Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-26 / 175. szám

1966. július 26. TOLIBA MWJVH NEPÜJSSä 5 Amíg az új elkészül... Nyerít a beteg... Látogatás az ánatkórházban A nyári kánikulát a legkelleme­sebben minden bizonnyal a víz­ben tűri el az ember. A napi nyelő órai munka után sokan vágyódnak a strandra, hogy a munka nehézségét, főleg a mele­get a medence vízében enyhítsék. Szándékosan írtam úgy, hogy vágyódnak, mivel a 22 ezer szek­szárdi lakos közül a nyári meleg napokban csupán pár száz ember veszi igénybe a strandot. Vá­gyódni ugyan vágyódnak a me­dence vízébe, de inkább nélkülö­zik, minthogy a jóízű fürdés he­lyett bosszankodjanak. Hogy miért a bosszankodás ? Nem nehéz felsorolni, de először vegyük a legszembetűnőbbeket, amelyeket bárki azonnal észre­vesz, ha átlépi a szekszárdi strand küszöbét. ■ A medence környéke elhanyagolt, gidres-gödrös, a ven­dégnek nagyon kell vigyáznia, hova lép, mert különben köny- nyen bokaficam lehet belőle. Ez­után következik a medence vize, mely olyan sárga, hogy egy­kettőre elmegy a fürdőző kedve, hogy belemenjen. A medence mellett hiányzik a nélkülözhetet­len taposó, amely megakadályoz­ná, hogy a vendégek a lábukkal a tiszta vízbe hordják a sódert, a sarat és a strand területén ta­lálható, egyéb szennyes anyagot. Három éve jóformán semmit nem tettek a strand csinosítása, higiénikusabbá tétele érdekében. Minthogy a fürdő a Víz- és Csa­tornamű Vállalathoz tartozik, a napokban érdeklődtünk, mi az oka, hogy évek óta ilyen elhanya­golt állapotok uralkodnak a strandon? — Tisztában vagyunk azzal, hogy a szekszárdi strand nem felel meg á" követelményeknek, de a pénzt mielőtt kiadjuk, előbb megfontoljuk, van-e értelme? Igaz, három éve különösebb be­ruházást, átalakítást nem végez­tünk, pedig bőven ráférne egy kis csinosítás, korszerűsítés. Mi is azt szeretnénk, ha a dolgozóknak olyan fürdőterületet nyújthat­nánk, amely minden tekintetben, akár higiénia, akár pedig kor­szerűség szempontjából felveszi a versenyt a többi megyeszékhely strandjaival. Sajnos azonban bi­zonytalanságban vagyunk, nem tudjuk, merjünk-e parkosítani, csinosítani, ugyanis az új medence építésének időpontját nem tud­juk. Ezeket mondta Kovács Lajos igazgató, melyet a következőkkel egészített ki dr. Kovács Sándomé mémöknő, az üzemviteli osztály vezetője: Hároméves huzavona — Három éve készülnek az építkezéssel. Tavaly például ki­jöttek tavasszal, minden munkát leállítottak azzal, hogy olyan hi­telt sikerült szerezni a megyei tanácsnak, melyet rögtön fel kell használni. Azonnal megkezdik a munkát, mert még ebben az év­ben el kell készülni az új me­dencével. Mondanom sem kell, hogy nem kezdték meg az épít­kezést, így a strand maradt úgy, ahogy volt. Idén is hasonló hely­zet állt elő. Februárban kijelöl­ték azt a területet, amely a fel­vonuláshoz szükséges, azzal, hogy azonnal munkához látnak. Május­ban újra közölték, hogy most kezdődik az építkezés, biztosít­suk a strandon a szükséges terü­letet, de azóta még egy kapa­vágás sem történt. Ilyen körül­mények között vállalkozhattunk komolyabb korszerűsítési, parko­sítási munkára? E bizonytalanság mellett fele­lőtlenség is lett volna, ha a drága forintokat elfecsérlik. A strand gazdáját, a Víz- és Csa­tornamű Vállalatot tehát nem okolhatjuk a fürdő területének rendezetlenségéért, a szezon eleji felkészületlenségért. A vezetők­nek is fáj, hogy évről évre ilyen elhanyagolt állapotban van a strand, de elképzelhető, hogy a 22 ezer lakosú város fürödni vágyó közönségének mennyire. A hároméves huzavona után, most már jó volna eldönteni, mikor kezdenek végleg munkához? Városunk napról napra szépül, lakónegyedek nőnek ki a földből, de ezzel egyúttal a kommunális létesítmények mintha elmaradná­nak. Igaz, hogy egy 50 méteres medence megépítése nem igényel különösebb tervezési munkát és megépítése sem jelent szakmai nehézséget, létesítése Szekszárdon mégis hatalmas körültekintést, előzetes tanulmányozást követel. A vízproblémák A szekszárdiak, ha a strandról esik szó, sokszor türelmetlenek, egyszerű kézlegyintéssel intézik el a dolgot. Persze a kézlegyintés csak azért van, mert nem tudják, hogy egy medence létesítése nem is olyan egyszerű feladat. A vá­ros vízellátása még most sem teljesen megoldott. Az előjelek azt mutatják, hogy jövőre a napi vízfogyasztás eléri a 8000 köb­métert, amely, reméljük, már — az új mangántalanító berendezés megépülésével — tiszta állapot­ban folyik majd a csapok végén. Egy medence feltöltéséhez több olyan kutat kell fúrni, amelyek összességében napi 3000 köbméter vizet szolgáltatnak. E kutak fúrá­sának tervezése előtt pedig sok probléma akad. Hogy milyen fon­tos körülményeket kell szem előtt tartani, azt a beszélgetés során ugyancsak dr. Kovács Sándorné mondta el: — A napi 3000 köbméter víz előteremtése lenne a legideáli­sabb, de úgy hiszem, ez csak- álom. A KÖJÁL rendelkezése szerint e medence vizét hetente legalább háromszor cserélni kel­lene. Ez pedig már eleve lehe­tetlen, mivel a kevés víz folytán ez legalább két napot vesz igény­be. A fürdőzők vajmi keveset tudnának strandolni hetenként, ilyen körülmények között. Tehát a víz mennyiségének előterem­tése az első probléma, amelyhez azután jön a másik. Ha a strand területén furatjuk a kutakat, me­gint csak ugyanolyan vizet ka­punk, mint amelyet most hasz­nálunk a városban. Az iszaptól megfestett víz megtisztítása csak úgy lehetséges, hogy a kutakat nem a fürdő területén fúrjuk, hanem a város szélén, a mangán­talanító berendezés közelében. Ekkor pedig kérdéses, hogy a 8000 köbméter mellett még két- háromezer köbméter víz tisztítá­sát elbírja-e a mangántalanító? Egy korszerű strand létesítése mindenesetre nélkülözhetetlen a városban. Az építés terén fel­merülő problémák és főleg a víz­ellátás tökéletes megoldása is nagy nehézséget jelent, de az idő sürget. A vitás kérdések el­döntése megvitatása a szakembe­rek dolga, akik valószínű, már megtalálták a jó megoldást, mert már három éve többször „neki­fogtak” az építkezésnek. Hogy ez eddig miért nem sikerült, azt nem tudjuk. A megyei tanács idei tervében a medence meg­építése és jövő évi. idény eleji át­adása már szerepel. Ahhoz, hogy határidőre adják át a munkát, nagy hajrára lesz szükség, mert a betonozási munkálatok elvégzé­sét a télre nemigen halaszthat­ják! Amíg azonban az új medence elkészül, be kell érni a régivel, és itt, a körülményeknek meg­felelő rendet kell teremteni. A közönség megérti, hogy a pénzt feleslegesen nem lehet kidobni az ablakon. Az építkezés előtt felesleges parkosítani, új taposó- kat építeni, stb. Azt azonban már kevésbé, hogy a meglévő, szerény kis uszodában ne tegye­nek meg mindent annak érdeké­ben, hogy a fürdőzők kellemesen és főleg zavartalanul strandol­hassanak. Rendet kell teremteni! A szekszárdi fürdőben két úszómester látja el a tennivaló­kat. űk tartják fenn a rendet, vigyáznak a strandolok testi ép- ségére. Csak éppen az a baj, hogy a rend fenntartásában kissé erély­telennek bizonyulnak. Az egyéb­ként kis méretű területen a ká­nikulai zsúfoltság esetén meg­engedik a labdázást. nem egyszer kémény bőrlabdával, amely el­kergeti a békés fürdőzőket. A labdák' legtöbbször a fejeken csattannak, veszélyeztetve felnőt­teket, gyerekeket és táskarádiót egyaránt. Figyelmeztetésükre ha­sonló korú ismerőseik fittyet hánynak, nem veszik figyelembe őket. A mellékhelyiségek tiszta­sága is erősen vitatható, különö­sen a gyengébb nemhez tartozók illemhelyén, ahol a fürdőben működő fodrászüzlet tárolja a páciensek fejéről levágott, feles­leges hajfürtöket is. A felsorolást nem áll szándékomban folytatni, azt hiszem, elég ennyi is, hogy a fürdő vezetősége megtudja, hol szorít a cip>ő, hol kell még javí­tani a meglévő régi strandon, amíg reméljük, határidőre el­készül az új! FERTŐI MIKLÓS Qzekszárd, Tavasz utca. A jobboldalon komor, nagy épület. Ez az állatkórház. Itt a betegek nem ágyban, kór­termekben, hanem istállókban fekszenek. Nem mondják, hogy ez fáj, az fáj, csak tűrik a gyó­gyítást. Nem ijesztgetik egy­mást injekciós tűkkel, nem is álmodnak azzal. Az udvaron tisztaság. Tehén­bőgés, nyerítés hallatszik. Min­denütt rend. A műtő, ahol dr. M agy ári Jenővel beszélgetünk, világos, széles ablakokkal. A kövezet csillog a víztől. Mű­szerek halmaza, állólámpák, szakkönyvek szanaszét. A sa­rokban üvegszekrény, benne orvosi műszerek. — Most csak 18 betegünk van. — Lehetne több isS *— Igen. — Annak csak örülni leket, ha kevés a beteg állat. — Sajnos, nem ez az ofar, beteg állat van éppen elég. A gazdák, és újabban a tsz-ek idegenkednek tőlünk. — Anyagi okok miatt? — Félig-meddig, de ez a múlt hibája. A maszek állatorvosok drágán gyógyítottak, és ez a félelem riaszt még ma is. A műtőbe új beteg érkezik: Egy vemhes tehén. A kis boci világra segítése komplikáltabb Másodfokú árvízvédelmi készültség a Duna felső szakaszán Az utóbbi három nap alatt a Duna magyarországi és auszt­riai vízgyűjtő területén általá­ban 60—100 milliméter csapadék hullott. Az esőzés 1,5—2 méteres árhullámot indított el az Inn folyón és a Dunán. Schárdingnél vasárnap reggelre 420-ról 636 centiméterre emelkedett a víz. Az árhullám eleje a hétfőre virra­dó éjszaka ért a Duna magyaror­szági szakaszára és Dunaremeté- nél 40 centiméterrel duzzasztot­ta a folyamot. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet víz­rajzi osztályának előrejelzése szerint további mintegy 80 cen­timéteres vízszintemelkedés vár­ható. Ezért hétfőn délelőtt az Észak-dunántúli Vízügyi Igazga­tóság óvatosságból máris elren­delte a másodfokú árvízvédelmi készültséget. Így most megerősí­tett figyelőszolgálattal őrzi a gá­takat a Rajka és Gönyü kö­zötti folyószakaszon. Járási székhely SZÜRKE HÉTKÖZNAPOT mu­tat a naptár. Július 21-e Dániel napja. Semmi jelentősége nincs: a néphit sem fűz hozzá semmit, az egyházak sem jelölik piros­betűvel, s természetesen nem is nemzeti ünnep. De mégis más most az egész falu, mint szokott lenni. Pate járási székhely, s volt alkalmam megfigyelni már ma­gam sem tudom hányszor, még­hozzá a legkülönbözőbb napok­ban. A fő jellemvonásait így ösz- szegezném: A főtere zsúfolásig tele átmenő utasokkal, a Duna- parti sétányon tavasztól késő őszig állandóan sokan sétálgat­nak. Paks, mint nagy falu, vá- rasiasodását szimbolizálja azzal is, hogy kialakult benne a vi­szonylag későn kelő és későn fekvő réteg. Éttermei, italt mérő helyiségei, cukrászdái) zsúfoltak. Most ezeket a jellemzőket fél­re kell tennem. Kilenckor összefutok az utcán a járási pártbizottság egyik osz­tályvezetőjével, Schmidt Jánossal. — Sietek, reggelizni kellene. — mondja. — Hát... Reggeli nélkül nem lehet megkezdeni a munkát — bíztatom. Ő nevet a megjegyzésemen: — Megkezdeni? Már megjöt­tünk egy taggyűlésről. Méghoz­zá nem is helyből, hanem Bölcs­kéről. A tsz-ben tartottuk. Eb­ben az időszakban reggel ötkor tartjuk a taggyűléseket. — Az aratási problémákat kel­lett talán megbeszélni? — Nem, Bölcskén már befejez­ték az aratást. Különböző poli­tikai kérdéseket beszéltünk meg. Arról van szó, hogy most a nyá­ri nagy munkák idejére sem „függesztettük fel” a politikai munkát, csak éppen alkalmazko­dunk a körülményekhez. A főtéren alig várakozik né­hány ember buszra, s az érke­zőkből is alig szállnak ki néhá- nyan. Többen kisgyermeket tar­tanak ölükben, minden valószínű­ség szerint orvosnál voltak. No, meg inkább idősebb bácsik, né­nik tipegnek errefelé, azaz utaz­nak! , Hol van a megszokott tolongás? Hol van a sok asszony, aki csomaggal a kezében szokott itt ácsorogni, hogy a bevásárlás után hazautazzon? A presszókban bőven lehet helyet kapni. A gyerekek ugyan egymásnak adják a kilincset ..fagylalt-ügyben”, de a presszós­nő szinte végigméri tekintetével azt a felnőttet, aki leül, s ön­feledten trécsel a feketekávé mel­lett: Vajon ki lehet ez az ember, aki ilyenkor ennyire ráér? Az éttermekben sem kell sor­ba állni szabad asztalért délben. Még a birkacsárdában is akad hely bőven, pedig itt ugyancsak nagy tolongás szokott lenni. Né­hány idevetődött külföldi és me­gyei kiküldött mindössze a „ven­dégsereg". A SÉTÁNY ÜRES. Valahonnan a vakációját töltő iskoláscsapat időzik csak itt. A kíséretükben lesz a vártnál. A beszélgetés félbeszakad, alig félóra múlva folytathatjuk. — A múltban borsos áron, gyógyítottak. És most? — Országos ár szabályzat szabja meg a kezelés díját. Lé­nyegesen olcsóbb, erről vala­mennyi gazda meggyőződhet. — Talán menjünk — invitál. — Nézzük meg a kórházat! A laboratórium a műtőből nyílik, oda megyünk először. Fiatal orvos az asztal mellett, előtte sok-sok kémcső, tejjel megtöltve. Érdekes vizsgálatot folytat: — A fertőző tőgygyulladás­ban szenvedő állatok tejét vizs­gáljuk. Ennek alapján próbál­juk feltérképezni megyei szin­ten a betegség előfordulásút. ]~)r. Magyari Jenő beszél arról, hogy milyen nagy apparátussal dolgoznak az el­vetélést előidéző kórokozó el­len. Utunk következő állomása az istálló. — Oltott mészbe Tépett. — mutat egy lóra. Veszélyes seb. Ami a legbosszantóbb: ezzel az állattal meg egy hétig fuvaroz­tak. Ez a tehén meg szeget nyelt. — kalauzol tovább. Uj műszerünk mutatta ki, amelyet nemrég kaptunk. — Neve-? — Idegentest-kutató. Nagyon értékes, mert jelzi, hogy az ál­latban van-e, és ha igen, hol* idegen test? Három Dó következik. — Az egyiket tegnap fogaz­tuk. Szintén új műszerrel. Má­sodpercenként ezret fordul a csiszolókorong, így alig érez valamit a 'beteg állat kezeles közben. A sarokban egy ketrecben kutya kuporog. — Kidobták a szemét kővel. Megoperáltuk. Amikor búcsúzunk, új bete­get hoznak. Az orvost elhív­ják, távozóban, a műtőből halk bégetés hallatszik... V. J. nyáron lévő két tanítónő torka már majd kiszárad a sok beszédtől, fegyel­mezéstől, de hasztalan, mert mi­lyen a gyerek, vizsga utánra pil­lanatok alatt elfelejti az évközi fegyelmet. A felnőtt itt is ritka­ság most. Egy autó állt ide az árnyas gesztenyefák alá, s annak a vezetője ténfereg fel-alá az utasait várva, akik valahol a községbén intézik ügyüket. A hajóállomás ... Itt ér a leg­több meglepetés. Ez is úgy él az emlékezetben, hogy az utasok* meg a kíváncsiskodók sokasága jön, megy a kikötő területén* hogy megvárja a személygőzöst, amint a dokkhoz kötik, hogy az­tán felszálljanak, vagy tova- indulás után integethessenek. Most hosszú uszály nyújtózik a dokknál. A kikötő területén pe­dig alig tudnak mozogni egymás­tól a járművek: teherautók, von­tatók. Valamennyien búzászsák:. Olvasom a feliratokat: dunaszent- györgyi Ezüstkalász Tsz. német­kéri Haladás Tsz, stb. HOSSZÜ VASCSŐ nyúlik aZ uszályhoz, a gabonafúvó-beren- dezés csöve. A motor állandóan búg és a gabona a járművekről gyorsan az uszály gyomrába ke­rül. A gépek már-már nem is győzik a sűrűn érkező járművek kiürítését, ezért az emberek is hordják hátukon a zsákokat az uszályra. Most folyik a gabonabetakarí­tás. BODA FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents