési munkákat a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat végzi. E rekonstrukciós munká­kon kívül a városi tanács is be­kapcsolódik a közvilágítás kor­szerűsítésének idei programjába. A Kadarka, a Remete, a Mérey, a Bartina utcákban és a Tompa —Polláck utcai lakótelepen vé­geznek ebben az évben nagyobb arányú közvilágítás-felújítási munkákat. Ezekben az utcákban évről évre nő a forgalom, és az elavult világítási eszközök meg­szüntetése időszerűvé vált. Külö­nösen vonatkozik ez a Kadarka utcára, amelynek környékén üze­mek, iskolák működnek majd a közeljövőben, ennél fogva for­galma megkívánja a minél előbbi A néphez és az alkotmányhoz hű leszek 97 fiatal pedagógus „Én, Rimán Istvánná esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaság­hoz, annak népéhez és alkotmá­nyához hű leszek; az alkotmányt é.s az alkotmányos jogszabályo­kat megtartom; a hivatali titkot megőrzőm, a hivatali kötelessé1 gémét pontosan lelkiismeretesen és a nép érdekeinek szolgálatá­ban teljesítem és minden igye­kezetemmel azon leszek, t hogy hivatali működésemmel a Ma­gyar Népköztársaság megerősö­dését és fejlődését előremozdít- sam.” Rimán Istvánná és még 96 tár­sa, valamennyien az 1965/66-os tanévben végzett pedagógusok, tettek esküt tegnap, augusztus elsején hétfőn délelőtt 11 óra­kor a régi megyeháza nagyter­mében. Az ünnepség résztvevőit dr Gyugyi János, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága nevé­ben köszöntötte. Ezután újvárosi óvodások, Ilacz- haus Lacika és Várkonyi Gyön­gyi, valamint a Bajcsy-Zsillinsz- ky utcai óvodások Balog Zsuzsika és Ródler Andráska vezetésével köszöntötték jövendőbeli óvó­nénijeiket. Béres Judit a báta- széki Il-es számú általános is­kola, Mészáros Éva, a bátaszéki gimnázium és Mácsik Zoltán, a szekszárdi Garay János Általá­nos Gimnázium növendéke egy- egy szavalattal köszöntötte az es­kütételre megjelent pedagóguso­kat. — Társadalmunk átmeneti jel­legű, s átmeneti jegyeit magu­kon hordják a gyerekek, a szü­lők, s általában a társadalom valamennyi tagja — mondta töb­bek között köszöntőjében Mándi tett esküt Szekszárdon Gyula, a megyei tanács művelő­désügyi osztályának vezetője. — A társadalmi fejlődés hatal­mas kohójában, mi pedagógusok i« fejlődünk. A mi fejlődésünknek azonban gyorsabbnak és határo- zottatbnak kell lennie. Ezt kí­vánja a tudatos nevelőmunka. A ma pedagógusának nem elég. hogy szaktárgyát kifogástalanul ismerje. Tisztában kell lennie a társadalmi élet legfőbb problé­máival, ismernie kell a párt po­litikáját és ideológiai munkáit, dokumentumait és azt a minden­napi életben, a közéletben aktí­van alkalmaznia is kell. Felkérte a fiatal pedagóguso­kat, hogy segítsék az ifjúsági mozgalmat, foglalkozzanak nagy- nagy türelemmel és odaadással a hátrányos helyzetben lévő ta­nulókkal, illeszkedjenek be új iskolájuk kollektívájába és ké­pességeik szerint vegyék ki ré­szüket a falu közéletéből. Rövid köszöntőjében többször hangsú­lyozta, hogy nevelőnek lenni, po­litikai feladat, mely határozott állásfoglalást követel minden pe­dagógustól. Ezután Mándi Gyula átadta az eskütételen megjelent 97 peda­gógusnak — 10 óvónőnek. 33 ta­nítónak, :16 általános iskolai ta­nárnak és 24 középiskolai tanár­nak, valamint négy művelődés­ügyi dolgozónak — kinevezését és az eskütétel aláírt szövegét. Az ünnepség végén dr. Gyugyi János köszöntötte még néhány szóban Tolna megye új pedagó­gusait és kívánt valamennyiük­nek sikeres és jó munkát tanári működésükhöz. Készülődés" a kukoricatárolásra A megyei tanács fát „szerez“, az AGROKER drótot Igen nagy gondot okozott ta­valy ősszel a kukoricatáro-lás. Elég sok termény a szabadban halmozódott fed, és emiatt je­lentős mennyiség tönkrement, illetve veszített az értékéből. Az idén még jobb termés ígérkezik, s ez arra inti a gaz­daságokat; gondoskodjanak tá­rolóhelyről, szükséggónék épí­téséről. A jelek szerint készül­nek is rá a megyében, de egye­lőre a kezdet kezdeténél tar­tunk. Fa és drót. illetve drótfonat kell a szükséggóréhoz. Faügy­ben a következő tájékoztatást kaptuk Szűcs Lajostól, a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tályvezetőjétől : augusztusban kapja meg a megye a fakiter­melési engedélyt az Erdészeti Főigazgatóságtól, és akkor a szövetkezetek legkésőbb szep­tember elején, hozzájutnak kü- löm-külön az engedélyekhez, amiket a górénak való faanyag kivágására is felhasználhatnak. Drót egyelőre nincs. Biczó Ernő, az AGROKER igazgatója azt mondja, szinte mindennap kérik a Ferroglóbus vállalattól, hogy a szeptember végi határ­időnél előbb szállítson a me­gyének, lehetőleg minél előbb, tekintettel az ügy fontosságá­ra. Mihelyt megérkezik a drót, azonnal hozzálátnak a Dombó­vári Vasipari Ktsz-ben a fonás­hoz, és a drótfonatot egyene­sen a szövetkezetekbe lehet majd küldeni. Sőt, magát a drótot, mint alapanyagot is Budapestről egyenesen Dombó­várra akarja szállíttatni az AGROKER. A tárolóhelyek építésének ügye tehát napirenden van, töpáctaek vele. Remélhetőleg a kukorica betakarításának kez­detére lesz fa is, meg drót­fonat is. Ha nem így történne, legalábbis ami a drótot illeti, az hallatlanul nagy károkat okozna Tolna megye szövetke­zeteinek, s egyben az egész népgazdaságnak. G. J. I korszerűsítést. A város területén á kábelék földbe helyezése és az új higany­gőztestes armatúrák felszerelése több éves program. Ehhez a mun­kához a város lakosságának na­gyobb türelmére, megértésére lesz szükség. Az említett utcákban felássák a járdákat, a gyalogos- közlekedés így nehezebb lesz. Ezt a kis bosszúságot a város minden lakója, a cél érdekében, valószínű türelemmel kivárja. (Fertői) Nevet adott a közösség Kettős névadó ünnepségen ad- séget emelte a kórházi óvodások, tak nevet Varga István BM-dol- a szekszárdi I-es és II-es számú gozó felesége. Szekeres László atáUnM iskolások ajkaim, mű- MÉK-dodgozo és felesege ujszu- , ,, lőtt kisfiának. Az ünnepséget a sora- rokonság, a névadó - megyei kórház szakszervezeti bi- szülők, jóbarátok ajándékkal ked- zottsága rendezte, miután az veskedtek az újszülötteknek, édesanyák a kórház dolgozói, majd Milassin Ilona, a kórházi Vargáék kisfiát Zoltán, Szekere- szakszervezeti bizottság titkára, a sék kisfiát Tibor néven jegyezte társadalmi szervek és a gazdasá- be Póth Mihály, a Szekszárdon gi vezetés ajándékát, egy-egy ta- szü letettek társadalmi névadó kaiékbetétkönyvet adott árt a anyakönyvébe. A névadó ünnep-szülőiknek. — A Kossuth Lajos sugár­úton megyünk éppen. Az abla­kon keresztül jobbra láthatjáh következő nevezetességét Sze­gednek. .. magyaráz Gazsó Endre, az IBUSZ szekszárdi irodavezetője. A piros hátú autóbusz már két és fél órája gördül a cél felé. Megállt Vár­dombon, Bátaszéken és min­denütt újabb utasok szálltak fel, amíg megtelt a kocsi. Tolna megyéből a biztosítási és ön­segélyző csoport nyolcvan­tagú együttese utazik az ünnepi játékok és a „hírős város” meg­tekintésére. Modern frizurás fiatal lá­nyok, bajuszos falusi bácsik, házaspárok, útitáskájukban az elmaradhatatlan külön harapni- valóval. Az elmúlt hetes eső után most, vasárnap egyre me­legebben tűz a Nap. A másik kocsiban, ahol dombóváriak ül­nek, vidám nótázással fogynak a kilométerek. Az autóbuszok utasaikkal megpihennek Baján, a főtéren is. Szeged felé közeledve, az esti előadás, Madách: Az ember tragédiájának alkotóelemeit, szerkezeti tagoltságát ismerteti, dicséretes alapossággal az ide­genvezető. Mielőtt a Széchenyi- tért elérnénk, már azt is tud­juk, merre lesz a virágkiállítás, a borkóstoló, a birkacsárda. Szegedi kivánduiáó Szeged, a napfény városa —1 így hirdetik a prospektusok. Ma a szerencse a kirándulókkal van, mert napfény fürdeti a szőke Tiszát, ragyogtatja a „sellőházf' oldalát, cikázik a Virág-cukrászda színes nap­ernyőin. A borkóstoló hangula­tos ötlet szülötte: három hatal­mas hordó belsejében mérik az aranyló italt, fehérköpenyes, karcsú „Diogenes"-hölgyek. Hosszú sor kígyózik, de senki se ideges, sorbanállóktól szokat­lanul jókedvűek. Délelőtt városnéző séta, ebéd után kétórás hajókirándulás. A fürgén berregő motorossal be­járjuk a Usza-part legszebb ré­szeit, barnára sült evezős lá­nyok integetnek, a kempingsát­rak mellett színes zászlók lo­bognak. A víz friss illatú, a part zöldjéből pihentető nyu­galom árad. A délután mindenkié. Kiadós ebéddel a gyomorban, szabad kóborlások, ismerkedés a vá­ros arcával, közvetlen közelről. Aki nem rest szorongani, meg­nézi a virágkiállítást, a férfiak inkább a borkiállítás szökőkút- jara kíváncsiak, amelyből viz helyett bor folyt. Este a hídon gyülekezik a tömeg: ifjúsági felvonulás, játékos karnevál közeledik. A modem világ és a mesék hősei egyaránt magukkal ra­gadják a fiatalok fantáziáját. Van Hófehérke a törpéivel, szögletes-kedves robotemberek, sötét paripán lovagol a szép­séges Esmeralda, teherautó gördül a Notre Dame-i torony csuklyás hóhéraival. Színes glóbus körül űrhajó kering, ha­lászok eregetik játékhálóikat és itt, az Északi-sark képzelet­beli csücske, jegesmedvékkel, eszkimókkal. Minden újabb fel­vonulót őszinte taps, kiabálás, lábdobogás kísér, az elragadta­tás morajával ünnepük a kar­neváli menetet gyerekek és fel­nőttek. Az este mintha megirigyelné a napközbeni ragyogást, sötét felhőket gurít a város fölé és fél nyolckor pontban, amikor az előadásnak kellene kezdődnie, megjelennek az első esőcseppek. Kilenc óráig szemerkél, szünet nélkül. Aztán kitisztul az ég, s mire a szabadtéri színpadhoz érünk, már ott szorong min­denki, a nedves padokon újság­alátétek, esőkabátpárnák és iz­gatott várakozással lélegzik a hétezer fős tömeg. Az előadás minden reményt felülmúlóan impozáns, szem­gyönyörködtető. A rendezés tel­jes mértékig kihasználja a sza­bad tér lehetőségeit és a Tra­gédia eszmei mondanivalóját maradandó, vizuális élménnyé avatja. Amikor az utolsó taps elcsattan, úgy érezzük, pótolha­tatlan mulasztás lett volna, ha az eső miatt elmarad a darab bemutatója. Hazafelé, éjjel egy órákor még megkérdezem Vancsa Sándor- nét, az Állami Biztosító szer­vezési előadóját: — Mennyibe került az út szemé ly énként ? — Buszköltséggel, ebéddel, vacsorával, színházjeggyel együt­tesen 300 forintba. Akik azon­ban részt vettek a kirándulá­son, nem fizettek semmit, csak havonként húsz forintos tag­díjat, amelyből a különböző se­gélyeket, szülés, betegség, há­zasság. stb. is fedezik, mert a biztosítási és önsegélyző cso­portok befizetett tagdíjuk egy- hatodát minden évben vissza­kapják segélykifizetésekre, tár­sas utazásokra, szociális alap képzésére. M. I,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents