Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

1966. június 26. *OLNA MEGYEI NÉPfJSAÖ s Évi háromezer forint — a fizetésen kívül Ami a tudósításból kimaradt Új belépők a közös gazdaságokba — Növekszik Hány forintot fizetett ki az év első öt hónapjában a Társadalombiztosítási Igazgatóság ? A pontos össze május végéig: 41 millió 150 ezer forint. Közel hatmillióval több ez, mint a ta­valyi 35 millió 180 ezer. Táppénz, szülési segély, utazási költség, családi pótlék, baleseti kártalaní­tás, gyógyszerek és ki tudná még felsorolni, hányféle címen kap a biztosított különjuttatást? Néhány fontosabb számadatot vizsgálva érdekes következtetése­ket vonhatunk le. Nőtt az anya­sági segély összege: 455-ről 489 ezerre. Ugyanígy emelkedett a terhességi és gyermekágyi segély is, 214 ezer forintos többlettel. Az idén tehát több kisbaba született. A családi pótlék emelkedése is gyorsan érezteti hatását. Az idei év első felében ugyanis családi pótlék címén közel két­szeres összeget fizetett ki a ta­valyihoz viszonyítva a Társa­dalombiztosítási Igazgatóság. Útiköltség tsz-tagoknak Várható, hogy a közeli hóna­pokban a városok rendelőintéze­teit egyre több kis község lakója keresi fel, hogy a körzeti orvos által megállapított betegségét alaposan felülvizsgáltassa. Eddig az útiszámát saját zsebből fi­zette a tsz-tag, július elsejétől azonban az útiköltséget társada­lombiztosítási alapból fedezik. hették iszap- és termálkezeléskor. Az idén kerek 55 ezer forintot tesz ki az elhasznált fürdőjegyek ára. Az Országos Füfdőigazgató- sággal folyó tárgyalások után le­hetséges, hogy hamarosan a súlyfürdő miatt sem kell a bete­geknek Hévízre utazniuk... A bátrabb mosolyért Egyre több parasztember mo­solyog majd a közeli hónapokban bátrabban, teli szájjal. Régebben nevetés közben hiányzó foga elé kapta a kezét, talán ösztönös mozdulatát megőrzi még egy ideig, azután is, hogy pótolták fogait, méghozzá kedvezményes alapon. A tréfásabbak ezt így emlegetik: két liter bor megér egy új fogat! Az idei év első öt hónapjában máris kétezer forint­tal többet fizettek ki fogpótlásra a tavalyinál, de valójában ez az összeg akkor emelkedik majd, amikor a tsz-tagok is kedvezmé­nyes áron csináltathatják fogai­kat. Javul a látásunk? Hatezer forinttal kevesebb volt az idén a szemüvegköltségek té­rítése. Talán azt jelenti ez az adat, hogy a nyári hónapokban kevesebb okuláré kerül elő, ta­lán azt, hogy javul a látásunk, egy biztos: mindkét esetben örül­nünk kell! * Az olvasó ezeknek a számada­toknak láttán felteheti a kérdést magában: Mennyit tesz ki ezeknek a kifizetett költségeknek össze­gében a dolgozók által befizetett százalék értéke? Tolna megyében 1965. év végén 103 ezer 551 biztosítottat szám­láltak, a dolgozók összlétszámá- nak több, mint 97 százalékát. Az általuk bef ize tett pénzösszeg: 61 millió 953 ezer. Év végén azon­ban mégis 89 milliót tett ki a különböző juttatások végösszege. Vagyis több, mint 27 millió volt az állami fedezet a társada­lombiztosítási költségeknél. Egy emberre így az elmúlt évben há­romezer forint „különkeresetet” számolhatunk, beleértve az át­lagba egészségest, beteget. Ami pedig az idei évet illeti: Már az első félév eredményei bebizonyí­tották, hogy egyre növekszik a különböző juttatások összege, amelyet, ha nem is közvetlenül, de mindnyájan érzünk, különö­sen július elsejétől, amikor életbe lépnek az újabb kedvezményeket biztosító rendeletek. Af. 1. az agrárszakemberek száma — Nőtt a jövedelemt a közös vagyon Legutóbb a megyei tanács a szekszárdi járási tanács irányító és tömegpolitikai munkáját ér­tékelte, amint arról hírt is ad­tunk. Akkor csak a közvetlen termelési eredményekről és a tennivalókról tudtunk beszámol­ni. Most néhány tényt említünk meg, amely bizonyítja a válto­zást, előrehaladást. Főként fiatalokból 346 új be­lépő jelentkezett felvételre 1966- ban a szekszárdi járás termelő- szövetkezeteinél. Ez annak tud­ható be, hogy a politikai, társa­dalmi és állami szervek, a külön­böző testületek olyan közhangu­latot alakítottak ki, amelyben a termelőszövetkezeti termelési mód elismerésre tett szert és vonzóvá vált a járásban a legtöbb közös gazdaság. Eddig 228 közgazdász, agrár-, kertész- és gépészmérnök, jo­gász, építész, állatorvos stb. dolgozik a járás termelőszövet­kezeteiben. Ezenkívül 20 gya­kornok és 24 ösztöndíjas tevé­kenykedik a községekben. Az agrárértelmiség növekvő szá­mú megtelepedése falun, kedve­zően hat nemcsak a mezőgazda- sági termelésre, hanem a lakos­ság művelődésére is. A szakmun­kások száma is évről évre nő a szekszárdi járásban. Szakmunkás- képző iskolát eddig 1173 tsz-tag végzett, ez év végére újabb 350 fő szerez szakmunkás-bizonyít­ványt. Mezőgazdasági technikum­ban tanulnak jelenleg 169-en. Ahogy nőtt a járásban a ter­melés színvonala, úgy nőtt a la­kosság anyagi jóléte is. Míg 1961- ben az egy szövetkezeti tagra ju­tó jövedelem 9613 forint volt, addig 1965-re ez a szám 16 070 fo­rintra emelkedett. De gyarapo­dott a közös vagyon is. Az utób­bi négy évben 1971 tehén, 4103 hízó marha • és növendék számá­ra épült istálló. Ez mellett szá­mos sertésfiaztató és -hizlalda készült el. A magtárok 496, a górék 591 vagon befogadóképes­séggel bővültek. Magasan emelte a tavaly ki­fizetett összegeket egy, az előző években szerencsére szokatlan tétel: Az állategészségügyi zárlat­kor fizetett pénz: 1 millió 380 ezer forint. Ennek a pénznek kö­szönhető, hogy a községekben re­kedt több ezer dolgozó nem ke­rült hátrányos helyzetbe zárlat esetén. Az idén még mindössze 76 ezer forintot fizettek ki ilyen cí­men, s talán, mint ez a csökkenés is mutatja, szúnőben a veszély is. Külön segély a tüdőbetegeknek 1962. óta kapnak a güműkórban megbetegedettek rendkívüli anya­gi támogatást Az idei évben a tavalyinál háromezer forinttal többet: 161 ezer forintot fizettek ki számukra. Bár az ilyen bete­gek gyógykezelése során is a le­hetőségekhez mérten nagyon so­kat elkövet államunk, ez az anyagi támogatás mégis enyhít valamelyest gondjaikon Gyógykezelés a fürdőkben Kedvező megoldást jelentett a reumában, izületi betegségben szenvedőknek, amikor már a szekszárdi fürdőt is igénybe ve­Meglcezdilc a kilométer­óra-gyártást a szekszárdi műszergyárban A Mechanikai Mérőműszerek Gyára új szekszárdi üzemében fo­kozatosan telepítik le az anyavál­lalat különféle gyártmányait. Je­lenleg már három szerelőszalag működik az üzemben, itt készül többek közt a feszmérő is. Most újabb gyártmány bevezetésén — illetve Budapestről való letelepí­tésén — dolgoznak, megkezdik a kilométeróra gyártását. Az alkatrészek előállítását már korábban elkezdték, három héttel ezelőtt egy tizenegy tagú csoport utazott fel a budapesti gyárba, hogy elsajátítsa az összeszerelés munkafogásait. A csoport tegnap érkezett meg és hétfőn áll mun­kába. Egyelőre nem szalagszerűen végzik a szerelést, azonban ha­marosan sor kerül a szalag felsze­relésére is, Tanévzáró a zeneiskolában Pénteken délután tartotta a zeneiskola idei tanévzáróját, amely az intézet fennállása óta a 10. jubileumi tanévzáró volt. Az évek során kialakult gyakor­latnak megfelelően délután 6 órai kezdettel növendékhangverseny­re került sor. A hangverseny fénypontja Lázár Noémi zongora- játéka volt. Nem hisszük, hogy az intézet 10 éves fennállása óta lett volna még egy ilyen tehet­séges növendéke a zeneiskolá­nak, aki tízéves korát meghazud­toló érettséggel szólaltatta meg Bartók: Ürögi kanásztánc című szerzeményét. A többiek azt mu­tatták, hogy jelenleg az iskola növendékeinek átlagszínvonala csak közepesnek mondható. A szereplők közül elsősorban a szolfézs osztály kiskórusának a teljesítményét kell kiemelnünk, akik trombitakíséret mellett mu­tatták be Kodály és Szőnyi há­rom dalát. Az énekesek közül Pataki a zongoristák közül Lázár Noémi mellett Szabó Mária, az otthon zongorával nem rendel­kező Zémann Zsuzsa, a hege­dűsök közül Theisz Aranka és Misetics Sándor teljesítményét kell kiemelnünk. Tetszettek a klarinétosok is, akik lágyan és tiszta intonálással szó­laltatták meg hangszerüket. Ez­úttal is érdekes színfoltja volt a hangversenynek a tolnai fiók­zeneiskolások sikeres szereplése. A hangverseny vége felé Hu- sek Rezső igazgató lépett a szép számú hallgatóság elé. Méltatta a jubileumi esztendő eseményeit: a Polgár Margitról elnevezett p- nei versenyt, a dombóvári fiók­zeneiskola megalakulását, öröm­mel számolt be arról, hogy az el­múlt évekhez viszonyítva sike­rült csökkenteni a lemorzsoló­dást. Adatokat sorolt fel arra vonatkozólag, hogy az iskola a jubileumi esztendőben hogyan vette ki részét a város kulturális megmozdulásaiból. A tanári kar az elmúlt évben 16 alkalommal szerepelt felnőtt vagy növendék- hangverseny keretében közönség előtt, a testület tagjai zenei tár­gyú ismeretterjesztő előadásokkal fáradoztak a muzsika megszeret­tetésén. Az úttörőzenekar 31 al­kalommal szerepelt és az iskola növendékei pedig számtalan al­kalommal léptek a közönség elé és szereztek játékukkal meg­becsülést a tízéves fennállását ün­neplő intézménynek. Beszéde vé­gén felolvasta annak a közel 50 növendéknek a nevét, aki az el­múlt évben mutatott szorgalmas és eredményes munkája révén a tanári testület határozata alap­ján könyvsorsjegyet kapott év vé­gi ajándékként. Husek Rezső vé­gül köszönettel adózott a szülői munkaközösségnek és ezzel tize­dik alkalommal zárta be kapuit a 200 fővel indult és ma 700 főt számláló, Bonyhádon, Dombóvá- rott és Tolnán fiókiskolával ren­delkező szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola. Ahol a nyugdíjazás nem végső búcsú A Bonyhádi Cipő­gyár nyugdíjasai nem szakadnak el üze­müktől, ahol 30—40 évet töltöttek el be­csületes munkával. Bejárnak nemcsak be­szélgetni, nézelődni, de dolgozni is. Az el­múlt évben például a gyárban 32 ezer 763 forintot fizettek ki a nyugdíjasoknak. Idén ötvenkét esetben fog­lalkoztattak nyugdí­jast és 22 ezer 592 fo­rintot fordítottak erre a célra. A nyugdíjasok szí­vesen vállalják a munkát. Szőke Já- nosné, a vállalat egyik legjobb és leg­régibb dolgozója 42 évi munka után gya­kori vendég a gyár­ban. Rendkívüli te­hetségű tűzőnő volt. Munkájáért szinte megszámlálhatatlan jutalmat és kitünte­tést kapott, ö volt a vállalat egyik leg­jobb munkamódszer­átadója. Én nemcsak volt Ma is az. Ma is szívesen adja át a munkamódszerét a gyárban dolgozóknak. Sásdi Jánosné har­minckét évi becsüle­tes munka után ment nyugdíjba, ö is szíve­sen vissza-vissza tér, de szívesen jönnek a többiek is. A nyugdíjasok nem szakadtak el a gyá­ruktól. Jó ez a gyár­nak is, nekik is. A gyárban még mindig hasznosítják a tudá­sukat, tapasztalatu­kat, ők pedig a nyug­díj mellett plusz jö­vedelemhez jutnak. Horváth József levelező Kétszázezer szőlőoszlop A Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat paksi beton-előregyártó üzemének főterméke a szőlő- támoszlop. Nemcsak a környék­beli termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok részére gyártják a szőlőoszlopot, hanem tekintélyes mennyiséget szállítanak az ország különböző részeibe is. Az idén harmincezerrel többet — összesen kétszázezer darabot — állítanak elő, mint a múlt évben. A növekedés főként a termelé­kenység emelésének az eredménye, ugyanis több műszaki intézkedést vezettek be az év elején. Lebeto­nozták a gyártó területet, újfajta, könnyebben kezelhető sablonokat, állványokat készítettek, ezáltal csökkent a selejt, könnyebbé vált a dolgozók munkája. A nyári melegben állandóan lo­csolják az oszlopokat, hogy jól kössön és szilárduljon meg a be­ton.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents