Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-16 / 141. szám
4 ' TOLNA MEGYEI NEPÜJTSÁÖ I960, június 16. Kiheveri a kárt a gemenci és gyulaji vadrexervátum Nyilatkozik az Országos Erdészeti Főigazgatóság (Budapesti tudósítónktól): Az Országos Erdészeti Főigazgatóságon Petráss Tivadarral, a Tolna megyei vadrezervátumok vezetőjével beszélgetünk. — Olyan hírek terjedtek el, hogy évekig eltarthat, míg a két európai hírű vadrezervátum: a gemenci és a gyulaji vadaskert kiheveri a tavalyi árvíz- és egyéb károkat. Mi igaz ezekből? — tettük fel a kérdést. sebb volt a károsodás, úgyszintén a dámszarvasoknál és a vaddisznóknál is. Ezeknél is inkább a meddőség okozott veszteséget, de a fiatal szarvasokat is számítva, nem haladta meg a 20 százalékot. Ezzel szemben mindegyik erdei állatnál javult a minőség. A természetes szelektálás, az árvíz megpróbáltatásai elpusztították a gyenge minőségű állatokat, úgyszólván az árvíz feleslegessé tette a golyó általi selejtezéseket. Jövőre még jobban javul a minőség és kiheverjük a veszteségeket. Ehhez azonban belterjes gazdálkodás, komoly vadvédelem és még komolyabb beruházások szükségesek. Báta felé is erősíteni kell a gátakat és az árvízkor lerakott Pátria-lemezeket — amik egy része még a mai napig is a helyén van —, ki kell szedni. Helyükbe töltéserősítéseket kell létesíteni, hogy teljes biztonságot nyújtsunk a veszedelmek eilen. Az átvágásokat egyenesbe hozzuk és a töltéseket bekötjük a körgátakba. Továbbra is itt találhatok a legnemesebb gímszarva sok egész Európában. Szarvasállományunk kevesebb veszteséget szenvedett az őzéllomány csökkenésével szemben, viszont a vaddisznókban jelentős káresett. Elsősorban a malacok pusztultak el, de jövőre már itt is elérjük a régi szintet. Sok hazai és küllő1 di állatkert nálunk szerzi be dám-, szarvas- és őzállományát és ez is öregbíti a Tolna megyei rezervátumok európai hírnevét. Az Erdészeti Főigazgatóság az idén fokozza Gemenc és Gyulaj vad- gazdálkodását, mert a kitűnő és hazánkban legnemesebb vadállomány továbbfejlesztése erre bennünket kötelez. A jelentős károkat egy esztendő múlva kiheveri a két rezervátum — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát Petráss Tivadar. ZSOLNAI LÁSZLÓ — Nem vitás, hogy az elmúlt esztendő árvizei és egyéb okai komoly károkat okoztak az említett rezervátumok vadállományában és magában a növényzetben. Ennek ellenére — mondotta Petráss Tivadar —, remélhetjük, hogy a híres vadasterületek már a következő esztendőben kiheverik a veszteségeket. Mi komoly beruházással rendbe hoztuk a víz által elmosott kerítéseket, megerősítettük a nagydunai védgátakat és elég sok mesterséges dombot létesítettünk, ami az esetleges árvizek ellen menedéket nyújt a vadaknak. Több mint tíz kilométeres új gátat létesítettünk, ami hétméteres árvíznél még biztonságot jelen? a rezervátum vadjainak. Az elmúlt években először 54-ben volt 700 centiméter feletti a víz, viszont tavaly az ár magassága már elérte a 930 centimétert. Ilyen magas vízállásra nem számíthattunk. Ezért emeltük a mesterséges dombokat, hogy a legmagasabb vízállás mellett is menedéket nyújtsunk az erdei állatoknak. A tavalyi magas vízállás tulajdonképpen az őzállományt veszélyeztette erőteljesen. Az őz nem szereti a vizet és kerüli is. Miután az ártól nem tudott menekülni, a hideg víz sok betegsé-, get, elsősorban fázást okozott. Csak az idén éreztük ennek nagyobb hatását, amikor a megmenekült őzek meddők maradtak Igen sok fiatal őz is elpusztult. A felmért állomány 35 százaléka. A híres szarvasoknál már ki- timiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii = Jövendőt mond a kutató Jicw^i'í Ic'lj V : FILMKOCKÁK EGY LEÁNYJAVÍTÓ INTÉZET ÉLETÉBŐL 1966-ban több mint félmilliárdot ruházunk be az autó. és traktoriparba. Mennyi lesz azonban a szellemi befektetés? — hiszen ahhoz, hogy a harmadik ötéves terv végére a közúti járműipar termelése két és félszeresére, kivitele három és félszeresére nőjön, nemcsak téglára, cementre, gépre, és műszerre van szükség, hanem alkotó gondolatra, szellemes, korszerű elgondolásokra is. Ezeknek egyik „beruházója", a Járműfejlesztési Intézet. — Már azokban a témákban természetesen, — korrigál a főmérnök, Körtvélyesi Antal — amelyek ránk tartoznak. Hiszen például a Vörös Csillag Traktorgyárat kell majd dicsérnünk a D4—K—B dömper ön- és forgórakodós változatáért, amellyel hamarosan élkészülnek. Vagy a Csepel Autó-t a 8000 literes üzemanyag-szállítóért, amely önmagát tölti, és üríti, közben méri a felvett és leadott mennyiséget, — egyszóval mozgó benzinkútként működik majd. Ennek mintapéldánya is rövidesen elkészül. Intézetünk pedig általában belső, konstrukciós részegységek fejlesztésével foglalkozik, olyanokkal, amelyeket azután több típusnál is hasznosítani lehet. De a gyáraknál is, nálunk is, egy a lényeg: a következő években fel keli zárkóznunk a nemzetközi élvonalhoz, ezért most a harmadik ötéves terv küszöbén, harmadik sebességre kapcsolunk. Mindazt, amit ma már szerte a világon elvárnak a fejlett járműipartól, nekünk is produkálnunk kell. Köny- nyebb súly, nagyobb teherbírás, üzembiztonság, gyorsaság, kisebb fogyasztás, a járművek könnyebb irányítási lehetősége, és sorolhatnánk még. AZ IKARUSZ 1970-ES A KCST-ben kötelezettségeket vállaltunk, hosszú lejáratú szerződéseket kötöttünk — ezek értelmében például a nagy autóbuszok gyártására nekünk kell berendezkednünk. Az intézet kutatásai,* kísérletei alapján, máris „megái, .modhatjuk” magunknak, az Ikarusok új, korszerű utódját — nevez. izük 1970-esnek. i Ez már a 018-as hátsó híddal ikészül majd. A régi hátsó hidak jerős, sajtolt, kovácsdarabokból áll- jtak. Az oldalsó tengelyek a híd : mellett futottak. Az újat, acéllemezekből hegesztik össze, az ol- idalsó tengelyek a híd belsejébe ke- irülnek, és úgynevezett bolygómű- ;ves megoldásúak lesznek. Az évek óta tartó kísérletek bizonyítják: az új hátsó hidak, a régieknél 200 —250 ezer kilométerrel tovább tartanak, 100 kilóval könnyebbek, s olyan a felépítésük, hogy a fékpofákhoz, fékbetétekhez szükség esetén a szerelő könnyebben hozzáférhet Az országban futó autóbuszoknál eddig évente több tízezer rugó törött el. Azoknál a kocsiknál, ahol már légrugózást alkalmaztak ez a hiba teljesen megszűnt. Itt a hasznot felesleges részletezni. Az Ikarusz 1970-es természetesen csakis légrugóelemes kivitelben készülhet majd. Előnye még ennek a megoldásnak, hogy a légrugózás önműködően szabályozza a kocsi padlójának az úttesthez mért szintjét is. A laprugókkal készített kocsiknál, ha csökkent a terhelés, felemelkedett a kocsi hátulja, ha pedig megnőtt a teher — lesüllyedt. Ez a „játék” a 30 centimétert is meghaladhatta. így a karosszéria alja, a lépcső oda- odaütődött a járdához, kövezethez, a felszállóknak gyakran tomáz- niok kellett, hogy elérjék az ajtót. A légrugózás ezt a „játékot” teljesen megszünteti. 3000 MOZDULAT Megfigyelték, hogy egy autóbusz vezetője — városi forgalomban átlagosan — 2500—3000 kapcsolást végez. Ennyi alkalommal nyomja le a kuplungot, nyúl a sebességváltóhoz. Ez rendkívül fárasztóvá teszi a vezetést, és ráadásul eltereli a vezető figyelmét a leglényegesebbről: az útról, a körülötte kavargó forgalomról. Az Ikarusz 1970-esben már úgynevezett hidrodinamikus, önműködő sebességváltó és tengelykapcsoló lesz. Ez nemcsak egyszerűsíti, megkönnyíti a vezető munkáját, de egyben a leggazdaságosabb üzemmenetet is adja, hiszen a fel- gyorsulás, a megállás nem függ majd a vezető egyéni képességeitől, esetleges fáradtságától, így a motor működése folyamatossá válhat, megszűnik a lökésszerű kapcsolásokból származó szakaszosság, s nem rángat többé majd az autóbusz. Meghosszabbodik az az idő is, amely alatt a motor direkt sebességgel működhet. Ennek a szerkezetnek a sorozatgyártása nemsokára megkezdődik a Hajtómű- és Felvonógyárban. Egyelőre 190 és 200 lóerős motorokhoz készítik majd az önműködő sebességváltókat és ez az első változat az úgynevezett két fokozatú: az első fokozat álló helyzetből negyven kilométeres sebességig viszi a kocsit, és ennél a sebességnél önműködően kapcsol direktbe, Ez a direkt „tartomány” — teherautókról, autóbuszokról lévén szó, — 80 kilométeres óránkénti sebességig terjed. 10 TONNÁT EGY UJJAL Jövőre már megkezdődik a hidro-szervo kormányok gyártása is. A most készülő autóbuszokban, a mechanikus kormányműt már kiegészítették egy szervo szerkezettel, de ez még — az intézet főmérnökét idézve: „félmegoldásnak számít, noha már ezzel is mozgékonyabbá tettük a kocsikat, és lényegesen könnyebbé a kormányzást. A teljesen hidro- szervo rendszerű kormányokkal az autóbuszok mozgékonysága a mostaninak duplájára növekszik, s a vezető szinte egy ujjal irányíthatja majd az 5—10 tonnás robosztus testű járműveket, a zsúfolt, és egyre zsúfoltabbá váló utcákon, országutakon”. Újabb dosszié kerül az asztalra, és a főmérnök máris újabb adatokat sorol: még az idén elkészül a 106-os típusú dömper továbbfejlesztett változatának mintapéldánya a 116-os. A réginél s<jk panasz volt a terep-sebességváltóra, gyakran „szétugrott” ahogy a szakemberek mondják. Az újra nem lesz panasz. Emellett a 116-os kétféle puttonnyal készül majd, az egyik „finomabb” anyagok — homok, sóder — szállítására alkalmas, a másik kőszállító puttony lesz, tartós nagy szilárdságú anyagokból. A puttonyokat a felhasználók is cserélhetik majd a munkahelyen, könnyen, rövid idő alatt. A legkorszerűbb új megoldásokat vettük számba, amelyek közül mindegyik a harmadik ötéves terv folyamán emeli majd jár-1 műveink értékét. Ezek a megoldások a nemzetközi szakiroda- lomban is csak nemrégiben látják napvilágot, és a legfejlettebb, legnagyobb autógyárak is, csak mostanában jelentek meg a piacon az ilyen megoldásokkal (szervo-kormánhyal,' önműködő sebességváltóval) készült sprozat- gyártmányaikkal. Mindebből pedig az következik, hogyha valóban sikerül harmadik sebességre kapcsolnia járműiparunknak, akkor a harmadik ötéves terv végére, valóban felzárkózhatunk, a nemzetközi tehergépkocsi és autó- buszgyártó iparág élvonalához. A befektetések gyors megtérülésére biztatóak kilátásaink, hiszen a baráti országokkal a KGST keretében megkötött egyezmények! nagy piacot kínálnak gyárainknak; — élni kell vele, Ifj. GELENCSÉR FERENC = immimiiiiiimmiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii — Ja, persze... Ha ráér, akkor sétálhatnánk egyet, itt a kertben. Nem szól, csak bólint. Szótlanul lépegetünk egymás mellett. Valahol el kellene kezdeni, de gondolatok helyett csak a kartoték visszhangzik bennem. Erre az esetre pontosan emlékszem. A nevét is megjegyeztem. Terebessy. „A gyerekek, tizenhármán, apjuk keresetéből élnek. Rosszul öltözködve járnak iskolába. A család (16 ember) kétszobás nedves lakásban lakik. A legszükségesebb bútorzat. Közepes tisztaság... A szülők nem tudnak elég figyelmet fordítani a gyermekeik nevelésére. De nem állítható, hogy gyermekeikkel egyáltalán nem törődnek”. Körülbelül ennyit mond a kartoték. De akad ott még más olvasnivaló is. Egy hosz- szú levél Terebessy Marika volt tanítónőjétől... „Nevezett diákot tanítottam, igaz csak néhány hónapig. Sikerült bizalmát megnyernem, ha erről az ő esetében egyáltalán szó lehet. Mindennap megígérte, hogy megjavul, nem szökik meg, segít otthon, megtanulja a feladatokat, s mindennap hazudott. Mivel erős gyanúm támadt, hogy korai szexuális élményekben volt része, s hogy esetleges terhesség, nemi betegség, stb., fenyegeti, elmentem a kerületi ifjúsági gondo zóba, hogy segítsenek megmenteni a leánykát, ők azonban semmi érdeklődést nem mutattak. Meglátogattam a szülőket és rábeszéltem őket, tegyék különleges iskolába Marikát. A szülők aztán orvoshoz vitték, s az orvosi lelet megerŐsí— 8 — tette feltételezéseimet. Véleményem szerint Marika az otthoni légkörnek lett az áldozata. Túl hamar és igen durva módon ébresztették fel benne a nemi élet utáni érdeklődést. Az iszákos apa és anya gátlástalan nemi életet élt, és figyelmen kívül hagyták, hogy ugyanabban a helyiségben kiskorú gyermekek is tartózkodnak. Marikának tizennégy élő testvére van. Közülük csak három idősebb nála. Rendezetlen, egészségtelen lakásban élt, állandó gyermeksírás közepette. Tehetetlen kistestvérek csüngtek a nyakán, akikre mosni, vasalni, főzni kellett. Ilyen körülmények között értelmileg visszafejlődött, nem tud logikusan gondolkozni, nem tudja magát rendben tartani, de álmodozik valami szebb után. Ezért kezdett el lopni is: a szerzett pénzen édességet és más apróságot vesz magának, s mivel nem tud magán másképp segíteni, megszökik hazulról. Ha egy évvel élőbb adták volna intézetbe, még lehetett volna segíteni rajta.” Csak ennyit kérdeztem tőle: — Jól érzi magát itt? — Van egy csikkje? Lám. a cigarettáról is megfeledkeztem. — A Vecserkának is adott. — Kinek? — Hát annak a lánynak, akivel a bejárati kapunál beszélt. — Azt Vecserkának hívják? — Meg Kutyafrásznak. — Igen, ezt a nevet már hallottam. — 9 — — Egyszer ő is megszökött és amikor visszahozták, alaposan eldöngették és ő egyre csak azt, hajtogatta, hogy kutyafrász, azóta ragadt rajta a név... — Akik megszöknek, azokat megverik? — Megverik és lekopasztják, — Magát is megverték? — Eleinte engiem is, de most már nem. — Miért? — Mert engem hiába vernek. A verés nem is érdekel. Csak ne dumáljanak. Azt nem bírom. Ha itt valami a fejemben elkezd bizseregni, akkor úgyis megszökök. — És aztán mit csinál? — Kérek valakitől egy cigarettát, — És? — És ha akarja, nála maradok. A Marikáról szóló feljegyzésekben ilyesmit olvashatok: „A kollektívára nagyon rossz hatást gyakorol. Nem lehet megakadályozni, hogy a többi gyereknek ne mesélje el egész vulgárisán az élményeit. Ha összeszidják, sajnálja a történteket, azzal védekezik, nem tehet róla, de legközelebb újból élőiről kezdi. Az utcán elveszi a kisgyerekek pénzét, s édességet vesz rajta. Rendetlenül, piszkosan jár. Sohase mond igazat. Betegesen hazudozik. Egész történeteket gondol ki. A beszéde sohase igaz, bár igen meggyőzően hangzik. — A manuális munkához jó viszonya van.”
