Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

4

1966. július i.

fOLKA MEGVET NÉPflJSAG

A Tolna megyei hódoltsági jobbágyon wyeiezese föfdesuraikkal 1618—1654 között

A török hódoltság alatt a rög- kívánságát. „Egy emberünk ad- Sár parton, az vár alatt (Szek- höz hű maradt a magyar paraszti dig is egy pár csimát visz" (Mar- szárd) nyomorgók: Százy Jakab, nép, hogy ment legyen a török tonfalvay Ferenc földesúrnak). Százy György, Százy Máthé, és a magyar végvárak — zsold> A szentmiklósi (másnéven Feni- Nagy Mihály — írattuk ez leve- hiányban szenvedő — rablásokból Palánk, Ujpalánk) „szegény, lünket die 1. Septemb., die Egidii, élő szervezetlen, gyülevész ga- együgyű jobbágyok” — ahogyan 1654.”

rázda bandáknak és a menekült magukat aláírták. 1654. szeptem- . w,.k , /Szekszárdiéi

délszláv (rácok) elemmel vegyi- bér 1-én Martonfalvay Adámnak fs“jük

tett hajdúk (kenyér nélkül ma- Nagymegyeire, mint földesuruk- 'Jevel0tP (h£lt hiányában),

radt marhahajcsarok) haracsola- nak azt írják, hogy mind annak „felvet „ Vesznrémhen lakó Marsainak ótalomdíj címen külön előtte, úgy most is levelükkel SÍ SSmintfiildes- f ize tett mind a torok mind a akarnak életjelt adni magukról. urukhoz írtak. Elpanaszolták: igen magyar foldesur reszere. E kor- Mostanáig - az utolsó levelük kevesen vannak, úgyaimyirá, hogy bol szármázó méltányosságot, en- óta - sehonnét háborgatás nem né gazáánál nincs több közöt- gedmenyeket esdeklő, konyorgo, érte okét es csondesseggel vegez- tü£T Kelemen János Másodszor azonban alig titkoltan Iá- hették a betakarítást. Kérik a dar^sz vincze Török Ferencz, Tö- zadó jobbágylevelek mind a mai földesurakat, hogy ezután is ol- rök Péter Kérik földesurukat: el napig eltagadott, soká ismeretle- talmukra, mindig vigyázással le- ne feledkezzék felőlük, hanem vi- nül maradt mélységeket tárnak gyen hozzájuk, aminthogy ők is selje gondjukat, mert most is fö- fel, régi veretű, gyönyörűségesen engedelmes jobbágyságukat ajánl- jötte félnek a sok csavargó miatt, zengő, ma is friss zamatosságú ják fel minden időben. Panasz- ..

szép magyar nyelven. kodnak, hogy a halnak nagy szű- Ugyancsak Martonfalvay GyorgyKözbevetőleg: a Hóman—Szék- kében vannak, mert a vizek igen nek Veszprémbe írnak az őcsé- fű társszerzőségben szerkesztett elapadtanak, és még ételre valót nyiek is. Földesuruk óhajára kül- több ezer oldalas történelemkönyv se igen foghattak. Ha idejét ad- denek egy „hátbélést”. Panaszol- Budai Nagy Antal parasztfölkelé- ja Isten, nem fognak elfelejtkez- ják, hogy az ott való török misének mindössze egy mondat fe- ni az urukról, hanem meglátogat- desur (iszpahia) folytan változód iét szenteli, Dózsát két oldalon ják. — Az uraság leveléből meg- í® hűbéri jószág nem szállt orok- intézi el. Sajnos ez a szellemtör- értették, hogy Kisasszony napjá- Ságképpen a csatodra) s oly m- téneti iskola terjesztette náció- ra (szeptember 8.) fölhívott va- ^Súen es nyomorúságban vagynalizmus, a tömegeket a sorsukba lakit közülük, de erre nem volt n^meffitoTtoáinrKéTík^^ld«- való belenyugvásra nevelő esz- módjuk „mivel az rajtuk uralko- a jnegsza la .

mei hatás stb. és a marxizmus dó Török uraktul még arra alkal- ^’^g^ódás^itóíküWiegadfák és a proletárforradalom-ellenes- matos szabad útjuk nem engedSéghattb' keSZméÍ 6 mŰ réVé" ma ™V?h0(fVr ÖŰék aZt HaX ^Minderröf hitlevele? Wis hatnak. lom . Kérik a foldesurat, írja V^L- - — • .............

íme, néhány szemelvény a he- meg, mi az akaratja, s adjon le- lyes értékelésre: velet, hit szerént valót, hogy az

1618. június 22. A györkeiek adójuk summája mennyi légyen (ma Györköny) így mentegetik és nézzen el arról, hogy adójuk- magukat: „ .. szegény megnyomó- kai még hátra maradtanak. E rodott és elfogy atkozott jobbágyi, nyomorúságuknak bizony nem ők mint kegyelmes uruknak enge- az okai, hanem hogy minden felül delmességüket és szolgálatukat sokan szaladtak hozzájuk, akik- ajánlván, most nem mehetnek nek igazsága (joga) nem is volt föl”, mert csak öten vannak, akik hozzájuk. És ismét csak a hit- e szegény helyen kínlódnak és levelet kérik: küldje el hozzájuk, annyi a szolgálat rajtuk, hogy hogy az igaz adójukat, annak meg sem maradhatnak, hanem el summáját beszolgáltatván, min- kell futniok és pusztulniok. Két- den háborgatás ellen, mind az ten Budán vannak „az vár miv- uraságukhoz való járásukban, s re”, immár két hónapja, a másik mind egyéb szükséges dolgaik- három minden nap „az istrása ban, vagy kereskedésben, vagy (határőr) dolgára” járnak és így másban ők is a földesúrnak jö- a maguk dolgát (a föld műveié- 'hessenek — mehessenek békes- sét) nem végezhetik. Várjon, leg- seggel.

alább addig, amíg valaki a föl- Aláírva: „Szegény együgyű

desúrtól jöhet és megteszik a szentmiklósi jobbágyid az Fekete

varrnak. Néhány csukát is küldetC-T!"

Az érem harmadik oldala

A televízió rendszeres műsor- Könnyen éthető és könnyedén át- száma. Felhangzik az ismerős tekinthető mondatszerkesztés. Jól dallam, peregnek a bevető film- elhelyezett és frappáns mondani- kockák és gurul körbe a forint, valóval. Ez a „beolvasó” stílus hogy megálljon annál a bizonyos általában tetszik mindenkinek — harmadik oldalnál. A zene ka- kivéve azokat, akiket elér a cél- kafónikus — tréfacsináló, gro- zás, akiken csattan a vélemény, a teszkséget idéző és sejtető. A ké- találat. Ezek a fonákságok való- pek gyors villanásnyi feltűnése, ban társadalmi jellegűek és a gyors váltakozása, pergő ritmusa megállapítások is társadalmi ér- — szatirikus hajlandóságú és élű vénnyel bírnak, bevezetés. Benne ötlet, szellem, De hogyan vált közkedveltté valaminek — egy soron köv^t- ez a műsor? Hogyan lehet, hogy kező előadásnak — jól sikerült a szenvtelen arc, szatirikus hangelőzetes bejelentése. nemben fontos társadalmi monAztán megjelenik a képernyőn danivalókat feszeget, olyanokat, az író és előadó: Komlós János, amelyek okvetlen indulatokat kí- Szenvtelenül kifejezéstelen arc, vánnak. Valóban kívülálló az író? szinte egykedvű tekintet, mintha Nem több, mint egy szurkoló elegy kívülről szemlélő ember mon- lendrukker a pálya szélén? Va- daná a szöveget. Ez van... — jón ez a műsor nem egyéb, mint ahogy pestiesen hangzik. A szén- csapkolódás bumeránggal, éppen vedély egyetlen szikrája sem réz- a kellő helyre, de egy olyan biz- dül az arcon. Sem harag, sem tos fedezékből, ahonnan az ille- bosszúság, felháborodásnak nyo- töt nem érheti ennek a csapma sem. Olyan „ez van” a hang- kolódásnak egyetlen suhintása

súly...

A szöveg, amolyan „beolvasás". Tele-tele jól ülő, kifejező és elegánsan mondott bírálattal. Társadalmi életünk fonákja kerül szélsőm?

' A műsornak társadalmi mondanivalója mellett talán éppen az ad művészi értéket, hogy a szenv- telenség mögött rengeteg aggólemes köntösben a felszinre, a dás, érzéshullám húzódik meg. néző előtt terítékre. Nem hosz- Hogy aki „beolvas”, az nem kiilllllllllllllHlllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllilllHttlIIHtltlIIHIII

VARGA ÁDÁM szas, bonyolult fejtegetések ezek.

Káros műélvezet a vonatokon

Menetrend szerinti pontossággal tudná megmondani, ki volt az a indult el vonatunk a dombóvári túlbuzgó, káros szenvedélyű műállomásról. Alkalmi utasismerő- gyűjtő, aki kitépte az eredeti késők között foglalok helyet a kis- pet, s helyette saját készítésű, kunhalasi személyvonat kényei- amatőr ízléstelenséggel rajzolt mes bőrülésén. A nyitott ablakon képet helyezett el? Mert a nagy keresztül figyelj ül. a mellettünk festők képei között egy gyereelsuhanó aranysárga színű, ara- kés együgyűséggel készített eetásra érett búzatáblákat, tenger- ruzaraJz éktelenkedett. Az ismeretlen piktor, két trapeznad- zold kukorica- es burgonyafölde- rágos, Beatles-frizurás, pipázó

fiút és két bikinis lányt rajzolt Az egyik fiú szája elé rövid szöveg került: „Manuskám, nézd milyen báró csajok”. S az ízlésa cím

két.

Az 5147-es számú kocsiban, mint azt már megszoktuk, hazánk tájait bemutató fényképek télén „alkotás” fölé, ez íjés neves festők egy-egy alkotásé- került: „Mai fiatalság”.

Snak reprodukciói sorakoznak a A kocsiban utazók megvetéssel, rképtartókban. Néhányan ismét fordították el tekintetüket a rajz- smegcsodáljuk Domanovszki: Dől- r°J; Később egyikük megjegyezte.

“aozók festőiskoláia Révész- Pa- ”kar’ hogy hiányzik a képről az —gozoK testoisKoiaja, Ke vesz, ra aik0to neve es címe, mert úgy

Énem és Rippl-Rónai: Amikor az sikerülne felelősségre vonni”.

=ember visszaemlékezéseiből él Naponta találkozunk ilyen és,

zcímű festményeit. hasonló vasúti berendezéseket,

= Meghökkenve tekintünk az rongáló, vandál fiatalokkal. Raj- = „ , , , ,, A , tunk, utasokon múlik, hogy medregyik üres keptartora. Az eredeti dig ’űrjük meg környezetünkben

=kép hiányzik, csak egy szürke káros ténykedésüket, skartonlap árválkodik helyette. Ki — fekete —

bic. Aki tudatosan üt a bumeránggal, az ott áll abban a zűrzavarban, ahová talál. Minden véleménymondás mögött ott a kívánság, az akarás, a figyelmeztetés: ez így nem jó, ezen kéll változtatnunk, nekünk és együtt. A szatíra éles fegyver — annak, aki jól tudja használni, tudatosan és magabiztosan tud bánni vele, értékes kinccsé válik a kezében. Agitál, agitáció nélkül. Felszólít, felszólítás nélkül. Véleményt nyilvánít — csupán az események, eseménysorok csupasz rögzítésével, szinte kommentár nélkül. Erkölcsi tanulságokat von le — anélkül, hogy szájára venné az erkölcsöt, mint szót, megfogalmazná alternatíváit, szabályait,

Komlós János, az érem harmadik oldalán áll. Valahol középen. Drukkol a jónak, a fejlődésnek, az igaznak és kívánja a fonákság, a visszásság, a hátra- mozdítás 'megsemmisítését. Mint Utó, szatírát ír ellene. Felolvasva ;ezeket pedig bebizonyítja, hogy kiváló előadónak is megfelel. És valahogy így teljes egész a műsor, egy ember e két tulajdonságának összetevődéséböl, amely mély társadalmi megértéssel párosul.

MÉRY ÉVA

FILMKOCKÁK EGY LEÄNYJAVlTÖ INTÉZET ÉLETÉBŐL

=iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiituiiiiiiiii>iiiiiiiiittiiiiiiiiiiiii«HiiiiiiiiiiitiHiiiiiHtiii*tiiiiiii>iiiiiimimiii»ft

— 67 —

Sokszor próbáltam elképzelni azt a házat, amelyben születtem, s ha nagyon egyedül maradtam, többnyire sikerült. Igaz csak szürke körvonalait láttam, vagy még azt se, de a szám megtelt valami különös ízzel, a fülemben a mondatok nélküli múltam zöngött. Például egyszeri pontosan emlékszem rá, kakaós tejbegrízt ettem valahol. Azt hittem, hogy sohase szerettem, de az első kanál után rádöbbentem, hogy valamikor nagyon régen, ugyanilyen íze volt egy leírhatatlan percnek, egy leírhatatlan szobában, ahol az egyik sarokban egy kakaóval teleszórt tejbe- grízes fehér babaszék állt. Aztán egy évvel ezelőtt felkerestem a szülőházamat. Rideg, semmitmondó bérház. A bejárat előtt tétováztam. Minden olyan idegen volt. A kapu elé kijött egy idegen házmester, látta, hogy tanácstalanul ácsorgók és a lépcsőház felé szimatolok.

— Kit keres?

— Senkit.,., magamat... De én már nem is létezem. — Azt hiszem valami ilyesfélét motyogtam összefüggéstelenül, s azóta hiába eszem tejbegrízt, nem jut eszembe semmi.

Marikának azonban még fáj az elgurult lavór és krokodilkönnyeket ejt. Marikának a Wechsler- Harvic intelligenciakoefficiense olyan alacsony, hogy nem tudja megérteni, milyen áldás számára, hogy teljesen új környezetbe kerül, ahová a múltja nem megy utána.

Kis Bözsinek nyilván magasabb a koefficiense, mert ő nem bánkódik azon amit elvisz a víz. Kisebb-nagyobb lopásokért van itt, de az árvíz

— 68 —

kérdésében sokkal nagyobb árvíztől sem rettenne vissza.

— Tudja, olyan árvíz kellene, amelyik kiöntené az egész rendőrséget, az ifjúsági gondozókat és az összes kartotékokat elvinné...

— Miért?

— Azért, mert így nem lehet új életet kezdeni, hogy az ember mindenütt föl van írva. Tudja, mennyi mindent kerestek már rajtam, amihez semmi közöm nem volt? Ha az árvíz kiöntene, akkor nem lopnék többet. De így úgyis egykutya. Az ember be van írva, és kész.

— A fiatalkorúak aktái bizonyos idő múlva elévülnek.

— Elévül az öreg isten. Hiába évül el, amikor a herkopáter is elolvassa... Akinek egyszer valami be van írva, annak semmisem évül el.

Kis Bözsi koefficiense kétségtelenül bennem is megmozdít egy kereket. A dogmatikus időkben az egyik ismerősöm sehová se tudott elhelyezkedni, mert a káderese üldözte, és olyan kádervéleményt küldött mindenhova, hogy szóba sem álltak vele. Egyszer ,végső elkeseredésében véletlenül kezébe került egy róla szóló, leragasztott káder-vélemény. Felbontotta a borítékot, írt magáról egy másik, nem túl jó jellemzést, visszaragasztotta és elküldte. Évek óta eredményesen dolgozik, vezető állást tölt be, s azóta már legálisan is kitűnő kádervéleménnyel rendelkezik. Ha akkor nem így cselekszik, talán még ma is a trágyát hányja valamelyik állami birtokon.

Úgy látszik, vannak lapok az emberek életében, amelyeket el kell sodornia az árvíznek. Vagy

— 69 —

az árvíznek, vagy az emlékezetnek, vagy a megbocsátásnak. De olyan megbocsátásnak, amely végérvényes, és amellyel nem lehet érvelni többé. Annyira végérvényes, mint amilyen végérvényesen eltűnik az egyetlen babatányérnyi tej- begiríz a havas táj fehérségében. Lehet, hogy nem is hó van az utakon és fákon, hanem tejbe- gríz, de annyi, hogy ebből már az a hárorn- kanálmyi emlék sohasem kanalazható ki. Fatányérba visszarajzolhatatlan, alaktalan hótömeggé folyt szét a tejbegríz. Pedig a táj kitűnően tud rajzolni, jobban, mint az ecset, jobban, mint a fényképezőgépek lencséi.

— Egyet, kettőt, hármat, négyet... Repül a kismadár.

De már semmi se repül többet, rámerevedik a kartonra, szétlapul a vásznon.

A hátam mögött remegő fenyőfa sokkal rugalmasabb ennél, ha sebtében megpördülök, és összehunyorítom a szemem, zöld ágai Gáfor kócos fejét utánozzák. Éppen most vackolódott ki az ágyból, még a párna tollai is rajta vannak az üstökén, előttem az a magasban lengő toboz Vecserka szája, olyan dióbama és olyan csipkés, még beszélni is tud.

— Mit bámul úgy, mint az új kapura?

Elfordulok tőle, nem akarom megsérteni a

tobozt. Beszéljen inkább a mókusokkal, azok jobban megértik.

Az az előredőlő, lombját vesztett nemtudom- micsoda fa, mintha Marika járását utánozná, oldalt is lépek, nehogy nekem ütközzön.

/