Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-24 / 148. szám
4 4 ' tolva ivirnm vFptt.i&A<1 löse, júr.fní •&, Érdemes-e ? Amióta elkezdődött a Cementipari Vállalat dombóvári telepén az építkezés, a vezetők, de a dolgozók is többször teltették a kérdést. — Érdemes-e, célravezető-e az önálló üzemi konyha létesítése? Indokként felsorakoztattak néhány dolgot. A dolgozók nem látják célszerűnek az önálló konyha üzemeltetését, mert a telep dolgozói közül nem sokan veszik igénybe. A telepnek 230 dolgozója van, s közülük nyáron 70—75-en étkeznek az üzemi konyhán. Télen — különösen a disznóvágások idején — még rosz- szabb képet mutat a statisztika. 40—45 személyre főznek. A másik érvük ugyancsak elgondolkoztató. Dombóvár városiasodó járási székhely Számos üzemében több száz dolgozót foglalkoztatnak. Érdemes lenne azon gondolkodni és egy olyan felmérést végezni; mennyi költséggel tartják fenn a szétaprózott üzemi konyhákat? Célravezető lenne egy üzemélelmezési vállalat létrehozása — mondják. A Cementipari Vállalat dombóvári telepének átépítésére 20 millió forintot irányoztak elő. Az emeletes irodaház terve úgy készült, hogy a földszinti részen szociális létesítmény lesz, öltöző, fürdő, ételmelegítő. Az ebédlő úgy . lett tervezve és úgy is épült, hogy alkalomszerűen gyűlések, összejövetelek tartására megfeleljen. Az irodaház építése maholnap befejeződik, s átadására rövidesen sor kerül. Az építők mindent elkövettek, hogy határidőre átadhassák az épületet rendeltetésének, de kötelezettségüknek csak részben tehetnek eleget. A földszinti - rész átadására jóllehet, egy későbbi időpontot tűznek ki. amikor a jelenleg folyó vita véglegesen eldől. Érdemes a vita előzményeiről néhány szót ejteni. Mielőtt a dombóvári telepen elkezdődött az építkezés, az építők szakszervezete megyebizottsága a tervvel kapcsolatban észrevételeket tett. Hiányolta, miért maradt ki a tervből az üzemi konyha építése. Akkor még a helyi vezetők is úgy vélekedtek, módosuljon a terv úgy, hogy konyha, kamra, mosogatóhelyiség stb. legyen. Időközben az építkezések miatt és a régi, korszerűtlen, konyhának használt épület bontási munkálatai miatt helyileg szüneteltették a főzést. Azok részére, akik eddig az üzemi konyhán étkeztek, vendéglátói kosztot hor- dattak. Lehet, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy a dolgozók véleménye megváltozott. Egyre többen kezdték hangoztatni, érdemes-e, kifizetődő-e az önálló üzemi konyha létesítése? Vélemények és ellenvélemények csaptak össze, míg június 10-én a dombóvári telep hivatalos helyiségében e kérdés tisztázására megbeszélést tartottak. A megbeszélésen részt vettek a párt, a KISZ, a szakszervezet és a gazdaság- vezetés képviselői. A megbeszélésről jegyzőkönyv készült. Tanúsága szerint a dolgozók körében kialakult áláspontra való hivatkozással kérték a gyáregység igazgatóságát és a építők szakszervezete megyei titkárságát, vegyék figyelembe módosító javaslatukat, s vegyék le a napirendről az önálló üzemi konyha létesítését. A jegyzőkönyvben megerősítették, hogy az önálló üzemi konyha fenntartása náluk nem kifizetődő és számolnak azzal, hogy a későbbiek során is tehertételt jelentene. . A vita még nem dőlt el, pedig a legfőbb ideje lenne. Az épület átadásának határideje, a június 30-a rohamléptékkel közeleg. P. M. • • Önkéntes hóhérok a Hat*ward egyetemen Rafinált kínzások a „tudomány'1 érdekében A Harward egyetemen végzett kísérletek nagy port vertek fel az amerikai közvéleményben. Sok tudós úgy véli, hogy e kísérletek összeegyeztethetetlenek az emberi méltósággal, bármilyen célból is végzik őket. Erről ír a Science et vie című francia lap. „A legborzalmasabb tudományos kísérletek” címet viseli a BBC tv-állomás legújabb sorozat- adása. A Harward egyetem pszichológusainak legújabb kísérleteit mutatja be, amelyek már a szadi zmussal határosak. A régimódi európaiak számára érthetetlen, miért kell egy szabad emberből önkéntes vértanút csinálni csak azért, mert ezt bizonyos „játékszabályok” így követelik. Az Újvilág azonban nemcsak a saját életstílusát szeretné megmutatni az óvilágnak, hanem új pszichológiáját is. Fejű «et a falba verik Lealázó, embertelen módszerekkel kezdődött az egész, amelyeket először az amerikai katonai iskolák növendékein próbáltak ki. A vietnami harctérre vezényelt katonák kiképzése során az újoncokat a legkegyetlenebb kínzásoknak vetik alá. Például: teljes erőből addig kell fejüket a falba verni, amíg el nem ájulnak, jajszó nélkül kell tűrniük a legkegyetlenebb ütlegelést. Az agyon- kínzott embereket ezután valami förtelmesen bűzlő mocsárba dobják, majd vörös tintával löttyen- tik le. Mindezt éberen figyelik a pszichológusok, az érdekli őket, pánik keríti-e hatalmába a félig öntudatlan katonát a testéről csörgő vörös folyadék láttán; Talán könnyebben megértjük ezeket a szörnyűségeket, ha tudjuk, hogy az Egyesült Államokban nem nehéz dolog önkénteseket találni bármilyen embertelen kísérsérleteket, eljárásokat ugyanolyan érVekkel igazolják, mint annak idején a náci hóhérok. Felmerül a kérdés: a gyilkosok, kínzók felelőssége csökken-e, vagy megszűnik, ha szigorú fegyelemben nevelkedtek, ha a parancs megtagadása egyenlő számukra a hazaárulással? Szabad-e az embernek felebarátját kínoznia, ha szigorú parancsot kapott rá? Egy bostoni kísérlet alkalmával több önkéntes jelentkezett. Mindannyian normális emberek' voltak, természetesen más-más környezetből. Kérdés azonban, hogy normális volt-e az az akadémiai elit, amely mindezt megszervezte? A tudósok szerették volna megtudni, milyen mértékben gyengül a kínzásoknak alávetett emberek felfogóképessége, és azt is, milyen a kínzók, hóhérok lelkiállapota. A hóhér megpihen Mindent előre gondosan előkészítettek. Negyven embert kiválasztottak a hóhér szerepére. Az áldozatoknak előre megmondták, hogy színleljék a fájdalmat, a té- bolyodottságot. a görcsös rángatózást, vagyis igyekezzenek minél jobban utánozni a kínzásnak alávetett ember viselkedését: A rendezés kifogástalan volt; A kísérleti szoba közepén egy villamosszék állt, vastag szíjakkal és huzalokkal. A szék köré dróthálót feszítettek, melléje egy elektromos generátort helyeztek; Hogy a hóhérnak fogalma legyen arról, milyen fájdalmakat okoz majd áldozatának, 45 voltos áramot engedtek testébe. Ezután átküldték a szomszédos subába, ahonnan csak tv-képernyőn láthatta áldozatát, hangszórókon keresztül hallhatta hangját. A kísérlet előtt a hóhér és az megmondták, hogy igyekezzen minél rokonszenvesebb lenni. Ezzel tehát az utolsó erkölcsi indoktól is megfosztották a hóhért — attól* hogy áldozata visszataszító egyéniség. Ezután megkezdődött a tortúra. A hóhér egymás után tette fel a kérdéseket áldozatának; Minden téves válaszért egyre erősebb és erősebb áramütéssel kellett büntetnie. Úgy rendezték meg az egészet, hogy minden négy kérdésre az áldozat három rossz feleletet adjon. Jóllehet áram nem keringett a huzalokban; az áldozatok nagyszerűen megjátszották a kín- szenvedést; Háromszáz voltos „áram” bekapcsolásánál üvöltöttek, görcsösen rángatóztak, még erősebb „áram’5 hatására pedig egész testükben reszkettek. A hóhér előtt egy tábla állt mutatóval; rajta a következő felírás: Veszély* súlyos áramütés, halálos veszély« A pszichológus szótlanul állt a hóhér háta mögött, de időnként szigorúan figyelmeztette arra. hogy írásbeli nyilatkozatot adott, tehát a kísérletet végig kell csinálnia* A cél, vérszomjas gyilkosokat nevelni Egyes hóhérok a 300 voltos „áram” bekapcsolása után elálltak a kísérlettől. Még többen hagyták abba, amikor a 340 voltos „áram” hatására áldozatuk „elájult”. És mégis, a 40 hóhér közül 26 kiállta a próbát, bekapcsolta az utolsó 450 voltos, halált okozó „áramot” is,' Á pszichológusok hidegvérűen figyelték a hóhérok rettenetes lel«lllimilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHlllllllllllllilllllllllHletre. Az európaiakat azonban az áldozat hosszabb ideig beszélgetett ki válságát Sokan közülük zokogSaggasztja, hogy mindezeket a ki- egymással. Az áldozatnak előre va átkozódtak, mások kezüket tör. FILMKOCKÁK EGY LEÁNYJAVÍTÓ INTÉZET ÉLETÉBŐL iMagyar ajándék a Reymont-iskolának z A varsói magyar kulturális in- nevét viselő iskolának. Reymont stézet képviselője bensőséges ün- e faluban és e faluról írta világ- 3 nép keretében adta át Szlovák hírű regényét. Az iskola mú- =György Reymont „Parasztok” cí- pumában összegyűjtik a nagy ;mű regényének eredeti illusztrá" „Parasztok” című regényének valamennyi fordítását és £cióit és más magyar grafikákat minden, e könyvre -a Lápce faluban lévő, Reymont írást, megemlékezést. vonatkozó delték, vagy üvöltöztek a fájdalomtól, de folytatták. Ebből a szörnyű kísérletből Millgram professzor — a kísérlet irányítója —, a következő megállapításra jutott: „Határozott, ellentmondást nem tűrő parancsokkal teljesen kiegyensúlyozott embereket. jó férjeket és apákat vérszomjas gyilkosokká lehet változtatni,”; ~llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIillHIIIIIHIIII<llllllllltllllllllllllllll — 28 — — Miért? ;:. Azért mert szellemi tényekre, következményekre hivatkozunk? — Igen, azért is... Materiálisabb érvelések kellenének .;. Ismerem a felsőbb szervek gondolkozását. — Én is ismerem.;. de ez mit sem változtat a materializmus lényegén .;. Én is materialista vagyok, olyan materialista, aki abban hisz, hogy minden anyagi javulás szellemibbé tette a világot. Igenis szellemibbé, ismétlem teljesen fölöslegesen, s ugyan az a tehetetlenségérzet tölt el, mint az előbb..; — Maga cigarettát adott a növendékeknek. — Igen. — Itt a növendékeknek tilos a dohányzás. Várom, hogy folytatja, de többet nem fűz hozzá. — Maga szerint helytelenül cselekedtem? — Az intézet fegyelmi előírásai... — Hagyjuk a fegyelmi előírásokat... Tizenöt, tizenhat éves lányokról van szó, méghozzá olyan lányokról, akik már egyebet is csináltak, mint titokban dohányoztak... Én őszintén akarok velük beszélni, a lelkükhöz akarok férkőzni, közben az orruk alá füstölök, a cigarettatárcám degeszre tömve cigarettával, ök kérnek tőlem egy cigarettát és én erre azt válaszolom, hogy nem adok... Közben azt is tudom, közülük nem egy képes cigarettáért megszökni az intézetből, útközben aztán sok minden történik... Én nem tiltanám a dohányzást. — Gondolkozni fogunk rajta, de hangsúlyozom, ez nem tőlem függ... egyébként is nem— 29 — csak tizenöt és tizenhat éves lányok, de lényegesen fiatalabbak is vannak itt. A cigarettaügy így függőben maradt, de én nem akartam ilyen gyors békét kötni a tehetetlenségemmel. — Maguk verik a növendékeket? — A fenyítésnek ez a módja is előfordul.,., de csak a legvégső esetben. — S melyik az a legvégső eset? —1 Ha már a szép szó nem használ. Ezt is ismerem, a szép szót is ismerem, csúzligumiszólam, úgy lehet húzni, amilyen messze ülnek a valótlanság verebei a háztetőn. És akik megszöknek, azokat lekopasztják és megverik... — A fegyelemsértőket egyébként maguk a növendékek büntetik meg... ez így nem any- nyira megalázó. Hogy mennyire megalázó, mindenesetre Bányaitól, Kopasz Rézitől kellene megkérdezni. Persze Bányait nehéz nyilatkozatra bírni. — Á, hülyeség az egész. Különben is kinő, s ha kinő, akkor megint megszököm. — Csak akkor? — Miért? Menjek talán így világcsúfjára, hogy kiröhögjenek a haverok? A Vecserka is velem jön, meg a Gáfor. Már az egészet megbeszéltük. Remélem, nem köp be a dirinek. Azt a vén csoroszlyát úgy gyűlölöm, mint a bűnömet. Ördög tudja, mit csináljak. Talán Vecserkával kellene beszélnem, hátha sikerül visszatartani... — Gondolja meg! — próbálkozom Bányaival. — 30 — — Kár a benzinért, csak nem fogok itt kuksolni, amíg megavasodom. Nézze meg a tenyeremet, már úgy néz ki, mint a rinocérosz feneke. Hajnalban fölkelni, brigád, tanulás, brigád, még arra sincs idő, hogy az ember a tükörbe nézzen.., — Nézze, Bányai, ha maga megígéri, hogy nem szökik meg, én legközelebb hozok magának valamit..., valami szépet. — Ugyan, kár a gőzért. Pont maga fog ide- járogatni. Körülnéz, leírja, amire szüksége van, aztán köd előttem, köd utánam..., befellegzett. Bányaival persze kár a benzinért, de Vecser- kát biztosan le fogom tudni beszélni erről az esztelenségről. Vecserka, igaz, megígérte, hogy nem szökik meg. Én is megígértem Vecserkának, hogy egy hónap múlva újra kilátogatok hozzájuk, addig a szüleivel is találkozom, de nem tudtam elmenni. Pestre kellett utaznom, s a következő hónapban sem mehettem, akkor volt a marien- bádi Capek szimpózium. Ember a pusztítás ellen, ez vőlt a szimpózium jelszava és én, amíg hallgattam a bel- és külföldi felszólalókat, gondolatban az angyalház közelében jártam. Nézegettem a fülhallgatós, komoly résztvevőket, s néha úgy éreztem, hogy Vecserka az asztalra hasal és szamárfüleket mutogat. Jó lenne utánanézni, hogy mi, a pusztítás elleni szólamok lelkes apostolai, mit teszünk konkrétan az élet kisebb-nagyobb pusztításai ellen. Nem mindnyájan, mindenki külön-külön. x
