Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-06 / 158. szám

196S. július 6. TOLVA MEGYEI VßPtJJSAÖ 9 Egészségügyi ankét Szekszárdim A megyei tanács egészségügyi osztálya az elmúlt évek gyakor­latához hasonlóan az idén is megszervezte a védőnők egyhetes bentlakásos továbbképző tanfo­lyamát Szekszárdon. A tanfolyam második napján, kedden délelőtt a megyei kórház kultúrtermében ankét formájában foglalkoztak a megyében jelentkező csecsemő- halálozás problémájával. • Tolna megye az utóbbi öt év alatt a statisztika szerint közepes színtű helyezésről fokozatosan lejjebb, majd 1965-ben az utolsók közé került országos viszonylatban. A tanfolyamon résztvevő védő­nők mellett e fontos kérdést tár­gyaló ankétra meghívták a járá­si főorvosokat, szülész- és gyer­mekszakorvosokat is. A vitabe­vezető ismertetésére dr. Csordás Jenőt, a megyei kórház gyermek- osztályának főorvosát kérték fel, aki a témával kapcsolatban szé­les körű vizsgálatot folytatott. A korai csecsemőhalálozás okát a gyermekgyógyászok abban látják, hogy az utóbbi öt évben közel kétszeresére növekedett a kora­szülések aránya. Tolna megyében gyakori a 2500—3000 gramm alat­ti súllyal született csecsemők szá­ma. Elsősorban az alacsony súlyú gyermekeknél jelentkezik szem­betűnően a halálozás aránya. A vitabevezető, de az utána el­hangzott felszólalások is aláhúz­ták a tennivalókat. A szakorvo­sok, körzeti orvosok és a védő­nők felelősségét hangsúlyozták ki elsősorban. A csecsemőhalálozás csökkentésére nagyobb gondot kell fordítani az úgynevezett ve­szélyeztetett kismamák életmód­jának, táplálkozásának ellenőrzé­sére. Saját és gyermeke egészsé­gét, az újszülött későbbi fejlő­dését kockáztatja az a kismama, aki nem él ésszerűen a rendelet­ben biztosított joggal, miszerint négy héttel a szülés előtt kezdje meg szabadságát. Gyakori, hogy a leendő kismama az utolsó per­cig dolgozik csak azért, hogy a szülés után csorbítás nélkül meg­legyen a húsz hete. Az ilyen „mesterkedésekért" gyakran nagy árat fizetnek. Közbejön a kora- szülés, ami a gyermek egészséges fejlődésére is kihat. A leendő kismamák egészségének kíméle­tével csökkenthető a koraszülé­sek, illetve a csecsemőhalálozás aránya, de nagy szükség lenne a higiénia szempontjából kifogásol­ható környezetben élő gyerme­kek intézeti elhelyezésére, keze­lésére. Ennek megoldásában se­gít majd a harmadik ötéves terv új szekszárdi létesítménye, az anya- és csecsemővédő intézet. A járások rangsorolásában első helyen áll a paksi járás. A má­sodik a bonyhádi, a harmadik a dombóvári járás. A három emlí­tett járásban jóval az országos át­lag alatt van a csecsemőhalálozás, míg a többi járásokban és Szek­szárdon már rosszabb képet mu­tat a statisztika. A vita tanulságát dr. Csordás Jenő főorvos foglalta össze, majd maga és a jelenlévők nevében jókívánságát fejezte ki dr. Futár Raymundnak, bonyhádi gyermek­szakorvosnak abból az alkalom­ból, hogy Érdemes orvos kor­mánykitüntetésben részesült. P. M. Gazdasági, politikai munka az életvédelem is Munkavédelmi vizsgálat a Szekszárdi Állami Gazdaságban A statisztika könyörtelen tárgyi­lagossággal mutatja, de egyúttal figyelmeztet is; a mezőgazdaság­ban sok a baleset. Emberek hal­nak meg, válnak egész életre rok­kanttá. vagy esnek ki hosszabb- rövidebb időre a termelésből. Ezt a tényt nem lehet azzal magya­rázni, hogy a baleseteket az állan­dóan szaporodó gépek okozzák. A balesetek oka mindig az emberek mulasztása, a szabályok megsér­tése. Sajnos, a tapasztalat az, hogy sokan