Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-13 / 164. szám
2 TOLVA MEGYFI NEpOJSAG V)66. július 17. Szakképzett fiatalokra van szüksége a népgazdaságnak A francia hadügyminiszter az atomkísérletekről Kilencszázezer tovább nem tanuló fiú és leány sorsáról van szó Mintegy 900 ezer tovább nem tanuló fiú és leány elhelyezéséről, sorsáról kell gondoskodni a harmadik ötéves terv időszakában —, jelentették be a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mezőgazdasági szakismereti bizottságának keddi ülésén. Jeno- vai Jenő, az Országos Pályaválasztási Tanács titkára tartott tájékoztatót a népgazdaság munkaerő-szükségletének alakulásáról és a harmadik ötéves terv időszakában végző fiatalok elhelyezésének gondjairól. Elmondotta, hogy jóllehet 1970-ig lesznek olyan évek, amikor körülbelül 40 ezerrel több fiatal fejezi be tanulmányait az általános iskolákban, mint az előző esztendőkben, így 1968-ban, illetve 1969-ben eléri majd a 190 ezret a nyolcadik osztályból kikerülő gyerekek száma, elmarad az eddigiektől a foglalkoztatottság növekedésének üteme. Az előzetes adatok szerint 1966 és 1970 között — a mezőgazdaságon kívül — körülbelül 250 ezer új munkásra tartanak igényt a népgazdaság különböző ágainak vállalatai; a második ötéves terv időszakában 350 ezerrel emelkedett a keresők száma. Ráadásul, mivel a gazdaságirányítás új rendszere arra ösztönzi az üzemeket, intézményeket, stb., hogy belső tartalékaik feltárásával oldják meg feladataikat, s minden bizonnyal arra is akad példa, hogy leépítéssel csökkentik a házon belüli munkanélküliséget, előfordulhat: még ezt a korábbinál kisebb előirányzatot sem éri el az új munkások iránti kereslet. Ezzel egyidejűleg alaposan megtetézi az illetékesek gondjait, hogy a következő években — az eddigieknél is jnkább elsősorban szakképzett dolgozókra tartanak igényt a vállalatok. A tovább nem tanuló 900 ezer fiatalnak viszont mintegy a fele szakképzettség nélkül fejezi be tanulmányait. Ráadásul a tovább nem tanulóknak körülbelül háromnegyed része leány, s többsége 14—is éves, tehát olyan fiatal, akit csak korlátozottan alkalmazhatnak fizikai munkára. Végül az is nehézséget okoz, hogy a szakképzetlen és elhelyezkedésre váró gyerekek kétharmada a községekben kerül ki az iskolákból, a munkaerőigény viszont elsősorban az ipari centrumokban, a városokban jelentkezik. Az előadó nyomatékosan aláhúzta, hogy csak átmeneti nehézségekről van szó, hiszen 1970 után jelentősen megváltozik az Ifjúsági utánpótlás helyzete. Éreztetni kezdi hatását a születések csökkenése, s évente mintegy 30 ezerrel marad el az átlagos 150 ezertől az általános iskolát befejezők száma. Lényegében kiapadnak az egyéb munkaerőforrások is; a harmadik ötéves tervben az 1960—1965 közötti 200 ezerrel szemben mindössze 70— 80 ezerrel csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. A későbbiekben pedig még eny- nyi dolgozó elvonására sem lesz lehetőség, hiszen köztudomású, hogy magas a termelőszövetkezetek tagjainak átlagos életkora. Ezért előfordulhat, hogy 1970 után a népgazdaság lassú ütemben növekvő munkaerőigényét sem tudják kielégíteni. Meg kell tehát teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a harmadik ötéves terv időszakában végző fiatalok legnagyobb része szakmát szerezzen. Olyan pályák iránt kell felkelteni a gyerekek érdeklődését, amelyeken — eddig is és 1970 után még inkább — gondot okozott, illetve okoz az utánpótlás. Széles körű társadalmi nevelőmunkával, a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák hálózatának bővítésével, a munka- és életkörülmények javításával és egyéb intézkedésekkel el kell érni, hogy a községi általános iskolákból évente kikerülő 90 ezer gyereknek mintegy a fele otthon maradjon, s a környéken keressen, illetve találjon munkát. A szerteágazó, bonyolult feladat megoldásából kiadós részt vállalhat a társadalom. A Hazafias Népfront önkéntes segítőtársai a különböző állami szervekkel együtt sokat tehetnek, hogy mind egy-egy gyerek, illetve család, mind pedig a népgazdaság szempontjából megnyugtatóan rendeződjék a harmadik ötéves terv időszakában elhelyezésre váró fiatalok sorsa, — hangsúlyozta az előadó, majd véleménycsere következett. Végül egyhangúlag elfogadták a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mezőgazdasági szakismereti bizottságának 1966—67. évi akció- programját. (MTI). Érdektelenségbe fulladt az angol parlament külpolitikai vitája London (MTI) A labdíarúgó- világbajnokság megnyitása teljes érdektelenség homályába burkolta az angol parlament rendkívüli külpolitikai vitáját, amely hétfőn minden látható eredmény nélkül be is fejeződött. A keddi Times leplezetlen gúnnyal így sommázza a vita és a külügyminiszteri beszéd sovány eredményeit: Ha — isten őrizz! — valaha is kiadnának egy hivatalos kommünikét az egész brit külpolitikáról, akkor ez nagyon hasonlítana Stewart külügyminiszter hétfői alsóházi beszédéhez. Sokkal nagyobb figyelmet keltett Londonban Maudlingnak, az ellenzéki tory párt külügyi szóvivőjének kijelentése. Maudling, aki a napokban tért haza Moszkvából, úgy összegezte benyomásait, hogy a szovjet vezetők nehezen tudnak tágyalni az angolokkal, ugyanis „az ő véleményük szerint nekünk egyáltalán nincs független külpolitikánk”. Az alsóházban egyébként a munkáspárti fő vitarendező — a várakozásoknak megfelelően — csupán finoman dorgálta meg azokat a képviselőket, akik a múlt héten fellázadtak a kormány Amerika-barát vietnami politikája ellen. Silkin, a fenyí- tő és hitelt érdemlő parlamenti értesülések szerint azt mondta nekik, hogy a Vietnammal kapcsolatos lelkiismereti zendülést ez egyszer még elnézik, de hasonló makrancosságról szó sem lehet csütörtöktől fogva, amikor a kormány ár- és bértörvénye kerül terítékre. Megnyílt az ENSZ világűrbizottságának ülésszaka Genf (MTI) Kedden megkez- Államok ENSZ-képviselője szó- dődött az ENSZ világűrbizott- lalt fel, hangoztatva, hogy a ságának három-négy hétig tartó világűrkutatást „lehetőség szerint ülésszaka, amelyen a részt vevő függetleníteni kell bolygónk po- államok küldöttei egy szovjet és litikai problémáitól”, egy amerikai egyezményterveze- a tanácskozáson 28 állam kép- tet vitatnak meg a világűr békés viselője, közöttük hazánk kül- felhasználására vonatkozóan. előtte is részt vesz. A keddi megnyitóülésen el- sőnek Goldberg, az Egyesült Párizs (MTI). Pierre Messmer francia hadügyminiszter nyilatkozott a Paris Match című hetilap legfrissebb számában a francia atomkísérletekről. A hadügyminiszter közölte, hogy a jelenlegi kísérletsorozat idején öt robbantást haj tanak végre, s egy hatodik kísérlet során kipróbálják a biztonsági rendszereket. A következő kísérletsorozatra az eredményektől függően vagy jövőre vagy 1968-ban kerül sor. A július 2-án végrehajtott robbantás — közölte a hadügyminiszter — felülmúlta a hirosimai atombomba hatását, de nem volt annál sokszorta nagyobb. Messmer közölte, hogy 1968-ra tervezik az első francia hidrogén- bomba felrobban basát és a bevetésre kész hidrogjénfegyver 1970re készül el. 1971-re Franciaország taktikai atomfegyverekkel is rendelkezik majd, 1967, tavaszán pedig vízre bocsátják az első atom- tengeralattjárót. 1970-ben készül el az első olyan atom-tengeralattjáró, amely hidrogénbombával felszerelt rakétákkal rendelkezik majd. Messmer francia hadügyminiszter elmondotta, hogy a csendes-óceáni atomlőtéren végrehajtott első robbantás alkalmával egy amerikai búvárnaszádot láttak a kísérlet színhelyén, egy amerikai megfigyelő repülőgép pedig behatolt az atomfelhőbe. A miniszter nyilatkozatában hangsúlyozta, Franciaország bebizonyította, hogy nincsenek agresszív céljai, atomfegyverkezésé- vetl csak függetlenségét kívánja biztosítani. tscméngeK SOROKBAN Ahmed Sah, afgán trónörökös, — aki a Legfelső Tanács Elnökségének meghívására hétfőn Moszkvába érkezett — kedden látogatást tett a Kremlben. M. A. Iszkengyerovnál, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökhelyettesénél. A beszélgetés baráti légkörben zajlott le. A herceg kifejezte meggyőződését, hogy látogatása a két ország jószomszédi viszonyának további erősödését segíti elő. * A keddre virradó éjszaka földrengés volt a kelet-törökországi Mus megyében. Az első jelentések szerint a földrengésnek 12 halálos és hét sebesült áldozata van. A mentési munkálatok folynak. * Az ausztriai Tulln közelében a Dunán összeütközött a Balaton- füred vontató és az osztrák Franz Schubert személyszállító hajó. Az utasok, illetve a személyzet tagjai közül senki nem sebesült meg, csak a hajókon keletkezett kár. • Carapkin, a Szovjetunió új bonni nagykövete átnyújtotta megbízólevelét Lübkének, a Német Szövetségi Köztársaság elnökének. * A genfi leszerelési értekezlet kedden délelőtt ismét összeült. Az elsőnek felszólaló Bums tábornok, kanadai küldött elutasította Ros- csin szovjet delegátus múlt hét csütörtöki javaslatát, amelynek értelmében nemzetközi értekezletet kellene tartani a nukleáris fegyverek felhasználását megtiltó egyezmény kidolgozása és aláírása céljából. * Kiszivárgott értesülések szerint a bonni államügyészség nyomozást indított Repenning Bundes- wehr-tábomok ellen, aki jelenleg a Bundeswehr képviselője a NATO főhadiszállásán. A tábornok ellen az a gyanú merült fel. hogy évekkel ezelőtt, amikor még Strauss egykori hadügyminiszternek volt Bonnban szárnysegéde, anyagi juttatásokat fogadott el egy amerikai cégtől. A széles körű korrupciós botrányban mintegy 40—50 gyanúsított ellen folyik eljárás. * Az albán központi választási bizottság közzétette a vasárnap tartott nemzetgyűlési választások végeredményét. Megállapították, hogy a 978 161 választójogosultból 978157 az Albán Munkapárt vezette Albán Demokratikus Arcvonal jelöltjeire adta le szavazatát. * Szófiában hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodási írtak alá Bulgária és Jugoszlávia 1967— 1970 időszakra vonatkozó árucsere-forgalmáról. Az egyezmény értelmében a kereskedelmi forgalom az 1961—1965-ben realizált szállításoknak a 2,3-szeresére emelkedik, s ezen belül különösen megnő a gépipar termékeinek részaránya. v A jugoszláv kommunisták folytatják a 4. plenum határozatainak megvitatását Ami sohasem veszhet a feledés ködébe Belgrád (MTI) Jugoszláviában országszerte folytatódik a JKSZ Központi Bizottságának 4. plénumán hozott határozatok megvitatása. A tanácskozásokon, amelyeken a párttagok és a párton- kívüliek tömegei vesznek részt, támogatásukról biztosítják a plénum döntéseit. A felszólalók számát és a vita élénkségét tekintve — mondják Belgrádban — a mostani tanácskozások csak az alkotmány elfogadása előtt kibontakozott nyilvános vitához mérhetők.^ E viták alapján is leszűrhető az a megállapítás — ezt egyébként Tito elnöknek a plénum után elhangzott _ nyilatkozatai is megerősítették —, hogy tulajdonképpen két álláspont harcáról van szó. Az • egyik- álláspont hívei az önigazgatási rendszer következetes továbbfejlesztése, a szocialista demokrácia megerősítése mellett törnek lándzsát, míg a másik álláspont követői félnek a szocialista demokrácia kiszélesítésétől és nem bíznak a munkások, a dolgozók öntudatában. Jugoszláv politikai körök nyomatékosan hangsúlyozzák, nem személyekkel való leszámolásról van szó. A plénumon az önigazgatás fejlődését késleltető felfogásoknak üzentek hadat. Jugoszláviában közben folytatódik az állambiztonsági szervek átszervezésének előkészítése. A jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács (a kormány) hamarosan bizottságot hoz retre, amelynek az lesz a feladata, hogy konkrét javaslatokat terjesszen elő az állambiztonsági szolgálat átszervezésére. Egyidejűleg folyamatban van az állambiztonsági szolgalat munkájában mutatkozó visszaélések feltárása is, amelynek eredményeiről hamarosan tájékoztatják a jugoszláv közvéleményt. Az emlékek némelyike feledésbe merült. Ha valaki arra vállalkozik, hogy ezeket felelevenítse, homályosak, s néha pontatlanok is a részletek. Csali a főbb vonások maradnak meg tisztán. Nem csoda, ha Pados János elvtárs, a nagyszokolyi tanácselnök, mielőtt bármit is mondana, jóidéig gondolkodik. — Valótlanságot nem akarok mondani. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy 1945-ben hány tagja volt Nagyszokolyban a kommunista pártnak. Annyit tudok, hogy a földhöz juttatott szegénység a kommunista pártnak, vagy a Nemzeti Paraszt Pártnak volt a tagja. Én is a Nemzeti Paraszt Pártba jelentkeztem a felszabadulás után, és csak később mentem át többedmagam- mal a kommunista pártba. Az ember a napi munkában nemigen göndol a régi dolgokra. Ha összejövünk és szóba kerülnek a fel- szabadulás utáni harcok, a fiatalok úgy néznek ránk, és olyan hitetlenkedő képet vágnak, mintha mesét, legendát hallanának. Abban nem kételkednék, amit a földesúriéi, a régi uradalmi kastélyok életéről mondunk el nekik. Ezt többször hallották a szülőktől, nagyszülőktől, de tőlük is csak úgy, hogy bezzeg a mi időnkben más volt a helyzet... — Ruhánk csak annyi volt, vesd le, vedd fel, az élelmezés is más veit és az igények is kisebbek, mint a mai fiataloknak van. Ezeket elmondják, de arról már nemigen beszélnek, hogy a háború után, hogy s mint volt, s hogyan indult él az újjáépítés, a kialakulás. Még a saját gyerekeim is nevettek, amikor a feleségemmel az inflációs világról, a mill- pengőkről és a bili-pengőkről beszéltünk. Nem akarták elhinni, hogy mire a városi munkás megkapta a heti bérét, örült, ha jobbik esetben egy fél liter olajat kapott érte. Micsoda idők voltak! A kommunisták járták a tanyavilágot, beszédeket tartottak. Megalakitot- ták a FÉKOSZ-t, s az ő javaslatukra hozták létre a nemzeti bizottságokat is. A Nemzeti Paraszt Párt tagsága együtt harcolt a kommunistákkal. Emlékszem az egyik bíróválasztásra. Azon voltunk, hogy ne kerülhessen be kisgazdapárti ember a bírói székbe. Kommunistát, vagy ha azt nem, parasztpártit akartunk a falu élére. Milyen komoly harc során került Tóth Ferenc, a Béke Tsz mostani elnöke a bírói székbe! Már éjfél is jól elmúlott, amikor hazamenésre gondoltunk. Útközben hozzánk csatlakoztak a kisgazdák. Mérgelőditek a kudarc miatt. Az egyik megkérdezte tőlünk: — Tudjátok ti, hogy mit csináltatok? — Tudjuk. Azokra tettük le a voksot, akik gépet, vetőmagot adnak, és akik megvédik az új földhöz juttatottakat. — Hogyan lett a Nemzeti Paraszt Párt tagjából kommunista? — Tudja — folytatta az emlékezést — nekünk is nagy dolgot jelentett a párttagság. Arról az elején beszéltem, hogy sokat voltunk együtt a kommunistákkal. Láttuk, hogy amit mondanak.
