Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-29 / 178. szám

1966. július 26. ' TOLVA MEGYEI NÉPCJSAÖ 3 Csupa, csupa nyári újdonság Szekszárdon Stier Mátyás: Együtt kell lenni a géppel“ ?? A falu alatt aUJT1*; kombájnosok csoportba verődve tanakodnak; lehet-e aratni, vagy sem. A termelőszövetkezet bri- dágvezietője óvatos; menjen csak ki egy gép, a franciabúza-táblára, a többi pedig csak akkor álljon munkába, ha a nedvességtarta­lom megfelelő. A kombájn nem­sokára visszajön. „Vallatják” a magot, de a nedvességtartalom jóval húszon felül van. Nincs értelme, hogy vágják. Közben megjön Széki János, az elnök is. Próbálkozzanak a Bezosztájá- val... Kiderül, túl nedves az is. A kombájnosok — érthetően — méltatlankodnak; ismét tét­lenül elmegy a nap. ök hajtanák a gépet, a szövetkezetiek pedig azzal érvelnek, hogy nem tudják ilyen nedves állapotban tárolni a gabonát, és így a felvásárló vállalat sem veszi át. — Ki tehet arról, hogy ilyen eső volt. Négy nap alatt 68 milliméter esett. Hétfőn ebből négy óra alatt lehullott 28 milli­meter — magyarázza a brigád­vezető. — De ha otthon az asszony megkérdezi, mennyi pénzt vi­szek haza, nem rázhatom oda a zsebemből az esőt; itt van, ezt kerestem — méltatlankodik egyik kombájnos. * tek, Egy barna fiatalember csak hall­gatja a vitatkozókat. Csak eny- nyit szól közbe: — Nehogy a végén még baj- bakapjunk. Ha nem lehet aratni, hát mi mást tehetünk, mint vá­runk, amíg szárad a gabona. Az izgalomra, türelmetlenségre, a méltatlandokásra pedig neki lehetne leginkább oka. Nemcsak a kereset miatt — bár az is lényeges —, hanem mert a tét­lenség miatt esetleg az első helye forog veszélyben. A fiatalember g£r hétM|£á* őcsényi Kossuth TSz-nél arat. Illetve, most, mint a többiek, csak aratna ... Majd holnap ... — Mikor kezdte az aratást? — Június 22-én, a zombai Vö­rös Csillagban. — Végig ott dolgozott, mielőtt idejött Ocsénybe? — Áh, dehogy... A Csillagból átmentünk a parasztokhoz (a Parasztbecsület Tsz-hez), arattunk Mucsiban, Tevelen. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én jobban szerettem azon a dombos vidé­ken aratni, mint itt, a síkon. Meg is mondom, miért. Ott este később száll le, reggel korábban száll fel a harmat, héttől este tízig dolgozhattunk. És mindenütt jól fizetett a gabona, ezért tud­Mintacipők — Párizsba A közeli napokban megnyíló párizsi árubemutatóra kért a külke­reskedelem a Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz-től egy minta- kollekciót. A cipőket rövid idő alatt elkészítették a szövetkezet bonyhádi központjának mintakészítői és már útnak is indították őket tam megelőzni a versenytársakat. — Mi kell a jó teljesítményhez? — Először is, jó gép. Ez meg­van. Állítom, hogy ezek az eszkák a világ legjobb ilyen típu­sú gépei. Zombán nézték a Nyu­gatról idelátogató rokonok, ho­gyan dolgozunk. Kérdezték; vág­ják a gabonát, vagy csak sza­ladgálnak? Jöjjenek közelebb, nézzék meg. Csak csodálkoztak... Az ő kombájnjaik kisebbek, és bár bálázzák is a szalmát, de naponta levágnak három-négy holdat... — A jó gépen kívül megfelelő terület kell. és jó termés. Kell elegendő szállítójármű, hogy ne várakozzon az ember félórákat tele tartály mellett. — És végül kell két jól össze­szokott ember. Én például má­sodik éve aratok együtt Bányai Karcsival. A gyereknek nagyon jó érzéke van a géphez, ez pe­dig nagyon fontos. Együtt kell lenni a géppel, érezni a leg­kisebb rezdülést is, észrevenni a legapróbb hibát. Akkor nem hagyja cserben az embert. A huszonöt éves szakmai ismeret beszél; a kilen­cedik nyarat tölti kombájnon. — Maradhattam volna a mű­helyben szerelőként — lakatos és autószerelő szakmám van —, nem keresnék rosszul ott sem, de aratni azért más. Nem is tu­dom, miért szereti annyira az ember ezt a munkát, pedig ván­dorol ide-oda, jó, ha egy héten egyszer hazavetődik. Még az volt a jó, hogy mindenütt rendszere­sen kaptunk meleg ételt... — Mi lesz a program, ha véget ér az aratás? t — Rokonok jönnek az NDK- ból, azokat kalauzolom ide-oda. Tavaly mi voltunk kint az asz- szonnyaJ, most adják vissza a lá­togatást. őszintén megmondva, jobban szerettem volna, ha ké­sőbb jönnek, nem most, augusz­tus elején, amikor még dolgozni kell. De ők is erre az időre kap­tak szabadságot. — Mit gondol, sikerül meg­tartani első helyét? — Nem tudom. Minden attól függ, kinek mekkora terület jut a még hátralevő időben. Varga Vendel­től tartok nagyon ... Török Sa­nyinak holdban ugyan nagy tel­jesítménye van, de súlyban ke­vesebb. Látszik, azon a vidéken gyengébb volt a termés. Ameny- nyire tőlem telik, mindenesetre igyekszem, hogy ne változzon a sorrend. Ezért izgulunk az ilyen elvesztegetett félnapok miatt, mert ezeken nagyon sok múlik. BI. Széchenyi Domokos értesülvén, a földigénylő bizottság határozatát a következő oknál fogva, indo­kaimmal csak részben teszem ma­gamévá: Én 1900 januárjától kezdve önállóan vezettem gazda­ságomat, kötelezettségeim vannak, amelyeknek fedezetét az igényelt föld árából nem tudnám kielégí­teni. Sok évtizeden át az urada­lom szolgálatában álló gazdatisz­tek, valamint cselédek, nem kü­lönben a kegydíjat élvezők, öreg cselédek, özvegyek és hadirokkan­tak járulékait nem tudnám kielé­gíteni. Ezen oknál fogva kérem a földigénylő, valamint a vármegyei földreformbizottságot, 300 ka- tasztrális holdat birtokomból ré­szemre meghagyni szíveskedjék a kastély és beltelekkel együtt.” Az aláírások a jegyzőkönyv vé­gén így következnek: Földbirto­kos Gr. Széchenyi Domokos, Földigénylő bizottság Fofaig Mi­hály, Bíró István, Politikai par­tok megbízottjai Sántha József, a Kommunista Párt titicära, Bor­bély János, a Független Kisgazda- párt titkára. De van egy utóirat is a jegy­zőkönyvön, amit csak Sántha Jó­zsef, a Kommunista Párt titkára irt alá. íme ebből egy részlet: •,Gróf Széchenyi Domokos indokai szerintünk figyelembe nem vene- tők. Részben részese annak a po­litikának, amely Magyarországot a jelenlegi (háborús — a szerk. megjegyzése) helyzetbe sodorta Vele szemben humanitásnak he­lye nincs. Szinte nevetséges az indoklás . i. Ha ezen kérelmet teljesíttetnék, úgy teljes cáfolata lenne annak az Ideiglenes Nem­zeti Kormány által kibocsátott földreformrendeletnek, amely azt mondja: Azé a föld, aki megmű­veli. Indokunk ugyanez a Magyar Földhitelintézet földespuszt.d nagybirtokossal szemben is. Ha­tározatunkat azonnal kérjük ki­adni, mert különben elkésünk a föld művelésével.” A 271-es oldalon kezdődik o Magyar Kommunista Párt ozorai helyi vezetőségének ötoldalas géppel írt jelentésének másola­ta. amelyet a földosztásról küld­tek a főispánnak, a Kommunista Párt megyei titkárságának, a po­litikai rendőrség főnökének és a megyei földbirtokrendező tanács­nak. íme ebből is egy részlet: „...Tamásiból a földosztó bizott­ság mellé rendelt mérnök úr ... még azután is képes volt a cse­lédeket félrevezetve, helyte'en földosztási formákra bírni őket, amikor a gazdasági cselédekkel megegyezve, hálás örömmel elfo­gadták azt a javaslatomat, hogy a 4000 holdas fürgedi gazdaság­ból egy gyönyörű községet átte­lepítés segítségével építünk ki a fürgedi vasút mellett, az ozorai és iregi kövesút mentén, amely község a világ legszebb községe­ként épülne ki.” A jegyzőkönyv ezzel záródik: „Elvtársi üdvözlettel: Miklós Ist­ván, Szalay Sándor, Rózsa Ist­ván”. Tehát az egyik oldalon félre­vezetés, a másikon pompás táv­latok körvonalazása. A jelentés 1945. április 3-án, egy nappal az ország felszabadulása előtt író­dott. Nem véletlen, hogy a fel- szabadulás évfordulójára két év­vel ezelőtt lapunkban egész ol­dalas fényképes riportot jelen­tettünk meg a megvalósult ál­mokról, a „gyönyörű Fürgéd köz­ségről”. Ugyanis félrevezetni leg­feljebb ideig-óráig lehetett az embereket: a földhözjuttatottak végül is községet építettek az egykori puszta helyén. BODA FERENC Mondják, — „nincs új a Nap alatt”. Aztán plakátok nyári újdonságokat hirdetnek. Hát most mi az igazság? Kimondottan nyári újdon­ság a necces fürdőruha. Aztán a közeli hetekben jelent meg egy harminc évvel ezelőtt ké­szült fénykép, a Ludas Matyi- han, rajta a legújabb — ak­kori meg mostani legújabb — divatszerinti necces fürdőruha. Hát most akkor mégis mi a helyzet ezekkel az újdonsá­gokkal. Valahogy azt hiszem úgy áll a dolog, hogy relatív­nak kell tekintenünk. Lehet Szekszárdon új, ami másutt megszokott, s éppen így sze­mélyeknek is hathat újdonság gyanánt minden olyan dolog, amelyet még nem láttak, nem tapasztaltak. így, ilyen szemmel nézzünk néhány kimondottan szekszár­di újdonságot. Tehát: „Csupa, csupa nyári újdonság Szek­szárdon”. Az ülőpáma A pestiek már réges-régen megszokták, hogy a szabadté­ri színpadokon a jegykezelők forintért kínálják az ülőpár­nát, amely jó hideg ellen, s véd a nyári székek rácsozatá­tól is. — Idén nyáron 300 ülőpár­nát vásároltunk, ezeket köl­csönözzük a szekszárdi kert­moziban. Igazán nagy keletje van. Hűvös idő esetén elfogy valamennyi. Felmelegedéskor meg kevesebben igénylik. De azt hiszem, megszokták már a szekszárdiak. Moha Lajosné, a szekszár­diak által jól ismert Babi néni véleménye a fenti né­hány mondat. Neki hihetünk. Közönségügyben igazán szak­értő. Modern népművészet A népművészeti boltban mindig lehet újdonságot talál­ni. Érdekes és figyelemre méltó törekvés, hogy egyre több a népművészeti alkotá­sok között az olyan darab, amely a modem otthon követel­ményeihez igazodik. Az üzletben árusított cikkek közül a nyár újdonságai közé tartozik az étkezőszett, a Kar­cag, Hódmezővásárhely vidé­kén készített és a'modern asz­talokra való hosszúkásra sza­bott futó. A Heves és a Ba­ranya megyei mintákat nap­jaink kedvelt színeivel, sár­gával és feketével varrták ki. Újdonság: a himzett konyha­ruha és törülköző. És egyre többen keresik a fonott háncs Hajdú György, gyulaji lakos, a szekszárdi AKÖV gépkocsi- vezetője vasárnap gyulaji tsz- sportolókat vitt különbusszal Sió­fokra. A móló környékén sétál­gatott, amikor segély kiáltásokra lett figyelmes. A kiáltás irá­nyába nézett és ott egy ful­dokló embert látott a mólónál. Gyorsan határozott. Ügy, ahogy volt, ruhástól a vízbe vetette magát. Csuromvizesen vonszolta ki a fuldoklót a partra, akinek első szava az volt: — Köszönöm! vázákat — vizet és így élő vi­rágot nem, de buzogányt azt lehet bele tenni! — és gyü­mölcsöstálakat. Rövid szoknya, fodorral — Mi az idei nyár divat­újdonsága? A válaszra illetékes a sza­bó ktsz női méretesrészlegé­nek vezetője, Varga Józsefné. — Roppant nagy divat a fodor. Fodor a blúzon, a ru­hán, s főként a szoknya alján. Egysoros és többsoros. Ki- nek-kinek magassága, ízlése szerint. És egyre rövidebbek lesznek a szoknyák. Kortól és egyéniségtől függően. A 18— 20 éves korosztály szoknyája a térd fölött 4—5 centiméter­rel végződik. Panorámabusz utasok nélkül Egyhónapos újdonság Szek­szárdon. Jó idő esetén, kelle­mes sétát biztosít. — Az egészségügyi szak­iskola igényelte egyetlen egy­szer. Vasárnaponként beállít­juk helyi járatba. Különben állhatna egyhelyben és poro­sodhatna. Nem igényli sem az Idegenforgalmi Hivatal, sem az IBUSZ. — mondja Hajnal Gyula. A panorámabusz pedig Iga­zán nagy dolog. Budapesten is csak néhány éve, hogy elő­ször megcsodálták első példá­nyát. Kár, ha kihasználatla­nul áll a garázsban. A turistaszálló Avatása a nyár elején, jú­nius első napjaiban volt. Az­óta? — összesen 31.3-an töltöttek itt egy-egy, vagy néhány éj­szakát magyar turisták, cso­portok. Köztük diákok, tsz- tagok, hivatali dolgozók. Ti­zenhatan az NDK-ból is alud­tak itt. Volt egy szovjet és két bolgár vendégünk — so­rolja Rózsa Imre, a turista- szálló vezetője. — Előjegyzés a jövő hónap­ra? — Miskolcról ötvenen, az NDK-ból pedig huszonnégyen jönnek. Eddig ennyiről tu­dunk. Igaz, hogy „nincs új a Nap alatt”. De lehet új Szekszár­don, ami másutt már meg­szokott és éppen így szemé­lyeknek is hathat újdonság gyanánt, minden olyan dolog, amit még nem láttak, nem tapasztaltak. MÉRY ÉVA Hajdú György úgy emlékszik, hogy németül köszönte meg az idős ember az életmentést. A nevét sem tudja, a nemzetisé­gét sem. Nem is érdekelte. Ö csak egyet látott akkor, és egyre gondolt: egy ember baj­ban van. Az embert megmen­tette és olyan belső nyugalmat, örömet okozott neki, hogy ak­kor még azokról a zúzódások- ról is megfeledkezett, amelye­ket akkor kapott, amikor gon­dolkodás nélkül vízbe vetette magát egy ismeretlen embe­rért. iSzJ Emberségből, szerénységből jeles

Next

/
Thumbnails
Contents