Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

» me. július io. fOltfÁ MEGYEI NfiPŰJSAtí 9 Ki ma a forradalmár? 1 A latin viselte meg legjobban. Tizenkette- — A gépkocsit várjuk SzakszárdröL. *■ dik éve vasszorgalommal tanul: levelező — Jaa, maguk autóval járnak? tagozaton végezte el az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát, majd a mezőgazdasági technikumot, és a mezőgazdasági technikum ne­gyedik osztályával egy időben, az egyéves elő­készítőt. Aztán a Pécsi Tanárképző Főiskolára jelentkezett, s jelenleg az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem utolsó éves bölcsészhallgatója. Foglalkozása: pártmunkás. A kollokviumok és a szigorlatok után úgy pi­hente ki a hatalmas szellemi igénybevételt, hogy otthon kifestette a lakást. Benzinnel próbálta le­mosni magáról a lakkfestéket, de a nyomok még­is a karján ma adtak. Nős, kétcsaládos ember Azt mondja: néhány hónapos kisfia mintha csak megérezte volna, hogy a papa tanul, nem sírt soha. Budapesten a vizsgák szünetében, a folyosón néhány piperkőc tenyérbemászó pökhendiséggel azon háborgott, hogy vidékre kell majd men­nie. Micsoda kiszúrás. Vidékre, diplomával. Hát érdemes volt? Inkább segédmunkások lesznek Budapesten, de vidékre nem mennek — hangoz­tatták. Hozzájuk lépőtyés beolvasott nekik. Meg­tehette volna azt is, htgy oda se figyel. De lehet nem oda figyelni? Hát lehet úgy élni, hogy az ember a nehéz, a rázós, a hálátlan feladatokat egy jókora vargabetűvel kikerüli? Ű így nem tud élni. Ki ma a forradalmár? Akinek ezt a kér- • dést legelőször nekiszegeztem, fiatal egye­temet végzett, agrárpraletár származású ember, öccse üzemi melós Budapesten, édesapja otthon a termelőszövetkezetben brigádvezető. Gondolkodott. — Elég nehéz eldönteni. Aki nekem forradal­már, az kérdés, hogy másnak forradalmár-e? Szóval nem mindegy, hogy kinek ki a forradal­már. Nehéz eldönteni. — Miért? — Van ebben valami olyan, hogy sokan csak a veteránokat értik ide. Azokat, akik géppisztoly- íal, vagy kézigránáttal harcoltak. Sokszor vala­hogyan a múlt idő és a forradalmiság nálunk összekapcsolódik a képzeletben. Némi nosztalgiá­val úgy, hogy az idősebbek azt mondják, azok voltak a szép idők. a fiatalabbak fjedig sóvárog­va hangoztatják, jó lett volna altkor élni, és elévülhetetlen érdemeket szerezni. Mintha nap­jainkban nem lehetne elévülhetetlen érdemeket szerezni. Lehet, de még mennyire. — Ismersz valakit, akire most gondolkodás nél­kül is egyből rá mondanád, hogy ez az ember forradalmár, a szó legmaibb értelmében? — Saját mércém szerint ismerek — Saját mérce, mit jelent ez? — Nehéz megfogalmazni. Olyan forradalmár­ral még nem találkoztam, amilyenről időnként az újságokban olvasok. Szupertökéletessel. Ezt ha akarod, ki is húzhatod. Viszont megpróbálom a saját mércét megfogalmazni. Szóval, valaki, ha ma olvasmányai nyomán keresi a forradal­márt. akkor eszményi forradalmárt nem igen ta­lál. Azt hiszem, teljesen megváltozott a kornak és a követelményeknek megfelelő módon. — Például? — Például vannak emberek, akik elfogadják a jót, de hosszú idő óta nem tudnak és nem akarnak tenni érte semmit. Mások elfogadják a jót, de tesznek is érte sokat, nagyon sokat. Va­jon az utóbbiak már forradalmárok? Legtöbb­ször igen, de nem mindig. Munkahelyemen isme­rek egy kiváló embert. Valami nagy elhivatott­sággal dolgozik és beleadja azt a pluszt is a munkadarabba, ami nélkül már elmenne az a munkadarab. Szerintem egy valami mégis hiány­zik ebből az emberből ahhoz, hogy az én mércém szerint is forradalmár legyen: ne csak tudjon merjen is felháborodni a slendriánság, a lelki- ismereüenség láttán, szóval annak a láttán, ami fékez. — Hogyan ölt tehát benned alakot a mai for­radalmár? — Körzővel és ceruzával látom, de úgy, hogy adott eseteben félre tudja tenni a körzőt és a ceruzát és legalább úgy bánik a géppisztollyal, mint a tollal és a körzővel. Most viszont leg­alább olyan bátorsággal tanul és dolgozik, mint amilyen hősiesen harcolna. O Szekszárd alatt, a szálkai elágazónál idős parasztasszony kötözi a szőlőt. Ez a rész a decsi határhoz tartozik, a szőlő tulajdonosa, az asszony szintén decsi. Kissé bizalmatlanul és gyanakodva méregeti a hívatlan vendégeket és csak óvatosan válaszolgat, leginkább 5 kérdez. — Talán ezeket a parlag területeket, nézik? — Nem. — Hát akkor? — Megláttuk, hogy maga itt dolgozik, és ide jöttünk. Szálkára megyünk majd. — Ha az autóbuszt várják, annak még sok ide­je van hátra. — Naponta nagy utakat kell megtenni, és gya­log sok időbe kerülne. Ezért járunk autóval. A bizalmatlanság kissé felenged benne. Egyre jobban belemelegszik a beszélgetésbe, de a kö­tözést nem- hagyja abba. Sok a dolog ezzel az 1400 négyszögöl „háztáji” szőlővel. Neki ezen­kívül még kimért területe is van a tsz-től, úgy­hogy alig győzi a munkát. Fia traktoros. Férje már nem él. özvegyasszony. Mentegetőzve mondja: — Ne gondolják az elvtársak, hogy én min­dig így nézek ki. Még azt se higgyék, hogy ve­lem, csak a krumplilevesről lehet beszélgetni. Az égvilágon minden érdekel. Olyan nap nincs, hogy ne olvassam el az újságot. Látszott rajta, nem szeretné, ha régimódi pa­rasztasszonynak néznénk. Mintha még a Nap is mosolyogna. Nagy forradalmi tett volt ezt az idősödő pa­rasztasszonyt idáig eljuttatni. S akik ezt meg­tették, azoknak az érdemei elévülhetetlenek. 4 Másfél esztendeje ismerjük egymást. Úgy ■ érzem, barátok lettünk. Sokat, sok minden­ről beszélgetünk. 1945 óta párttag, 48 éves, a felszabadulás óta több különböző, kisebb, na­gyobb beosztásban dolgozott, s mindenüttt meg­állta a helyét. Tőle is megkérdeztem, hogy vé­leménye szerint: ki ma a forradalmár, kit tart ő annak? Elnevette magát. — Hát kérdés még ez? — Igen. Miért ne lenne kérdés? — Egyetlen válaszban nem lehet lerögzíteni, — mondta elkomolyodva. — Jelenlegi viszonya­ink között én azt tartom forradalmárnak, aki a kivívott szabadságot védi. — Hogyan védhetjük ma legjobban a kivívott szabadságot? — Ha a gazdasági részt veszem, akkor a le­hetőségek maximális kihasználására gondolok. Aki a jók között a legjobbat adja a békés épí­tőmunkában, az forradalmár. Szerintem, aki ma forradalmárnak vallja magát, annak harcolnia kell a háború ellen is. Ezenkívül ideológiailag tisztán kell látnia. Szerintem, ez a jelenlegi for­radalmiság veleje. C Magam is roppant kíváncsi voltam, hogy mit válaszol a címben szereplő kérdésre egy földművesszövetkezeti körzeti felvásárló, aki gyümölcs, zöldség, stb. eladásával, szerződéskö­téssel, foglalkozik, szóval, a maga helyén üzlet­ember, már 1961 óta. Úgy vélekedett, hogy el­sősorban az a jó forradalmár, aki védi a nép vagyonát, nem pocsékol, hanem takarékoskodik, becsületesen minősít és így harcol, így építi a szocializmust. Tulajdonképpen neki. ennek az embernek is igaza van. / Az egyik sárközi közös gazdaság fiatal elnöke elmesélte az alábbi történetet: — Tudod, hogy előbbre jussunk, mindennap meg kell vívnunk a magunk harcát. Nagy sza­vak ezek? Lehet. Egyébként, ezeket a nagy sza­vakat a hétköznapi munkánk során soha nem használjuk. Elmesélek neked egy szerintem igen érdekes történetet. A szőlő- és a gyümölcstelepí­tésről hosszú ideig a vezetőség hallani sem akart. Költséges, hosszadalmas, a csoda tudja, hogy megéri-e, szóval rengeteg volt a kifogás. A jö­vedelmezőség, a haszon mellett szóló érvek nem használtak semmit. A vezetőségi tagok egyre csak azt hangoztatták, minek ide szőlő? Hete­kig gondolkoztam, hogy vajon mit tegyünk, hogyan nyerjük meg a tsz vezetőit a nagyüzemi szőlőtermesztés ügyének? — Elhatároztam, rábírom őket, hogy menjünk el Balatonboglárra és nézzünk ott meg egy nagy­üzemi szőlőtelepet. Beleegyeztek. Balatonboglá- ron valósággal felvillanyozódtak. Azóta ők itt­hon a nagyüzemi szőlőtelepítés élharcosai. Most már biztos, hogy a tervből hamarosan valóság lesz. Három év óta húzódik az ügy és csupán azt bánom, hogy nem jutott eszembe hamarébb ez a balatonboglári látogatás. Szóval, azt aka­rom én tulajdonképpen ezzel elmondani, hogy az ehhez hasonló történetek sokaságát tudnám ílmesélni, akkor, amikor azt kérdezik tőlem ki ma a forradalmár? SZEKUL1TY PÉTER Védekezés a legyek ellen Egy falusi olvasónk kérdezi: Milyen betegséget terjeszt a légy? Hogyan pusztítsuk? A fertőző bélbetegségeknek, ne­vezetesen a vérhasnak, a has­tífusznak. fertőző májgyulladás­nak, sőt a járványos gyermek- bénulásnak Is legszorgalmasabb terjesztői a legyek. A betegséget okozó bacilusokat, vírusokat, lá­bukkal, testükkel és váladékaik­kal közvetítik, mert válogatás nél­kül rászállnak mindenre: széklet­re, köpetre, utána ételeinkre is. A légy igen szapora. Legjobb te- nyészhelye a trágya és a konyha­szemét. Egy kisebb sertésólban például egy légypártól egy hét alatt ötven-százezer utód származ­hat. A legyek elleni védekezésnél legfontosabb a tisztaság. Szaporo­dásuk meggátlására elsősorban te- nyészhelyeiket kell megszüntet­nünk. A trágyát zárt helyen tá­roljuk és gyakran hordjuk ki. A szemetet és a konyhahulladékot lehetőleg azonnal égessük el, vagy zárt hulladéktartóban tartsuk, a megsemmisítésig. Az árnyékszék ülőkéjét fedjük le, tartalmát gyak­ran fertőtlenítsük (frissen oltott ir.ész, krezol keverék, stb.), falait meszeljük. A konyha- és a kamra­ablakra szereljünk légyhálót. A kenyeret és az élelmiszereket tart­suk lefedve, búra, kendő, vagy háló alatt. A gyümölcs- és zöld­ségfélét fogyasztás előtt mossuk meg, áramló vízben. Védekezés: Rendszeresen perme­tezzük az istállók, az ól, az ár­nyékszék és a konyha belső fa­lait és mennyezetét. DDT-tartal- mú (Hungária matador) rovarölő szerrel. Egy egész községre kiter­jedő, jól megszervezett légyirtás egy ideig teljes légymentességet biztosít. A fej korpásodása és a hajhullás Egy iregszemcsei olvasónk le­velében a fej zsírosodása, haj­hullás és korpázása ellen kér tanácsot. Kedves Olvasónk! A fejbőr be­tegségeiről már több cikket? is megjelentettünk rovatunkban. Az ön által leírt tünetek, a hámlás, a korpázás, a zsíros fejbőr, a visz­ketés, stb. a kopaszodás kezdődő jelenségei. A betegségnek igen sok oka lehet. A legtöbb esetben eze­ket a tüneteket haj gom bák okoz­zák. Ezek a gombák a hajas fej­bőrben tartózkodnak, s minden esetben a fejbőr kopaszodásához vezetnek. Sokszor tűrhetetlen visz­ketést okoznak. A sok vakarástól gennyes gyulladás léphet fel. Nagy szerepe van az alkati tulajdonság­nak is. A hajhullás sokszor kap­csolódik a fejbőr és szervezet más kóros elváltozásaihoz. Ilyenek a hegesedő és sorvasztó folyamatok, vérzések, vagy daganatok okoz­hatják a fejbőr heveny bőrgyulla­dását, például orbánc, vagy művi bőrgyulladását. A tüneti hajhullás sokszor súlyos, lázas, senyvesztő belső, vagy általános betegségé­ket (hastífusz, influenza, vörheny, stb.) is kísér. A veleszületett ko­paszság esetén a fejbőr körülírt helyén, vagy a bőr egész terjedel­mében a szőrzet a születéstől fog­va hiányzik, vagy csak kevés pe- helyszőr található. Egyik alakja csak az ivarérettség korában vá­lik nyilvánvalóvá, amikor a ba­jusz és szakáll szőrei vagy egyál­talán nem, vagy csak nagyon gyé­ren jelentkeznek. Veleszületett és sokszor családi betegség az aplá- zia monileformisz is, amelynél a gyermek látszólag normális haj­zattal születik. Később a haj ki­hull, s helyébe csak gyéren nő­nek beteg hajszálak, amelyek a tüszőnyílástól rövid távolságra le­törnek. Egyes hajszálak megvéko­nyodnak, itt a velőállomány fes­téke hiányzik, azért a haj itt hal­ványnak látszik. A hajszálak le­töredeznek. Ez a rendellenesség, némelykor a hajas fejbőrnek csu­pán körülírt helyein mutatkozik* Vannak esetek, amikor a szem­öldök, a szakáll és a bajusz ősz- szes hajszálai megváltoznak a le­írt módon. Az öregkori és túl ko­rai hajhullás (alopécia senilis és alopécia praematura) kiterjedése és lefolyása tekintetében nagyon hasonlítanak egymáshoz. Akár elöl, akár hátul kezdődik a haj­hullás, a fejtető teljes kopaszodá­sához vezet. A senilis 50., a korai 20. életév körül kezdődik. Mind­kettőt hámlás és korpázás kíséri. Sokszor zsíros hámlás is fellép. Gyógyításukra a hajhullás lénye­gesen javul. Forduljon bőrgyó­gyász szakorvoshoz, vagy a bőr- r.emigondozóhoz. A gombásodásokról Idézünk egy olvasónk levelé­ből. „Lábujjaim között lévő viszketéstől igen sokat szen­vedek. A harisnya levételekor ez az érzés még fokozódik. Sokszor véresre dörzsölöm. Szíveskedjék megfrni, mi ez? Hogyan lehet tőle megszaba­dulni?. . ." stb. Az összes gombás betegségek közül a lábgombásodás fordul elő legnagyobb számban. Kórokozók: a fonalas gombák (Hyphomyce- ták). Terjesztője: tomegfürdők, in- ternátusok, sportcsarnokok zuha- nyozóhelyiségeinek használati tár­gyai (farács, lábgyékény, lábmosó­edények, fürdőpapucs, lepedő, tö­rülköző. . . stb). A gombásodások, sokszor a gennyes fertőzések miatt munkaképtelenséghez vezet­nek. Három alakban szokott meg­jelenni: ujjközi kipállás, talpi hó­lyagképződés és köröm-megbete­gedés. Túlnyomórészt a lábakon mutatkozik. Kezeken ritkábban fordul elő (mosónőbetegség). A viszketés, különösen este, a láb­beli levétele után fokozódik. Az ujjak közének hámja fellazul, szür­kés-fehér, nyirkos tapintatú, sok­szor cafatokban lóg. Sokszor apró hólyagok övezik. Az erős izzadás igen hajlamosít a betegség meg­szerzésére, mert a gombák a nyir­kos, nedves közegben sokkal job­ban szaporodnak. A talp) hólyag­képződés (dyshydrosis) a talpbol­tozat és a talp bőrén jelentkezik, gombostűfejnyi, kölesnyi, lencsé- nyi, néha egymással öszefolyó hó­lyagokkal. A hólyagok tartalma kezdetben tiszta, később a gennyes fertőzés miatt, zavarossá válik. Egyes esetekben a hólyagok fel­szakadása és tartalmuk beszára- dása folytán, csupán karélyozott- szélű,( kisebb, nagyobb hámló gó­cok láthatók, amelyek között hó­lyagok, vagy egyáltalán nem, vagy csak elvétve vannak. A köröm­lemez betegsége esetén, a köröm megvastagodott, fakósárga szinű, fényét vesztette. Máskor külön­böző foltokkal tarkított. Szélei le- töredezettek, porlékonyak. Elha­nyagolás esetén az összes körmök megbetegedhetnek, mi által mun­kájukban gátolhatják a bennük szenvedőket. Védekezés: Az általános védeke­zés a fürdőnek, zuhanyozónak és bennük használt tárgyaknak meg­határozott időközökben való fer­tőtlenítése (forró víz, klórmész. stb.) és a kéz- és lábápolők szer­számainak csirátlanftása. Az egyé­ni védekezés legegyszerűbb mód­ján, a közös és strandfürdőkben fürdöcipőt vagy helyesebben fa­talpakat viseljünk. A vízből való kilépéskor anélkül, hogy a me­dence szélére lépnénk, vegyük fel a fatalpakat! Ujjaink közeit szá­rítsuk meg, s hintsük be gomba- ellenes porral. A kipállás ellen legjobb az ujjak közé gaze-csíkot. vagy ruhadarabkát tenni. Fürdő­cipőt, törülközőt kölcsönadni nem szabad! Erősen izzadó lábainkat gyógyíttassuk! A bőr- nemigondo­zó intézet díjtalanul rendelkezésre áll. \

Next

/
Thumbnails
Contents