Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-11 / 137. szám
4 TOI.KA MTGYFT VfiPŰJSAÖ 1966. június 11. Barangolás Művészeti díjasok a televízióban * Tanúságtétel) — művészi képességekről. Néhány perces, és mondatos vizsga emberi magatartásból. Hitvallások élet- utakról és életművekről. Bepillantás néhány alkotóműhelybe. Művészi eszmények, célok megfogalmazása. A televízió csütörtöki esti, „Barangolás” című műsorában művészeti díjasokat mutatott be nézőinek. „Nem félek az oroszlántól. Ha jön, én nevén nevezem és az oroszlán nem bánt engem” — idézte Kende Márta, Balázs Béla-dijas rendező Thomas Mann József-ének szavait. Miskolc város különdíjával tért vissza Budapestre* amelyet az idei rövidfilm-fesztiválon a Néma tanúk című, a televízióban is bemutatott kisfilmjéért kapott. Neve és művei — kisfilmjei, dokumentumfilmjei — ismertek. Művészi célja és hitvallása nemcsak betűk, szavak halmaza mögöttük az alkotások sora bizonyít. A valóság konkrét elemeivel dolgozik. Művészi eszközei mesterkéletlenek, tiszta és nyílt őszinteség sugárzik tartalmas mondanivalóiból. A televízió emberközelségbe hozta az idei év néhány művészeti díjasát ezzel a műsorával. Emberközelségbe — ami mindig egyaránt okoz várakozást művésznek és közönségnek. S a bemutatkozó művészek megismerése más-más beteljesedést eredményez. „A mikrofon meg a képernyő másként fog fel hangokat, mint a közvetlen emberi fül” — mondta a műsorban Tamássy Zdenkó, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. Bár kifejezetten a zenére, a zenei alkotásokra gondolt, — vonatkoztathatjuk szavait tágabb értelemben is. A képernyő minden apró mozdulatot, hangsúlyt, mondanivalót felnagyít. S e felnagyítás nem előnyös mindenki számára. Bihari Sándor József Attila-díjas költő bekonferált szerénységéből — talán csak a képernyő hibája? —, a közönség semmit sem tapasztalhatott. Lehoczky Zsuzsa, a Fővárosi Operettszínház Jászai Mari-díjas szubrettje arról vallott, hogy nincs múltja a színpadon, csak jelene, és reméli, hogy jövője. A közkedvelt szubrett magatartása a képernyő nagyítóüvege mögött minha halvány jelenről beszélt volna. — A Thália Színháznak kutató, izgalmas műsora van és remélem, hogy továbbra is az marad. Azt hiszem színész- strukturámat kiteljesíti. Egy színész képessége, gondolom, hamar eldől. Amiből vizsgáznia kell egy pálya alatt, az az általános emberség és gondolatainak kifejezése — vallotta Nagy Attila természetes magatartásával és keresetlen szavaival. Az, hogy ebben a műsorban, mint Jászai Mari-díjas bekopogtatott az otthonokba, személye és művészete megismertetésének okvetlen előnyére vált. Csak néhány név, ezért, vagy azért említve a műsor egészéből. Példáikon keresztül érdemes beszélni arról, amilyen hatást egy-egy ilyen bemutatkozás kiválthat. Messzemenő következtetést nem szabad levonni ezekből a villám- interjúkból, az igaz. A szubjektum azonban határozottan hajlamos arra, hogy embereket néhány pillanatnyi magatartásukból, egy-egy rosszul sikerült mozdulat, vagy hangsúly miatt ítéljen meg. És akik szerénységről, intellektuali- tásról, művészi magabiztosságról tesznek tanúbizonyságot, egy-egy ilyen beszélgetés alkalmával, engednek arra következtetni, hogy a tv csak ott nagyít fel emberi fogyatékosságokat, ahol az valóban megvan. A műsort Balogh Máriái vezette. Néhány mondata, otthonos mozdulata biztosította az adás gördülékenységét. Változatos és logikus műsorszerkesztés Sobók Ferencet dicséri, ötletes volt Wiedermann Károly, Balázs Béla-díjas bemutatása, saját rendezésű műsorában. A riportok vitatható sikeréért nem őket illeti elsősorban elmarasztalás. I i MÉRY ÉVA A lakosság érdekében A pincehelyi földművesszövet- rendeltetésének: a 10x30 méteres kezet — számolva az átmeneti helyi nehézségekkel — a községi tanáccsal együttműködve törődik a lakossággal. Az omlófélben rogyadozó művelődési házat te kellett bontani, így átmenetileg kultúrotthon nélkül maradt a község. Amíg sor kerül a községi ta„ nács által vásárolt épületnek művelődési otthonná történő átalanagytermet. Itt tarthatják majd a különböző, nagyobb helyi rendezvényeket és összejöveteleket. A másik átadásra kerülő létesítményük a pincehelyi kiserdő' szélén, a vásártér közelében épített sóikért lesz. Ezeket a munkálatokat a tanács házi építő- brigádja végezte, közel egy hónapja fejezték be ezt az építke-' kítására, hosszabb ideig nem len- xtt pavilon, tánctér, italféle-* ne hova menniök a pincehelyiek- ^ büféáru várja majd a; nek, muvelodm^szOT^zm.^A látogatókata nyári vasárnapokon,. ^ sportesemények és egyéb szabadtéri rendezvények alkalmából. A sörkert megnyitásai- e hő* végére tervez®:. Nem lehetne, nemrégiben nyílt kisvendéglő érié a célra kicsi. A körzeti földművesszövettcezet rugalmasan intézkedve, addig is „___ lehetőséget teremt A kisvendég- hozat a ^jitásö? lő melletti korábbi magtárat 160 ezer forintos költséggel átalakították, és modern, kőkockával burkolt, fénycső világításé nagytermet építtettek belőle. A napokban kerül sor az épület műszrki átvételére. A mi-triy 7f [T0 forintért vásárolt bors- ’ T's is községben van. Terveik szerint egy hét tíz nap múlva adják át Ezekkel az éffiEkezésekfcel Jói* szolgálja a pincehelyi föídmövesszövetkezet a lakosság és saját, tagsága érdekét. Kissé szűkösebb* körülmények között ugyan, de lesz hova menniök a pincehelyieknek a kulturális létesítmények elkészültéig is. Szalai János: Halál a tenger danak, de a mozdulatuk elárulta: Az őrnagy néhány perc múlva a ^urt senki sem hagyhatja el. Az ismét jelentkezett. emberek szerszámaikkal a téren __ Vgzéra I0zrcdgs Oijt tiszt szolt Donovan intett. Lábát szetter- hozójuk, ©gy Madridból jött em- pesztette a kis asztalon, nagyot 1>er fordította a szavait, faörpintett a whiskys pohárból. ’^z uíezredes ux azt mondta — Vezóralezredes úr, az imént magyarázta a tolmács , hogy jelentették, hogy megtaláltak há_ ajn*g ne!m vanja,k aparanrom bombát' csot’ addig senki sem hagyhatja el- Ez igen! Gyors munka volt! a fa!“\ M Yé7e ff- “ ,fneri‘ - csettintett Donovan, Hirtelen “5* dolgozlk' atot felkert a az őrnagyhoz fordult. — És mi van a negyedikkel? — A negyedikről semmi hit — Vezérőrnagy úr — fordult Donovan Delmar Wilsonhoz. — Jó munkát végeztek az emberei. De csak akkor — emelte fel a mutató, ujját —, ha megtalálják a negyediket is, csak akkor mondhatjuk ki az áment. Wilson alig láthatóan bólintott; Ha valaki most belelát az agyá- ba, akkor összevissza ugráló kér- - gtéri . munkára. Az emberek zúgolódtak; Volt, aki kj is mondta, amit gondolt: — Spanyol földön is az amerikaiak dirigálnak? Egymásra néztek, aztán az alezredesre, meg a madridi úrra, — És mi lesz a paradicsommal? — Majd leszedik; — De a paradicsom beérett. Egy részét már le is szedtük! — Az amerikai parancsnokság dőjeleket lát. Kéidések özöne tar r Af g°°totta rabságban. Hol lehet a ne! Pen_ gyedik? Nem robban-e fel védetlenül? Nem esett-e a tenderbe? 32 eredményet, amit nemreg lenui. Nem esett e a tengerbe. még csak magként látott Letépni, megízlelni a paradicsomot; Érezni az ízét. Azt az ízt, amely egy ki— Min gondolkodik? — A bambán. — Hagyja, majd előkerül. Inkább iöiiön át másik szoháhA csit átveszi a föld ízét. illatát i& ke babák vetkőznek. Most küldték Washingtonból őket. Sajnos csak filmen.; Három sztriptízfilmet néztek végig. Mindegyik vetkőzőszám a házak közé Martin Ponce Castro, faggatni kezdték, — Mi van a határban? — Semmi. — Hát akkor te mit csinálsz a után ittak. Whyskivel öblögették traktonral o^rat? kiszáradt torkukat; Berúgtak és kiabáltak. — Vezérőrnagy úr, ha nem keríti elő azt a negyedik bombát, abból nagy katasztrófa lehet Képzelje, felrobban egy bomba és volt nincs Spanyolország egy része. — És mi sem leszünk! — Szántok; — Minek? — Az ördög tudja. — És mi történik a szántással? — Turkálják! Meg mintákat vesznek belőle! — Mi az ördögnek a minta? — Azt ne tőlem kérdezzétek. Én Azám! A fenének kell ne- csak annyit tudok, hogy nekem kunk pont most itt lennünk? Mi- számtanom keU Talán egy hétig ért nem lehetünk az édes szőke ^ —‘Egy hétig? — Ki mondta? —- Az egyik tiszt; — És mit fizetnek? — Ötszörös díjat? — Ejha! Ez valami nagyon fontos munka lehet! — De, minek szántadnak? — Talán a roncsokat keresik? — Vagy valami mást? Az emberek találgattak, a katonai sátorváros pedig egyre nőtt. cicák mellett, mi? Wilson megrántotta a vállát; — Nem tudja? Hát mit tud maga? Se azt nem tudja, hogy hol van a negyedik bomba, se azt, hogy miért kell nekünk pont most itt lennünk? Éjfélkor az őrnagy ismét jelentett. A két tábornok ingadozott, ök ketten az őrnagyot látták ingadozni. — Vezéralezredes úr, megérkez- Katonakórház, áruház, kápolna, tek a különleges egységek Palo- sőt mozi is épült. A katonák it- maresbe. Holnap kezdik a mun- tak és vadul száguldoztak az utká£3 — Köszönöm. Elmehet! Ezen az éjszakán kevesen aludtak Dalomaresben. Martin Ponce Castro ablakán kopogtak. — Ki az? — Én vagyok, h® Megismerte a hangot, — Mit akarsz? — Neked van traktorod, ismered a határt is. — Mit beszélsz? — Azt, hogy az amerikaiak olyan embereket keresnek, akiknek traktoruk is van, meg idevalósiak is. Munkát akarnak adni; — Milyen munkát? — Szántani kell. — Hol? — Hát, a!hol ők kijelölik; — És mát fizetnek? — Azt mondták: ötszörösét az itteni dí jaknak. Ezt az asszony is meghallotta; cákon. Szórták a pénzt. Némelyik helybeli lány a táborba merészkedett. Tömött pénztárcával tértek vissza. Némelyek áldották az amerikaiakat, mások viszont a nagy mozgolódás nyitját keresték. A madridi amerikai nagykövet Stanley Donovan vezéralezredesi hívta. — Vezéralezredes űrt Rossz hírem van. Bekövetkezett, amire számítottunk. Az oroszok már azzal vádolnak bennünket, hogy megszegtük az atomcsend-egyez- ményt — A bomba még nem robbant! —■ De robbanhat! Éppen ezért minél előbb elő kell keríteni. Nem tudunk sokáig ellentállni a nyomásnak. Az újságírók is szagot kaptak már. — A területet körülvettük. Egy lélek se ki, se be ! — A hír mégis kiszivárog. Feltórdelt az ágyban, egészen kö- Egyelőre csak annyit tudnak a zelhujoH az ablakhoz. környékbeliek, hogy leesett két — Jól van! Számíthatnak az ggp természetesen megtesszük uramra! a magunkét. Egyetlen spanyol — De holnap paradicsomot keU lapban nem jelent még meg a szedni! — szólt közbe Castro; kír. De... — A paradicsom kibír még egy ’ , , „ , napot. Gondold meg: ötszörös díj..; — Igen. Értem. Holnap magam Mke feljött a nap, a palomaresi megyek a helyszínre! "hegyoldalt benépesítették a kato- Az emberek csoportokba verod- nai sátrak. Egész kis sáitorváros ve vitattak a történteket^ akkor keletkezett egy éjszaka leforgása is, amikor befordult a főtérré a oteűfc. gépkocsi, amely Stanley Donovan A paíomaresiek, mint mindig, vezéralezredest szállította. A kocsi most is munkába indultak. a sátorváros felé tartott. A falu szélén azonban megtör- — Valami fejes lehet! útlapon tak; Amerikai katonák állták útjufcteatt 1*96» ***»>pították meg az emberek. — Küldöttséget kellene meneszteni* hozzá mélyén — Talán ő megengedné, hogy leszedjük a paradicsomot. Három embert választottak. A vezetőjük Pepe lett. A vezéralezredes fogadta őket. — Sajnos nem áll módomban segíteni önökön. A kárt feltétlenül megtérítjük. Busásan megtérítjük. A küldöttség eredménytelenül tért vissza. A vezéralezredes összehívta a tiszteket. Mindenkit beszámoltatott, majd megjegyezte: — Uraim, a helyzet nagyon komoly. Sürgősen tennünk kell valamit. A Fehér Házban eredményt várnak. Eredményt mindenáron. Rövid, ünnepélyes hallgatás következett. — Ki látta a szerencsétlerBé- get? — tette fel hirtelen a kérdést a vezéralezredes. — A borbélyt •— És mit látott? Elmondták. — Mást nem? •— Nem mondott mást. — Szeretnék beszélni a borbéllyal. Kocsit szalasztottak a borbélyért. A faluban azonnal elterjedt a hin ■— A borbélyt elvitték)! Vajon mit akarhatnak tőle? Sandro, a borbély megállt a vezéralezredes előtt, iHedeJmesen, sapkáját gyűrögetve elmondta azt, amit látott. — Mást nem látóit? — Nem! — Ha megerőltetné az agyát, akkor sem emlékezne másra? — Ejtőernyőt nem látott? — De láttami — csillant fel Sandro szeme. — Persze, hogy láttam. Ez nem jutott az eszembe akkor sem, amikor a falubeliek kérdezősködtek. Csak később jöttem rá, hogy láttam, persze, hogy láttam egy ejtőernyőt. Valami fényes gömb volt rajta és a tenger felé libegett. A vezéralezredes felállt. — Köszönjük a tájékoztatást! Nem feledkezünk meg a szolgálatáról. — Mi volt az a fényes? — Semmi különös. Maguknak nem fontos. Csak nekünk. Egy kísérleti ballaszt volt! — vágta ki magát a vezéralezredes. Sandro elment és alighogy kilépett az amerikai kocsiból, máris embergyűrű vette körül. — Mit kérdeztek? — Hogy mit láttam: — És mit mondtál? — Hát amit láttam. A fényes gömböt is. — És mit szóltak a fényes gömbhöz? — Azt mondták, hogy kísérteti ballaszt, vagy ml volt. A dolgok egyre jobban összekeveredtek az emberek fejében. Sokan már azt mondták: valami új típusú repülőgépek zuhanhattak te, azért van ez a nagy harjei- hő, mások pedig azon a véleményen voltak: a fényes gömb tehet a fontos, mert egy ilyen fényes gömböt Pepe is látott. Stanley Donovan ismét magához kérette a ttszteket. — Uraim! Sandro, a borbély egy fényes gömböt látott. Ejtőernyőn a tenger felé szállt. A rádiós lépett a terembe. — Ypsziion jelenti, hogy a tenger hullámzik. — Köszönöm? A rádiós kiment. A vezéralezredes felsóhajtott. — A negyediket tehát a tengerben kell keresni. A tengerben, hogy az ördög vigye el. Kiterjesztették a kutatást a tengerre is. A haditengerészet feketeruhás békaemberei egymásután szálltak le a Földközi-tengerbe, de mindannyiszor eredménytelenül tértek vissza. ((Folytatjuk)
