Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-06 / 158. szám
Í96B. JuTIiiä í>. TOLNA 1WEGTTPI NÜPÜ.TSÄß O Kárbecslés Egész nap egy szövetkezetben — Pipás kenderszálak — A legfontosabb : „Sajnos a kiskereskedelem nem mindig körültekintően rendeli meg iparcikkeit“ A Cipőipari Igazgatóság vezetője nyilatkozik a hiánycikkekről elégedettek a tsz-vezetők KÖRÜLBELÜL KÉT HÉTTEL a jégeső után kimenteni a zombai Parasztbecsület Tsz-be Molnár Lajossal és Neiner Istvánnal, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának kárszakértőivel. Feladatuk az volt, hogy felmérjék, mekkora kára keletkezett a szövetkezetnek a jégverésből* Talán furcsának tűnik, hogy nem közvetlenül a zivatar után, vagy legalább is néhány nappal utána történt a kárbecslés, de ez a legtöbb esetben így van. Tudniillik keli egy kis idő ahhoz, hogy meg tudják állapítani: mennyi a veszteség, hogyan heveri ki a növény a természeti csapást, vagy kiheveri-e egyáltalán. Az egy-két hetes fejlődés alatt regenerálódik, fölépül a növényzet, ha erre lehetőség van. A kukorica különösen életképes, bár a levelei kisebb jégtől is meghasadoznak. Persze egészen más a helyzet például a kendernél. De nézzük a kárszakértők munkáját. Azzal kezdődött, hogy —■ természetesen előre megbeszélt „randevú” alapján — találkoztunk a szövetkezet irodájában Fejes Bélával, a Parasztbecsület Tsz főag- ronómusával. ö is szakember, a kárszakértők is szakemberek, végzett agronómusok, tehát rájuk tartozik annak eldöntése, mekkora a kár azon a 420 holdon, amit Fejes Béla táviratilag jelentett az Állami Biztosítónak, mint jéggel vert búzát, árpát, kukoricát és kendert, rögtön a zivatar elvonulása után. Viszont Fejes Béla mégis ráhagyta a becslést Molnár Lajosra és Nei- ner Istvánra, mondván: „Ti vagytok az iparosok”. Nem is szállt le a hintóról határjárás közben, persze azért sem', mert ő volt a kocsis. Átvette a gyeplőt a futófogat kocsisától, vitt és kalauzolt bennünket. Körülbelül fél tíz lehetett, amikor elindultunk a kellemes, csöp'pet sem poros, nagy esők után alighogy szikkadó utakon. A Biztosító emberei időnként leszálltak és vizsgálták a megjelölt táblákat, növényeket és a földet. Igen érdekes a munkájuk, precíz, elég sok számítást kíván és nagy gyakorlati tapasztalaton alapszik. Egy-egy területen legalább négy helyen megnézik a növényt, a tábla különböző pontjain. Illetve a búzaföldön nem is a kalászokat nézik, hanem a földet. Meg van határozva, hogy egy négyzetdeci- méteren hány búzaszemnek kell lennie ahhoz, hogy egyáltalán kártérítést fizessen a Biztosító, tehát öt százaléknál nagyobb legyen a károsodás, továbbá, hogy tíz-tizen- öt-húsz, vagy még nagyobb százalékot állapíthassanak meg a kárszakértők. Mondom, a „mintát’* több helyen veszik. Láthatóan nemcsak a szabály miatt, hanem önmaguk megnyugtatására is. Mindent észrevesznek. Egy-két helyen egérkár miátt található a földön gabona, azonnal megállapítják. Gyakorlott szemük észreveszi az útszéli gyomnövények levelein keletkezett lyukakat, és tudják azt is, jég ütötte-e, vagy valamilyen -rovar rágta k!; Pontosan meg lehet ismerni, tudniillik a jég csak átszakítja a levelet és a beszakadt rész nem hullik le. hanem ottmarad ,,nyelvnek”. Ha a jégeső pásztázva hullott, tehát sávokban, bár a fél határt érte, ezt is fel tudják mérni a szakértők. Például egy negyven-, vagy ötvenholdas tábla egyik szélén 20 százalékos a búzaveszteség, a másik részén pedig alig található kihullott szem: még több helyen be-1' járják és a végén kijön, mondjuk 1-5 százalék. EGÉSZ NAP a Parasztbecsület Tsz-ben voltunk. Sokáig tartott a felmérés, különösen a kenderben, ahol úgy vesznek mintát, hogy különböző helyeken egy-egy méter hosszan kivágnak egy sor ken- derszélat és föl teszik a hin tóra, A tsz-irodában aztán szétválogatjuk, melyik az ép szál, melyik a pöttyös, a pipás, vagy a törött, A pipás azt jelenti, megtörött, meghajlott a kender egy erős jégütéstől valahol a felső részén, de nem törött el és az oldalra fordult szál kis idő múlva újra fölfelé igyekszik, Ezt már szinte nem is lehet kévébe kötni, arról nem is beszélve, hogy elszakad a feldolgozásnál. De nemcsak a pipás kender, hanem a pöttyös is. Szinte hihetetlen, mennyire kényes ez a növény. Ahol jégszemecske érte, ott pötty, száradó foltocska keletkezik, ahol rászárad a rost a szárra és később elszakad. Már 35 százalékos jégverés teljes kárnak, tehát száz százalékos veszteségnek számít. A kendergyár nem veszi át, gyakorlatilag használhatatlan. Sajnos, a Parasztbecsület Tsz kenderföldjén is sok a pipás és pöttyös növény. Most mégsem lehet eldönteni véglegesen, mekkora a kár, csupán előszemle történik, akárcsak a kukoricákban. Augusztus elején majd véglegesítik a becslést, illetve a kukoricaföldeken szeptember végén, tehát a betakarítások előtt. Ez a szabály. A búza és az őszi árpa kárát azonban rögtön a határjárás után kiszámítják és a kártérítés összegét is megállapítják, összesen 77 250 forintot kap a szövetkezet a 122 hold búzában keletkezett tíz, illetve tizenöt százalékos kár, meg a 40 hold őszi árpában keletkezett 20 százalékos kár után. A FÖAGRONÓMUS ELÉGEDETT és rövid diskurzus után az elnök is helyesnek látja a becslést. Fejes Béla mutatja a jegyzeteit, ő is körülbelül ekkora kárt állapított meg korábban. Az Állami Biztosító munkatársai örömmel távoznak. Az elején volt egy kis szemrehányás, illetve egy-két rendelkezést helytelenített a szövetkezeti főagronómus. A precíz, lelkiismeretes munka, a kár lehető legjobb felmérése megnyugtatta és bizonyos, hogy véleménye is megváltozott az egész biztosításról, (gemenczi) (Budapesti tudósítónktól*: Mint a többi megyében, bizony Tolnában is sok kifogás merül fel az iparcikkek árusításával kapcsolatban. Kevés a leértékelt áru. Minősége nem egyszer kifogásolható. Sok a hiánycikk. A szezoncikkekből alig van választék! Nyáron biztosan lehet jó téli holmit venni, viszont télen bőségesen találunk nyári szandálokat minden méretben. Fürdő- <ruhát csak télen szabad vásárolni, mert lehet kapni minden minőségben és méretben. Nyáron? -Csak csekély változatban. Tolna megyében többek között azt is ■kifogásolják, hogy kevés a 39—40- es női cipő és alig lehet találni 44—45-ös férficipőt. Ugyanakkor a kislábúak sem válogathatnak. Mi az oka ennek? — tettük fel a kérdést a Belkereskedelmi Minisztérium Cipőipari Igazgatóságán dr. Gál Lászlónak, az igazgatóság vezetőjének. — Nem kételkedem tóban, 'hogy valóban vannak helytálló panaszok a fogyasztók részéről. Bizony magam is tapasztaltam, hogy egyes hiánycikkek vannak, amik nem is hiánycikkek, mert bőven van belőlük — de másnol. Ahhoz, hogy a szocialista kereskedelem hivatása magaslatán álljon, elsősorban szakképzett kereskedőket és eladókat kell nevelnie. Ismernie kell környezete szükségleteit és annak tudatában kell megrendeléseit megtenni. A cipőipar elsősorban azt gyártja, amit nála megrendelnek. A nagykereskedelmi vállalatok is azokat a cikkeket raktározzák, amiket kíván a kiskereskedelem. Ha Tolna megyében időnként hiánycikk a 39—40-es női cipő, abban nem a cipőipar a ludas. A cipőVastermelés Lausitzban, a Német Demokratikus Köztársaságban egy hatalmas hőerőmű működik barnaszénnel. A hőerőmű hamujáról és salakjáról megállapították: igen magas — helyenként több mint 50 százalékos vastartalommal renipar azt szállítja, amit mi kérünk. Tolna megye elősorban a pécsi nagykereskedelmi vállalathoz tartozik. Ha tehát valamilyen cikk hiánycikk, ahhoz kell fordulni. Onnan látják el a Tolna megyei lerakatokat és üzleteket. Választék bőven van, legalább olyan, mint a fővárosban. Csak az elosztásban, vagy a megrendelésben lehet a hiba. A pécsi nagykereskedelmi vállalathoz tartozik a pécsi, a kaposvári és a szekszárdi terakat is. Javasolom a szekszárdi kereskedelmi vezetőknek, hogy forduljanak Bokorin Egonhoz, a pécsi nagyker. igazgatójához, akit én magam is utasítok hogy vizsgálja ki a helyzetet és szüntesse meg a panaszokat. A közönség « megnyugtatására közlöm, hogy már a jövő esztendőtől kezdve bekapcsoljuk a fogyasztókat a divat irányításába. A közeljövőben már a budapesti Divat- csarnokban. bemutatunk legalább hatszáz olyan cipőmodellt, amiből maga a közönség fogja az 1966- os divatot meghatározni. Szavazatukkal állapítják meg, hogy milyen divatcipőket akarnak, hegyes-, vagy laposorrúakat. Színben, minőségben, formában azt rendeljük majd az iparnál, amit maga a közönség jónak talál. Ettől reméljük, hogy meg tudjuk szüntetni a panaszokat a cipődivattal kapcsolatban. A hiányokat meg felszámoljuk, mert a cipőipar azt gyártja és annyit, amit mi megrendelünk. Ha tehát üzleteink, vezetőink és eladóink rugalmasabbak lesznek, tudni fogják, hogy miből mennyit kell rendelniök és raktározniok. ZSOLNAI LÁSZLÓ — salakból delkezik. A salakban lévő, értékesíthető vasmennyiséget a szakemberek háromszázezer tonnára becsülik. Mivel úgy látszik, hogy ebből a salakból lehet a legolcsóbban nyersvasat nyerni, 1970- ben megindítják a vas kivonását. szeszélyes időjárást még nem ért emberfia ezen a földön — panaszkodnak az emberek egymásnak nap mint nap. Az időjárás mindennapos téma, s valahogyan sosem vagyunk vele kibékülve. Ha esik, az a baj, ha nagy a meleg az a baj, ha olvad a hó az a baj, ha fúj a szél az a baj. Mindig valami mást szeretnénk, mint ami éppen van. Sőt, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy valami kozmikus zavar következett be, mert az okozhatta ezt a rendkívül (!?) szeszélyes időjárást. Most, hogy elérkeztünk az atomkor hajnalára, nagyon sokan úgy vélik, hogy a sok atomrobbantás bontotta meg az időjárási egyensúlyt. Pár évvel ezelőtt széltében-hosz- szában terjedt az a hiedelem, hogy közeleg a világ vége. Már a „pontos” dátum is megvolt. Ennek kapcsán is sokat beszéltek az időjárásról. „Ez a rendkívül szeszélyes időjárás is arra vall, hogy valami nincs rendben a földön” — mondogatták sokan, mintegy bizonyságul arra, hogy van reális alapja a világ végéről szóló elképzeléseknek. Hát valóban, rendkívül szeszélyes az időjárás? Semmiképpen sem az, csak olyan, amilyen: a természeti törvények hol esőt, hol szelet, hol hűvös időt eredményeznek. Még akkor sem beszélhetünk rendkiIlyen Mit mond az évezredes meteorológia ? vül szeszélyességről, ha adott esetben akár az esőből, akár a szélből több van a kelleténél. Ezt természetesnek kell vennünk, ezzel számolnunk kell. Persze van rendkívüliség is az időjárásban, gsakhogy ez nem azonos azzal, amit annak vélünk. Igen sok rendkívüliséget feljegyeztek már, ám a mi generációnk abban a szerencsés, vagy szerencsétlen helyzetben van, hogy ilyenben nem igen volt részünk. Ehhez képest a mai időjárás nagyon is szabályos, ideális. őcsényi öregasz- szony, Kiss Jánosné, évtizedek óta féltve őriz egy nyomtatott szöveget, ami olyan időjárási rendkívüliségekről tanúskodik, amilyenben az ilyen hosszú életkort megérő embernek is esetleg egyszer-két- szer van része. Az idős asszony az értékes „meteorológiai jelentést?’ unokájára, Posztós Andrásra, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat gépkezelőjére bízta azzal, hogy őrizze tovább, 9 mielőtt a szeszélyes időjárás Egy 90 éves miatt méltatlankodna, vegye elő, s olvasson el belőle csak pár sort is. Nos, nézzük, mit is mond ez a „meteorológiai jelentés". Mindenekelőtt cáfolja azt a népi hiedelmet, hogy a rendkívül hideg tél után rendkívül meleg nyár várható és fordítva. A legkorábbi adatok még a hetedik századból valók. Három egymást követő esztendőben — 676, 677, 678 — a tél egyszerűen elmaradt: a téli hónapokban csupa száraz, meleg idő járta. Ugyanakkor a nyári hónapok nemcsak hogy nem voltak hűvösebbek a szokottnál, hanem akkora hőséget hoztak, hogy a kutak és tavak egyszerűen kiszáradtak és sok minden meggyulladt a hőségtől. Ilyen három egymást követő esztendőt a XII. században is feljegyeztek: 1136- ban, 1137-ben és 1138-ban is elmaradt a tél, a nyár pedig any- nyira forró volt, hogy a hajózást mindenfelé le kellett állítani az alacsony vízállás miatt. j olyan eny1182-ben he, meleg ' volt a tél, hogy a fák januárban már virágoztak, és februárban gyümölcsöt hoztak. A madarak februárban már lerakták tojásaikat. Ez év májusában javában arattak, augusztusban pedig már vége volt a szüretnek. Ez a valóban szeszélyes időjárás nemcsak a Kárpát-medencét uralta, hanem egész Közép-Európát. 1258-ban ugyanilyen enyhe tél következett be. A szőlő februárban már kihajtott, áprilisban virágzott. A krónikás szerint az esztendő bő aratást hozott. Ezt követően hosszú időn keresztül nem jegyeztek fel meleg telet. 1421-ben volt a következő nagyon enyhe tél, aminek az lett a következménye, hogy májusban már érett szőlőt lehetett találni. Érdekes, hogy rá három évre újra ilyen enyhe tél köszöntött be. 1475-ben pedig az ősz volt enyhe, kedvező, sorra virágba borultak a fák és a cseresznye be is érett. 1540-ben a rendkívül enyhe tél után olyan rendkívül meleg nyár következett be, hogy az ivóvíz valóságos kincsnek számított az országban: a feljegyzések szerint egyes helyeken drágább volt az ivóvíz, mint a bor. Takarmány jóformán semmi sem termett, mindenki igyekezett megszabadulni állataitól. Jellemző, hogy a Szarvasmarkát majdnem ingyen kínálták, de így sem kellett senkinek. 1580-ban a rozs hús- vétkor virágzott. 1608-ban februárban virágzásnak indultak a fák. 1610-ben az ősz volt rendkívül meleg: novemberre beérett a cseresznye. 1620-ban a méhek márciusban elrajzottak, 1626. januárjában pedig megszólalt a pacsirta. 1727-ben jegyeztek fel ismét ilyen időjárási rendkívüliséget. Január negyedikén nagy égiháború volt: dörgés, villámlás, és jégeső. 1736-ban meleg tél és rendkívül forró nyár volt nemcsak nálunk, hanem Európa más részeiben is. 1801-ben, 1802-ben és 1803-ban akkora aszály uralkodott, hogy példátlan éhínség lett a következménye. 1804-ben rendes tél Icoszöntött be, de egy szép napon nyári zivatar vonult végig nemcsak a Kárpát-medencén, hanem egész Közép-Euró- pán. 1873-ban üstökösjárással volt egybekötve a meleg tél: karácsonykor sűrűn nyíltak a kertekben a virágok. _ ~~ , rendkívüliEzek valóban ségek voi- tak, De hol van ezekhez képest az, ha véletlenül két vasárnap egymás után nem lehet strandolni, vagy útban hazafelé nyakunkba szakad egy kis zápor — amit ugyancsat: rendkívüliségnek tartunk. BODA FERENC
