Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-28 / 177. szám

1906. július 28. «MBNA SfEGTÍS NRPÜJSAO KÖNVV... KÖNVV... Hinnénk, hogy általában az emberek nyáron esak a strand­nak, a kirándulásnak, a köny- nyedebb szórakozásnak hódolnak. Egy-egy estét a jó levegőjű par­kokban, a ház előtti virágos­kertben néhány félórás tereferé- vel töltenek el. A fiatalokat is csupán a Sorkertet betöltő dzsessz vonzza. Inkább minden, ami fel- szabadultságot, nyári nyugalmat, vagy éppen izgalmat okoz, mint a komolyabb, tartalmasabb fogla­latosságok. De sokan olvasnak is. A fiatalok között is szép szám­mal akad, aki lemond egy-egy letkis-ről, valamely jó könyv kedvéért. \ A könyvesboltban a közelmúltban készültek el a könyvnapi statisztikákkal az irodahelyiségekben, de a pult mellett már új könyveket kínál­nak az eladók, új művekkel hívo­gatja a vásárlót a kirakat. — Csökkent a forgalom a könyv­hetihez képest? — Csökkenésről szó sem lehet. Legalább azt a szintet tartjuk most is. — Kinek és melyik műve most a „sztár”? — Révai József: Elhagytál Hé- liosz című regényéből közel öt­száz darabot adtunk el néhány hét alatt. A legtöbb vásárló ezt a művet kereste ' mostanában. És okvetlenül meg kell említeni Szil- vási Lajos: Egyszer volt szere­lem. .. című regényét is. Leg­alább 300 talált gazdára belőle. * tes, — Milyen művekből adtak el még az átlagnál többet? — A „Fiúknak — lányokról” és az „Őszinte szó a szerelemről” című művekből. És Berkesi And­rást állandóan keresik. A bőrdíszműben „panaszkodik” a könyvtáros, Ta­kács Anna. A táskaüzemben tűzőnő. Csütörtökön, műszak után cseréli a könyveket. Ha azonban valaki megkéri, szívesen áll ren­delkezésére bármely napon, a nem hivatalos időpontban is. • — Többször felhasználják a kultúrtermet más célra. Olyan­kor be sem tudok menni. A köl­csönzők aztán elmaradnak. S egy idő múlva kezdhetem újra a szervezést. — Hány tagja van a könyvtár­nak? — Talán százalékban tudnám megmondani. Úgy az üzemi dol­gozók 15 százaléka lehet rend­szeres olvasó. A szakszervezet megyei könyv­tárában elhangzott egy mondat: „A bőrdíszműben nem nagyon ol­vasnak, ott nők vannak". — Igazságos ez a kijelentés így? — Részben talán. Kétségtelen, hogy a nőket, lányokat-asszonyo- kat munkaidő után nagyon leköti a háztartás, a gyerekgondozás... A műszergyárban csak úgy kétszáz kötet könyv van. Kutny Gábomé a gyárt­Szakszervezeti együttesek I. országos táncfesztiválja Szegeden A Szegedi Ünnepi Hetek kere­tében kerül sor a szakszervezeti együttesek I. országos táncfesz­tiváljára. A Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa a Népművelési Intézettel és az or­szágos szervekkel egyetértésben kezdeményezésével egy olyan ta­lálkozó alapjait kívánja Szege­den lerakni, amelynek keretében, hazánk legjobb szakszervezeti táncegyüttesei mutatják be mű­sorukat, de nem verseny jelleg­gel. Négy napon át július 28—31-ig az qrszág 11 legnagyobb szakszer­vezeti együttese és egy külföldi vendégegyüttes szerepel Szege­den, az újszegedi szabadtéri szín­padon, A nagy érdeklődéssel várt táncfesztiválon ott lesz a HVDSZ „Bihari János” táncegyüttese £ Vasas Központi művészegyüttes a Diósgyőri Vasas táncegyüttes, a Vegyipari Szakszerveztek „Bar­tók Béla” táncegyüttese, az épí­tők „Vadrózsák” táncegyüttese, amely Európa-szerte és a Közel- Keleten bemutatott műsoraiért a „Kiváló Együttes” címet kapta, a Miskolci „Avas” együttes, a vár­palotai, tatabányai bányászegyüt­tes, a szolnoki „Tisza” táncegyüt­tes, a zalaegerszegi „Zala” tánc- együttes. A műsorban fellépő ven­dégfogadó együttes szerepét az ÉDOSZ „Szeged” népi együttese tölti be. Fellép még a szabadkai „Mladost” táncegyüttes is. A szegedi fesztiválon fellépő együttesek legnagyobb sikerű produkcióikat mutatják be. Érde­kes, hogy a három estén más­más jelleggel összeállított műsor kerül bemutatásra. Július 28-án „Szeged felől” címmel 11 együt­tes alföldi táncait gyűjti csokor­ba. Másnap „Népek táncai” cím­mel minden fellépő tánckar egy- egy európai, vagy a f rika i nép f ol - klórjából válogatott műsorral lép közönség elé. Július 30-án szom­baton gálaestre kerül sor, amikor „Fergeteges” címmel minden együttes a legnagyobb sodrásó produkciójával lép színpadra. Vasárnap délelőtt kerül sor a Szegedi Nemzeti Színházban ren­dezendő zártkörű bemutatóra, amelyen az együttesek tagjai és vezetői, valamint az ország tánc- swfeegaberei ejőtt néfeáw együt­tes az új utakat kereső kísérleti produkcióit mutatja be. A fesztivállal egyidőben szak­mai tanácskozásokra is sor kerül. Az együttesek közreműködnek majd a Szegedi Szabadtéri Játé­kok időszakában minden évben megrendezésre kerülő ifjúsági karneválon is. mányfejlesztésen dolgozik. Már­cius óta kezeli ezt a kis házi könyvtárat. Azóta egy ízben már cserélte is a szakszervezet megyei könyvtárában valamennyi kötetet. — Valamennyit? Nem voltak olyan könyvek, amelyeket vissza­tartott, mert sokan keresték, ol­vasták őket? — A Jókai-, Móricz-, Mikszáth regények állnak a legközelebb az üzem dolgozóihoz. A brigádmoz­galomban tett kulturális vállalá­saik között szerepel, havonta 2—3 kötet könyv elolvasása. Ilyen al kalmakkor főként* a fent emlí­tett szerzők műveit kölcsönzik. — Kik a könyvtár olvasói? — Szinte valamennyi munkás A műszakiak inkább a jól fel­szerelt műszaki könyvtárból szak könyveket kölcsönöznek. A megyei könyvtárban mindig nagy a forgalom. A köl­csönzők többsége rendszeresen és késedelem nélkül cseréli a köny­veket. Egyre többen vannak, akik az új műveket, az újonnan meg­jelent könyveket tartalmazó polc felé indulnak először. — Az év második negyedévé ben közel 28 ezer 500 forint ér­tékben vásároltunk a könyvtár számára könyvet — mondja Gaál Gedeonná. — Ezért az értékért összesen 1104 kötettel gyarapo­dott könyvállományunk. Ebből 293 az ifjúsági művek választékát •növeli. — És hogyan alakul az olvasók létszáma? — Júniusban 92, július 26-ig pedig 52 beiratkozó volt a felnőtt­könyvtárba — mondja Bodri Fe- rencné. —»Ez alatt a két hónap alatt tehát 144 új olvasóval gya­rapodott könyvtárunk, összesen így 1811 kölcsönzőnk van. — Tavaly hogyan alakult ez a szám? — Július végéig összesen 1779 olvasóról vallanak a statisztikák. * Sokan olvasnak. Az idősebb korosztály Jókait, a fiatalabbak meg Berkesire esküsznek. A nyom­tatott betű varázsa egyre több embert megejt. MÉRY ÉVA Elfojtották a pusztaföldvári gázkitörést A pusztaföldvári olajmezőben nagyarányú födalatti gázkitörést fojtottak el a Nagyalföldi Kőolaj­termelő Vállalat dolgozói. A ki­törés alkalmával egy mélyebb réteg gáz egy magasabban fekvő homolbrétegbe áramlott ált. A szakemberek megállapítása szerint naponta csaknem egymillió köb­méter födgáz tört felfelé a laza szerkezetű rétegbe. A föld alatti kitörés elfojtásait több napos elő­készítés után kezdték meg. Spe­ciális szí va tty ú gépekkel több száz köbméter nagy fajsúlyú iszapot nyomtak a rétegbe. A nagy gáz- nyelő képességű felső homokréte­get fűrészpar és celofánszeletek segítségével sikerült annyira el­zárni, hogy az elfojtó közegként használt: nagy fajsúlyú iszap le­jutott a talpmélységig. Ezután a nagynyomású mélyebb rétege­ket cementezéssel zárták el. A munkákat felszíni nyomásmérő adatai alapján irányították. (MTí) Brigád a magasban Lentről nézve nem is tűnik olyan magasnak. De most már könnyelmű­ségnek tartom, hogy elfogadtam a ktsz-elnök invitá­lását erre a kis kirándulásra. A harangállványokig még csak megjár­ta, szűk a grádics, de szilárd. Itt azonban már mászni kell és az utolsó létrán csak úgy vagyok haj­landó felmenni, ha alul felül fog­ják. Csak amikor már felértem a to­ronytetőre — a Mező Imre brigád munkahelyére — érzem biztonság­ban magamat. Az állványzat erős, ff körös-körül korlát van, csak ha túl- nézek a korláton, fog el egy kis szé­dülés. Túlságosan nagy az a mély­ség .. . — Itt dolgozunk már egy hét óta mondja Hucker Ádám brigádveze­tő. Kezdjük megszokni. — Ez az első ilyen munkájuk? Molnárok, tűs van r A majosi Molnár Vince családját is — mint annyi sokat — jól megforgat­ta a sors. Míg Bukovinából Majosra kerültek, harmadszor­ra is újra kellett kezdeni a fészekrakást. De volt erő hoz­zá, a felszabadult magyar ha­zában. A sokat próbált embe­rek tapasztalata is kellett ta­lán hozzá, hogy az egész csa­lád körében kialakuljon a né­zet: segítsünk, ahol és akinek csak lehet. S hogy ennek mód­ját a tűzoltótestületben ta­lálták meg, nem is véletlen. A messziről ideszakadt embe­reknek társaságot, sok-sok jó­barátot adott ez a közösség. — A szórakozásunkat is megtaláltuk — mondja o leg­idősebb testvér, Molnár Al­bert. — Én Bácskában, fiatal koromban is az önkéntes tűz­oltók között voltam. Amikor ide, Majosra kerültünk, csak folytattam. Az ellenforrada­lom után a Bonyhádi Zománc­gyárba kerültem dolgozni, s miután ott megszűnt az álla­mi tűzoltóság, megalakítottuk az önkéntest. — Most végeredményben a gyárban, vagy a faluban tűz­oltó? — Mindkét helyen — vála­szolja. — Ha az üzemben mű­szakos vagyok, akkor ott, ha hazajövök, itt. A gyárban is számítanak rám, de itthon is. Az üzemben már csak így megy. A festékraktárban tűz ütött ki, csak bekiáltottak a munkahelyre: „Molnárok, tűz van?' S mi már rohantunk. Az öcséim is velem dolgoznak — teszi hozzá magyarázóan. Ilyen légkörben természetes és nem csoda, hogy a fia, az úttörő Imre is tűzoltó. Számos verseny első, második helye­zése, és az üzemi országos ötödik helyezés mutatja, szív- vel-lélekkel végzik önként vállalt társadalmi munkáju­kat. A legfiatalabb testvér, Mol­nár István is e példa nyomán már az iskolai úttörő tűzol­tók között ismerkedett meg a fecskendők, a vízsugarak hasz­nos világával. S amikor na­gyobb lett, a községben, majd a zománcban folytatta. — Egy műhelyben dolgozom a bá­tyámmal — mondja. — Ha otthon együtt voltunk a tes­tületben, itt se hagyhattam magára. — A versenyek meg jó al­kalmat adnak — teszi hozzá, — hogy más községek, váro­sok életével megismerkedjen az ember. De kíváncsi is va­gyok, hogy működnek, s nem kis öröm, amikor a versenye­ken vagy az üzemnek, vagy a községnek, elismerést szer­zünk. — Fiatal házasok. Nos, a feleségek nem szólnak, hogy szabad idejüket erre áldozzák, amiért tulajdonképpen nem fizetnek? — Dehogy szólnak, még ők is drukkolnak nekünk. Ók is úgy belenevelődtek ebbe, akár­csak mi, vagy teszem azt, a sógoraink. Két sógorom is szintén önkéntes tűzoltó. A középső testvér, Molnár János is ilyen „kétlaki" tűz­oltó. A zománcban parancs­nok, a községben pedig oktató. — Hogyan kezdődött? — Először csak a bátyámat helyettesítettem itt a község­ben, ha ö nem ért rá. Így nőt­tem bele tulajdonképpen. Az üzemben is szinte természe­tesnek tűnt: ha baj van, se­gíteni kell. Egy felhőszakadás következtében az egyik ke­mencét veszélyeztette a be­zúduló víz. Ha eléri a tűz- teret, az egész a levegőbe re­pül. Van motorszivattyú — gondoltam én —, ezzel meg lehet akadályozni. És sikerült. Szeretjük ezt a munkát — mondja, amikor elsorolja, mi­lyen versenyeken hány szép díjat nyertek, és hogyan se­gíti a majosi önkéntesek elmé­leti felkészítését. — A társadalomnak segí­tünk — teszi hozzá —, s köz­ben szórakozunk is. — Mun­kájához, szórakozásához nem árt néhány statisztikai adatot is fűzni: legalább 400 ifjút és időset, nőt, férfit, gyereket ké­pezett már ki; ötvennégy ver­senyen vett részt, s bár pa­rancsnok, a legnehezebb he­lyeken mindig maga áll helyt. Nem hangsúlyozza, a búcsú- zásnál csak megemlíti, hogy a lánya is tűzoltó. De én még­is úgy éreztem, a legbüsz­kébb rá, aki az úttörő leány­csapattal a legutóbbi járási versenyen az első díjat hozta el a majosi iskolának. SZALAI ENDRE — Természetesen. Hiszen fia­talok vagyunk valamennyien, egyikünk sincs még harmincéves. ‘— Aztán meg toronymunka nem­igen akad. Újat nemigen építe­nek, ilyen eset pedig, hogy villám csapjon a templomtoronyba, rit­kán fordul elő. — Mégis el merték vállalni? Nem kapok azonnal választ! Látszik, hogy sértésnek veszik a kérdést. Mint ahogy az is, hi­szen ők ácsok, ez meg ácsmunka! — Megkérdezték a szövetke­zet vezetői is mielőtt elfogadták a megrendelést, hogy vállalko­zunk-e rá. Mi természetesen bele­egyeztünk. Most már viszonylag köny- nyű a dolgunk, — mondja Misz- ler János — az állványzat kész! De amikor először feljöttünk, aa első gerendákat felhoztuk, bi­zony nagyon kellett vigyázni.. 1 — Itt állandóan jár a levegő — teszi hozzá Kajtár Ferenc — még ha lent teljes is a szélcsend. Tegnap majdnem kivitte a ke­zemből a deszkát a szél. Amikor1 meg megszólal a nagyharangj érezhetően inog az állványzat le­lógó része. A brigád — a Bonyhádi Járá­si Építőipari Ktsz szocialista ács­brigádja — pontos tervrajzokat ka­pott. Ennek alapján szabták le a faanyagot, állították össze még lent, a földön a torony bonyolult tetőszerkezetét, majd újra szét­szedték, egyenként húzták fel kötélen a magasba a deszkákat* gerendákat és itt összeállították! Ök már hamarosan végeznek* átadják az állványzatot a bádo­gosoknak, másolóknak. Az áll­vány lebontása ismét az ő dolguk lesz. Utána pedig bekerül a bri­gádnaplóba a bejegyzés: „A bri­gád sikerrel oldotta meg felada­tát, újjáépítette a bonyhádi tor­nyot”.

Next

/
Thumbnails
Contents