Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

1 1906. július 3i. TOLVA MEGYEI NÉPtJSAG . míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend . . (JÖZSEF ATTILA) A legmélyebb érzelmek egyike a hazafiság A munka nemesít, — talán elcsépelt frázisnak tűnik a mon­dás. Pedig nincs fennköltebb érzés, mint amikor egy kőműves végignéz a maga építette házon, amikor a szabó tökéletesre sza­bott és varrt egy ruhát, amikor a kertész gyönyörködtető rend­ben tartja a kertjét. És a sor, a felsorolás a végtelenségig mehet­ne. A kommunista erkölci valahol ott kezdődik, amikor az ember érzi ezt az alkotóerőmet, amiből másoknak, a kommunista közös­ségnek is öröme telik. S áldozatos alkotómunkát csak az képes végezni, aki szereti, becsüli hazáját, népét. Az ember legmélyebb érzelmeinek egyike a hazafiság. l^fagyarnak lenni” — van a 99iTa- mondatban valami pátosz. S valószínűleg ugyanezt érzi a francia, meg a szovjet ember is, amikor francia, vagy szovjet vol­tát emlegeti. S ez a büszkeség milyen jól megfér más népek, más országok megbecsülésével is. A kommunista erkölcs hazasze­retet kategóriája mellé szorosan tartozik a proletár internaciona­lizmus érzése. Már Petőfi Sándor is világszabadságról ír versében. De a más népek, nemzetek sorsa * tassa a Tolna megyei ember szí­IVfeSsze jövendővel komolyan vét. Elég egy lírai hangú népi vess öszve jelenkort. — dallam, — s érzi aki hallgatja, _ ______________________________ H ass, alkoss, gyarapíts: s a haza hogy elég a nemzeti Himnusz né- fe[etti aggódás, megértés és kö­tényre derül!” — Kölcsey Ferenc hány taktusa, hogy valami ősz- jsösségvállalás csupán a kommu- örök értékű és érvényű szavait ma szeszorítsa az ember torkát. S ez is meghatározónak tekinthetjük, a .valami a haza iránt érzett sze- Az alkotás öröme, fáradozás a retet, haza fellendítéséért nemzeti * büszkeséget támaszt mindenki- Dejártam a naprendszer ben bolygóit, — Mint fantasz­Véhány év alatt épült fel a Du- tikus regény utasa. — De hallot­zösségvállalás csupán nista társadalmak sajátja. „Megint egy eleven fáklyaj” — kiált fel versében Hunyadi Ist­ván, amikor a hírekből értesül arról, hogy Dien Thi Van, 17 éves vietnami lány tiltakozásul népe szenved-'se'ért elégette ma­im Cementmű. Impozáns épülete t^n: ? ™ Diákok, KISZ-esek és úttö rők, gyárak, üzemek dolgozói, hi­vatalok adminisztrátorai és szak­— büszkeséggel tölti el nemcsak se^ vissza, siessek haza. azt a sok ezer fiatalt, aki részt Keszthelyi Zoltán, a kolto, _______________ ______ v ett a KISZ védnökségvállalasa Mert a haza minden ember emberei, nemre és korra való te- keretében az építkezésén, — ha- számára apró dolgokból tevődik kintet nélkül, más-más időben és nem szinte mindenkit, aki össze. Egy-egy szülői pofon, egy- ... magyarnak érzi magát. Buda- egy rokonnal, vagy ismerőssel pest gyönyörűsége mindenkit töltött kedves délután, egy bala- e Ica gad tat, aki néhány órát töl- toni üdülés, egy galyatetői kirán­tott már utcáin bolyongva, meg- dulás. Kosztolányinak az „Üllői lcapóak este a Dunában csillogó úti fák”, Petőfinek az „Alföld” fényei. más-más helyen, de azonos szó­val tiltakozással emelik fel hang­jukat a vietnami nép védelmé­ben napjainkban. S nemcsak az ottani nép, de a proletár szolida­ritás szülötte és gyermeke Kuba. Magyar sikerről adnak számot nek a „Tiszapart”, vagy egy olyan a külföldi lapok. Itthon, szívesen kis jelentéktelen növény, mint a és örömmel éltesül mindenki a „Pitypang” — jelentették és idéz- hírről. Nemzeti büszkeség, fele- ték kicsiny voltukban is a hazát, lősségérzet és hazaszeretet tölti Hányán éreznek hasonlóan? el az embert, amikor Ikarusz- Hányán mennek el nap, mint nap buszt lát egyiptomi híradóból, közömbösen egy fa mellett, de meg a „Puszta télen”. Szép Ernő- \ proletár szolidaritás támogatá­sával a rokonszenvében növek­szik és fejlődik több afrikai or­szág. * TJazaszeretét, — a legmé- lyebb érzelmek egyike. Erkölcsös a haza szépülésén, fej­amikor nagyobb mennyiségű meg- ha kivágják, ha nincs többé, mi- lődésén munkálkodnia mindenki­rendelés érkezik a sárközi szót- lyen üresség, milyen hiányérzet t esek re, amikor magvar balett- marad a helyén. „Virág mit ér, nek. Az egyéni érdekeket hát­térbe szorítva munkálkodni egy táncos pár szerepel sikerrel Pá- mit ér a bérc nekem? — Hazát nemzeti fellendülés érdekében, S rizs ban, amikor a nemzetközi kíván, hazáért ver szívem,” — sportversenyek eredményhirdető- mondja Eötvös József. Mert a sénél felhangzik a magyar Him- Mount Everest lehet a világ leg- nusz és a dobogón magyar ember fenségesebb hegycsúcsa, lenyű­áll. gözheti szépségével, méltóságával a szocialista haza szeretete pá­rosul a proletár internacionaliz­mussal, — más népek megbe­csülésével, elismerésével, tiszte­letben tartásával és ha kell támo­aki a lábánál tekint fel rá, de a gatásával is. A haza, — a magyar táj, _ magyar szó, a magyar kultúra, az szekszárdi embernek minden el­„ /■ _______íjI. ~ íomorocp ne ol r-Q cfo H+Q+a cta I PT.+ a mi egységbe fonja és egységbe fogja a magyar társadalmat. „A hazafiság egyike a legmé­lyebb érzelmeknek, amelyet egy­mástól elszigetelt hazák létezésé­nek évszázadai és évezredei szi­lárdítottak meg...” — írja Le­nin erről az érzésről. Mélyértel­mű igazságát azok érzik fájdal­masan, akik átélik a hazától való távoliét keserű napjait. * Évszázadok? Évezredek? Milyer szerepük lehet az évek múlásá­nak a hazaszeretet kialakításá­ban? Hiszen, ha csupán időn múlik, az idegent is meg lehet szokni. Csakhogy ez az idő szó szerinti évszázadokat jelent. A történel­mi múlt, a nemzeti hagyomá­nyok, az ősi kultúra, az ember­emlékezet előtt kialakult közös szokások azok, amelyekben kivi­rágzik a hazaszeretet. „Egyedül a szabadság szerete- te és a vágy: hazámat az idegen járom alól fölmenteni, veit célja, minden tetteimnek”, — írja val­lomásaiban II. Rákóczi^ Ferenc. Régi idők embereinek hősi harca egy nép fennmaradásáért az, a „--ly tiszteletet ébreszt az utó­korban. A kuruc kor romantiká­ja táplálja a mai haza szeretetét. Elég egy bokály a külhoni kira­katban, hogy gyorsabban dobog­ismerése és elragadtatása mellett is hiányozhat a szekszárdi domb­oldal szőlőfürtöktől terhes vidé­ke. (Folytatás a jövő vasárnapi számban.) MÉRY ÉVA Egy hátizsák adópengő A történetet talán már véglegesen elfeleitettem volna, ha nem idézi fel egy levél, amit régi papírjaim között talál­tam. Arról szól ez a levél — helyesebben levélmásolat, a paksi üzemi bizottság példánya —, hogy megbíznak, mint a gyár üb-alelnókét, utazzam fel a budapesti központba pén­zért. levélben tételesen kimutatják, hogy napi vásárlásra, rendkívüli segélyre, OTI-járulékra és alkalmazotti adóra, valamint előre nem látható kiadásokra mennyi pénz kell. Levonva a jelenlegi pénztárkészletet, szükség van 3 380 000 000 — azaz hárommilliárd-háromszáznyolcvanmillió adópengőre. Mindezt telefonon is megbeszélték már, személyesen nem is a nagy érték miatt kellett felutazni — a pénz értéke abban az időben rohamosan csökkent —, hanem inkább azért, mert a postai szállítás nehézkes lett volna és mire így ideér, teljesen elértéktelenedett volna az a közel négy- milliárd adópengő. Dehát mi is volt az az adópengő? Pár hétig — 1946 tavaszán — a stabilitást képviselte az inflációban. Azért hoztak létre, hogy elejét vegyék a spekulációnak, ne lehessen az adófizetés halogatásával üzletelni. Naponta megállapítot- tak az adópengő árfolyamát — hogy mennyit ér „rendes" pengőben. Ahogy azonban fokozódott az inflá-'' jött a mii­pengő, meg a bilpengö, az adópengő fokozat i „előlépett" rendes pénzegységgé, a már csak csillagászati számokban ki­fejezhető pengő helyett adópengőben számoltak az üzletek­ben, adópengo került a munkás borítékjába is. Természete­sen, sorsát az adópengő sem kerülhette el, az infláció rá is kiterjedt, úgy járt, mint „elődje”, napról napra csökkent az értéke. A hajnali vonattal mente.n fel Pestre, egy üres háti­zsákkal. Déltájban jelentkeztem a központban, ahol aztán fél óra alatt megtömték a hátizsákot vadonatúj adópengő- kötegekkel. A pénztáros elmosolyodott, amikor elkezdtem, kötegenként megszámolni, megvan-e mindegyikben a száz darab. — Hagyja csak fiatalember, láthatja, hogy frissen Jött a nyomdából, géppel csomagolták. Meg aztán ki lopna ebből az értéktelen papírból? így aztán csak a kötegeket számoltam meg. A vonat este indult hazafelé a Déliből. Hely már csak az egyik kocsi tetején jutott. A tető kemény volt, teljesen alkalmatlan az alvásra. Amikor már nagyon elálmosodtam, a pénzzel teli hátizsákot tettem a fejem alá, a négymilliárd adópengőn aludtam. Csak másnap délben, amikor a tele hátizsákkal jelent­keztem a gyárban, derült ki, hogy túlságosan könnyelmű vol­tam, amikor párnának választottam a pénzt. A több száz kötegből egyetlen ép sem maradt, ott volt a rengeteg papír­pénz, „Ömlesztve”, be kellett csukni az ablakokat, hogy a szél el ne vigye a szanaszét szálló adópengőket. Fél napig tartott a meg számolásuk, újrakötegelésük, de hiánytalanul megvolt a pénz. Ezután került sóz. a borítéko­lásra, majd még aznap a fizetésre. Hogy-hogynem, az embe­rek nem nagyon nézték, mi van a borítékban, nem igen érdekelte őket, hogy benne Van-e a feltüntetett összeg. In­kább a folyosóra frissen kiszegezett újságot nézték. Az új­ságban ugyanis a pár nap múlva megjelenő forint képe volt látható. J. J. Szekszárd Körzeti Sütőipari Vállalat FELVÉTELRE KERES 2 gépkocsivezetőt Feltétel: személy-, tehergép­kocsi-jogosítvány, 5^ éves szakmai gyakorlat, gépkocsi­szerelők előnyben, valamint szekszárdi illetőség. J elént- kezés: Szekszárd, Rákóczi út 10. (234) A KÖNYVEK SZERELMESE Már az elemi iskola első osztá­lyában rabul ej­tette a betűk va­lamiféle, számára eddig teljesein is­meretlen varázsa. Különös kíváncsi­ság hajtotta, űzite az addig ismeret­len betűk világá­ban. Később, mi­kor már folyéko­nyan tudott olvas­ni, ha csak szerét tehette leült és olvasott. Sokszor megszidták érte. Ilyenkor ugyanis hiába szóltak rá, hogy segítsen, ő inkább olvasott. Nem tudott ellen­állni a belső kény­szernek, ha meg­látta a nyomtatott betűt. Az iskoláit ha­mar befejezte. Igaz, mai irodalmat is olvassa. Első­sorban a gyorsan pergő cselek­mények, izgalmas történetek ér­deklik. Nem szereti az unalmas könyveket, bár mint mondja: „Jól tudom azok sem unalmasak, hanem az én hiányos alapművelt­ségem következtében nem értem meg mondanivalójukat”. A cserzőműhelybe kihelyezett becsületkönyvtár valamennyi kö­tetét kiolvasta, úgy, hogy most más üzemrészek könyvtárait ke­resi meg. Mint legjobb olvasót az ünnepi könyvhéten egy író-olvasó találkozón váratlan kitüntetés érte. Bede Anna és Rákosi Ger­gely egy-egy dedikált kötetük­kel ajándékozták meg. Az idős munkás szavaiból ki­cseng a könyv szeretete, ugyan­akkor szabatos, meglepően jól szerkesztett mondatai elárulják olvasottságát. Amit nem .tanulha­tott meg az iskolában, azt bősé­gesen pótolta a könyvekből, amelyek hűséges barátként állan­dóan ott vannak táskájában. Házi könyvtára — amelyet az idők folyamán gyűjtött — lassan megfogyatkozik. Fia viszi el a köteteket, mondván „apámnak ezek már úgy sem kellenek”. Ö pedig, bár fájó szívvel válik meg M. Jobbágy II. János átveszi a legtöbbet olvasónak .járó jutalmat. ÄÄ1 kellett. „Sze- Jobbágy Jánosból id. Jobbágy legkedvesebb írói Móricz Zsig- könyveitől mégis örül. hogy fia S? Sd ^tónek nem II. János lett. mond, Jókai Mór és Verne Gyű- örökölte a könyvek szeretetet. való a tanulás” — ismételgették És az olvasás? A nyomtatott be- la. Hogy miért éppen ok. így Id, Jobbágy II. János egyszerű neki többször is. S mit tehetett tűkhöz éppen olyan hű maradt, indokolja: „Morjczot azért szere- munkásember, aki közel fél­mást: dolgozni ment. A jól meg- mint munkahelyéhez. Ha csak tem, mert rendkívüli nagy egy üt- évszázada áll a cserzőkád mellett, termett erős testalkatú fiú 1920- tehette ezután is olvasott, de most érzéssel ábrázolja a szegények Becsülettel, szorgalmasan, lelki­w,m __ tizenhárom éves korában már egyre nagyobb figyelemmel, nyomorúságos életét; Jókait nagy- ismeretesen végzi munkáját. — jelentkezett a simontomyai Sőt értékelte az elolvasott köny- szerű mesélő készségért, míg bőrgyárba Felvették. A cserző- veket, megbeszélve féleségével — Vernét hatalmas műhelybe került s itt dolgozik akivel ugyancsak megszerettette .-. szeretem”. ,azóta is. Negyvenhat éve ennek, könyvet — annak mondanivaló- Rövid, szűkszavú, A közel fél évszázad alatt. ifj. ját. fantáziájáért Ügy, ahogy azt a könyvek po­zitív hőseitől tanulta. Rövid, szűkszavú, de a lénye­get meglátó értékelés. Persze a SZIGETVÁRI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents