Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-04 / 131. szám

/ ' TOLNA MEGYEI XÉPŰJSAO 1958. június l. \ Közlemény a Német Szövetségi Köztársaság kormányának a Magyar Népköztársaság kormányához intézett jegyzékéről (Folytatás az 1. oldalról) leti területeket is és így a revan- sizmus, a militarizmus és a fa­sizmus örökségét továbbtenyésztő Németországgal tartatják állandó fenyegetés, a háborús konfliktu­sok állandó veszélye alatt a ke­let-európai országokat. A ködös illúziók szertefoszlottak, az útról kiderült, hogy zsákutca. A nemzetközi erőviszonyok alapvetően megváltoztak. A nyu­gati hatalmak vezető körei ma már tudják, hogy az új világhá­ború esélyei számukra sem ígér­nek semmi jót. Ezért a Német Szövetségi Köztársaság eddigi re- vansista, militarista külpolitikai programja saját szövetségeseit is ingerli. Az utóbbi hónapokban még a Német Szövetségi Köztársaság szövetségeseinek a sajtóorgánumai is több pozitív hangú cikket kö­zöltek a Német Demokratikus Köztársaságról, mint a Német Szövetségi Köztársaságról. A Né­met Demokratikus Köztársaság külpolitikai szerepe a szó nagyon komoly erkölcsi és politikai ér­telmében valóságos jóvátétel mindazért, amit a hitleri fasiz­mus Európa és a világ népeinek szenvedésében jelentett. Német­ország nyugati szomszédai is nem utolsó sorban a Német Demokra­tikus Köztársaságnak köszönhe­tik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság revansvágyó és ter­jeszkedési törekvései nem sodor­ták eddig még őket súlyos konf­liktusokba. Ez a mostani bonni jegyzék a Német Szövetségi Köztársaság kormányának nagylelkűsége je­leként kezeli azt a készséget, amellyel viszonyát rendezte nyu­gati szomszédaival mindazokban a kérdésekben, amelyek a máso­dik világháború után nyitva ma­radtak. Erre a nagylelkűségre a Német Demokratikus Köztársa­ság léte is nevelte az elmúlt kü­lönböző időszakok nyugatnémet kormányait. A Német Demokra­tikus Köztársaságnak különböző jellegű gazdasági kapcsolata van ma már a Német Szövetségi Köz­társaság minden szövetségesével, és csak idő kérdése, hogy ezek a kapcsolatok mikor fejlődnek fo­kozatos menetben hivatalos és diplomáciai kapcsolatokká. Ilyen kényszerítő tények veze­tik a Német Szövetségi Köztár­saság kormányát oda, hogy dip­lomáciai eszmecserét kezdjen a kelet-európai szocialista orszá­gokkal. Ez a kezdeményezés ön­magában jelentős, annak ellenére hogy — minti eljárási módja, mind nem kielégítő tartalma mi­att — nem minősíthető a szó tel­jes értelmében új kezdeményezés­nek. Jelentős mégis, mert az eu­rópai viszonyok változását mutat­ja, amelyek hatása elől Bonn sem térhet ki. 3. Minden jel azt mutatja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság rendezetlen nemzetközi helyzete előbb-utóbb megoldódik és ér­demleges diplomáciai eszmecserét lesz képes folytatni az európai biztonság kérdésében érdekelt országokkal. 1. Ehhez egyfelől ez szükséges: a Német Szövetségi Köztársaság meggyőző jelek között haladjon előre azon az úton, amelyen le­mond arról, hogy a) , az európai hidegháborús fe­szültségek forrása legyen; b) , szövetségeseit a fegyverke­zési verseny fokozására ösztö­kélje; c) , a katonai blokkok fenntar­tásának szükségességét politikai törekvéseivel igazolja; d) , területét a fasizmus marad­ványai hemzetközi szervezeteik főhadiszállásaként használhassák; e) , területéről az európai békét és biztonságot állandó veszély fe­nyegesse. 2. Ezzel párhuzamosan az ér­demleges diplomáciai párbeszéd­hez ez szükséges: a Német Szö­vetségi Köztársaság meggyőző jelek között haladjon előre azon az úton, amelyen magára vál­lalja, hogy a) , keresi a német kérdés ész­szerű, reális megoldását; b) , törekszik a hitleri fasizmus által okozott károk jóvátételére; c) , együttműködik az érintett hatalmakkal a potsdami megálla­podások szellemének és intézke­déseinek alkalmazásában, a mai európai viszonyokra; d), közreműködik a Német De­mokratikus Köztársasággal egy össz-európai biztonsági konferen­cia előkészítésében. 4. A német kérdés nemcsak euró­pai kérdés, a német kérdés világ- kérdés. Európának szüksége van az egész német nép alkotó együtt­működésére az európai biztonság és béke megszilárdításában. A világnak egy olyan Európára van szüksége, amely nem fenyegeti új fegyveres konfliktussal az egész világot és nem köti le a népek munkájának gyümölcsét az impe­rialista törekvések által szított fegyverkezési versenyre, jelentős részben a német kérdés meg­oldatlansága miatt. A Magyar Népköztársaság, szo­ros szövetségben a Német De­mokratikus Köztársasággal való­ban tart fenn — mint a bonni jegyzék is kimondja — hivatalos kapcsolatokat a Német Szövetségi Köztársasággal, abban a biztos tudatban, hogy ez is szerény hozzájárulás lehet a német kér­dés megoldásához. A Magyar Népköztársaságot — a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt — külpolitikájában az a törekvés vezeti, hogy közremű­ködjék az európai béke és biz­tonság megszilárdításában. A kü­lönböző rendszerű két Német­ország tényének elismerése alap­ján lehet reálisan és eredménye­sen munkálkodni a különböző rendszerű európai országok együttműködésén és ennek kere­tében a német kérdés megoldá­sán is. Ebben az összefüggésben törekszik a Magyar Népköztársa­ság kormánya a Német Szövet­ségi Köztársasággal is normális és rendezett államközi kapcsola­tok kialakítására. A Német Szö­vetségi Köztársaság szövetsége­sei is akkor tesznek, jót a német népnek, ha ápolják kapcsolatai­kat a Német Demokratikus Köz­társasággal is. Ezzel munkálhat­ják annak az időszaknak a be­köszöntését, amikor nemcsak a Német Demokratikus Köztársa­ság, hanem a Német Szövetségi Köztársaság is tesz reális javas­latokat, kidolgoz ésszerű terve­ket a német kérdés megoldására. Akkor lehet majd gyümölcsöző eszmecserét folytatni a Német Szövetségi Köztársasággal az európai biztonság kérdéséről. Kállai Gyula beszéde a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén (Folytatás az 1. oldalról) béke megvédése érdekében nem­zetünk minden haladó erejének tömörítését tűzte ki céljául. Ezután Erdei Ferenc, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára terjesztett elő be­számolót az Országos Tanács leg­utóbbi ülése óta végzett munká­ról és a mozgalom előtt, álló to­vábbi feladatokról. A beszámolót vita követte, s az elhangzott észrevételekre Erdei Ferenc válaszolt, majd Kállai Gyula mondott zárszót A Haza­fias Népfront Országos Tanácsa az ülésen határozatot fogadott el, amely megállapítja, hogy múlt év március 5-én tartott ülése óta a népfrontmozgalom egészségesen fejlődött, a népfrontbizottságok és a mozgalom társadalmi munkásai eredményesen vették ki részüket az Országos Tanács akkori felhí­vásában kitűzött célok eléréséért végzett munkából. Az Országos Tanács megálla­pítja, hogy a népfrontmozgalom előtt újabb, nagy feladatok áll­nak. Népünk az ez évi népgazdasági terv valóra váltásán munkálkodik; országgyűlésünk hamarosan meg. vitatja és törvényerőre emeli a harmadik ötéves tervet. Az Orszá­gos Tanács felhívja valamennyi bizottságát, aktivistáját, társadal­mi munkását, hogy fáradhatatla­nul ismertessék e tervek lelke­sítő céljait, példamutatásukkal és felvilágosító szóval egyaránt moz_ gósítsanak a nép javát szolgáló országépítő tervek sikeres teljest, tésére. Az Országos Tanács teljes egyet­értéssel és helyesléssel magáévá teszi a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának a gazdasági mechanizmus reformjá­ról hozott határozatát, mert azt hazánk szocialista fejlődésében ki. emelkedő jelentőségűnek tartja. Az Országos Tanács a mozgalom minden erejével részt kíván venni a reform megvalósításában. Ennek érdekében az Országos Tanács a következő feladatokat állítja a népfrontbízottságok elé: 1. Széles körű tájékoztatással és gazdaságpolitikai propaganda- tevékenységgel csatlakozzanak a pártszervek felvilágosító és agitá- ciós munkájához, amelyet a re­form érdekében kifejtenek. 2. A népfrontbizottságok és a mozgalom társadalmi munkásat támogassák a párt- és az állami szerveket a reform előkészítésé­ben és bevezetésében; vegyenek részt a helyi gazdaságfejlesztési programok kidolgozásában, a kezdeményezőkészség és a fele­lősségvállalás kibontakoztatásá­ban. 3. Mivel a reform megnöveli a helyi tanácsok gazdasági önálló­ságát és felelősségét, kiszélesed­nek a népfront tevékenységének lehetőségei a tanácsok munkája- i nak segítésében. Főképpen a ta­nácsi testületekben kell fokozni a kezdeményezést, a helyi gazda­sági feladatok megoldásának elő­mozdítását. Ezért, hasznosítva a tapasztalatokat, a népfrontbizott­ságok vállaljanak több és na­gyobb feladatot a kommunális gazdasági tevékenységben, a köz­ség- és városfejlesztésben. 4. Különösen fontos feladata a népfront minden aktivistájának, hogy tovább segítse és támogassa a termelőszövetkezeti gazdákat az önálló tervezés és az eredmé­nyes gazdálkodás legjobb mód­szereinek kialakításában. 5. Az Országos Tanács a bizott­ságok változatlanul rendkívül fon­tos feladatként jelöli meg azt, hogy töretlen erővel folytassák a nemzetközi politika kérdéseinek ismertetését, segítsék az Országos Béketanács munkáját. Az Országos Tanács ez alka­lommal is kifejezésre juttatja mélységes felháborodását afölött, hogy az amerikai imperializmus agresszióinak fokozásával mérgezi a nemzetközi helyzetet A legteljesebb szolidaritását nyilvánítja a hős vietnami nép­pel, abban a meggyőződésben, hogy a szaibadságszerető népek tá­mogatásával kivívja a győzelmet Az Országos Tanács együtt érez a kubai néppel, amely — maga mellett tudván a szocialista tábor erejét — határozottan és bátran visszautasítja az ame­rikai agreesaoT'ok újabb fenyege­tését Az Országos Tanács felhív minden hazafit: a szocializmust építő békés munka újabb ered­ményeivel gyarapítsa a béke hí­veinek erejét s ezzel járuljon hozzá, hogy a százmilliók szilárd akaratán megtörjék az imperia­lista agresszorok minden próbál­kozása. (MTI) 3 ugoé<zLáviai úlinapló ni. A Karaburmában tett séta után illő volt végre eleget tenni annak a szíves meghívásnak is, amelyet Radoszávlyevics Bogomir gépész- technikustól kaptunk. Sürgetett bennünket a kíváncsiság is,, hi­szen Bogomiréknál egy új lakó­telepen, sőt még egy toronyház­ban is körülnézhetünk. Nemrég kapott lakást a tizedik emeleten. Lakást kapni Jugoszláviában pon­tosan olyan öröm, mint nálunk Magyarországon. Villamosra ül­tünk és körülbelül 20 perces si­ma utazás után a Hotel Szláviát, a Cirkuszt elhagyva, megérkez­tünk, s kissé tétován léptük át a 18 emeletes bérház küszöbét, aztán böngészni kezdtük a lakók névsorát, hogy valamiképpen megpróbáljunk ebben a számunk­ra szokatlanul nagy épületben el­igazodni, és a lakók számából ítélve, a méretekről megfelelőbb fogalmat alkotni. A toronyház belül meglepően tágas és tiszta. Nagyon új még. Belül is toronyra emlékeztet, felfelé a mintegy 1 befutó lépcsők töltik ki a bel­sejét, s úgy tűnik, mintha a lat kások csak annyi célt szolgálná­nak, hogy meglegyen a torony tartóoszlopokon nyugvó beüvegé- zett, külső fala. A lakók névjegyzéke keretes, beüvegezett tábla, és bizony be­borít jókora felületet, mert több százan élnek a toronyházban és a családok minden tagjának ott olvasható a neve a táblán. A la­kások kényelmesek, tágasak. Csak, pláne a tizedik emelettől kezdve, túlságosan magasan vannak. A technikus felesége nem dolgozik, a háztartást vezeti és a gyereke­ket neveli. Kiszámították a nap­közi költségét és az egyéb le­adásokat, aztán úgy találták, cél­szerűbb a feleségnek otthon ma­radnia legalább addig, amíg a gyerekek tanulnak és amíg a férj megszerzi a mérnöki diplomát A férj ugyanis felnőttoktatásban vesz részt, és a diplomáig már mindössze néhány vizsga van hátra. Engem az egyéb kiadások érdekeltek, ök ezzel kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy a hivatal­ba járó asszonynak nem lehet bárhogy öltözködnie, otthon vi­szont megteszi egy pongyola. Szó­val, kevesebb ruha, cipő fogy ott­hon és több idő jut a meglévők rendben tartására is. Elég érdekes ez a logika, ök állították, én nem ellenőrizhettem, de elhittem, hogy ebben a házban a feleségek több­sége nem dolgozik. Nálunk mun­kaidőben a bérházakban szinte halotti a csend, itt pedig a lép­csőkön gyerekek futkároznak és csupa jövés-menés volt az egész épület. A lift szünet nélkül vitte és hozta az embereket. A házi- telefon a gyerekek kedvelt játé­ka, de persze nem ez a rendel­tetése, hanem a liftrendelés. Le­felé mégcsak valahogy, bezzeg felfelé nekiindulni a tizenötödik emeletnek, már nem gyerekjáték. Megpróbáltam, meg is bántam. A költözködést itt aztán ezerszer is meg kell gondolni, s arra még csak gondolni sem mertem, mi történik akkor, ha történetesen bedöglik a vízvezeték. Kiálltam a tizedik emeleti er­kélyre, s onnét a magasból még jobban látszott, hogy Belgrád na­gyon szép város, és a jelek sze­rint azok az építészeti meggon­dolások vannak túlsúlyban, ame­lyek a ».felfelé” elvet vallják Ennek persze meg lehet a maga statikai magyarázata is, de ta­lán jobban szempont a termő­földek védelme is, mert Szabad­ka kivételével a mi magyar vá­rosaink toldalékénak számító, egyébként hangulatos új kertvá­rosokat sehol nem láttam. Elten-; ben többemeletes bérházakkal „találkoztunk” a kisebb mező­városokban is. Eszéken és Új­vidéken pedig ugyanúgy a föl­felé való törekvés érvényesül, akár a fővárosban. Az új épüle­tek szervesen illeszkednek a vá­rosképbe, nem bontják meg a harmóniát, az összhangot, sőt tel­jesebbé teszik. A rideg és szürke, jellegtelen, talán nem is olcsóbb házak már nálunk is kezdenek háttérbe szorulni, de úgy láttam Jugoszláviában ezeknek a terve­zői nem igen juthattak szóhoz. Még a nem szakembereknek is él­mény az ottani új lakó- és köz­épületek harmonikusan városkép­ibe illeszkedő, modem, mutatós formáiba belefeledkezni. Belgrád­iján sok a toronyház. Éjjel, az Avaláról nézve úgy tűnik, mint­ha ezek a kivilágított torony­házak egy képzeletbeli egyenessel szinte összekötnék, összetartanák a várost. v&m’ 89* 1

Next

/
Thumbnails
Contents