Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-23 / 147. szám
.1966. jfinius 23. TOLNA MEGYEI NtPÜJSÄG 5 Mintha élnének a bábuk — A cica ette meg. .i €> tette, a cica.; t Mintha élnének a bábuk a paraván tetején, éppen úgy drukkoltak, tapsoltak a gyerekék Alsónyéken, a bábcsoportok megyei találkozóján; A sok óvodás és kispajtás nagy-nagy lelkesedéssel és meggyőződéssel tapsolt, drukkolt, e valósággal árulkodott arra a szereplőre, amelyik rosszat tett. Kár, hogy a megyei bábtalálkozóból csak két csoport találkozója lett. A bemutató színhelyére ugyanis csak a bonyhádiak — elég rövid műsorral — és a bátaszékiek érkeztek. A bátaszéki bábcsoport tagjai mentették meg a helyzetet; űk adták a műsor jelentős részét, KisfitmvetUés A szekszárdi amatőr filmstúdiói munkatársai hat óra körül érkeznek Sárpilisre. Korán van még,; ráérősen cammog az autó az or-' szágúton, meg a falu utcáin ist, végig. Tudomásuk szerint a ve1 títés este nyolc órakor kezdődik Hét órakor megállnak a mozi előtt. Sok gyerek szalad fogadtatásukra. A helyiségben egy gombostűt is csak alig lehetne leejteni. Pótszékért szaladgálnak a mozi udvarára, akinek pedigi már onnan sem jut ülőalkalmatosság, egészen hazáig. A „lustábbja” megelégszik a színpadnak támasztott létrával. A sárpilisi falragaszok hétre hirdették az előadást, a filmeket nyolcra kérték. 0* magas szervezési A turistaszálló hallja. Múzeumigazgatók „parlamentje” Szekszárdon AZ ELSŐ VENDÉGEK Fontos rendezvénye volt a Sárközi Napoknak a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban megrendezett múzeumigazgatók országos tanácsülése. A találkozón részt vett Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes és a hazánkban tanulmányúton tartózkodó dr. Waclav Poubal, a Csehszlovák Múzeumi Kabinet főigazgatója is, valamint az ország különböző múzeumainak igazgatói, neves régészek és néprajztudósok. S Á R NAPOK • • 0 Z 1 Népdalok Az őcsényi művelődési ház nagytermében felállított asztalok, székek gazdára találtak. Ott volt kedden este a község ifjúsága, s az idősebbek is szép számiban képviselték magukat. Az asztalokon bor. A színpadon Kürthy Éva, Palotás Erzsi. Bálint Sándor és Dóry József. Kísérőnek a decsi népi zenekar. Az őcsényi- ek sok tapssal köszöntötték a vendégművészeket, akik fellépnek Sárköz valamennyi községében. Dr. Liptay Ervinnek, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetőjének vitaindító előadása nyomán megtárgyalták a múzeumi kiadványokkal, évkönyvekkel kapcsolatos problémákat. Megállapították, hogy az 1965. évi jubileumi év kivételével az utóbbi időben a kiadványok száma csökkent. A megjelentetett nyomtatványok, évkönyvek kivitele általában reprezentatív, megfelel a közönség igényeinek. De kívánatos, főként az ismeretterjesztő könyvek és füzetek tartalmi színvonalának javítása. Ezt olyan módon kell elérni, olyan szerkesztéssel, hogy a nagvközönség számára érthetőek legyenek e kiadványok, ne legyenek csupán szakember számára felfogható szakszövegekkel túlzsúfolva. Szó volt a megjelentetés problémáiról is, s kiderült, hogy a tanácsi kezelésben lévő vidéki múzeumok ilyen szempontból előnyösebb helyzetben vannak, mint a fővárosiak. A délutáni tanácskozáson Kovács István, a Művfelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának osztályvezetője tartott vitaindító előadást a magyar muzeális tárgy gyűjtemény helyzetéről. Az előadását követő vitában sokan mondták el tapasztalataikat. Az esti órákban hangulatos vacsorán vettek részt a vendégek. Szerdán délelőtt a Sárköz községeit látogatta meg dr. Waclav Poubal és a múzeumigazgatók tudományos tanácsülésének valamennyi résztvevője, a délutáni órákban pedig kisvasúttal indultak és tekintették meg a gemenci erdőt, dr. Pataky József tanár kalauzolásával. Bemutató gyertyafénynél Eget-földet rengető vihar dühöngött vasárnap este. Valóban úgy zuhogett az eső. mintha dézsából öntötték volna. A villámok 6zinte egymást érték, — fehér fényük alig aludt ki, azon nyomban villant újra, cikázott az égbolton a következő. Ezen az estén sok helyre becsapott egy-egy „tüzes istennyila.” így a sárpilisi trafóházba is. A Vasas Szakszervezet Központi Művészeti Együttese tánckarának vendégszereplését hirdették ezen a napon a sárpilisi plakátok. A szabadtéri színpadon mutatkozott volna be az együttes a község lakossága előtt. De amikor a villám mély sötétségbe burkolta az utcákat, házakat, amikor becsapott a trafóházba, úgy látszott, hogy az előadást el kell mulasztani, hogy még a művelődési házban sem lehet megtartani; S ilyen esetben mi kell ahhoz, hogy mégis jól sikerüljön az este? Nagyon lelkes közönség, s legalább olyan vállalkozó kedvő szereplőgárda, no meg egy-két elemlámpa, s néhány égő gyertyaszál; Hogy így is lehet sikert aratni, azt bebizonyították a vasasok. Portrésor ..Enyém a túró, tiéd a savó !“ Hangosan kiabálták a kisvejkei táncosok szegény Görbényére, hogy „Enyém a túró, tiéd a savó!”, amikor kosarat kapott az általuk bemutatott gyermekjátékban. Görbénye — az álomszuszék legény. egy kedves gyermekjáték uóruljárt főhőse. Az alsónyéki művelődési ház és környéke a gyerekek paradicsoma volt szinte egy teljes napon át. Délelőtt nyolc község — Alsónyék, Bátaszék, Bonyhád, Kisvej- ke, Sárpilis, öcsény, Ujdombóvár és Závod — mintegy 250 gyermek néptáncosa érkezett Alsónyékre és tartott bemutatót. Apró, kicsi, meg nagyobbacska gyerekek váltották egymást a színpadon. Lendült a szoknya, rezgett a galgamenti csárdás, a legények legényesen ropták a sapkástáncot, volt bagi leánytánc. meg pusztafalusi is. A sárpilisiek pedig a lakodalmast mutatták be. Hangosan szállt az ének: a kedves gyerekdalok és a népdalok. A szépszámú közönség pedig nagyon jól szórakozott és pirosra tapsolhatta a tenyerét. A szálló homlokzata. Apám. Portré. Kamasz. — E címeket viselik a Portrésor darabjai. Barázdált, sokat megélt és sokat látott arc az első, fehér kendős, világos színű, fiatal lány tisztaságot sugárzó profilja a második és markáns félig árnyékba borult fiatalember arca a harmadik kép. Hosszan időzik előttük a látogató. Külön-külön is, de így együtt egymás mellett és egymást követve roppant kifejezőek. Tiszta kontúrok, értelmet adó megvilágítás, jó beállítás; Érdi György, bonyhádi fotós aranyfokozatú oklevelet nyert a sorozattal, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a KISZ közösen meghirdetett pályázatán a Sárközi Napok alkalmából, a fehér-fekete kép>ek, egyéb kategóriájában. S bár az aranyfokozatú oklevelet a Portrésor kapta. Érdi György még kiállított jó néhány képe is azt bizonyítja, hogy szinte szenvedélye ennek a csendes szaván halk fiatalembernek a fényképezés. Érdekes kísérletezésről, technikai bravúroskodásról tanúskodik a Relíf I. és II. képe; Megkapó a, Mementó című képe is és jói ösz- szeválogatott, szép kidolgozásúi Kezek című sorozat»; A mai program 9 óra: Néprajzkutatók országos tanácskozása Szekszárdon; 19 óra: Népi együttesek találkozója Alsónyéken. 20 óra: Hivatásos népdalénekesek műsora Decsen az fmsz kisvendéglőiben) MÉRY ÉVA Az új turistaszálló gondnoka. Rózsa Imre előszedi a vendégkönyvet. — Megjöttek az első külföldiek is — mondja. — Tizenhatan vannak összesen. Járják az országot saját kocsijaikkal, s most éppen Szekszárdon időznek. — Beszélhetnénk velük? — Sajnos, a városban jár valamennyi. Végiglapozzuk a vendégkönyvet. Dr. A. Gy. minisztériumi főosztályvezető, a másik fővárosi ügyész, a harmadik a Beruházási Bank embere, a negyedik egy debreceni vállalat szerelője, az ötödik a talajvédelmi vállalat dolgozójaként lakik itt. De jártak már itt turistacsoportok is: Somogy megyéből 63 fős általános iskolai csoport, a fővárosból hivatalnokok, Dunaf öld várról sportolók. Kercseliget, Devecser, Szentgott- hárd, Öriszentpóter. Makó, Dunaújváros, Dombóvár, Kárász, Marcali, Kaposvár és ki tudná elsorolni, hogy hány helyről érkeztek az első napokban vendégek. Végigjárjuk a szobákat. Természetesen majdnem mindegyik üres csak a csomagok jelzik, hogy mindenütt vannak lakók. Az egyik szobában véletlenül találunk egy embert. Éppen a nyakkendőjét köti, ő is készülődik el. — Megyek a városba. Megnézem, milyen Szakszó rd estefelé és este. — Honnan jött, mit csinál Szekszárdon? — Kaposvárról jöttem, egyébként Szíjártó Kálmán vagyok, az állatforgalminál dolgozom. Továbbképzésünk van itt Szekszárdon és most napokon keresztül itt tartózkodom. A gondnok közbevetk — Az áüatfongialmi 38 fő részére foglalt helyet nálunk. Az első vendégektől azt femeg szokták kérdezni, hogy tetszik a szálló, az ellátás, a környezet? Én sem mulasztom el Szíjártó Kálmán esetében. — Több turistaszállóban jártam már az ország különböző részein, de mondhatom, hogy ez a legszebb, legkényelmesebb, amely- tyei eddig megismerkedtem. Csak' egy a hiba benne, hogy itt helyben nincs semmi szórakozási lehetőség, italmérés. Le kell menni érte a városba. Az idevezető út pedig borzalmasan rossz. Igaz, tervezik egy vendéglő építését a turistaszálló mellé, de az még idő kérdése, s a mostani vendégeket nem vigasztalja. Mivel csaknem minden vendég felvetett már hasonló dolgot, megfontolandó lenne, hogy addig is amíg új épül; nyári időszakra, ideiglenes jelleggel fel kellene állítani legalább egy italmérő bódét, mellette néhány asztallal, székikel, hogy itt is, ebben a kellemes környezetben is le lehessen ülni, s egy pohár hideg sört elfogyasztani. A rossz út? Ezt csinálják. Sajnos a csatornázás miatt csak most kerülhet rá a sor. — Idetalálnak a messziről jött vendégek? Mert ez nem éppen a város központja? — Még egy vendég sem tévedt el. És a megrendelő levelek is idetalálnak már az ország nagy városaiból és falvaiból egyaránt. Igen, a jó helyet mindenki megtalálja, mert gyorsan fut a híre. Idetalálnak már a szekszárdiak is. Mindennap felsétálnak néhá- nyan ide, csak úgy kíváncsiságból. Kíváncsiak, hogy mivel is gazdagodott a város. Ottjártunk- kor éppen egy fiatal orvosnő, dr. Feuerbach Apollónia mószta meg a meredek, sáros utat, s nyitott be, hogy körülnézzen. Persze a kíváncsiskodókat is szívesen fogadják nemcsak a fizető vendéBODA FERENC
