Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-09 / 161. szám
TOLVA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1966. július 9. RUDOLF KREITLEIN (Német Szövetségi Köztársaság) Fürthben — a nyugatnémet futball egykori fellegvárában — születtem 1919-ben. Még „hátulgom- boiós” nadrágot viseltem, amikor már a környékbeli srácokkal, a közeli gr undokon és utcákon, kora reggeltől, késő estig rúgtuk a: rongylabdát. Valójában csak enni jártunk haza... Később még síeltem és úsztam, de legszívesebben mindenkor a labdarúgást űztem. Mint aktív játékos a TSV 1880 FÜRTH, majd később, profi játékosként az SC STUTTGART-ban játszottam. Időközben kitört a világháború. Én amerikai hadifogságba kerültem. Néhány korábbról ismert, neves játékostársammal egyetemben „hadifogoly csapatot” alakítottunk és amikor nem bömböltek az ágyuk és légiriadót sem jeleztek a szirénák — előkerült a bőrlabda... A felszabadulás után egy ideig még futballoztam, majd 1950-ben — egy eléggé súlyos térdsérülés miatt — végleg felhagytam az aktív játékkal. Ez időtől kezdve — két éven keresztül — 1952-ig edzőként működtem kisebb egyesületekben. JÁTÉKVEZETŐ LETTEM... Már aktív játékos koromban is tapasztaltam, hogy nagyon sok élvonalbeli játékos egyáltalán nincs tisztában a labdarúgás legelemibb szabályaival sem. Ebből következett azután, hogy okkal, vagy anélkül, vélt sérelmeikkel, állandóan a játékvezetőnél reklamáltak... Ekkor határoztam «1, hogy. alaposan megtanulom a játékszabályokat. Célom volt: úttörő és ifjúsági mérkőzések vezetésével a játékvezető szemszögéből ítélhessem meg a játékot. Nos, az elhatározást tett követte és 1952-ben sikerrel letettem a játékvezetői vizsgát. Kezdeti sikereim a játékvezetés terén felbátorítottak. Ez időtől kezdve, szinte minden szabad időmet a sportpályákon töltöttem és igyekeztem ellesni a „nagyok” a „rutinos” liga- és FIFA-játékvezetők működését, akiktől nagyon sokat tanultam. A német szakvezetők pedig mind jelentősebb mérkőzések vezetését bízták rám. A siker nem váratott sokáig magára... Játékvezetői múltamhoz képest — aránylag fiatalon kerültem a nyugatnémet játékvezetők élvonalába. 1962-ben lettem FI FA-játék vezető. Ez időtől kezdve már számos, érdekes és jelentős nemzetközi klub-, kupa- és nemzetek közötti válogatott mérkőzést vezettem, melyekből is kiemelkednek a következők : 1963: AS ROMA-VALENCIA Vásárvárosok Kupa-mérkőzés Anglia—Románia UEFA-toma döntőmérkőzés Angliában. zse—Besiktas török bajnoki rangadó Isztambulban. 1965: Intemaci anale—Indepen- diente Világ-kupa döntőmérkőzés első fordulója Milánóban. Skócia —Olaszország világbajnoki selejtező. 1966. május 11-én játékvezetője voltam a Brüsszelben lejátszott nagy érdeklődéssel várt, Reál Madrid—Partizán labdarúgó bajnokcsapatok Európa Kupája döntőmérkőzésnek. EMLÉKEK... ÉLMÉNYEK.,, A játékvezetői „story”-k történetében szinte már közhelynek tűnik annak említése, hogy a Rudolf Kreitlein mérkőzés közben egy játékvezető elveszti a karóráját. Nos, e tekintetben velem, valami egészen különös dolog történt. Nürnbergiben vezettem egy jelentős ligabajnoki mérkőzést. A játék hevében, az egyik csatár oly lendülettel futott nekem, hogy elvesztve egyensúlyomat, elvágó 1- tam... A közönség harsányan derült az eseten... Én pedig szomorúan állapítottam meg, hogy az ütődés folytán karórám eltűnt, míg a stopperem megállt... Az időméréssel azonban — hála partjelzőim segítségének — nem volt különösebb baj. Az I. félidő szünetében, egy egész sereg rendező kutatta át a játékteret keresve az eltűnt karórámat. Eredménytelqjiü... A mérkőzés utáni zuhanyozásnál, az egyik partjelző kollégám így kiáltott fel örömében: — Rudi, megvan a karórád!... Ekkor tekintettem önkéntelenül is megakadt a balkaromon, amelyen — nem kis meglepetéssel és egyben nagy örömmel fedeztem fel — alaposan félrecsúszva, a számlapjával lefelé függő, elveszettnek hitt karórámat... EGY „FELEJTHETETLEN” UTAZÁS... ségbe kellett mérkőzésvezetésre utaznom. Stuttgartban felszálltam a vonatra és nyugodtan elhelyezkedtem az egyik jól fűtött fülkében. Miután a vonat elindult, előszedtem magammal vitt táskaírógépemet, hogy néhány fontos levelemet megírjam. Munkámban elmélyülve, egyszer csak azon vettem magam észre, hogy Singen helyett Schwarzwaldba érkeztem, — két órával, a mérkőzés kezdési időpontja előtt és kb 100 km-re annak színhelyétől... Nem volt sok idő a gondolkodásra... Egy — az állomáson várakozó — taxisofőr „csekély” 120 márkáért vállalkozott arra, hogy elvisz Singenbe. Hatalmas hóviharban, sok helyen 120 cm-es hótorlaszok között, havas, jeges utakon, nem egyszer falapátókkal hányva el az elénk tornyosuló hóakadályokat — sikerült, alaposan összefagyva — 5 perccel a mérkőzés hivatalos kezdési időpontja előtt megérkeznem Singenbe... Ezt a „drámai” utazást, míg élek. soha nem felejtem el... NAPLEMENTE... Lassan -lassan a „kiöregedő” játékvezetők közé tartozom, amikor is, az élet parancsoló törvénye alapján — ha fájó szívvel is — el kell hagynom egykori sikereim színhelyét... Ha voltak is játékvezetői sport- pályafutásomnak pillanatai, amikor nem voltam biztos abban, hogy viszontlátom-e még egyszer családomat, hivatásomat — a játékvezetést —é mégis nagvon szerettem. Bátran és büszkén elmondhatom: ha újra születnék — akkor is játékvezető lennék... Mily kimondhatatlan nagy öröm is lesz számomra, ha egyszer elmesélhetem gyermekeimnek emlékeimet, élményeimet és megmutogathatom nekik kitüntetései, met, melyeket sok-sok éven keresztül, becsületes sportműködésem elismeréséül kaptam. Játékvezetői múltam nagy szín- oadának függönye szén lassan kezd legördülni, de mielőtt végleg legördülne, egyetlen hő vágyam: lói szerepelni az 1966. évi angliai futballvilágbajnokságon... aztán átadni gazdag tapasztalataimat és sípomat, ezt az értékes, drága hangszert a fiatal és tehetséges nyugatnémet játékvezető-generációnak... A fiatalok oedig méltán tekinthetik példaképüknek Rudolf Kreitleint — mint embert és sportembert — egyaránt... SOMOS ISTVÁN Vasárnapi sportműsor Vidéken szerepelnek: A Szekszárdi Dózsa és a Duna- földvári Sparacus atlétái Szegeden, a 1964: Belgium—Franciaország Egy alkalommal, a téli idény világbajnoki selejtező, Fenerbab- kellős közepén, Singen nevű helyBajnoki táblázatok Befejeződött a kézilabda NB II. tavaszi fordulója. A férfiak csoportjában Simontomya az előkelő 3. helyen 1. Tatabánya végzett: H H — — 198:151 22 2. Pécsi Dózsa H 9 — 2 231:158 18 3. Simontornya H 6 2 3 184:156 14 4. Sz.fehérvár H 6 1 4 159:168 13 5. Veszprém H 6 — 5 139:252 12 6. BEAC H 5 1 5 179:171 11 7. Győr H 5 1 5 193:203 11 8. Lőrinci Fonó H 4 2 5 190:197 10 9. Komló H 4 1 6 170:195 9 10. Várpalota H 4 — 7 184:196 8 11. Zalaegerszeg 11 2 — 9 173:204 4 12. Bp. Építők H — — 11 120:175 — Az NB III. délnyugati csoportjában az utolsó elmaradt mérkőzést is lejátszották. Ezen Siófok 2:0-as félidő után 2:0 arányban győzött Lovászi, ellen. Az NB III. délnyugati csoportjának tavaszi végeredménye tehát a következő: 1. Nagyk. Bányász 15 13 1 1 36:11 27 2. P. Ércbányász 15 9 4 2 23:9 22 3. Máza-Szászvár 15 8 4 3 26:16 20 4. Nagyk. Dózsa 15 8 4 3 21:15 20 5. Lábod 15 8 3 4 26:17 19 6. Sz. Dózsa IS 8 3 4 30:21 19 7. Pécsi BTC 15 6 5 4 19:13 17 8. Nagyk. VTE 15 5 4 6 23:28 14 9. Baja 15 6 2 7 21:27 14 10. Mohács 15 1 11 3 8:11 13 11. Pécsi EAC 15 3 5 7 10:18 11 12. Pécsi Helyiipar 15 3 4 8 10:22 10 13. Lovászi 15 2 6 7 10:26 10 14. Dunaújv. Ép. 15 3 3 9 19:30 9 15. Siófok 15 3 2 10 11:18 8 16. Zalaegersz. Ép. 15 2 3 10 19:36 7 16—17—18 évesek országos seregszemléjén. A Szekszárdi Dózsa ökölvívócsapata Oroszlányban. A Szekszárdi Spartacus kerékpárosai Dunavecsén, az országos 100 km-es csapatbajnokságban. Labdarúgás: Nyári Kupa: Dombóvári VSE— Pénzügyőrök. Megyebajnokság elmaradt mérkőzései: Nagydorog—Tamási 17.00 (Majoros). Szekszárdi Gépjavító—Dombóvári Spartacus 11.00 (Streer), Báta- szék—Szekszárdi Petőfi 17.00 (Schnie- rer). Dombóvári VSE II.—Szekszárdi Honvéd 11.00 (Jónás), Paks—Nagy- mányok 17.00 (Pető). A mérkőzések előtt Ifjúsági bajnoki mérkőzések. Kézilabda: Magyar Népköztársasági Kupa: Bonyhádi Cipő—Tolna férfi- és női mérkőzés 9. illetve 10 órakor. Az úszómesterképző tanfolyam záróvizsgája Szekszárdon. ökölvívás: Dunaföldvári Spartacus—Komlói Bányász 16.30-kor. a művelődési házban. VIRÁG A LAKÁSBAN Lakásunk örökzöld növényei már-már a „családtagok” rangjára emelkedtek. Ápoljuk, gondozzuk őket, s örömmel figyeljük, hogy fejlődnek, terebélyesednek az idő múlásával. Beletartoznak szobánk összképébe, hozzátartoznak életünk hétköznapjaihoz ... Más a helyzet a vágott virágokkal. Azok csak „vendégeink”, rövid ideig tartózkodnak nálunk, bár színesebbé és hangulatosabbá teszik otthonunkat. A legtöbb országban magasnem kell több, s hozzá dísznek kevés zöld ág. A vízzel megtöltött virágtálba csak rövid szárú csokrot vegyünk, s ezt teregessük szét a peremén, úgy, hogy a szárak vége a vízbe érjen. Szép szobadíszt készíthetünk, ha — egyféle színből — többféle árnyalatú virágot veszünk, s ezt fokozatosan helyezzük el körben, vagy egymás mellé. Például: a vérvöröstől a rózsaszínig, vagy citromsárgától a narancsvörösig. A tál így olyan lesz, mint egyetlen, fokú virágkultusz van. A lengyeleknél például Íratlan illemkódex szabályozza: születésnapra, névnapra vagy egyéb alkalomra hány szál virágot kell vinni a közeli vagy a távoli rokonnak, a jóbarátnak, vagy a kedves ismerősnek. Híresek az olasz és görög virágpiacok; nemzetközi versenyeket rendeznek a virágkötés művészetéből. A vásárláskor mindig gondoljunk arra: milyen formájú vázába visszük a virágot? A hosszú és szűk nyakú virágtartót sohase zsúfoljuk tele, mert elszoríljuk ezzel a virág szárát, s nem jut sejtjeibe elegendő frissítő és életet adó víz. Két-három szálnál hatalmas, pompázatos virág! Műanyag-, háztartási- és illatszerboltokban fillérekért vásárolhatunk „virágtüskét”, amelyet a tál közepébe állítunk, s rászúrhatjuk a hosszú szárú virágot is. (Lásd e képen.) És még egy jó tanács! Nyári, kirándulásaink során ne tépkedjük nyakra-főre a mezei virágokat, mert ámíg hazaérünk úgyis elhervadnak! Inkább akadjon meg tekintetünk a különös formájú gyökereken, ágakon, színes bogyókon, a vízparti sáson és buzogányon, s ezekből kössünk otthon absztrakt formájú — sokáig élő — fali díszt. S. A. (Fotó:/Jelinek György) Növényi gyöngyök \ A valódi, vagy másnéven igazgyöngy nem egyéb, mint a gyöngytermő tengeri kagyló belsejébe került idegen anyagot be- tokosító váladék, amely idővel megkeményedik. Kevesen tudják, hogy a növényvilágban is találhatók gyöngyszerű képződmények. Ezek keletkezése sok tekintetben azonos az igazgyöngyök kialakulásával. A növény szövetében valamilyen belső rendellenesség következtében bizonyos ásványi sók halmozódnak fel, ezek betokosod- nak, a szövetek benövik, beburkolják őket, élettelenné válnak a növény testén belül. Ilyen növényi gyöngy néha a kókuszdióban található, ez az úgynevezett kalappa-gyöngy. Szép, fényes, gyöngyszerű képződmények találhatók még a pisang és a teak-fák törzsében is, amelyekről a tévhit azt tartja, hogy megvédenék minden bajtól. Szkizandrin t A Szovjetunió távolkeleti részében1 termesztett citromnak különleges ösztönző hatása van. Megszünteti a fáradtságot és üdítő erejét nem követi depresz- szió. Az orvosok megállapították, hogy a citromfa nedvével gyógyíthatók bizonyos idegbetegségek. Dimitrij Balangyin távolkeleti kutató a citromfa nedvéből 15 gramm, vízben nem oldódó fehér port állított elő. Az új anyag összetételét azonban nem tudta megállapítani: ezt a műveletet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának munkatársai, a Természetes Vegyületek Intézetének dolgozói végezték el. A 15 gramm por alapján nemcsak a ciromfa-kivonat pontos képletét állapították meg, hanem részletes előállítási eljárását is. Az anyagnak — a citromfa latin elnevezésének alapján — szkizandrin nevet adták. a. I
