Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
Iö66. június 5. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG Ű SZAKMA VAGY VÉGZETTSÉG A NEGYEDIK NAPON, amikor az utolsó ál- az a felsőfok levelező tagozatán sem tanulta meg lamvizsgázó is kijött a bizottságtól, öröm helyett inkább fáradtságot éreztünk. Hat félév, harminc valahány vizsga és jónéhány beszámoló volt mögöttünk és nem utolsó sorban a négy napig tartó államvizsga. Ott tartottunk mindannyian, hogy ezt az új érzést, a befejezés váratlanul ránkszakadó élményét még nehéz volt megszokni, előbb még ebbe is bele kellett, hogy éljük magunkat. Jött az igazgatóhelyettes és arra kérte Nika Károly osztálybizíalmit, hogy a hallgatókat sorakoztassa fel, a szaktechnikusi oklevelek ünnepélyes átadásához, illetve átvételéhez. Eszembe jutott a kezdés. Ennyire nem volt ünnepélyes és akkor még sokan voltunk. Azóta a kétharmad lemorzsolódott és csupán az egyhar- mad jutott el idáig. Mártonfai Dénes, a Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója az oklevelekhez meleg szavú útravalót mellékelt. A vadonatúj száktechnikusok nevében pedig Kemény István vörösdiplomás köszönte meg azt, amit a tanintézet adott nekünk. Úgy történt minden, ahogy szokás és ahogyan illik: este a szekszárdi csirkecsárdában volt a bankett és az izgalmak után a legnagyobb élvezettel kérdezgettük egymástól: többé se vizjsga, ^ beszámoló, hogy fogjuk kibírni? Mindez még márciusban történt, volt tehát bőven idő, a három esztendőt újból meg újból végiggondolni, s a lerakodott élményanyagból a közérdekűeket újból előbányászni, feleleveníteni. Sarkalatos kérdés, hogy mit adott az oklevélben megtestesített három év, szakmát, vagy végzettséget. A kettő nem ugyanaz, mert a végzettség nem mindig jelent szakértelmet és a szakértelemnek nem mindig előfeltétele az iskolai végzettségi De most a szónál maradva, gondolatban ismét végigveszem mindazokat a társaimat, akikkel együtt végeztem és akikkel ezekről a kérdésekről sokszor és sokat beszélgettem. Többségük a mezőgazdaság különböző posztjain dolgozik* több éves gyakorlati ismerettel rendelkezik, korábban középfokú technikumot végzett. Szóval a döntő többség a három év leforgása alatt mindezeket kiegészítve még rengeteg új ismeretanyaggal gya. rapítptta tudását és nyugodt szívvel nevezheti magát növénytermesztési technikusnak mindegyik. A beszámolók, a vizsgák követelményeinek csak az a hallgató tudott megfelelni, aki az anyagban biztosan, otthonosan mozgott; í A követelmény, a mérce megegyezett a nappali tagozattal szemben támasztott követelménnyel és mércével. Esetenként a félévi kollokviumokon és szigorlatokon a nappali hallgatók együtt vizsgáztak a levelezőkkel; Akár helyi kezdeményezés, akár központi intézkedés, mindenképpen dicsérendő ötlet. Elsősorban és főleg azért, mert a. nappali tagozaton tanuló fiúk és lányok arról győződhettek meg, hogy a felnőttek nem élveznek kedvezményt, nekik is azt kell nyújtaniok, amit a bentieknek. Előfordult, hogy a tanulmányi átlag terén többször a levelezők javára billeni a mérleg. Ebből persze messzemenő következtetést levonni nem lehet, se pro, se kontra, mert sok múlik egy-egy osztály összetételén, kollektív szorgalmán, vagy éppen egy olyan közhangulat kialakulásán, amely mintegy divattá teszi a lazsálást, MEGKÜLÖNBÖZTETETT figyelmet érdemel az anyag mennyisége és minősége. Az államvizsgát követő banketten valaki erről így összegezte a véleményét: Sok ballaszt takarmányt etettek meg velünk. Ezzel, ha eltúlozva is, de azt akarta mondani, hogy szerinte a szaktárgyakon belül helyenként túl nagy jelentőséget és terjedelmet kap esetleg éppen a korszerű ismeretanyag rovására ez, ami már elavult, amiről elegendő lett volna csupán annyit tudni, hogy ez is volt valamikor. Tanárainkkal is beszélgettünk erről és több-keve, sebb eltéréssel hasonló volt a véleményük nekik is. Érdemes néhány dolgot úgy, ahogyan mi láttuk, közelebbről is szemügyre venni* A gazdasági gyakorlat szűkre szabott lehetőségén és az idő korlátain belül a gyakorlati tanszék dolgozói az élőírt tematikának megfelelőén a lehető legtöbbet igyekeztek nyújtani. Éppen ezért sokat, de mégis keveset kaptunk. Ha ránk lenne bízva annak eldöntése, hogy levelezőkről lévén szó, a gyakorlati anyagból mi maradjon -meg, akkor a többség bizonyára amellett kardoskodna: egy valami, de az aztán alaposan. Esetleg gondolni lehetne a gyakorlati anyagnál a fakultatív megoldásra. A vetőgépek, a munkagépek beállítása, üzemelése, a növények, a magvak felismerése maradjon továbbra is elengedhetetlen köve. telmény, de ezen túlmenően esetleg ki-ki maga döntse el, hogy melyik területen altarja teljes biztonsággal elsajátítani a gyakorlati anyagot. Nem kell ettől megijedni. Több haszna lenne annak, ha a szekér részei, a ló testtájai és színei helyett már az első félévtől kezdve a traktor vezetését, szerelését és karbantartását tanulná meg a hallgató. Végig ezzel foglalkozna és ehhez aztán a hatodik félév után tényleg értene legalább annyira, mint egy traktoros, vagy egy szerelő. így azonban, aki eddig nem tudott traktort vezetni. és aki buzgón bemagolta a lovak több tucatra tehető színárnyalatát, az mostanra szépen el is felejtette. A gyakorlati tananyag átszúrásé és korszerűsítése bizonyára sokfajta meggondolást és latolgatást igényel. De amikor levelező hallgatókról van szó, akkor még inkább ügyelni kellene arra, hogy a mellékes dolgok — a szekér részei, stb. — teljes egészében szoruljanak most már háttérbe, s a leglényegesebb ismeretanyag uralja a terepet az, amelynek még tíz óv múlva is hasznát veszi az ember. Egyik fő tárgy a géptan. Az idősebb agranómu- sok elmondják, hogy régebben ez az anyag aligha okozott fejfájást. Érthető, Újabban a technika rohamléptékű térhódításával a mezőgazdaságban használatos erő- és munkagépek sokaságát megismerni, az üzemeléssel kapcsolatos legszükségesebb tennivalókat elsajátítani nehéz erőpróba. Különösképpen akkor, ha nincs megnyugtató mó_ dón és teljes biztonságban eldöntve, hogy ehhez az iskolatípushoz miből mennyi a maximum, avagy mennyi legyen a minimum. Mi úgy éreztük, hogy ez még nincs egyértelműen eldöntve. Ez a körülmény feltehetően a tanárokat is zavarta, nem mindig voltak benne biztosak, hogy amit a szakhoz és a felsőfokhoz képest követelnek, az sok, vagy kevés. Legtöbbször a többre törekedtek és ennek mi látjuk a hasznát. Csakhát eléggé vitatható a géptan — és több más tárgy — belső arányossága, főleg ha azt mondjuk, hogy ne a tegnapnak, hanem a mának, a holnapnak tanuljon az ember. Egyébként a célnak megfelelő géptam tankönyvekkel nem rendelkeztünk. A meglévő könyvekből sok időt vett igénybe kihámozni, a már nem mindig döntő fontosságú munkagépek leírásából nehéz volt kivonni a lényeget, s tulajdonképpen csak azért van fogalmunk a legújabb, a legkorszerűbb típusokról, mert a tanszékvezető nem sajnálta a fáradtságot. A fellelhető szűkös irodai- inat felkutatta, s a különböző, legtöbbször idegen nyelvű prospektusok segítségével ezekről szemléltető előadást tartott. A legújabb és legkorszerűbb módszerekről, valamint eljárásokról más tárgyaknál sem a beszerezhető jegyzetekből szereztünk tudomást, hanem a tanárok ügyszeretete jóvoltából. De miért? S mi van akkor, ha a tanszékeken dolgozó tanárok megelégszenek any- nyival, amennyit a jegyzet, vagy a tankönyv nyújt. Száz szónak is egy a vége: esetenként meg kxdlett áliápxtani, hogyha nincs a tanszékvezetők és a tanárok lelkesedése, akkor növénytermesztés, gépesítés, üzemszervezés stb. terén megrekedünk a tíz év előtti helyzetnél. Saját bőrünkön éreztük, hogy mennyiségben és minőségben a tankönyvek nem tartanak lépést az idővel. A FÖ TÄRGYAKAT tekintve Láng: Növénytermesztéstan műve volt az egyetlen, tankönyvnek is kitűnőn felhasználható szákkönyv. Megfelelő pedagógiai rutinnal, minden tárgyhoz el lehetne végezni a szükséges szakkönyvek összeválogatását és ezt a válogatást a tanulmányok megkönnyítése érdekében a levelező hallgatók rendelkezésére lehetne bocsájtani. Az előbb említett szakkönyvben jóformán mindent megtaláltunk, amire szükségünk volt és bizony gyakran mondogattuk: nagyon megkönnyítené munkánkat, ha ilyen segítőtársat kapnánk a többi tárgyhoz is. Az időzavarral örökösen, küszködő felnőtt diákok hálásak lennének, ha a sokszor összecsapott jegyzetek, az iskolatípushoz nem mindig illeszkedő könyvek helyett készen kapnák meg az irodalmat. öt-hat könyvből egy tárgyra felkészülni, időt rabló és fáradtságos munka. Itt egy fejezet, ott húsz oldal, amott negyven sor, kinek van ehhez türelme és főleg ideje. Aki benne van az nehezen tudja elfogadni, hogy az ismeretanyag összegyűjtése állítólag azért jó, mert fokozottabb önállóságra szoktat. Ez a bogarászás ott még valahogy elmegy, ahol korlátlan idő áll rendelkezésre. Levelező tagozaton azonban más a helyzet. S ha már itt tartunk, akkor azt is le kell írni, hogy a konzultációkon való részvétel, ami kötelező, se nem oszt, se nem szoroz. A felkészülést, a szorgalmat, az érdeklődést egyáltalán nem lehet azon mérni, hogy a levelező elmegy a konzultációra, vagy nem megy el. Annál többet érnek viszont a beszámolók Rászorítják a hallgatókat a folyamatos és fegyelmezett félkészülésre. A követelmények nagyok, ez ellen nem lehet kifogása senkinek. Viszont a levelező oktatást , jobbá, vágj7 ha úgy tetszik célratörőbbé tenni közös ügy. Ezen a jogcímen íródott ez a néhány sor. Az induló létszám nálunk a befejezésig erősen megcsappant, ennek jórészt a követelményekben kereshető a magyarázata. De talán abban is, amit ez az írás vázolni próbált az, hogy a követelmény és a korszerűség nincs egészen szinkronban. Mintha a régen nélkülözhetetlen, de ma már nélkülözhető ismeretanyag nem zsugorodna úgy, ahogyan a jelentkező új megkívánná. A kézi szalmabálázót ma már legfeljebb csak annyira kellene érdemesíteni, hogy ilyen is volt. összességében persze a hallgatók az iskolától három óv alatt sokat kapták: szakmát és végzettséget szereztek. SZEKUUTY PÉTER Bélfertőzések s azok megelőzése Idézünk a. levélből: „Tisztelt Négyszemközt! Szíveskedjék felvilágosítani, bogy miért vaD nyáron olyan sok fertőzött bélhurut és hasmenés? Hogyan kel) ellene védekezni? Van-e megelőzési lehetőség? Egy előfizetőjük'’. Hazánkban évente több százezren betegszenek meg hasmenésben. Csecsemők és kisgyermekek között súlyos esetek is előfordulhatnak. A hasmenéses megbetegedést általában élő kórokozó idézi elő. A fertőzés kórokozója étellel jut a gyomorba, majd a belekbe kerül. Ott elszaporodik, mérget termel, a bélfal gyulladását hozza létre, s hasmenést okoz, majd a kórokozó a széklettel kiürül. A fertőzés nemcsak a betegektől, de a korokozó ürítőktől is származhat, akikben a betegség jellegzetes tünetei nem jelentkeznek, de székletükben megtalálhatók a fertőzést terjesztő kórokozók. A fer- tőzéses hasmenés ragályos betegségi A családbán, vagy más közösségen belül többen is megbetegedhetnek. Az eredményes védekezéshez ismerni kell a betegség terjedését, vagyis azt az utat, amelyen a kórokozó az ember bélcsatornájába jut. A betegség terjesztésében a legnagyobb szerepe a piszkos kéznek van. A fertőzött székletrészecskék könnyen a kezünkre tapadnak. Ha előzetes kézmosás nélkül étkezünk, úgy igen köny- nyen megkapjuk a fertőzést. A fertőzéses hasmenés terjesztését elősegítik az élelmiszerekre kerülő rovarok, elsősorban a legyek, amelyek a szemétgödör, trágyadomb és árnyékszék sűrű látogatói. A hasmenéses fertőzések terjesztésében fontos szerepe van az ivóvíznek Is. Ha a kút közelében trágyatelep, vagy árnyékszék van. a kórokozó könnyen a kút vizébe kerülhet. Hogyan védekezzünk? Állandóan ügyeljünk kezünk tisztaságára. Minden étkezés előtt és W. C.-használat után mossunk kezetl A kézmosást áramló vízzel, szappannal és körömkefével végezzükl Ha a környezetünkben hasmenéses beteg van, úgy a kézmosás után még fertőtlenítő folyadékban is mossunk kezet! (klórmész, sterogenol, neomagnol. nitrogenol, stb). Ügyeljünk élelmiszereink tisztaságára. Fedjük azokat le. A gyümölcsöt éa a nyersen fogyasztásra kerülő zöldségféléket fogyasztás előtt magasról, csurgó vízzel mossujc meg. Biztosítsuk az ivóvíz tisztaságát. Trágyadomb, árnyékszék, Istálló, a kút- tól 20 méter távolságra legyen. Biztosítsuk az ürülék és szemét megfelelő elhelyezését. Az árnyékszék tartalmát frissen oltott mészszel gyakran fertőtlenítsük. Ar- nyékszékünk résmentes legyen, hogy a legyek, tartalmát szét ne hordhassák. Gondoskodjunk az élelmiszereket látogató rovarok és rágcsálók irtásáról. A hasmenéses beteget azonnal különítsük el. Vizsgáltassuk meg orvossal. A beteg ürülékét csak frissen oltott mésszel való fertőtlenítés (két órai állás) után szabad az árnyékszék űrgödrébe önteni. A beteg ruháit és egyéb tárgyait fertőtleníteni kell. Az alsónemű és az ágyhuzat fertőtlenítésének legegyszerűbb módja a kifőzés. Különösen fontos a pelenkák helyes kezelése. A piszkos pelenkákat, lefedhető edényben, fertőtlenítő oldatban kell a mosásig gyűjteni. Mosás után ki kell főzni, öblögetni, majd forró vasalóval vasalni. A fertőző hasmenés elleni védekezésben is fontos szerepe van a felvilágosításnak. Aki tudja, oktassa ki környezetét. A' gyermekeket pedig már korán, egészen kicsiny korban, a tisztaságra, a rendszeres kézmosásra kell szoktatni. A* infravörös sugárzás élettani hatása Egy olvasónk írja: „Arra kérem a Négyszemközt-öt, hogy az infravörös sugárzásról, amelyről manapság olyan sokat hallani, szíveskedjék megemlékezni. Hálás köszönettel”, stb. Az infravörös sugárzás élettani hatása, a sugarak hullámhosszától függ. A látható és rövidebb sugarak mélyen behatolnak a szervezet szöveteibe és ott erős hőérzést keltenek. Az infravörös sugarak hatására a szemlencsében jellegzetes elváltozás, zavarosodás, az úgynevezett hályog fejlődik ki. Ezt a betegséget először üvegfúvóknál észlelték. A szemhályog, magas hőfokra hevített kemencék körül dolgozók, autogénhegesztők szemén, a hosszú éveken keresztül történő gyakori tűzbe nézés következtében is jelentkezhetAz infravörös sugárzás ellen elsősorban 3 szemet kell megvédeni. Kiváló védőszemüvegek állnak rendelkezésünkre, amelyek az ilyen veszedelmes sugarak ellen, teljes biztonsággal megvédik a szemet. A test túlzott felmelegedésének megakadályozására, a sugárzás ellen, megfelelő védőruházattal, a sugárzó források felületének szigetelésével és er- nyőzésével védekezünk. Szőrtelenítés Kaptuk az alábbi levelet: „Kedves Négyszemközt: Sok gondot okoz, hogy hónaljamban sűrű és erős szőrzet nőtt. Ez nekem igen kellemetlen, főleg nyáron! Azt szeretném megkérdezni, hogy ki lehetne-e ezeket úgy irtani, hogy többé ne nőjenek ki?". Kedves Olvasónk! Sajnálattal értesítjük, hogy rovatunk magán- levelezést nem folytat. Minden, hozzánk beérkezett kérdésre azonban feltétlenül válaszolunk, ha lehet azonnal, ha sok a kérdező, úgy később. Panaszát teljes mértékben megértjük és indokoltnak tartjuk. Sajnálattal értesítjük, hogy a szőrzetet, akárcsak a szeplőket, véglegesen eltüntetni gyógyszeresen ma még ném lehet. Elektromos tűvel, ha az orvos beszúr a szőrzet tövébe, a „hagymá”-ba, úgy a hőség azt a szőrszálat végleg tönkreteszi. Ez egy idegölő művelet, úgy a páciens, mint az orvos részére. A röntgenbesugárzás is haj- és szőrtelenít, de kb. 6 hét múlva újra kinőnek a haj- és szőrszálak. Azt tanácsolom, forduljon bőrgyógyász-kozmetikushoz, vagy a bőr- és nemigondozó intézet főorvosához, aki a sok modern eljárás közül azt fogja alkalmazni, amely panaszait megszünteti. s kívánságát kielégíti. Kocsolára üzenjük annak a tizenkét éves kislánynak, aki hosszú, panaszos és félelemmel telt levéllel kereste fel rovatunkat, Panasza olyan tárgyú, amely nem tartozik a nagy nyilvánosság elé. Azért nem foglalkozunk vele úgy, ahogyan a többi kérdéssel szoktunk. Megnyugtatásként üzenjük, hogy e leírt tünet természetes folyamat. Ne csináljon gondokat belőle. Keresse fel orvosát, aki meg fogja nyugtatni. Édes-; anyjának mondjon el mindent s vele menjen az orvoshoz. Ha úgy gondolja, orvoshoz sem kell mennie. Édesanyja is meg tudja magyarázni ezt a minden nőnél előbb, vagy később beálló folyamatot.
