Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

10 frOT.VÄ MEGYEI VfiPŰISAG 1PGS. augusztus fi: Esélyeseink az EB-n: Markó Margit Jelenség a sportpályán. Köny­nyedség jellemzi mozgását. Ma­napság a világversenyek számot­tevő alakja. Pedig még csak hu­szonhárom éves. — Nem ment mindig így — mondja. A Népstadion gyepsző- nyegón ül. Befűzi a „szögest”. — Sok csalódás, lemondás, munka eredménye, hogy most tagja le­hetek a válogatottnak. Testnevelésből felmentett kis­lány volt az általános iskolás Markó Margit. Sóváran nézte a többiek vidám játékát. A torna­órák alatt a felmentettek pad­ján üldögélt. De — miután az orvosi vizsgálat egészségesnek nyilvánította — a testnevelő ta­nár az egyik Kilián-jelvényszerző versenyen Margitét is benevezte. lőO méter, 200 méter, magas­ugrás, távolugrás; következtek egymás után a számok és Mar­git mindenhol sikeresen szere­pelt. — Hát így kezdődött — foly­tatja, — aztán a Vasas SE vett védőszárnyai alá. Első és felejt­hetetlen edzőm, Fluck István ta­nított meg arra, hogy csak a sok gyakorlat, a rajtok százai hoz­hatnak figyelemre méltó ered­ményt. Eleinte a sérdülőversenye- ken lemaradtam, s csak máso­dik-harmadik helyezést sikerült elérnem. Nehezen viseltem ,el a vereséget. Éreztem, több van még bennem! Sokat töprengtem, míg aztán edzőm tanácsára a 100, 200 méteres síkfutásnál kö­töttem ki, abbahagyva a magas­ugrást. 1960-ban a 60 méteres serdülő országos bajnokságot már ő nyeri és még ez évben válogatott lesz. . — Csak tizedek választottak élj Mai sportműsor Uszóverseny: Szekszárdon a váro­si strandon 13.30-tól Sipos Márton emlékverseny. Tizennyolc úszószám­ban mérik össze tudásukat az indu­lók és közülük a 100 méteres férfi mellúszás győztese tárgyjutalomban részesül. (Sípos Márton a 100 méte­res mellúszásban volt világcsúcs- tartó.) Az úszóverseny után körül­belül 15 órakor Tolna—Szekszárd öregfiúk vízilabda-mérkőzés. Kézilabda NB II.; A Tolnai Vö­rös Lobogó női csapata Várpalotán lép pályára 9.30-kor, míg a Simon- tomyai BTC férficsapata Zalaeger­szegen mérkőzik 10 órakor. Mind­két csapatunk már a bajnoki pon­tokért küzd. :Labdarúgó NB II.: A Dombóvári VSE csapata Kaposvárott a Kinizsi ellen lép pályára 16 órakor. Vezeti: Borzási. Labdarúgó NB Hl.: A Szekszárdi Dózsa a Nagykanizsai VTE ellen mérkőzik Szekszárdon 16 órakor. V: Turcsányi. Megyei labdarúgó-bajnokság: Nagy dörög—Kisdorog 17.00. V: Streer, Dombóvári VSE n.—Simontomya 16.00. V: Saári, Fadd—Tolna 17.00. V: Nagy, Szekszárdi Honvéd—Báta- szék. 14.30. V: Köő, Hőgyész—Szek­szárdi Petőfi. 17.00. V: Szabó I., Paks—Szekszárdi Gépjavító. 17.00, V: Burányi, Bogyiszló—Dombóvári Spartacus. 17.00. V: Majoros, Nagy- mányok—Bonyhád. 17.00. V: Váradi, Tamási—Fornád. 17.00. V: Kleiber. Járási labdarúgó-bajnokság; Felső- nána—Závod. 16.00. V: Rittlinger, Té­véi—Kéty. 16.00. V: Schönfeld, Mur- ga—Kalaznó. 16.00. V: Schmidt, Nagyvej ke—Lengyel. 16.00, V; An- dorka, Mucsfa—Kisvejke. 16.00. V: Paczolai. Aparhant—Izmény. 16.00. V: Salamon, Mórágy—Kakasd. 16.00. V: Kuszka, Váralja—Máza-Szászvár 16.00. V: Pozsgai, Börzsöny—Majos 16.00. V: Khizi, Nagykónyi—Pince­hely. 16.00. V: Csókás, Fürgéd—Re- göly. 16.00. V: Szabó, Ujireg—Med- gyes. 16.00. V: Hopp, Szárazd—Ud­vari. 16.00. V: Németh, Belecska— Nagyszékely. 16.00. V: Tóth, Diós- berény—Toinanémedi. 16.00. V: Ne­KISZ labdarúgókupa: Kölesd—Bá- ta. 16.00. V: Varga, Várdomb—Szed­res. 16.00. V: Kovács, Tengelic— Sióagárd. 16.00. V: Halász. Markó Margit a Népstadionban. hogy kijussak a római olimpiára, de szép lett volna: 1960-ban a legjobb ideje 100 méteren 12,2, 61-ben 11,9, aztán 11,8, s 63-ban 11,0v A mai 11,4-es országos csúcsá­val Tokióban is első lehetett volna. Dehát ilyen ugrásszerűen fejlődnek az eredmények. A vi­lágcsúcs 11,1. Mindössze három tizeddel jobb Margit eredményé­nél. — Roppant nehéz egy-egy ti­zedet lefaragni. Néha lehetet­lennek tűnik — mondja. — Az Európa-bajnokságon nagyon erős mezőny vonul fel. Itt lesznek a szovjet lányok, az angolok, de elsősorban a világcsúcstartó len­gyelek: Klobukowska és Kirszens- tein. Lelkesen és szorgalmasan ké­szül Markó Margit. Nem fo- gadkozik. Csak annyit mond szeretne a dobogón lenni. e. á. — Áprilisi tréfa volt — Igen, gépkocsiveze­csupan... — Slágerrel kezdi a beszélgetésünket? — Igen. Az áprilisi tréfa jutott eszembe, ami rosszul sikerült. — Augusztusban be­szél az áprilisi tréfá­ról? — Igen, mert a megye bíróság most hagyta jó­vá Novotni László bün­tetését azért a vereke­désért, ami április 17- én a Báta—Szedres mérkőzésen volt. — Ez tényleg nem áp­rilisi tréfa. És mennyit „kapott” Novotni? — A megyebíróság is jóváhagyta a négyhóna­pos büntetést, amit le kell ülni. — Nem árt, ha egyik­másik szurkoló is tud­ja ezt. Időnként meg­feledkeznek magukról és közel állnak, hogy bántalmazzák a játék­vezetőt. — Vasárnap győzött Fornád féltucat góllal Nagydorog ellen, mégis Varga Ferenc és Szíj- jártó József állandóan reklamált. De a fomá- diak szerint ez mindig így van, ők mindig elé­gedetlenek. — Pedig úgy tudom, hogy kettőjük közül az egyik vezető beosztás­ban van. tő. — És mi volt szomba­ton délután Szekszár­don, a Gépjavító—Bo­gyiszló mérkőzésen? — A bogyiszlói játé­kosok kihagyták a leg­nagyobb helyzeteket. — És a bogyiszlói szurkolók? — Ök már nem. Né­hány „csepp” ital elfo­gyasztása után össze­plakát azonos időt kö­zöljön? — Ha hétközbsy, meg­változtatják a kezdési időpontot, úgy ezt kö­zöljék. Ez az egyedüli biztosíték, hogy a kez­dési időpontot jól kö­zöljük. — Baj van az időpon­tokkal. Amikor a Bony­hádi Vasas ifjúsági lab­darúgó-csapata Mohács ellen mérkőzött, nem szólalkoztak, majd en­nek „nyomatékot” is adtak — az öklükkel Lett olyan verekedés, ami látványosabb volt a mérkőzésnél. — Mi igaz abból, hogy Szekszárdon a szurkolók bírálják az újságot, mert rosszul közli a kezdési időpon­tokat? — Lehet. Az újság a kezdési időpontot a JT- től kapja, az NB III.- masok időpontját vi­szont a Népsporttól ve­szi át, mivel az hivata­los. — De mit lehet ten­ni, hogy az újság és a tudtak Pécsett arról, hogy megyék közötti if­júsági mérkőzés lesz. Já­tékvezetőket s elfelejtet­tek kérni és szükség-já­tékvezető vezette le a mérkőzést. — így érthető, hogy nem a Bonyhádi Vasas hanem Mohács csapata jutott tovább az orszá­gos ifjúsági kupában. — A mérkőzés döntet­lennel ért véget, 11-es rúgások döntötték el a továbbjutást. Addig, míg a mohácsiak öt tizen­egyesből öt gólt rúgtak addig a bonyhádiak csak négyszer találtak a há­lóba, így Mohács jutott tovább. — Bátaszéken se me­hetnek rendben a dol­gok, mert vasárnap nyolc játékos szerepelt az ifjúsági csapatban. — Ez tévedés. Nem azért szerepelt csak nyolc játékos, mert nem, volt Bátaszéknek játé- sa, hanem mert a lab­darúgó játékvezető nem tudta, hogy az 1947-ben születettek is szerepel­hetnek. De a második félidőben már kiegé­szült a csapat. — Talán a postás a mérkőzés szünetében kézbesítette a játékve­zetőnek a határozatot? — Nem. A bátaszéki- ek felmutatták a játék­vezetőnek a hivatalos körlevelet, amelyből ki­derült igazuk. — Ezek szerint néma játékvezető volt a hi­bás? — Nem! Ilyen rendel­kezést illene a játékve­zetőkkel is közölni. — Ha jó a memóriám nemrégen egy kitűnő labdarúgóról volt szó Mi van vele, nem ta- találkoztam a nevével. — Elcsalták máshova. Azóta a labdarúgó-csa­pat intézője állandóan egy dalt dúdol • — Hogy szól az? — Csúnya fiú, miért lettél a másé! Ml LENNE HA...? Mi lenne, ha..? És a pontokat ahány ember, annyiféle kívánsággal, óhaj­jal, vággyal helyettesíti. A gyerekék azon elmélkednek, hogy mi lenne, ha már fel­nőttek volriának, a meglett emberek meg a gyerekkort sírják vissza, s azt taglalják, hogy miként rendeznék be életüket, ha újra kezdhetnék. Az elsős gimnazisták arról tárgyalnak, hogy mi lenne, ha már leérettségiztek volna. Akinek nincs pénze azon, hogy mi lenne, ha volna, s mire költené el gyorsan, hogy ismét ne legyen. A vadregé­nyes hajlandóságúak arról ál­modoznak, hogy mi lenne, ha a vadonban hirtelen meg­támadná őket egy oroszlán. A bakfis lányok meg azt a felet­tébb boldog percet élik át ál­modozásaik során, hogy mi lenne, ha Jean Paul Belmondo egyenesen a kedvükért és ke­zükért utazna idáig. Nos, engedjük szabadjára a fantáziát és kérdezzük meg, hogy mi lenne, ha __? „ Róbert lennék'’ — Szóval mi lenne, ha Ön fiatalember volna? — Tyű! Az volna igazán főd A válasz egyszerre robban ki a 18—20 év körüli lány ajkán. Nem gondolkodik egy pillanatig sem. Ízlelgeti a fagylaltját, s közben moso­lyogva ismételgeti: — Igazán jó volna! Igazán. — Miért vágyik a fiúságra ilyen lelkesen? — Mert a férfiúknak sokkal jobb dolguk van, mint a lá­nyoknak. Mindennap csava­rognék, ha későn mennék ha­za, otthon nem szólna senki egy szót sem. — Milyen nevet válaszana magának? — Róbert lennék. _ — Mert az olyan férfias. — Hogy szeretne kinézni? — Jó magas lennék, meg vállas és fekete hajú. Szép fe­hér fogakkal. És zöld pulcsi­ban ülnék a volán mellett, olyan hanyagul. „ Ohól Álljunk csak meg1 Itt már nagyon sok a „mi lenne, ha”. Nem elég Erzsinek a fiú­sítás, mellé még egy autót is álmodik macának. — Hát ez csupán vicc, amo­lyan ártatlan tréfa. Szoknyát viselni sem rossz. Meg aztán — s még a szeme is huncutul nevet —, ha fiú lennék, nem vehetne feleségül a jövő héten a Robi. Mert, az elképzelt Róbert a valóságban a vőlegé­nyem. Csak még nincs kocsija. prÜjfif nevelném a férjemet” — Szóval mi lenne, ha Ön egyik nap egyszerre csak nem a „teremtés koronája” volna, hanem asszonnyá változna? — Hogy én asszony? A. Ez nem lehet! — No, de képzelje el! — Ja! — No, de mi lenne akkor? — még egy kis bíztatás, né­hány kérdés, azután megfon­toltan mondja a szavakat. — Roppant jól öltöznék. So­hasem lennék slampos, vagy rendetlen. Az nagyon vissza­taszító a férfiak szemében. Nem szélhámoskodnék a fiúk­kal. Kitartanék egy mellett. Pi­roskának szeretném, ha nevez­nének, mert abban a névben valami tiszta melegséget érzek. —Csak a családnak akarna élni, vagy választana hivatást? — Hivatás, valami biztos szakma az kell. Arra ma rriár mindenkinek szüksége van, akár nő, akár férfi az illető. — És a hivatását miként egyeztetné össze az otthoni munkával? — Ügy nevelném a férjem, hogy segítsen. — Maga segít otthon? — Nem. Engem nem úgy neveltek. Öt találat a lottón — Mit tenne, ha Önök sok pénzt nyernének a lottóit? A bizalmatlané — Mennyi az a sok pénz? — Mondjuk.. . Szóval mond­juk égy jó öttalálat. — A tár­saság, mintha egy mosolyra nyílna. Majd mély sóhaj. Na­gyon mélyről, megfakult áb­rándként halkan omló sóhajt — Öttalálat--I Aztán néhány elkapott neon- datfoszlány: — Autót,, házat veiméi:— —• Volna annak helye—I — Nagy a család, sokfélé kellene osztozni— — Ha én nyernék. II — hoss- szan száll az óhaj. — Az volna ám a csudajói Mindegyiktek- nek adnék 5—5 ezer forintot, csak úgy! Meg rendeznénk egy jó kis vacsorával egybe-1 kötött bulit Meg mindegyik­■ teknek vennék egy-egy öltö­zet ruhát, aztán, amikor úgy megjelennénk, azt hinnék, egy zenekar vagyunk, vagy efféle, hogy egyformán öltözünk..! Ez aztán az önzetlen baráti Kár, hogy egyetlen szelvény­nyel sem játszik. És néhány röpke kérdés - felelei — Mi lenne, ha Te felnőtt, lennél, Katika? — Sohasem verném meg a gyerekeket • — Mi lenne, ha jó idő lenne hét végén? — Akkor a feleségemmel kellene kirándulni mennem. Inkább essen. Így mennem sem kell, meg a családi béke is megmarad. * — Mi lenne, ha Ön ismét nőtlen volna? — Feleségül venném a mos­tani feleségemet. Még egy ilyen türelmes asszony nincs több úgysem. — És mi lenne, ha ön még nem ment volna férjhez? — A férjemet kikosaraz­nám és udvaroltatnék vele magamnak, vagy húsz évig. Olyankor nagyon kedves tud lenni... * — De mi lenne, ha nem kérdezgetnénk magunktól any- nyiszor ezt a mi lenne, ha dolgot? — Sok-sok ártatlan roman­tikával lenne szegényebb az emberi fantázia. MÉRV ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents