Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

1966. június 12.

TOLVA MEGYÉI NÉPÚJSÁG

9

Tabód, a szocialista búcsújáróhely

kezdődött. Tabód, ez az ismeretlen puszta szocialista búcsújáróhellyé lépett elő. Akik ide elzarándokolnak, azok szinte kivétel nél. kül fanatikus emberek: hívők és megszállottak. Persze nem földön, túli dolgokban hisznek, hanem önmagukban, ugyanúgy, mint a tabódi kerület gazdái, az itteni állattenyésztési telep létrehozói. Mi voltunk aznap a hatodik küldöttség. az igazgató estig teljesen berekedt. Délelőtt, amikor a hő- gyészi gazdaság központjának kistanácstermében tanáros pedantériával megtartotta előadását, a hallgatóság a szünetben arra a megállapításra jutott, hogy íme ez az igazgató is bizonyíték arra, hogy az új gazdasági mechanizmustól nem kell félni, az új gazdasági mechanizmushoz megvannak az azt megvalósító emberek. Dehát most maradiunk Tabódnál.

A telep kapujában, a portás szertartásos mozdulatokkal nyújtja át az érkezőnek a fehér köpenyt. Belépéskor a kézmosás is kötelező, szóval bizonyos korántsem öncélú ceremóniák előzik meg a nézelődést. Az első körülpillan. tás után az volt az érzésem, hogy egy új és modem ipari üzem területére léptem. A porta, az épületek elhelyezése, rendje, az épülete, két összekötő köröskörbe futó betonút, az elektromos vezetékek so. kasága, mind-mind egy nagy gyártelepre emlékeztetik az embert. Fel kellene ébredni. A Hőgyészi Állami Gazdaság központjából úgy indultam el, hogy Tabódon látnj fogok egy tehenészetet. S ha egyszer tehenészetről van szó, ak_ kor nyomban hozzá képzeli az ember a legyek tízezreit, a trágya- szagot, az istállók környékén a hepehupás gödröket, ősszel a bokáig érő sarat és az ajtó elé leszórt takarmányt, alomszalmát. Itt meg ebből a hagyományos színfoltokból egyet sem látok.

Az ember a legnagyobb varázsló. Eltünteti, sőt újjá varázsolja a régit. Tabódból egy tejet termelő gyárat csinált. Kitapintható, kézzel fogható valóság minden. El kell hagyni Zomba községet, rátérni a teveli útra és jobb kéz felől ott van Tabód. Ami itt van, az 10 évvel ezelőtt még sehol sem volt, viszont tíz év múltán már oly természetes lesz minden valamirevaló mezőgazdasági üzemben, mint, ahogy reggel felkel és ' este lenyugszik a nap. Fellegekben járok? Aligha. Illetőleg igen: fölfelé iparkodunk és magasra érünk, képletesen szólva Tabód egy csúcs. A felfelé iparkodás állomása. Nincs szó itt most semmiféle ellágyulásról, pláne érzelgősségről, csupán tények, kiszámított mozdulatok és a lehető legprózaibb üzemi munkafolyamatok vannak. Mintha egy láthatatlan karmester dirigálná az emberek mozgását, tevékenységét. A pontosságot és a kiszámítottságot jól lehet érzékelni. E láthatatlan karmester intésére délután 4 órakor megkezdődik az etetés.

Kiáltozás, hahózás nincs. A borjúgondozó épületéből kilép egy asszony és elindul a tehénistálló felé. Ott a munkacsapatvezető megnyom egy gombot, aztán a gumikerekeken gördülő porciózó berendezést kétoldalt a jászol mellé állítják és rajta. Az egyiket az asszony, a másikat a munkacsapatvezető kezeli. A berendezés, a pótabrakadagot a kívánt súlyra megméri és a tehén elé szórja. A gép kezelőjének csupán annyi a dolga, hogy leolvassa a tehén feje fölött lógó tábláról a pótabrak- járandóságot, a kívánt súlyra beállítsa az adagoló szerkezetet és megfelelő mozdulattal működésbe hozza azt. Végignéztem: 10 percig tartott az egész. Tíz perc alatt az egyik soron álló 102 tehén, kimérve megkapta a pótabrak-já- randóságrt. voh^n az istállóban a borjúgondozó nők vezetőjének csupán tíz perc a munkaideje. Az egyedi takarmányozást, mármint az ittenit össze sem lehet hasonlítani a roppant munkaigényes mé- ricskéléssel, dekázgatással. Egyébként az állattenyésztési telep egy jól átgondolt rendszer részét képezi. A szalagszerű munkafolyamatok egyik állomásának is tekinthető ez a telep. Pontos leírása külön tanulmányt érdemelne, kár hogy erre itt most nincs mód.

Figyeltem a tehenészeket. Pontosabban az üzem dolgozóit. Az egyik 200-as istállóban mindössze négyen voltak. Egy ember ötven tehenet fej és gondoz. A nem gépesített és korszerűtlen, legtöbbször rosszul megtervezett istállókban egy emberre már 10—12 tehén is sok. Annyira sok, hogy a tsz-ek többségében a fiatal tehenész hovatovább oly ritka látvány lesz, akár a fehér holló. A fiatal mindenhová elmegy szó nélkül: legszívesebben traktorra ül fel, és ha a szükség úgy kívánja, a két műszakot is vállalja, de a trágyát nem hajlandó taposni, nincs kedve megbüdösödni az istállóban. S mert ehhez nincs kedve, van-e valakinek joga felháborodni? A felháborodás egyébként nem sokat változtatna a helyzeten. Más irányban kell keresgélni, valahol ott, ahol a hőgyésziék kutatnák. A tabódi telep még nem kész, de máris üzemel. Úgy gondolom, ez már elmenne Nyugaton is. Ide már mindenkor lesz munkaerő.

Befejezés előtt

áll a zuhanyozóval ellátott üzemi fürdő felépítése. Megnéztük belül is. A telep villanyszerelője nyitotta ki az ajtót. Megmutatták a fehér és a fekete öltözőt. A dolgozó bejön a telepre, levetkőzik,, letusolja magát és a másik helyiségben felveszi a fehér munkaruhát. Délben tizenkét órakor mindez megismétlődik visszafelé. Május közepe óta ugyanis a telep valamennyi munkása, a villany- szerelő és a vízvezeték-szerelő kivételével két műszakban dolgozik. Reggel fél négytől déli 12-ig tart az első, 12 órától este fél 9-ig a második műszak. A bérezés a végtermék után történik. A korszerű munkafeltételek és munkakörülmények keretei között a verseny színvonalas és tartalmas. Az eredmények, a teljesítmények akár óránként mérhetők. Szóval a korszerűség határozottan ösztönző erővel bír a versengő kedv felélesztéséhez. A legújabb és a legizgalmasabb az egészben a két műszak. Nyolc és félóra munkaidő. Az ilyesmi eddig az állat- tenyésztésben elképzelhetetlen volt. Érthető módon elsősorban az érdekelt, hogy a két műszak bevezetése óta nem ' csökkent-e az emberek keresete és nem csökkent-e a termelés. Nem! Beszélgettem Győri Józseffel, az egyik délutános állattenyésztővel. Azt mondja: fizetése ugyanannyi, mint volt korábban, 2200 forint körül keres havonta. A szabd idő, a pihenő idő viszont több. Neki is van ötven tehene. Reggel kitakarítja a jászolt, elvégzi a trágya kiszállítását. megmossa a tehenek farkát, majd hozzákészül a fejéshez. Százhúsz percig tart a fejes. Gépekkel dolgozik. Megkérdeztem tőle. miben fáradt ki legjobban, a fejést jelölte meg a legfárasztóbb munkának, bár szerinte „ez sem vészes”. A kifejt tejet egyelőre még kerekeken görgő tartályokban gurítják a porta mellett levő tejházba. Hamarosan elkészül az istállókat és a tejházat összekötő csővezeték és a tejszállító tartályok ezzel ki lesznek selejtezve.

Lehetséges, hogy a tejvezeték tervét egy másik üzemben megmosolyogná az ember. Itt azonban nincs helye semmiféle kétkedésnek. Ezek az emberek itt tulajdonképpen az új gazdaság; mechanizmust csinálják már évek óta. Néhány héttel ezelőtt Komló László, az Élet és Irodalomban a Ki fog fejni a koporsóban? című írásában aggódva teszi fel a kérdések sokaságát és sürgeti az állat- tenyésztésben a korszerűbb szemléletmód kialakítását. Szüllő Béla, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatója munkatársaival együtt meg már ott tart, hogy amiről Komló László franciaországi tapasztalataira hivatkozva ír, az Tabódon valóság. Egyebek között például foglalkoznak a granuált takarmányetetés gondolatával, s hamarosan megvalósítják. Keverőüzemmel a gazdaság rendelkezik, a granuáló gép beszerzése pedig a keverőüzem tartozékaként nem lesz már túl nagy ördöngösség.

Ennél nagyobb feladatokkal is megbirkóztak. Ha nem tudnám hol járok, akkor joggal hihet- ném, hogy a legfejlettebb mező- gazdasággal rendelkező országok valamelyikébe csöppentem. Amikor a tehenek a pótabrakot elfogyasztották, a betonút mellé épített csúzda alól elindult egy traktor, maga mögött húzva a zöldtakarmánnyal megrakott pótkocsit. Erre a pótkocsira fel van szerelve égy szóró, vagy még inkább terítő berendezés. A traktoros gépét szépen, tempósan beirányítja az istállóba és mire a másik ajtón kijön, a pótkocsi üres, a tehenek előtt ott a zöldtakarmány. A traktoros hat perc alatt látta el a 200 állatot zölddel, kézierőre, villára, cipekedésre nincs szükség. Kaszálástól kezdve a jászolba rakásig gép csinál mindent, illetőleg a géppel bánni tudó ember. Állítom: felnézhetünk a Hőgyészi Állami Gazdaság szakembergárdájára.

Tabódon már nem kell attól tartani, hogy az idős korosztályt nem váltja fel az új. A tehenészek többsége fiatal ember. Győrfi József 24 éves, a többiek is hasonló korúak. A borjúnevelőben főleg nőkkel találkoztam. A „borjúbölcsőde” olyan, akár valami patika. A higiéniai szabályok betartása a telepen törvény. Kutyát, macskát bevinni szigorúan tilos.’ Gondos állatorvosi felügyelet alatt áll a tehénállomány és a telep körül van kerítve, szinte elzárva a külvilágtól. A patkány- irtáshoz fajkutyákat szereztek be. Ezek a kutyák a telepről nem mehetnek ki soha.

Megfigyeltem

hogyan történik a trágyázás. Sínpályán mozgó targoncára rakják fel a trágyát, majd az istálló előtt álló pótkocsi villany- motorral meghajtott csőrlővel húzza fel a targoncát, a rajta álló két emberrel együtt. Az esetleges áramszünetre számítva a telep aggregátorral is rendelkezik. Hallatlanul egyszerűen és gyorsan történik a trágyázás. Félórán belül már viszik is ki a telepről. Ha az ember nem látná, altkor el sem hinné, hogy minden munka gépesíthető az állattenyésztésben. Persze felvetődött bennem a kérdés, hogy ugyanezt a régi épületek, istállók birtokában, ha akarná, miként csinálhatná meg egy termelőszövetkezet. Tulajdonképpen könnyen, mert a hőgyé- sziek is a régi istállók célszerű átalakításával kezdték meg a tabódi telep létrehozását. A régi istállók belső átalakításával még férőhelyeket is nyertek. Szóval nem is annyira a pénz, hanem főleg emberek kellenek egy ilyen telep létrehozásához, okos, vállalkozó kedvű férfiak, akik nemcsak tudnak, mernek is. A hőgyészi szakemberek tudnak és mernek. Ha rajtam múlna, a Hőgyészi Állami Gazdaságot márcsak ezért az egy Tabódért is kitüntetésre terjeszteném fel és addig kilincselnék, amíg meg nem kapná.

SZEKUUTY PÉTER

Az éghajlat hatása az emberi szervezetre

Kaptuk az alábbi levelet: „Tisztelt Szerkesztőség! A Négy- szemközt megírta, hogy a napfogyatkozás és a „írontbetöré- sek” milyen hatással vannak az emberi szervezetre. Nehezen érthető probléma. Arra volnék kíváncsi, hogy az éghajlatnak milyen hatása van az emberi szervezetre? Szerintem (ez az én szubjektív véleményem) a hatás erősen pozitív kell, hogy legyen, mert híres orvosok elküldik betegeiket sokszor a távoli országokba, ahonnan a beteg egészségesen jön haza. N. N. előfizető.**

Az időjárás állandóan változik. A Föld különböző vidékein azonban az időjárásnak csak bizonyos változásai lehetségesek. Ezek jellemzik a vidék éghajlatát, klímáját. A trópusi éghajlat évi közép- hőmérséklete plusz 20 fok felett van. Itt csak két évszak van: a száraz és az esős. A trópusi területen igen elterjedtek azok a betegségek, amelyek terjedéséhez a magas hőmérséklet és a nedvességet kedvelő rovarok szükségesek: malária, sárgaláz, álomkór, stb. A mérsékelt égövet, a 0—20 fokos évi középhőmérséklet és a négy évszak változása jellemzi. A mérsékelt égövi területeken eltérő viszonyokat találunk a tengerpartokon és a szárazföldek belsejében, 6 ennek megfelelően itt szárazföldi és tengerparti éghajlatról beszélhetünk. A gyorsan felmelegedő szárazföldön ryáron a nappalok forrók, de a gyors lehűlés aj éjszakák hűvösek. A tél hideg, nemcsak azért, mert a napsugarak igen ferdén érik ekkor a talaj . felszínét és a nappalok rövidebbek, hanem azért is, mert a hótakaró visszaveri a napsugarak jelentős részét. Mivel a víz nehezebben veszi fel a meleget, de nehezebben adja is le, a tengerparti kiima kevésbé szélsőséges. A nyár hűvösebb, a tél enyhébb, mint a szárazföld belsejében. A mérsékelt égövi területekre jellemző, hogy télen a légúti betegségek a szívhalálozások, nyáron a bélfertőzések fordulnak elő nagyobb gyakorisággal.

Egyes éghajlatok, nagyobb területekre, egész országrészekre érvényesek. Hazánkban például a Nagyalföldet és a Fejér megyei síkságot a szélsőséges, szárazföldi éghajlat jellemzi, a Dunántúl nagyobb részében viszont az éghajlat egyenletesebb. Kisebb területeknek is lehet külön éghajlatuk. Magaslati helyeken, a levegő alacsony vízgőztartalma és a csekély szennyeződés miatt kicsiny a napsugárzás vesztesége, különösen sok az ibolyántúli sugárzás. Az erős kisugárzás miatt azonban alacsony a hőmérséklet. A csökkent légnyomás és oxigéntartalom következtében a magaslati kiima nem kedvező a vérkeringési és légúti betegségekben szenvedők számára. A déli fekvésű lejtők éghajlatát, a talajt majdnem merőlegesen érő sugárzás erőssége jellemzi. Ilyen lejtők alkalmasak olyán szanatóriumok elhelyezésére, amelyek lakóinak fokozottabban van szükségük napfényre. Helyi jellegű a nagyvárosi kiima is. Nagyvárosokban a hőmérséklet néhány fokkal magasabb, mint a környéken, mert a nagy háztömbök és az utcaburkolat erősebben felmelegszik, mint a talaj és jobban sugározza is a meleget. A házrengeteg csökkenti a szél erejét, de hűsítőhatását is. Fentiekből érthető, milyen nagy az éghajlat egészségügyi jelentősége.

Radioaktív sugárzás

Kaptuk az alábbi levelet: „Tisztelt Négyszemközt! Annyiféle sugárzásról írtak közleményeket rovatukban, csak éppen a legfélelmetesebb sugárról, a

radioaktív sugárról feledkeztek meg! Nem tudom mi lehet az oka? Pedig ettől joggal félhet az egész emberiség.’*

Kedves Olvasónk! A nagy munkatorlódás miatt mi már arra szorítkozunk, hogy csak a hozzánk érkezett kérdésekre válaszolunk. Eire a sugárzásra nem volt eddig senki sem kíváncsi. Készséggel adjuk meg a szükséges választ, habár e témakörrel a múltban már foglalkoztunk. Rádiumot és radioaktív elemeket a gyógyászatban és az iparban széles körben alkalmaznak. így például világító, foszforé«zkáló tárgyak készítéséhez, fémöntvények átvilágításához, stb., radioaktív elemeket használnak. A radioaktív sugarak azáltal hatnak az emberi szervezetre, hogy a szövetekben módosítják a biokémiai folyamatokat, egyes sejtek elfajulnak, elpusztulnak és megváltozik a sérült szövetek, szervek működése. A radioaktív sugarakra legérzékenyebbek a vérképző szervek, azután az emésztő- és nemiszervek és a bőr. A radioaktív anyagok sokáig maradnak a szervezetben és így előfordulhat, hogy például a vérképző szervek megbetegedése csak néhány év múlva jelentkezik.

A radioaktív sugárzás hatására helyi, vagy általános tünetek kíséretében heveny, vagy idült egészségkárosodás lép fel. A legjellegzetesebb tünetek: gyengeség, fáradtságérzet, az úgynevezett sugárcsömör, étvágytalanság, hányás, íehérsejtszám kezdeti emelkedése, majd csökkenése, bőrszárazság, a bőr berepedése, fekély és rák képződés. A bőrön és az egyes szervekben vérzések, a szemen hályogképződés, a nemzőképesség csökken, a szervezet ellenálló- képessége gyengül és mindez elősegíti a fertőző betegségek fellépését. A radioaktív sugárzás okozta betegségek megelőzésére fontos az előzetes és időszakos orvosi vizsgálat, mert ilyen munkára nem alkalmazható fokozottan sugárérzékeny ember. A radioaktív sugárártalom csökkentésére alapvető szempont, a besugárzási időtartam csökkentése. A sugárártalom csökkentését szolgálja a dolgozó és a sugárzó anyag távolságának növelése és különböző sugárelnyelő közegek, elsősorban ólom alkalmazása. A radioaktív anyagokat sugárvédelmet biztosító tartóban, ládában kell tárolni! A radioaktív anyagokkal csak erre a célra berendezett helyiségben megfelelően védett és zárt térben és kellő szellőztetés mellett szabad dolgozni.

Vízből mentési tanácsot

kér egy sokgyermekes családapa.

Kedves Olvasónk! Itt a nyár, e strandolás és a szabadban való fürdés ideje. Kérésének készségesen teszünk eleget, annál Is inkább, mert még manapság is magas a vízbefúlók száma.

A vlzbefúlás annál, aki tud úszni. nehezebben kivetkezik be. Ezért úszni mindenkinek meg kellene tanulnia! A vizbefúlónak nem kell mindjárt utána ugrani. Először rúddal, kötéllel, csónakkal kell megpróbálni a kimentést. Csak, ha erre kilátás nincsen, akkor kell utána úszni. A vízből mentés alkalmával, ha az illető csak elgyengült, a mentőember felszólítja, hogy vállait fogja. Eszméletlenség esetén legjobb egyik kézzel a tarkón, vagy hónaljnál megfogva a balesetest kihozni. A vízbeíúlt emberen mesterséges légzést kell végezni, úgy hogy hasra fektetjük, fejét kissé oldalt állítva, karjait pedig előre húzva. A szájából előbb az esetleg odakerült moszatot el kell távolítani I A mesterséges légzést úgy végezzük, ahogy azt az elsősegélynyújtó tanfolyamon tanultuk.