Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-26 / 201. szám

í'IGő. augusztus 26.

TOT,KA fWFGTTS NÍÍPÜJS'AO

Szekszárd új gyára

Ülésezett az SZMT elnöksége

Az építők még nem vonultak el egészen, hátul, a melegüzemnél még akad némi tennivalójuk, a „főszereplők” azonban már a gyár munkásai, mérnökei, technikusai. Pár éve „műszergyár” alatt építkezést kellett érteni Szekszárdon. ma műszergyárat, <

EGYENESBE JÖNNEK

Magyart László elvtárs, a gyár igazgatója a termelési grafikont mutatja: az első negyedévben egymillió-százezer forintos lemaradás az esedékes ^tervtől. Áprilisban további 362 ’ezer forint. Májusban azonban már túlteljesítés, júniusban is. A félév végén alig haladta meg az egymilliót a lemaradás és ha továbbra is így megy, hamarosan egyenesbe jönnek.

— Tehát tényleg, most már gyár a gyár —, hiszen már lemaradása is van.

— Valahogy gyengén startoltunk az év elején, volt egy kis szervezetlenség is. Most azonban már nem félünk, az éves tervet, ami körülbelül egynegyedét teszi ki a gyár várható teljes kapacitásának, teljesítjük. De talán nem is az éves termelési terv a legfontosabb a számunkra, hanem a gyártmány-letelepítési program. Ezzel pedig előnyben vagyunk. Jóformán fél év alatt elvégeztük azt, amit az év végéig kellett volna. Letelepítettük az összes, ez évre tervezett gyártmányt, az év második felében pedig már pluszt is vállalhatunk. Gyártani akarjuk a pneumatikus szelepet is — a szeleptestek megmunkálását máris itt végezzük —, ez egyébként már automatika. Gyárunk tehát a műszerek mellett rátér az automatika-elemek gyártására is... r

Kilométeróra-vezetékkel kezdték. Aztán jött a termosztát, az olajnyemásmérő, a hűtővíz-hőmérő. Itt gyártják már a hegész- tőfeszmérőt (az egész ország szükségletét kielégítik), nemrég „hozták le” a normál feszmérőt és a hatvan milliméteres kilométer- órát. Szeptern bérré letelepítik a többi kilométeróra-típust is és az idei „sort” a pneumatikus szelep zárja be.

A gyártmányok szekszárdi ..meghonosítása”, illetve ennek meggyorsítása igen fontos. Egy év múlva már teljes létszámmal kell dolgozni. A felfutás azonban nem képzelhető úgy el, hogy egy

ezerre felvesznek három-négyszáz munkást és valamennyit beállítják a gépek, szalagok mellé. A sok géptörés, szerszámtörés, többlet-anyagfelhasználás, selejt túlságosan drága ár volna. Sokkal jobb fokozatosan bevezetni az úi termékeket, növelni a létszámot. Az újakat először az egyszerűbb munkával megbízni, majd fokoTóth Zsuzsa és Ürmös Mária a kilométeróra-vezetékek fejelését végzik a gyár ifjúsági műhelyében.

zatosan a bonyolultabb munkahelyekre tenni.

AZ IFJÚSÁGI MŰHELY

öt ven fiatalkorú dolgozik — csökkentett, négy-hatórás munkaidőben — a gyárban. Tizenöt, tizenhat, tizenhét évesek, főként lányok. Az általános iskolát végezték csak el, valahogyan szakmát sem kezdtek tanulni. Foglalkoztatásuk célja kettős: az egyik, hogy munkalehetőséget kapjanak ezek a fiatalok, keresethez jussanak. A másik már elsősorban a gyár jövője szempontjából fontos: ők lesznek a gyár betanított munkásai. Most a legegyszerűbb feladatokkal bízzák meg őket, egyszerűbb gépekkel dolgoznak, a legkevésbé bonyolult munkadarabokat készítik. Mire felnőnek, bátran be lehet őket állítani a bonyolultabb gépekhez, gyakorlott betanított munkások lesznek.

Persze, nem mindegyikük számít erre. Három, tizenöt-tizenhat éves ikislányt kérdeztem meg, milyenek a távolabbi tervei. Közülük kettő átmenetinek tekinti ezt a munkát, mindketten majd később, egészségügyi pályára — ápolónőnek, óvónőnek — akarnak menni. Csak egyikük vélekedik úgy, hogy ittmarad végleg a gyárban, mert nagyon megszerette ezt a munkát. A gyár vezetői azonban már tudják, hogy a többség itt marad. Hiszen nem akármilyen munka az itteni, és ha egy fiatal jól begyakorolja magát, meg is szereti a munkahelyet, a kollektívát, nem megy el.

A hatalmas csarnok egyik elkerített részében csupa fiatalkorú dolgozik. Simon Lajos szakmunkás ügyel fel rájuk. Ez az ifjúsági műhely. Azt mondják, a gyár egyik büszkesége. A nyolctíz fiatal „hatórás” lány havonta négyszáz-négyszázötvenezer forint értéket termel. Kilométeróra-vezetéket készítenek, szalagszerű gyártással. Ez volt az első terméke a gyárnak, mivel ez a legegyszerűbb. Most ezen tanulnak a jövő betanított munkásai.

SAJÁT LÁBÁRA ÁLL A GYÁR

A gyár lassan önállósodik. Itt bírálják már el a Szekszárdon beadott újításokat, itt működik már az Országos Mérésügyi Hivatal kirendeltsége, vizsgálja, hitelesíti az elkészült műszerekéi önálló feladatokon munkálkodnak a gyár konstruktőrei és technológusai.

— Van már olyan újításunk :s — mondja Lődi Ferenc művezető —, amit átvettek a pestiek. A feszm-érőrugótesten a burdoncső helyének marását egy gyakorlott szakember végzi a pesti gyárban. Az egész üzemben csak ő tudja ezt jól és gyorsan csinálni. Ha mást állítanak be erre a munkára, még fele annyit sem készít, mint az öreg. Nálunk egy betanított mubkásnő — Elekes Sándor- né — egy újítással ma már napi ötvennel-százzal többet csinál, mint pesti „kollégája”. Természetesen a pesti gyárban is átvették a mi módszerünket

Rozsdamentes acélból készült az a több kilós szeleptest, amit éppen most fogott fel gépére Horváth Sándor, a gyár fiatal esztergályosa. Mint a művezető mondja, ez nagyon kényes munka, a központi gyárban régi, gyakorlott és magas fizetésű szakemberekre bízzák rendszerint. Itt nincs öreg szakmunkás, mindent fiatalokra kell bízni. Mégsem nagyobb a selejt a pestinél. Egyébként ez lesz a legújabb gyártmány, az automatikus, pneumatikus szelep, amit az élelmiszeriparban, vegyiparban használnak, nagyobb „testvéreit” pedig — amelyek a budapesti gyárban készültek— a Barátság olajvezetékbe építették be.

A gyár a felnőttkor küszöbére ért.

J. I.

A három szerelőszalaga gxár oagy csarnoka ban.

A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának elnöksége augusztus 25-én megtartott ülésén megtárgyalta a SZOT Elnöksége 1964. február 29-i határozatának végrehajtását. A határozat, mely a csökkent munkaképességű dolgozók védelmével kapcsolatos szakszervezeti feladatok végrehajtásával foglalkozik, kimondja, hogy minden száz létszámon felüli vállalatnál, gyáregységnél, üzemrésznél, telephelyen a csökkent munkaképességűekkel foglalkozó vállalati bizottságot kell létrehozni, A rendeletnek megfelelően a megyében 94 vállalati rehabilitációs bizottságot alakítottak. Az SZMT szociális bizottsága tíz üzemet vizsgált meg, amelynek során megállapította, hogy a balesetből csökkent munkaképességű dolgozók elhelyezésénél, anyagi rehabilitációjánál a vállalatok, üzemek az előírásoknak megfelelően járnak el.

A legtöbb üzemben — állapította meg az SZMT elnökségi ülése — az üzemi balesetből kifolyólag csökkent munkaképességű dolgozók anyagi és erkölcsi problémájának megoldását az illetékes üzemek vezetői erkölcsi

kötelességüknek tartják. Sajnos nem tapasztalható ilyen r lelkiismeretes ügyintézés az egyéb betegségből munkaképesség-csökkent dolgozó ügyének megoldásánál.

Ezt követően az SZMT elnöksége meghallgatta azt a tájékoz tató jelentést, amely az SZMT 1966. évi első félévi munkáját értékelte. A jelentésből kitűnik, hogy az SZMT. valamint a megyebizottságok az első félévben jól gazdálkodtak és egy-két esettől eltekintve, nem lépték túl a tervezett költségek szintjét. Az első félévben 16 intézménynél öt kultúrotthonnál és 19 alapszervezetnél tartottak ellenőrzést, amelynek során általános tapasztalatként megállapították, hogy az intézményeknél a gazdasági munka javult, a pénzgazdá1- kodás és a számviteli munka az előírásoknak megfelelően történik

Befejezésül az SZMT elnöksége elfogadta az 1966—67-es évre a központi szakszervezeti iskolára vonatkozó tervet. Ezek szerint Tolna megyéből közel 200-an vesznek részt különböző időtartamú tanfolyamokon a balaton- boglári iskolában.

Hatvan ország 6500 kiállítója a lipcsei őszi vásáron

Lipcse ismét a kereskedelmi körök nagy találkozójára készül: eiTŐl tájékoztatta a sajtó képviselőit csütörtökön a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének kereskedelempolitikai osztályán Herbert Neuen kereskedelmi attasé.

Szeptember 4.—11. között rendezik meg a közszükségleti cikkek kiállítását. Az őszi vásárra

Lipcsébe 60 ország mintegy 6500 kiállítója küldte el termékeit. A szakosított, árubemutatók különböző vásárházakban lesznek és mintegy 130 000 négyzetméter területet foglalnak el.

Lipcsében ezúttal kilenc külkereskedelmi vállalatunk hét vásárházban mutatja be exportcikkeit, s a kiállításaink összterülete 520 négyzetméter.

BÚTORVÁSÁRON

— Ha eladjuk, ilyen világosat vegyünk. Mit szólsz hozzá? — kérdezi férjét a kisfiú kezét fogva tartó asszonyka. Nem tudni mit adnak el, de tervezgetnek.

— Ez már elkelt, látod? Ráírták — így a másik, észrevehetően sajnálkozó hangon. Vissza-visszatekintgetnek a jugoszláv variabútorra.

Nagy a sikere a simontomyai tanácsháza nagytermében megrendezett bútorbemutatónak és -vásárnak. Kelendő is a mutatós áru, hiszen kedden, a kiállítás első napján több mint 70 000 forintot forgalmazott a sárbogárdi fmsz-i bútorszaküz- let vezetője, Varga József.

Csupa modern bútort láthatunk, ízlésesen elrendezve A többféle magyar gyártmány mellett, NDK-beli és bolgár berendezéseket is hoztak. Többségük egészen világos, kevés a mahagóni színű.. Szép függönyökkel, modern és hagyományos mintázatú szőnyegekkel és kerámiákkal díszítetted. Többen nézegetik a 2700 forintos kis hűtőszekrényt is.

Fontolgatnak, sokat kérdeznek. Egyiket az érdekli, hogy hány darabból áll a Balaton szobabútor, a másik ismerősétől kér véleményt, hogy melyiket tartaná jónak az ő lakásának elrendezése szerint.

— Van-e, vagy lesz-e még hasonló, Józsi bácsi? — mutat fá egy fiatal pár a szürke hu- zatú, egészen világos, jugoszláv gyártmányú bútorra.

— Ez elfogyott — feleli az ősz hajú „mindenes”, miközben két fotelt és egy kis asztalt számláz Horváth Józsefné igari lakosnak. Átjöttek többen a közeli, szomszédos településekről is. Az Éva nevű konyhabútort például vámpusztaiak vették meg.

A pillanatnyi szünetet felhasználva kérdezek.

— Láthatóan sok bútoruk elitéit már. Melyek a legkapó- sabbak?

— Sok a jó vevőm Simon- toruyáról, azért is jöttünk helybe. Nem is tudom megmondani, melyik a legkapósabb. Szeretik itt a modern bútort. Amit hoztunk, minden elfogy a héten. Ezt mutatják a tavalyi tapasztalatok — feleli majd sietve a vevőhöz fordul.

— Volt itt égy nagyon szép huzatú rekamié. Elkelt? — kérdi tőle a kontyos, sötét ruhás asszony. Az igenlő válaszra sajnálkozik, de visszajövete- létf ígéri, mikor hallja, hogy van még raktáron.

Viszik, hozzák a bútort. A vevők elszállítják, az iskolai ideiglenes raktárból pedig feltöltik a készletet. A legszebb, teljes szobabútorok ittmaradnak 29-éig, a kiállítás bezárásának napjáig.

*

Jó ötlet volt a sárbogárdi és simontomyai földművesszövetkezettől a bemutató és bútorvásár. Megtehették volna a me- gyénkbéliek is. E fontos ipari, településnek nincs bútorszak- üzlete, de az igény a modern bútorok iránti kereslet egyre nagyobb.

Dicsérik is az ötletet a kiállítást megtekintő asszonyok. Sorolják, hogy így sokkal jobban járnak. Helyben vásárolva, nem kell időt veszíteni és költeni a Szekszárdra, vagy Sárbogárdra utazással, nem törik a bútor és olcsóbb a szállítási költség is.

A nagyobb igényesség, a fokozatosan fejlődő lakáskultúra nagyobb térhódítása tapasztalható Simontornyán is.

A vásárlás mellett jelentős e bútorbemutató ízlésformáló hatása, a családi tervezéshez nyújtott segítsége is. Mint a községben tapasztaltuk, sok si- monternyai család otthonában téma e napokban a látottak megbeszélése.

—i —é