szükséges rossznak tartják az egyébként jó szabályokat. A közelmúltban a Szekszárdi Állami Gazdaságban tartott min­denre kiterjedő vizsgálatot az SZMT munkavédelmi felügyelősé­ge. A vizsgálatról készített jelen­tés szomorú listája a sok mulasz­tásnak, gondatlanságnak, amely napról napra veszélynek teszi ki emberek életét. Ez a felsorolás egyúttal felveti a vezetők felelős­ségét is. A gazdaság igazgatójáét, de elsősorban a közvetlen vezetők felelősségét. Az igazgató nem csupán azért felelős, hogy a gazdaságban rendben menjen a termelés, hogy minél több terményt, terméket állítson elő a gaz­daság, hanem azért is, hogy a szabályokat minden körülmé­nyek között megtartsák. A telephelyekről kiinduló gépe­ket, járműveket naponta kellene ellenőrizni, ezért a műhely, a ga­rázs vezetője a felelős, A munkavédelmi ellenőrzés mégis, az újbereki üzemegy­ségben tíz olyan traktort ta­lált munkában, amelynek a kormány- és fékberendezése rossz volt. Munkában találtak olyan traktort, amelyet a közlekedésrendészetnek ki kellett vonni a forgalomból. Az ellenőrzött gépeknél mindezeken felül hiányzott a mentőfelszere­lés. A vizsgálat során egyértelmű­en megállapították Nagy Mi­hály garázsvezető felelősségét, amelyet súlyosbít az, hogy a múlt év őszén hasonló vizsgá­lat megállapította ezeket a mulasztásokat. Mégsem következett be kedvező változás. Nem okultak sem a vizs­gálatból, sem a múlt év novem­berében bekövetkezett halálos balesetből. A munkavédelmi fel­ügyelőségnek ezek után a bírsá­golás eszközéhez kellett nyúlni; ötszáz forintra bírságolta Nagy Mihály garázsvezetőt. Hasonló összegű pénzbírságot kapott Szabó Ferenc, a leperd- pusztai kerület vezetője is, hason­ló mulasztások miatt. A szénabe­tézi az, hogy a kerületben ebben az évben nem tartottak biztonsági szemlét. A mulasztások egyértel­műen a kerületvezetöt terhelik, azért is, mert volt már eset, ami­ből okulnia kellett volna. A vizsgálat ezeken kívül egész sereg kirívó szabálytalanságot ta­lált; olyanokat is, amelyekre már többször felhívták a figyelmet. Uj- berekben, Leperdpusztán, Ifigénia- majorban. Apátiban. Jegenyésben, Kajmádon az elektromos beren­dezések egyáltalán nem felelnek meg a szabványnak, A vezetőknek, de a dolgozók­nak is tudnia kellene, hogy az árammal nem lehet játszani, a szabálytalan szerelés halálos baleset forrása lehet. A gazdaság igazgatója a vizsgá­lat után megtette az intézkedést a mulasztásokért felelősök ellen. De a bírságolás, a fegyelmi fele­lősségre vonás önmagában nem ele­gendő. Elsősorban a mulasztáso­kat, a szabálytalanságokat kell megszüntetni, a balesetveszély forrásait. Szóltunk már a gazdasági veze­tők felelősségéről, de fel kell vet­ni a szakszervezet, a pártszerve­zet felelősségét is. Nem csupán a munkaversenyek szervezése, a ter­melésre való mozgósítás a politi­kai munka, hanem a dolgozók éle­Tervszerűbb szakmunkásképzést az építőiparban A Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat 14 szakmában 640 ipari tanuló képzését biztosítja. A vállalat központjának Szekszárd- ra történő áthelyezésével kapcso­latban jelentkező gondok egyike, hogy az ipari tanulók nagy ható­sugárban a pécsi, komlói, dom­bóvári és szekszárdi iparitanuló­iskolában tanulnak. A távolság a fiatalok tanulmányi előmenetelé­nek, magatartásbeli és más vo­natkozású ellenőrzését meglehe­tősen nehezíti. A fiatal szakmunkásokkal való foglalkozás, nevelés sokrétű fel­adat. Tervszerű végrehajtását ne­hezíti hogy Szekszárdon, de még környékén sincs építőipari tan­műhely. A központtól való nagy távolság néha furcsa helyzetet teremt. Az idén például a pécsi 506-os építőipari szakiskolában 26 kőműves tett szakmunkásvizsgát. A végzettek közül csak három mutatott hajlandóságot, hogy Tolna megyében dolgozzék. De az igazgató nem is ellenőrizhet napról napra minden egyes traktort, hogy rendben van-e a fék- berendezése, a kormányszerkezete. Nem ellenőrizhet naponta minden egyes gépet, hogy rajta van-e a szükséges védőberendezés. Azért vannak a közvetlen vezetők, az üzemegység- és a műhelyvezetők. Viszont a vizsgálat azt állapí­totta meg, hogy az érdekelt veze­tők nem tettek mindenben eleget az előírásoknak. Az előírások sze­rint megfelelő időszakokban biz­tonsági szemléket kell tartani. De milyen szemle az, amely ismét és ismét teret ad további mulasztá­soknak? takarításban meghibásodott fékbe­rendezéssel, védőberendezés nél­kül dolgoztak a gépek, annak el­lenére, hogy a kerület terepvi­szonyai fokozottabb biztonságot követelnek, mint másutt. Mind­ezek mellett balesetelhárítási ok­tatás nélkül ültettek dolgozókat a gépekre. A mulasztásokat még te­Atomerőmű épül Moszkva (TASZSZ) Moszkvában véget értek a tárgyalások arról, hogy Magyarországon felépítenek egy nagy kapacitású atomerőmű­vet szovjet műszaki közreműkö­déssel. tének, egészségének védelme is. A dolgozók nevelésébe bele kell, hogy tartozzon az életvédelmi sza­bályok betartása is. Ezúttal a Szekszárdi Állami Gazdaságban tapasztalt hiányos­ságokról szóltunk, de tanulhat be­lőlük minden mezőgazdasági üzem. BI. Magyarországon Szovjet részről Andronyik Pet- roszjanc, az Állami Atomenergia Bizottság elnöke, magyar részről dr. Ajtai Miklós, a Magyar Nép- köztársaság Állami Tervbizottsá­gának elnöke vett részt a tárgya­lásokon. sorsára illetőleg a tag jó, vagy rossz munkájára bízták 6 terüle­tet. A szövetkezeti gazdák több­sége persze becsülettel elvégezte a növényápolást, de mindig akadt két-három mulasztó. így történt ez ennek az esztendőnek a tava­szán is. Ketten feledkeztek meg arról, hogy a területet nemcsak elvállalni kell, hanem meg is kell azt művelni. A többi tsz-tag úgy csinált most ebből ügyet, hogy a növénytermesztők összefogtak és az elhagyott két parcellát közö­sen művelik. A termésből ha­nyagságból az idén nem mehet veszendőbe semmi. Tavaly még nehéz volt feltételezni, hogy 1966 nyarára ilyen nagy lesz a for­dulat. Paluska Ferenc örökké azt han­goztatja; mindenki ügyeljen rá, hogy a betervezett munkaegység érték meg legyen. A tagok helye­selnek és dolgoznak. Paluska elv­társ tavaly még gépkocsivezető Volt a termelőszövetkezetben. A jelek arra mutatnak, jól el tudja igazítani a tsz kormánykerekét is. Időnként most is felül a teher­autóra. Az új sofőr a közelmúlt­ban egy hétig betegeskedett. Az esedékes fuvarokat az elnök bo­nyolította le. Vagy korán reggel, vagy későn este, vagy amikor ép­yen ráért. Olykor a munka lendülete oly nagy, hogy szinte magával sodor­ja a falu apraját, .nagyjót. Július 3-án, vasárnap szénagyűjtési na­pot tartottak. Kora hajnalban már talpon volt az egész falu. A ven­déglős ebből már arra következ­tetett, hogy ma felesleges kinyit­ni. Szó sincs róla, nagy a forga­lom a földművesszövetkezeti ven­déglőben, de csak akkor, amikor annak van az ideje. Hol van már a tavalyi hó? Vagyis, hol van az az időszak, amikor szégyenszem­re egy külföldi vendég pirított rá az egyik fogatosra, aki munka­időben a legnagyobb nyugalom­mal a kocsmaasztal pultját támo­gatta, a lovak meg ott álltak a befogott kocsi előtt, a kocsma­ajtóban... Van Bátaapátin egy hídépítő brigád. Tagjai az egész országot járják és csak hét végén térnek haza pihenni. Rájuk más években a termelőszövetkezet soha nem számíthatott, most többnyire még a hídépítők is részt kérnek a kö­zös munkából. Vasárnap a tagok között dolgozott és a szénát gyűj­tötte Varga József hídépítő, Lo­vász Márton bányász. Lakk Ist­ván pékinas és még ki tudja hányféle szakma képviselője. Nem csoda hát, hogy a határban minden el van végezve jól és ki­fogástalan minőségben. A trakto­rosok a kulcsemberek. Gépeikkel ők haladnak mindig legelöl. Az őszi árpát az esős időben úgy aratták, hogy az aratógépek dol­goztak elől, ám az aratógépek sarkában ott hajladoztak a tagok És a kévék egyszer sem áztak meg. Mire megáztak volna, már mind keresztbe rakták. „A KISZ. tagok és az erősebb gyerekek is segítettek.” Ilyen Bátaapáti községben az idei nyár. Ezen a dimbes-dombos tájon a kombájn helyett bizton­ságosabb az aratógép. Becker Ja­kab és Kutasi János a két arató­gépes végzi el az idén az összes kalászos lekaszálását. Jobb volna kombájnnal dolgozni, de hát saj­nos ezen a tájon a kombájn túl kockázatos. Bátaapáti a svájci részhez tartozik. A síkvidék em­bere el sem tudja képzelni, hogy micsoda fáradságba kerül a föld­művelés itt a hegyek között. Le­felé mégcsak hagyján, de fölfelé. Reihing Henrik és Kovács Amb­rus a két brigádvezető soha sem mulasztja el az oldalakra kapasz­kodó gépeseket figyelmeztetni: csak óvatosan, nagyon vigyázva Jp szelek fújnak, de azért vi­gyázni kell, az óvatosság soha nem árt. SZEKULITY PÉTER A balatoni 7-es úton érzi magát az ember vasárnap délelőtt a Fadd-Dombori felé vezető úton. No, nem az út minősége kelti ezt az érzetet, hanem a forgalom. Gyalogo­sok, kerékpárosok tarka seregét kerül­getik a gépkocsik, a bő füstöt eregető mo­torkerékpárok. A KISZ-tábor táján mindannyian balra térnek le az útról, hogy hamarosan für­dőruhára vetkőzve él­vezzék a forró nyári vasárnapon a holt E>una hús vízét. Az út jobboldalán, az eper fa árnyékában kis csoport tanácskozik. Papírok járnak kézről kézre, jegyeznek, alá­írnak, egyeztetnek. Munkaruhában van­nak. Az út melletti táblán az utolsó for­dulókban vágja az árpát a gépállomás négy SZK—3-as kom­bájnja. Mint óriási cserebogarak, falják a még lábon álló árpát. Az út szélén álló cso- pdVí tagjai gyakran néznek feléjük, el­ismerően bólogatnak, nyilván meg vannak elégedve munkájuk­kal. Végeztek a kom­bájnok. Kiállnak az út szélére, átveszik az utasításokat és már indulnak is. Egy 24 holdas táblán még áll az árpa, ma még azt is le kell vágni. A kis csoport egy része — a segédvezetök —, már a kombájnokkal elmentek, a gépállo­más brigádvezetője is motorra száll. Indul Bogyiszlóra. Ott is dolgozik egy brigád. Szűcs Ferenc a tsz el­nöke is berúgja mo­torját. Elbúcsúzik a főagronómustól. 6 Várszegre megy. A föagronómus a me­gyei szakemberrel a 6-os út melletti búza­táblákhoz indul. Meg­nézi, kezdhető-e ott is hétfőn reggel a kombájnos aratás. Az árokparton letaposott fű, egy-két olajos rongydarab, reggeli- maradvány, papír­szelet tanúskodik csu­pán, hogy nemrég itt emberek dolgoztak, no, meg a learatott 50 holdas árpatarló. Most már tisztán hallani az út baloldaláról, észre sem vették, mi törté­nik az út jobbolda­lán. Ha nem vették volna észre, most közlöm. Vasárnap egész nap dolgoztak a faddi Lenin Tsz-ben a kombájnok és esté­re végeztek az árpa aratásával. BALOGH ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents