Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

1306. június 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Amikor az elnök hangosan gondolkodik NEGYVENHÁROM ÉV... Látogatás a sárközi babák mesterénél Jó, meg lehet kérdezni ezt is. De minek? Amelyik vezető ma­gától nem gondol rá, az mondjon le. Kötözőzsineg, tartalék üzem­anyag? Pokol egyszerű. Éri a já­rás helyében mást firtatnék. Azt, hogy nálatok miért csak ennyi a várható búzatermés, vagy miért két liter a fejési átlag? Engem örökké ez izgat. Sehová nem fi­gyelnék, kizárólag a lényegre és ügyelnék rá, hogy a főagronómus ne etessen zöldséggel. A járásnak joga volna ezeket a kérdéseket feltenni. Ha az üzemanyagról ér­deklődnek, akkor százszor inkább azt kellene firtatniok, ami a leg­döntőbb. Foglalkoztatja az em­bert a többi tsz sorsa is. | fa adottságok haaonl.A a százas istálló, a tehénállomány ugyanaz. Mi lehet tehát az oka annak, hogy itt két liter, a szom­szédban tizenkét liter a fejési átlag? Nem nyugodtam. Még kora tavasszal végigszaladtam este fejés időszakában a környező tsz- eket. Velem tartott az ellenőrző bizottság elnöke is. Bemegyünk az egyik szomszédos termelő- szövetkezet istállójába és azt mondja a főagronómus, két liter az átlag. Az ellenőrző bizottság elnöke ráripakodik a tehenészek­re: Az isteneteket! Áruljátok el, hogyan csináljátok? Mondom ne­ki, vigyázzon, nem szabad így be­szélni. Nem szabad, mi az, hogy nem szabad? Ismerem őket kö- lyökkoruk óta. Miféle rend ez? Csontozzák ki a teheneket, ha két litert képesek fejni. A' főagronómus azt mondta: nincs lucerna. Miért nincs? Hát ki tehet erről, ki itt a főagro­nómus? A járás nem adott vető­magot. Hogyan? A járási tanács épületében körülményes lenne megtermelni a vetőmagot. Nála­tok mikor volt magfogás? — kér­deztem a főagronómustól. Még egyszer sem, mondta. S még mered magad főagronómusnak nevezni? Különben a kétliteres tsz főagronómusát és állattenyész­tőjét behivatnám a járáshoz. Ül­jetek le és tegyetek vallomást. Melléjük ültetném Kurnik Ernőt, és tessék, nézzük meg, mit lehet tenni. A távlati tervek fontosak, de ez lenne talán a legfontosabb. Főagronómus, vagy tudod csinál­ni, vagy pedig megmondod, hogy bízzák másra. Amikor Dániában átértünk a határon, a főkönyvelők majd el­ájultak. Azt hittem, egyiket- másikat fel kell majd locsolni. „Csoda” — rebesgették. Csoda? Nincs itt csoda, húsz év kellett nekik és gyomtalanították az egész országot. Mi is meg tud­nák csinálni. Dehát lehet? A szántóföldeken kötelező a véde­kezés, viszont az utak, az árkok, a vasúti sínek mentén nem for­dít erre gondot senki. Lekaszál­ják a füvet, a tehén megeszi és a trágyával visszük ki a gyom­magot ismét a termőföldre. Így soha nem lesz vége a gyom­irtásnak. Dániában a tehenek ha­sig járnak a legelőben. Gyom egy szál sincs. Megkérdeztem az egyik farmert, milyen kémiai szereket használ? Semmilyet. Nem kell. Húsz évig viszont nagy dózisok­ban nyomta. |B hasra eső emberek j0bban tennék, ha itthon nem a szájukat tátanák, hanem dolgoznának. Az a csoda, amit az átszervezés óta mi csináltunk Magyarországon. A kanadai farmer eljött ide Ma- josra. Nézz körül. Megmutattuk neki a gazdaságot. Vérbeli gazda­ember, mert örült annak, amit látott. Mennyi idő alatt csinál­tuk? Négy esztendő. Neki har­minc év kellett ahhoz, hogy üze­mét így berendezze. Hátha még nem lenne az az átkozott szóra­kozottság, feledékenység és gon­datlanság. Góg Lajos, a lengyeli tsz-elnök ostorozza az igazgatót, hogy neki Baiaton-kombájn nem kell. Hozzá, arra a terepre ne küldjenek. Azt mondja az igaz­gató: nézd meg otthon Góg elv­társ az adminisztrációt. Három hete küldtük ki az értesítést. Az áll benne, hogy SZK-kombájnt kaptok. Daradics elvtárs, az első titkár erre közbeszólt: hát most, Góg elvtárs, legjobb lesz az igaz­gatótól bocsánatot kérni. Gondo­lom, mi történhetett. A papírt le­rakták, az elnöknek meg sem mu­tatták. Mi is jártunk már így. Jön a járástól az írás, a hivatalos papír, hogy termelőszövetkeze­tünk marhaállománya tbc-mentes. Eltelik két hónap, a tejipar a fel­árat nem fizeti. Mi történt? Utánanéztem és felforrt bennem a méreg. A tízezreket érő papírt egyszerűen lerakták, aztán meg­feledkeztek róla. A tejipart nem értesítette senki. Az a csoda, hogy ennyi a feledékeny ember és mégis itt tartunk. Túl sok a komplex terv. Vala­mi gigantománia ez, vagy mi a csoda. Közben a fontos részletek, az olcsó és egyszerű eljárások el­sikkadnak. Nem megy a fejembe a termésátlagok különbsége. Föld, éghajlat, szóval minden egyfor­ma. Az egyik tsz tíz mázsa napra­forgót termelt, a másik 420 kilót. Bele lehet ebbe nyugodni? Itt dől el minden. Milyen jogon meré­szel az egyik tsz 420 kiló napra­forgót termelni, ott, ahol elérhető a tíz mázsán felüli átlag? Miért nem izgat nagyon sok embert C2 a kérdés és mi kell ahhoz, hogy ne jövőre, már az idén a 420 kilós tsz-ben is meglegyen a tíz mázsa? Ezzel foglalkozni, ne az aratózsineggel. Rendben van, öt évvel ezelőtt még az ilyen termé­szetű útmutatás is indokolt volt. De akit még 1966-ban is figyel­meztetni kell a legelemibb dol­gokra, akkor az, egy több ezer holdas üzemet átfogni és irányí­tani eleve alkalmatlan. Nekem ez a véleményem és ebből nem en­gedek. Abból sem, hogy aki reg­Bennem megvolt a jószándék. Bevittem az ékszerüzletbe, fel­mutattam: — Tessék mondani, értékesít­hető ez? Beváltják? A boltos kézbe vette, fürkésző tekintetével végigmérte és a fejét csóválta. — Nem lehet, kérem. Mindenre számítottam, csak erre nem. Azt hittem, hogy leg­alább pár forintot adnak érte s az öreg nénikémnek az is jó lesz. öt forint? ötven forint?Nem nagy összeg, de valamit mégis csak ér. És legalább nem kell visszavinnem. Mert mit mon­dok neki? Akármilyen finoman adom, tudtára, biztosan elsírja magát, és nincs borzasztóbb, mint síró öregasszonyt, édes­anyát látni. — Semmiképpen sem lehetne ezt valahogyan értékesíteni? — próbálok puhatolózni némi „protekció”, vagy minek nevez­zem, reményében, mert hátha mégis akad majd kiskapu. Az ékszerész gyanakodva rámnéz. Fogalmam sincs, mit gondol. Még egyszer kézbe veszi, szem­revételezi, de látom, hogy ezt már csak a „kuncsaft” meg­nyugtatására teszi. Aztán ugyanúgy csóválja a fejét, mint az előbb. — Kérem érmét, kitüntetést semmiképpen sem válthatunk be. v Nem tágítok. Elvégre ennyi­vel tartozom a nénikémnek. Hiszen hányszor felmásztam gyermekkoromban a cseresz­nyefájára, meg hányszor adott egy fej szőlőt, krumplispogá­csát, sőt, még zsíros kenyeret is nyomott néha a kezembe. gél nyolc órakor kezdi a napot, agronómusi munkát ne vállaljon. Havi négyezer forint nagy pénz de ezt az összeget nem á hivatal­nok agronómusokra szabták, ha­nem azokra, akik reggel négytől este nyolcig talpon vannak és produkálnak. | Bgrcnőmus? A cioäa tuíjA Ha főiskolát, vagy egyetemet végzek, a gyakorlati idő kötelező. Ha technikus vagyok, főagronó­mus lehet belőlem, egyik napról a másikra. Az emberi teher­bírás változó. Tudom, csakhát ha én egyszer nem bírok valamivel megbirkózni, akkor legyen ben­nem becsület nem elvállalni a be­osztást. Eszembe jut a györei tsz. Hol tartana már, ha nem megy a nyakára Budapestről egy olyan ember elnöknek, aki a mezőgazdaságról azt sem tudta, eszik-e, vagy isszák. Van most ott egy hetvenéves főagronómus. Pá­ratlan munkabírású ember. Ami­kor Majosról gyalog indulunk Bonyhádra, alig győzöm követni. Sok agronómus tehetetlenségét úgy leplezi, hogy sír és panasz­kodik. Itt az alkatrész. Nem olyan forró ez a kása, mint amilyen­nek hisszük. Volt egy régi cséplő­gépünk. A Bonyhádi Gépállomás­sal műanyagból legyártattuk hoz­zá az alkatrészt és még tíz évig gép lesz az nekünk. Eszembe jutnak az emberek, akikkel együtt küszködünk évek óta. Sokat változtak. Nálunk a közgyűlés és a vezetőségi ülés valóságos kis parlament. A fő­könyvelők Dániában ámuldozva, csodákról rebesgettek. A kanadai farmer mértéktartó módon, de őszintén azt mondta: neki har­minc évre volt szüksége. Csakhát ő egyedül erőlködött. Ne hara­gudjon, hogy túlságosan őszinte vagyok, vegyük úgy, mintha han­gosan gondolkodtam volna. Most évtizedek múltával ben­nem van minden bizodalma, számára én vagyok az egyetlen aki segíthetek. — Tessék mondani, maszek­alapon sem lehetne ezt valaho­gyan pénzzé tenni? Tetszik tudni, aki küldte, nagyon rá van szorulva. Az ékszerész végigmér tekin­tetével, amely mögött már fél­reérthetetlenül ott lappang a szánalom. — Jóember, próbálkozhat ez­zel akárhol. Mint ékszernek semmi forgalmi értéke nincs. Ezt márcsak ezért sem veszik meg sehol. Ha elviszi maszek­hoz, az sem veszi meg, mert nem tud vele mit kezdeni. Ez számára sem érték. — A viszontlátásra. Mit csináljak most? Nyúljak a zsebembe és küldjék el a nénikémnek száz forintot, hogy tessék, ezt kaptam érte? Meg­tehetném. De akkor becsaptam, hazudtam neki. Nem, nem, ezt nem tehetem. Azt megtehettem annak idején, hogy felmásztam a cseresznyefájukra akkor is amikor nem tudtak róla. Ez semmi sem volt. Egyszer pénzt is kértem tőlük kölcsön, mond­ván, a szüleim küldtek, pedig cukrot vettem érte. Ezért a gyermekkori füllentésemért most, utólag sincs különösebb lelkiismeretfurdalásom. De eb­ben az esetben nem hazudha­tok. Fia az első harcokban elesett. Alig értek túl a Kárpátokon, jött az értesítés: „Fiuk hősi ha­lált halt”. És nemsokára küld­tek egy kitüntetést. Az egyik oldalán ez olvasható: „Vitézsé­gért”, A másikon: „Vitéz Nagy-, A lakásba vezető lépcső mind­két oldalán hatalmas kaktuszok. Mintha összebeszéltek volna, mind egyszerre nyitotta ki pom­pás virágait. Az egyiken talán két­száz tűzpiros színű virág, a mási­kon kevesebb, de annak meg a színe és alakja különös. A szo­bában Pusztai Tóth Jánosné, Ko­vács Sára három elkészített sár­közi baba „társaságában” öltögeti a különböző színű Bittereket és gyöngyöket a negyedik baba pár­tájára. Megrendelésre készül, a gazdája egy nyugat-németországi asszony, jelenleg a Balatonon üdül és onnan fog visszajönni érte. ELRAGADÓAN SZÉPEK A KÉSZ BABÁK — Most a Sárközi Napok alkal. mával megrendezendő kiállításra készítek három tornyospártás lányt, de bemutatok egy ,„me- nyecské’-babát is „tekerőzve” — mondja Sári néni. A „tekerőzve” azt jelenti, hogy ennek a babának már nem tornyos a pártája, hanem egy kendőféle anyaggal körülteke­rik a fejét. Ezt a körültekerést ma már csak az idősebbek tudják, akik menyecskekorukban még ebben a viseletben jártak. Egyébként itt Decsen a tornyos pártának is más a neve, „hom- lokbársony”-nak nevezik, amit „bársonyfészekbe” helyeznek és így kötik fel a fej tetejére. — Hol tanulta Sári néni. és mi. óta készíti ezeket a gyönyörű ba­bákat? — Még lánykoromban az édes­anyámtól tanultam öcsényben, de ugyanott tanultam hímezni is Kurdi Józsa tanárnőtől. Mikor Decsre kerültem a férjemhez, tu­lajdonképpen akkor kezdtem rendszeresen készíteni a sárközi babákat. Ennek bizony már 43 éve. Először csak háromágú galy- lyacskákra készítettem rongyból bányai Horthy Miklós Magyar- ország kormányzója”. Hangos zokogásban tört ki, s majdnem földhöz csapta a kazettát az ezüstkitüntetéssel együtt. Ta­lán azért nem dobta ki, mert valami olyasfélét is mondtak, hogy ez komoly ékszer, ha meg­szorul, nagy pénzt kaphat ér­te A fia helyett ez megélhetést is nyújt majd. Pár évvel később eltemette az urát. Ismét pár évre egy vá­ratlan betegség két nap alatt elragadta a lányát. Szegény né­nikém teljesen magára maradt. Meg is öregedett már annyira, hogy bizony nem megy már a munka. Nem kell kiállnia az utcasarokra kéregetni. Kapja a tsz-nyugdíjat, bár ez nem sok, a megélhetéshez több kellene. Elérkezett az ideje, hogy az „ékszert” beváltsa. És én most mondjam meg neki, hogy az egy értéktelen vasdarab? Vagy csapjam be, hogy száz forintot adtak érte? Szegény nénikém... öregségére nem maradt más mint ez a vitézségi érem... És ez is hamis. Hamis, mint az ügy, amelyért adták. És én ezt most hogyan magyarázzam meg annak az asszonynak, aki ne­gyedszázadon át féltve rejte­gette, mert meg volt győződve arról, hogy igazi kincs. Vajon fel tudja fogni most öregségére, hogy az ő fia csak ennyit ért? Szegény nénikém! BODA FERENC fejet és azokat öltöztettem fel pompás sárközi népviseletbe. (Egy ilyet be is mutat.) Később, aho­gyan a technika fejlődött, úgy szépültek a babafejek is. Ma már gyönyörű 60 centiméteres alvó ba_ bákat és fejeket veszek, amelye­ket aztán felöltöztetek saját ké- szítményű sárközi népviseletbe. MI KELL EGY BABÁHOZ? — Miből készíti Sári néni a pár­tát,. amely tulajdonképpen leg­szebb ékessége a babának? — A pártát — üzletben vett —: különböző színű gyöngyökből, textil anyagú virágokból és rozs­lisztből készítem, majd arany-, ezüstszínűre befestett apró bim- bócskákból hozom össze, amelyen mindig rajta van a sárközi jelleg. — Ezek szerint nem is olyan olcsó dolog Sári néninek egy re­mekbe szabott sárközi babát elké. szíteni? — Bizony nem. Egy 60 centimé­teres babához a kellékek 250 fo­rintba kerülnek, és másfél hétig dolgozom rajta. Egy hónapban egy-két babát tudok csak elkészí­teni. — Tudomása szerint hány or­szágban van már Sári néninek a babáiból? — Európa minden országában. Pár éve a hazánkban járt szovjet miniszterelnök feleségének is az általam készített babát adták ajándékul. Ha külföldiek járnak Sárközben, majdnem mindegyik felkeres, hogy sárközi babát vásá­roljon tőlem. — Hányán készítenek Sárköz­ben ilyen babákat? — Tudomásom szerint senkii Ha én meghalok, nem lesz a Sár. közben több babakészítő. — És miért nem tanítja a fia­talokat, hisz azok bizonyára szí­vesen tanulnának Sári nénitől? — Ilyen megbízatást, hogy ta­nítsak, senkitől nem kaptam. Ma­gamtól pedig nem kezdeménye­zek. — Milyen elismerésben, vagy kitüntetésben részesült már Sári néni? — Sajnos, sem elismerést, sem kitüntetést még soha senkitől sem kaptam. (!) GYŰJTI AZ EMLÉKEKET IS — A babakészítésen kívül van-e Sári néninek más ilyen jellegű el­foglaltsága? — Segítek összegyűjteni Babus Jolán múzeológusnak a sárközi művészetekből fennmaradt emlé­keket. Jelenleg pedig segítek ösz- szeállítani kilencféle ruhát, ame­lyeket különböző korokban vi­seltek a sárköziek. A legrégibb ruha, amelyet a Sárközi Napok alkalmával a decsi művelődési házban is ki fogunk állítani, mint­egy 200 éves. Mennyi alkotásvágy és kifino­mult művészi hajlam rejlik ebben az idős decsi asszonyban és nincs az országban senki, aki 43 évi munkájára felfigyelne! Milyen kár! Sotkó János levelező Decs A Bőripari Vállalat r­1 I ^ i Gyára (Simontornya) keres I gyakorlattal rendelkező 1 férfi szakács és cukrász szakmunkást. VT* Fizetés megállapodás 1 rint. sze­Jelentkezés a gyár munka- ; j ügyi osztályán. (Lakás nincs.) i i (170) J Sz. P. Rokoni megbízatás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents